Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
2 N agy bányai Hírlap csoi'bai tót, az aggteleki cseppkőbarlangot, dob- .sinai jégbarlangot stb. stb. De ilyesmire nem telik pénz és nem is fog telni egyhamar. Az Europa szivében fekvő Magyar- ország továbbra is ismeretlen terület marad, mert ebben az országban régi időktől fogva mindig a fordítottjait csinálják annak, a mit csinálni kellene. Öt világrész asszonyai. — Irta: 5zikra (gróf Teleki Sándornál. Magyarországon még soha se volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 1913. junius havában Budapesten készül. A nők választójogi világszövetségének VII-ik kongresszusa ez. Érdekes, mert öt világrész társadalmának j szine-javát gyűjti össze fővárosunkba és tanulságos, mert egészen uj látókört van hivatva a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni. A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a kivételnek) a nőt csak úgy, — népdal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú muzsikaszó mellett dicsérgette „a barna kislány csókra termett száját“ s őszintén elbúsulta magát, ha alkalma jött felsóhajtani, hogy: „szép asszonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni . . De már a férj, ha szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette: „nekem olyan azszony kell, ha beteg is keljen fel, stb. stb.“ - Egész mulatságos szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ, — nem háztájnézetről összeróni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában - a nő csak mint szerelmi objectum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig - jobban mondva: tehát - mint családtag bir létjogosultsággal. De zokon Veszik tőle, ha eldifferenciázódott egyéni életet mer élni. Úgy tartják helyénvalónak, ha'megelégszik „önfeláldozó jó anya; önfeláldozó derék feleség; önfeláldozó gyermeke szüleinek, vagy pedig: igénytelent szor- galmas.és háromszor önfeláldozó ,;szegény rokon“ marad. Csak az Istenért! ne jusson eszébe önállóskodni ! . .' Akik azonban az 1913-iki Jcongresszusra ijönnek, azok már egytől-egyig tovább mentek elhagyta volna, csak azért tette volna, mert sokat volt az emberek között, mint a Bartha Miklós kutyája. Nem szükségszerű fejlemény volt-e ilyen lelki tépelődések között, hogy Boromisza művészete is hova-tovább megtagadott minden közösségét a kolónia hivatalos művészetével, hogy kivált társai sorából lelkileg is, hogy magába mélyedjen ? A magábaszállás. pedig a lelki élet egész vonalán az egyéniség revel'á- lásához vezet. Csak önmagából lehet nagygyá nőni. .Az egyéniségen kell nyugodnia a művészetnek. Ezek az autodidaktikus elvek lesznek Boromisza krédójává. Akinek egyénisége nincs, aki önmagából nem festhet, az a külvilág másolójává válik. A külvilágot is önmagából festi az igazi piktor. A természetnek egy művészi egyéniségeken kell átszürődnie, hogy művészi , kép legyen belőle. Az ilyen kép semroiesetré sem lesz olyan egészen, mint a természet. Az emberi szem ugyanis távolról sem olyan tökéletes, hogy a táj ezer aprólékosságát egyszerre meglássa, inkább csak foltokat lát. Mégis aA gics- ' piktor elforgácsolja -figyelmét a semmitmondó részleteken.- A vérbeli művész-1 ecsetje a -sorban intuitiv erővel konttjrpzza egységes foltokba a leglényegesebb - mozzanatokat. A természe>t- szemléletnek őzt a művészi tökéletesítését stilizálásnak hívják? EZ' "'á stilizálás »«pedig . egy .nehézen' megszokható, mert- kényelmetlen, nagyon magas — lépcső á naturalizmustól .az impressiönizrtiushóz. ! .»••• - , - Az népéttel rokónszerSzám á'-tölí. Ennék a fejlődésnek a mbgvilágósitáSára arról a'tefü- ;létről is nézhetünk hasonlat után. Miken' az iskolás-gyeréknpícVá tavaszról kell Írnia', fédhal- •rhozza áz: ébredő "Mérihészet ezernyi * jélerffSk- telérí tünetét;- arfélktil; Högy^ihásá a legkisebb ■ szemlél'fetőEatássár- is'völfib:rDn *$'áskéiS- donyí csak két 'háröm nfégffgyéfést''pápitT'á; a' tavaszi levegőről és egyszerre ibolyaillat fakdU követeléseikben s azt mondják: a nő, ha körülményei úgy hozzák, ösztönszerüleg lesz önfeláldozó, - és családtag, de kell, hogy egyéb is legyen, még pedig és mindenekelőtt: teljes értékű egész ember. Ne csak köteles- «égtudó, hanem felelősségérzettel, öntudatosan, célirányosan a közérdeket is átértő, átérző. szolgáló s igy a tökéletesedés felé törekvő egyén. Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megvalósítani ? . . . — Hát igen. Mert nem azon múlik, hogy a nőnek nincs választójoga, hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle. Maradiságból ? Csökönyösségből ? Előítéletből ? Félelemből? Indolenciából? Irigységből? Bosszúból, vagy rosszul alkalmazott gyámkodásból teszik-e ? nem kérdem, de tudom, hogy ma már mesterséges és mesterkélt és azért napról-napra kegyetlenebbé válik az a gát, amit a nők politikai felszabadulása útjába tesznek. Mert mivel lehet felnőtt, iskolát végzett, józan embertől megtagadni azt, hogy hazája törvényeibe - azokba a törvényekbe, melyeket neki is tisztelni kell, melyek adott esetben őt is épen úgy sújtják (bár soha sem védik úgy, mint honfitársait) - ha azokba beleszólást követel? Mivel lehet azt tőle megtagadni ? Azzal, csakis azzal, hogy odautalják, odasorozzák, oda kényszerítik a nőt, a hülyék, a gonosztevők és a kiskorúak szégyencsoportjához ... És tényleg ez az a gát, amelyet a férfiak valószínűleg hálából mindazért az év- százezredes hűségért, odaadásért, lelkes bátorításért, amelyet asszonytól kaptak, - a nő felfelé törekvő haladásának útjára vetnek. Bizonyságul ime az 1897. évi XXXIÍI. törvényeik 5-ik szakasza: Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve, aki hivatalvesztésre vagy politikai joga gyakorlatának ideiglenes felfüggesztésére volt elitélve, — aki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll, aki ellen bünvizsgálat folyik, vagy vád alá van helyezve; aki csőd, gyámság, vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi foglalkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem képes, - és a nő, bárha a törvény--előírta minden minősítése meg is vám, 1912. október 6. Ugyanezen az alapon tagadják meg tőle a választói jogot is. Amit e paragrafus mellé mint indokolást felhoznak, - hogy: „az asszony elhanyagolná gyermekeit, ha (öt évben egyszer, egy napra) elmenne szavazni“, vagy hogy: „a választójog végeredményben vallástalanságra tanítaná őt“ — vagy (ez a legcsodabogarasabb) hogy: „a választói jog egyenértelmü nála a szabad szerelemmel“ . . . ezeket upy hiszem égytől-egyig csak mint curiósumot érdemes meg is említeni. — Tehát, nem e mende-mondák ellen, hanem a fentebb idézett paragrafus ellen kell küz- denünk. Mert nem igaz, hogy a nő, — eo ipso, már neménél fogva — olyan veszedelmes, mint a gonosztevő, olyan ostoba, mint a kretin és olyan megbízhatatlan, mint a kiskorú (vagy kiskorusitott). Nem igaz. De, ha igaz, akkor miért szenvedjen el épen olyan elbírálást, épen olyan bünhődést, épen olyan semmibevételt és épen olyan „kordába tartást“, mint azok ? Akik arra a kongresszusra jönnek, egytől-egyik belátták, hogyha éz igy is volt eddig, — nem lehet igy ezután, mert a nő is kinőtt a kiskorúsággal járó kényszerek alól, épen úgy, mint ahogy annak idején a rabszolga és a jobbágy kinőtt. — Akiket azon a kongresszuson látni fogunk a Zelma Lagerlöfök, az Olive Schreinerek, a Mme Curiek fényes bizonyságai annak, hogy a nő követelheti mindazokat a jogokat, melyek az egész embert megilletik. Ezek között a jogok között első helyen áll, tulajdonképen a kulcsa valamennyinek a választói jog. Ezért küzdünk érte; és e küzdelmünk eddigi eredményeiről fog az 1913riki kongresszus beszámolni. De szóba fognak ott jönni mindama kérdések, melyeknek megvalósítását akkorra reméljük, ha a törvények készítéséhez joga lesz az asszonynak is tanácscsal, munkával, eszmével és eredménynyel hozzászólani. Tehát