Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
4 STagybányal Hírlap 1912. szeptember 29. — tulajdonosa, — jelzi, 50 filléres árban egész sorozatát indítja meg a magyar könyveknek. Mindegyike elsőrangú, Ízléses, díszes kötésben a legismertebb magyar és külföldi irók munkája lesz. Mi tehát a legőszintébben ajánljuk olvasóinknak, hogy fizessenek elő a negyedévenként 2 korona 70 fillérbe kerülő Képes Hét-re, mert ezzel az érdekes képes heti lappal kapcsolatban, idők folyamán, a legszebb könyvtárra tehetnek szert. Mutatványszámot ingyen és bérmentve küld a Képes Hét kiadóhivatala : Budapest V., Viseg- rádi-utcza 13/a. A hétről. E hétnek legnagyobb érdekessége az a tény, hogy a görög katholikus magyar püspökség székhelyére nézve a döntés visszavonhatatlanul megtörtént: a magyar püspökség Hajdu- dorogon állittatik föl s már rövid idő múlva ő felsége kinevezi az uj püspököt is. Ez a hir nemcsak érdekes, de nemzeti szempontból értékes is s a jövendő alakulásokra óriási kihatással lesz. Fölcseng ezer meg ezer hivő ajkán, a görög templomban a magyar dal s hallani fogjuk ott is isteni tiszteletek alatt az „Isten áld meg a magyart“ himnuszunk felséges akordjait. Minden nemzet a maga anyanyelvén imádja az istent. Miért ne imádhatná a magyar görög katholikus is magyar nyelven ? Egy nyílt seb volt ez a megtűrt állapot eddig a nemzet testén. Most gyógyító balzsamot adott rája a pápa és a király. Becsüljük meg, mert ennek hasznát és nemzeterősitő kihatását unokáink fogják majd élvezni, megérezni. Sok áldatlan állapot van még a múltból, mit az újkor meg kell hogy döntsön! A nemzet „nem törődömsége sok olyan viszszás helyzetet tűrt meg mai napig is, ami akadályozta fejlődésében, kialakulásában előrehaladásában. Ezeknek a visszás helyzeteknek megszüntetése elsőrangú nemzeti feladat. Hogy csak többet ne mondjunk: miért tűri a hazafias magyar zsidóság, hogy templomában német legyen az isteni tisztelet ? Hiszen a mai ifjúság németül már nem is tud. Hogy a szertartások héber nyelven folynak, az érthető; de hogy esküvő fölavatás, temetés, szónoklat csak németül történik, - annak már semmi értelme nincs. Fölkeli állítani a szinmagyar rabbinátusokat! Nehogy azonban valaki azt higyje, hogy fölcsaptam vallásujitónak! Mentsen Isten minden ilyen gondolattól. Belőlem csak a hazafias érzés meggyőző ereje beszél. S ennek a kérdésnek megoldása azt hiszem sokkal több hasznot hozna a nemzetnek, mint a képviselő úrak duhajkodása. * * * Múlt kedden a gimnáziumi tanárok egyik társukat búcsúztatták, ki Ungvárra megy igazgatónak. Az eltávozó tanár — Deli Géza, — egyike volt a legrokonszenvesebb egyéniségeknek, kinek finom, udvarias modora, csöndes, higgadt természete még a diákok körében is elismerésre talált. Hogy a szekundások mint vélekednek róla, azt persze nem tudhatjuk; de hát ő maga sem oka annak, ha a logarithmu- sok tudománya nem akar sok fejbe bele fészkelni. Pedig hányszor halljuk diákok ajkáról, hogy „a fészkes pitypalaty üssön a tudományába.