Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
1912. szeptember 8. Nagybányai XXlrlap 5 tőleg azon a nyomon, melyet kijelöltünk, a mi közreműködésünkkel minél előbb újjá alkottassák. * A gyakorlati élet igényeit ki nem elégítő törvényeink fejezeténél lehetetlen reá nem mutatni a forrásra, melyből a hibás tervezési munkák fakadnak. A hiba forrása ott van, hogy a törvénytervezők és a gyakorlati élet igényei között nincs meg a kontaktus. Azok, akik elméleti készültséggel és nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, a munkába nem lesznek bevonva, — sőt a legilletékesebb tényezők, a szakegyesületek is csak a forma kedvéért olyan módon és olyan terminushoz kötötten hivatnak fel nyilatkozásra, hogy ebből a munkából legtöbbször nem kérnek. így teremnek aztán idegen talajból átültetett, a részletekben nem egyszer szó szerint szolgaiag átfordított törvények, amelyek §§-ai a mi, más természetű és speciális igényű ipari tevékenységünk életnyilvánulásaihoz hozzá nem simulnak s ezért annak szükségleteit ki sem elégíthetik. A törvény az általa nyújtott védelem dacára is mindig bizonyos nyűg és korlát a szabad mozgást igénylő ipari munka részére; ami idegen születésű ipartörvényeink azonban már épenséggel kényszerzubbonyok, amelyek az egészséges fejlődésnek induló gyermek testét elnyomoritják. * Amidőn tehát e helyről is, mély tisztelettel kérjük az illetékes magyar kormányt, hogy hiányzó védő törvényeinket, ezek élén a bánya- törvényt megteremteni, elhibázott törvényalkotásainkat pedig minél előbb módosítani méltóz- tassék; egyúttal arra is kérjük, hogy a törvénytervező munkáknál az iddiginél célravezetőbb ut követtessék. Magunk részéről késiek vagyunk mindenkor arra, hogy e munkában a magas kormány közegeit készültségünkkel és tapasztalatainkkal támogassuk. * Ha kétségtelen, hogy az egészséges ipari élet kifejlődésének és fenmaradásának egyik lényeges előfeltétele a törvényes oltalom, mert csak ez adja meg a vállalkozásnak s benne az egyénnek a nyugodt termelő munkához elkerül' hetlenül szükséges jogbiztosságot; bizonyos az is, hogy az egyén készültsége és rátermettsége nyitják meg a sikerhez vezető utat. Keserű érzéssel kell azonban bevallani, hogy mikor a teremtő, izmositó ipari munkáról szólunk, akkor egyúttal feltárul a magyar társadalmi élet és berendezkedés ezirányban való jóformán teljes meddőségének szomorú perspektívája. Nálunk a magyarság a fogyasztó — hogy ne mondjam, a tékozló - elemet alkotja. A tisztes ipari vagy gazdasági munkával vagyonhoz jutott magyar ember gyermeke tiz esetben kilencszer már nem követi az apja foglalkozását. Vagy semmit sem tesz, hanem fogyasztja a megszerzett vagyont,legjobb esetben szaporítja a termelő munkát szintén nem végző hivatalnokok számát. így indul meg a magyarság lába alatt a föld; régi, szinig-magyar ipari alapítások szétesnek, vagy átmennek tőlünk felfogásban és érzésben idegen elemek kezébe s fiaink lassan fizetett alkalmazottak lesznek apáik örökében, vagy az azok által alapított vállalatokban. így lesz a hajdani urból szolga s a magyar szupremá- ciából, idegen elemek, idegen érdekek áramlásától ide-oda imbolygó nemzeti szinü szappan- buborék ! Súlyos és szomorú helyzet ez tisztelt Közgyűlés, kedves Szaktársak; annál szomorúbb, mennél kevesebb a reménység, hogy ebből a sorvasztó helyzetből kiszabadulhassunk. Egyetlen célravezezető eszközünk volna, mely lassan, egy-két generáción át talán meghozhatná az annyira kívánatos átalakulást : a fiatalságnak céltudatos helyes nevelése az ipari élet produktiv munkájára; ma azonban ezen a téren teljesen tévesztett nyomon haladunk. Nálunk az iskolák a nagyzási hóborttól vezettetve, nem akarnak azon a színvonalon maradni, ahol egy jól betöltött becsületes hivatás sikereit arathatnák, hanem magukat magasabb kategóriába helyezve, anélkül, hogy munkájukkal is magasabbra emelkedni képesek volnának, elvesztik lábuk alatt a talajt; eként értéktelen, önmagával elégedetlen elemet termelnek az életnek. Nálunk még az alsóbb fokú ipariskolából sem kerül ki önnálló iparos vagy ipari munkás, hanem legtöbbször irodába vágyó, kézi munkára nem hajlandó félmüveit urfi. A felsőipariskolát végzettek maguknak a mérnöki címet arrogálják és a rajztermek és irodák — legtöbbször önmagukkal és társadalmi helyzetükkel elégedetlen - alkalmazottait szaporítják. A rangkórság, mely a régi tisztességes, magyar „Tekintetes“ címből a ma kevésbbé tisztelt „Nagyságos“ címet megteremtette, amely a Németországban oly nagyrabecsült, még a Hochschulén is „Lehrer“-nek ismert címből „tanár“-t csinál: termi meg nálunk átkos gyümölcseit. A rangkórságot kell tehát első sorban letörni s e célból az iskolát is reformálni. Legyen a főiskolán úgy mint a faluban egyaránt tanító. Ne kicsinyelje senki e tisztes