szóba fog jönni mindaz, ami . az asszony és a gyermek sorsát érinti. Anya és gyermekvédelem, az iszákosság elleni küzdelem, a fehér rabszolgaság égető kérdése, a női munkabér szabályozása stb. stb. Ezért nem kétlem, hogy a kongresszus még azokat is érdekelheti, — és kell, hogy érdekelje, — akik a nők választójogát á lelkűnkben. Az iskolás gyerek a toll naturalistája, az iró einber a toll impressionistája. Természetes azonban, hogy az önálló egyéniségre mindenek felett való törekvés dacára, tanulmányainak minden jelentősebb korszaka nyomot hagy Boromisza fejlődésén. Mindén képéről kétségtelen bizonyossággal leolvashatjuk keletkezése korszakát. A „Répaszekérben“ megérzik Ferenczy iskolájának erőteljes naturalizmusa. Az „Akt a tükör előtt“-ben a Julián akadémia formakeresése. A „gémes kutban“ a technikai próbálkozások kora. Fejlődésének forduló pontján álló képeinek mindenike egy-egy újabb meglátást, megérzést árul el. Egyiktől a másikig aránylag jelentéktelenebb a fejlődés. Nagy. átalakulásai tulajdonkép egy-egy képen történnek. Boromisza a naturalizmus talajáról. Nagybányán tért le, itt lett erőteljes koloristává, ragyogó impressiók pleináir festőjévé. Ezentúl minden képében nagybányai levegő vibrál. Itt egyszerűsödik nagy stilizált folthatásokban. Itt találja meg a mozgás stílusát. (Téli vásár, Kötöző munkások, Cséplők.) Itt tanulmányozza a vonalak összecsendülő ritmusát.'(Kettős arckép.) Itt születnék pillanatnyi hangülatképei; amelyeken a. természeti kép nyújtotta - impres- sióiba behangol a leikéből jellegzetes, hangsúlyozott színeket, vonalakat, formákat. (Vörös este, Téli táj;) A „Hóölvadás“-ban a nemesen anyagszerti''Szinek nyelvét találja meg: A'megázott jég, a buja hótkkaró, a jkárás, megpa'felhők ‘között vibráló levédő {Felhős • táj)' Szinte bravúros ábrázolásává! találkozunk képein, amelyek ' égyszérferhind' az nagyszerre vató .festés, üde, könnyed, kitűnő «rttególdása-i. • Tí ~ > * ‘ Vän Bor<jmiS«ának • három- nagy figurális ■iképV Mind’"'á három szinte;Hh'orifimentálisan rnö'dern.' -A"' föRőzatösandabulraányöZülin anyíag-, szín-, forrna-, '-vonal-,. mozgás-problémák meg-'-*— '^fá^aipnmitií cfiácBWiás 2 ezeken a nagy vásznakon. Mathematikai biztossággal összefoglaló szín, tér és formabeli egység ragad meg mindannyian. Itt érzik meg igazában az a japán hatás, amely Boromisza egyéniségének a fejlődésére úgyszólván az első ecsetvonástól suggesztiv erővel hatott; ezekben a képekben érzik meg félreismerhetetlenüha csodásán finom jajpán művész összefoglaló és egyszerűsítő ereje. \' ■ á • ’: Egyik az „Úrvacsora“.. Naplementi narancs- sárgába hangolt ragyogó meleg" tónus, tökéletesen összecsendülő, rithmikus vonalhatások. Kontúrokba stilizált kellemes, anyagszerü foltok. Másik a „Bűnbeesés“. Hideg színek össz- hangos találkozása. Inkább formáhatásokat célzó érdekes beállítása az eredeti és örök bűnnek. Férfi nő és köztük a kígyó: nem hogy szétválassza, hanem, hogy egyesítse őket. A harmadik' a leghatalmasabb: „Krisztus születése“ Tulajdonkép triptichon. A középen sötét kőbarlang előtt a szent család a világtörténelmi esemény, után. A1 bál szárnyképen az ébredő pásztorok, a jobbon a hódolatra sereglő emberek. ' A festői eszmének legabsolutabb művészi elemekkel való ábrázolása. A hódolatra való sietés gondolatának hangsúlyozásáraTelhász- nálja a neoimpressionis mus túlzó vonalkilendülé- seit és Törmálérajzölásait is anélkül, hogy általuk a kép szinte vaskapcsokban' foglalt művészi egysége a legkevésbé is szenvedne. ' ? Azt' hiszem, hogy ebben a triptichonban jutott Boromisza művészete a delelő pontra. És ha májd az ki lesz állítva aíri-yilvártösság számára, úgy fognák odaseréglenr az emberek, í mint a képen a hódolók;.^ azokpedig akik '’a. modern törekvések nagy ázelle'mi kiforrását átaludtak legalább is fel fognak ébredni — mint a képen a,gá?ztarok^ , Legyen; e, .^uzet* harangzugas nagy^-,ébredéshez. ” . .