“ Elég oktalanul! Mert mai napság, ki jól számolni (és számítani) nem tud, az mind élhetetlen ideálista marad halála órájáig. A jó matematikus a rossznak kiüti még a mindennapi kenyeret is a szájából. Magam hallgattam a zöldség- és gyümölcspiacon, midőn az egyik zöldségárus ilyképen számította a vásárlónak az eladott holmit: 3X9 annyi mint 36 és még tizenkettő az 50. S végig néztem, mig a koronából — 27 krajcárnyi vásárlás után, — 12 krajcárt adott vissza. S a vásárló teljesen meg volt elégedve. No azt a vásárlót se’ Deli Géza tanította a matematikára. A selmeci Bursch dalok szárnyra kelnek. Itt is, ott is, — ha valami kis bányász összejövetel volt, — fölcsendültek a bányász dalok: németül. Megszólalnak most a dalok magyarul is s remélhető, hogy az ifjú nemzedék elfogadja, magáévá teszi, fölszivja a vérébe, szivébe úgy, hogy már a legközelebbi bányászösszejevetelen magyarul fognak hangzani. Mindazonáltal fogunk mi még németül is énekelni! Hiszen láttam én egy társaságot, melyben senki nem értett németül egy szót sem s mégis elénekelték a „Nagypénteken mossa holló a fiát“ németül ilyeténképen: „Am Charfreitag wascht der Rabe seinen Sohn, Die ganze Welt schreit, dass ich bin ein Kujon! Soll mir sagen also die Welt in’s Gesicht: Wessen hab’ ich sein Vermögen ruinirt ?“ Geológia és költészet. — Irta: Révai Károly. — A XX-ik századot a józan búvárkodás, a természet valódi vizsgálata jellemzi. A természetfölötti képzeleteknek a puszta igazsághoz semmi közük nincs. Az emberi tevékenység minden rétegében a tudományos kutatást látjuk s minden téren fölismerhetjük a búvárkodás befolyását. Ha a mai kort a régivel hasonlítjuk egybe, — óriási külömbséget találunk a természeti tünemények és folyamatoknak felfogása és értelmezése közt. A régi kor tudományszomjas búvárjai a képzelet szárnyain röpültek; a mai kor úgynevezett „vaskalapos“ tudósai, egy egész életen át ott ülnek a laboratóriumban, a mérnöki asztalnál s a gépműhelyekben és sorvasztó szellemi munka mellett őszülnek meg időnap előtt. Valaha régen, ifjú koromban, mikor még nagyratörő eszmék és vágyak tüze lángolt bennem is, — elolvastam Cotta „Geologie der Gegenwart“ cimü munkáját. Hol vagyunk ma már attól ? Negyven esztendő tudományos haladása halomra döntött sok alapelvet s a régi alapokra fölépített uj tételek bástyáin lengenek a diadalmas lobogók ! Régi, ifjúkori jegyzeteim forgatása közben akadtam a „Geológia és költészet“-tel foglalkozó írásaimra. Elsárgult levelek, ócska, fakó írások egytől-egyig; de ha belepillantok vakító tűzfény vág szemembe s az avult Írások levendula illata szédít mámorba. Nem sok közöm volt életemben a Geológiához, de talán valamicske a Költészethez! Mert hát a geológiai tudomány és a költészet egymástól egészen külömböző utakon halad. A Geológia a reális természet határai közt mozog, mig a Költészet a szellemi élet által teremtett tündérkertet választotta örök birodalmául. A költészet: bölcsészet! Ez a bölcsészet pedig sokkal régebbi keletű, mint a tudomány. A költészet ott kezdődik a világ teremtésénél! A földnek évezredek alatt történt lassú megszilárdulása, a vulkánikus kitörések, vagyis a tűznek utolsó erőlködései, a szárazföldnek a víztől való különválása, a földrétegek alakulása, a buja növényzet, az állatvilág és végül az ember, — mind egy szálig a legbóditóbb, a legragyogóbb költészet! A régi emberek fantasztikus mezbe burkoltak mindent s azoknak misztikus alakjaival magyarázgatták a tudományt, a józan igazságnak nem hódolt senki. Mindent: növényt, állatot, ásványt, természeti jelenségeket felsőbb, csodás lényektől származtattak. Az