nevet, mert a minden rendű tanítóságon épül fel fiaink tudása, érzése, testi és szellemi képessége, nemzetünk egész nagysága; büszkeséggel hordozhatja mindenki e nevet! Vigyük be az iskolába mindazt, ami a gyakorlati életre nevel és dobjuk ki onnan azt a sok lim-lomot, amit az idők során át a rövidlátás és tudákos'ság összehordott. Az állam pedig tegye az iparfejlesztés feladatává, hogy komoly törekvő fiatalembereket az ipari vállalkozáshoz hozzásegítsen. Használja fel a nagykiterjedésü vas- és gépgyárait arra is, hogy azokban, ezt a jól megválogatott fiatalságot a szükséges gyakorlati ismeretekhez juttassa. Ne azon vitatkozzanak, ipari paedagógu- sáink, hogy a gépészeti felső ipariskola végbizonyítványa adjon vagy ne adjon jogot a műegyetemre való beiratkzoásra. Erre nincs semmi szükség; neveljen nekünk az ipariskola derék, önálló iparosokat és ne szaporítsa a gyenge előképzettségű mérnökök számát. Sőt megfordítva legyen. A technikai főiskolák tanítási i’endszerét is módosítani kell oly irányban, hogy a fiatalságot az önálló vállalkozásra előkészítse, részére a gyakorlati érvényesülés útját egyengesse. Csakis ilyen módon lehet olyan életreképes nemzedéket nevelni, mely nyomról-nyomra az apák elvesztett örökét visszafoglalja s a magyar fajnak természettől kétségtelenül nagy intelligenciáját a megédemelt polcra emelni képes leend. Adja a Mindenható, hogy e szerény szavak s forró óhajtás, itt e helyről, ahol egy nagy tradicióju munkásságnak emlékei egy fényesebb múltból átnyúlnak hozzánk, ahol a gondviselés bőséges áldása egy nagy Közgazdasági munkásságnak annyi feltételét egyesítette; e nemes és intelligens város falai közül szózatként jussanak el kormányunkhoz törvényes védelemért, a a hazafias sajtóhoz törekvésünk és munkánk támogatásáért, nemzetünk múltjának és jövőjének dicsőségéért mindig lelkesülni tudó minden rendű és rangú tanítóságunkhoz, hogy a hazának hű és munkás fiatalságot neveljenek; jusson el fiaink szivéhez s felvilágosítva a gondviseléstől megáldott elméiket, felgyújtva bennük a munka iránt való szeretetnek, hazájuk nevének nagyságához való ragaszkodás szent tüzét: egy jobb, egy szebb, egy dicsőségesebb jövendő kapui nyíljanak meg számunkra ! Nagybánya, 1912. augusztus hó 25-én. A Troplovits-féle szénatéri sarokház, 2 szoba, konyha, előszoba és sárok üzlethelyiséggel jutányos áron bérbe Itíadó. Értekezni lehet: Fő-téren, Troplovits Márton üzletében. Postarét-utca 25. számú ház, mely áll öt szobából, mellékhelyiségekből, istálló és nagy kúttal, folyó évi november l-töl bérbe kiadó. — Bővebbet a háztulajdonosnál. 1912. El. 13/H-47. Hirdetmény. A vezetésem alatti nagybányái kir. jáyás- biróság épületében eszközölt javítások folytán 8 drb cserépkályha és 10 drb tőzeg rendszerű clozett sz-ükségtelenné vált, miért azok nyilvános árverésen elfognak adatni. Az árverés megtartására folyó évi szeptember hó IO-ik napjának d. es II óráját tűzöm ki és az árverés foganatosításával Barazsu Endre elnöki irodakezelőf bízom meg. Felhívom a venni szándékozókat, hogy a fennebb jelzett tárgyakat az árverést megelőzőleg d. u. 2-3 óra közötti időben megtekinthetik, amikor is az árverés feltételeit szintén megnézhetik. Megjegyzem, hogy a cserépkályhákat az illető vevőknek kell lebontatni és elszállittatni. Nagybánya, 1912. évi szeptember 6-án. Szentmiklóssy József vezető kir. járásbiró. 993/1912. vh. szám. Árverési hirdetmény. A bpesti VI. kerületi kir. járásbíróságnak 1912. évi Sp. XII. 1016/2. sz. végrehajtást rendelő végzése következtében magyar sörgyári és pincészeti cikkek rt. érdekében alulírottnál névszerint is megtudható adós ellen 1912. évi julius hó 30-ik napján foganatosított végrehajtás jogerőre emelkedvén: a 210 korona tőke, ennek 1911. évi április hó 22-ik napjáról számítandó 5 °/0 kamata, 69 korona 70 fillér eddig megállapított s az ezután felmerülendő költségekből álló követelésnek behajtása végett a biróilag felülfoglalt bútorok, italok, zongora, hordók stb.-ből álló és 3344 korona 26 fillérre becsült ingóságokat Nagybányán, Kossuth Lajos-utca 4. sz. alatt 1912. évi szeptember hó 16-ik napján délelőtt 10 órakor kész- pénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alól is nyilvánosan elárverezem Magyar bank rt. 1931 korona 86 fillér. Klein J. 596 korona, Czeisler Lipót 174 korona tőke s járul, iránti követelései behajtása végett is. A kir. járás- bíróság kiküldő végzésének száma 1912. V. 800/1. Nagybánya, 1912. évi augusztus hó 29-ik napján. Bernhardt Adolf kir. bir. végrehajtó. A már világhírű Kolozsvári (Heinrich) Szt. László fertőtlenítő PIPERESZAPPAN kincset ér a háznál. Biztosan megóv minden ragályos betegségtől és a mellett remek illatával kiváló bőr finomító anyaga folytán elsőrangú kosmetikai cikk. Kapható mindenütt. Ára 70 fillér.