erdők minden fája, a hegyek óriási kősziklái, a bércek kristály forrásai, tele voltak istenekkel nimfákkal, dryádok és démonokkal. A képzeletnek eme alakjai valami rendkívüli csodás világot tártak föl s a természettudományok magyarázatába s a tételek megfejtésébe belevitték a bányarémeket, a tüzes szellemeket, manókat és más bűbájosokat. A geológusnak ezek a bányarémek és bűbájos szellemek állottak rendelkezésére s nem volt szüksége arra, hogy a nagy természet örök törvényeit, a föld átalakulását, fejlődését s a nagy kitörő katasztrófákat a tudomány józan fegyvereivel támogassa, magyar ázgassa. Ha ma a triászkorszak tengeri kagylóit vagy a jura korszak koprolittjait és szaurusz- szait találjuk, — félre tesszük a költészetet s a tudományok óriási fényszórójával világítunk bele a történeti időkön messze túl levő korszakba, mikor még ez a mi lakóhelyünk a barlangi medvék és mammuthok hazája volt. És mégis, bármint iparkodjunk lerázni magunkról a költészet csipkefátyolból szőtt palástját s magunkra venni a tudományok nehéz vértjeit, — amikor az önmagával küzdő természeti nagy jelenségeket látjuk: a mozgást, az anyag és alakcserét, a sziklát, amint elporlik a támadó hullámtömegek alatt, a napot, amely tűzkévéjét szórja a földre s kicsiráztatja az abban rejtező csirát, hogy buja növényzettel borítsa be a kopár földet: mindég és mindenben érezzük a nagy természet buvárlása közben az igazi, valódi tudományos költészetet! így érintkezik a Geológia is a Költészettel. Mikor a geológus az egyes korszakok kőzet és fémképződéseit kutatja, megállapítja a hegyek, völgyek, tengerek kialakulásait, a hullámok által elsodort sziklatömegek és kráterek keletkezéseit: a képzelet szárnyain röpül ő is s a természet örök törvényeit a Költészet csodás lámpájának fényével világítja meg. Végeredményül megállapíthatjuk tehát, hogy mig az őskor emberének tudománya a Költészet anyaméhéből született, — ma már a Költészetet is a tudományok irányítják s csakis ezeknek sasszárnyain röpülhet ad astra! BÁNYÁSZATI HÍREK. Államvizsgálatok a főiskolán. A Selmecbányái m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán folyó évi október hó 12-én, 14-én és a rákövetkező napokon lesznek az őszi államvizsgálatok. A vizsgálatra 21 bányász, vas- és fémkohász jelentkezett. A vizsgálatok elnöke Fodor László dr. rektor; miniszteri biztos Kissármási Mály Sándor miniszteri tanácsos, vizsgálóbiztosok : Allender Henrik főbányatanácsos, a diósgyőri vasgyár főnöke, Kurovszky Zsigmond bánya- tanácsos, a zalatnai főbányahivatal főnöke és Münnich Kálmán m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő. A'Troplovits-féle szénatéri sarokház: 2 szoba, konyha, előszoba és sarok üzlethelyiséggel jutányos áron bérbe Kiadó. Értekezni lehet: Fő-téren, Troplovics Márton üzletében. Egy ss aki kezének, arcának üdeségét elérni, vagy megtartani, ráncoktól és szeplőjétől menekülni O akar, az használjon kizárólag „Szeplö-Crémet“ II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. : : Nagy tégely K 1-50 próba tégely 80 fillér. : : A hagymásláposi körjegyzőnél egy szakmájában jártas jegyző segéd azonnal alkalmazást talál. — Fizetése megegyezés szerint. Ajánlatok alulírott címére küldendők. Keresztény Lajos körjegyző. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete.
