Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

4

A Részvénytakarékpénztár közgyü= lése. A nagybányai Részvénytakarékpénztár múlt vasárnap d. e. 11 órakor tartotta meg XXI. évi rendes közgyűlését, melyen az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentéseit tudomásul véve a múlt évi zárszámadásokat jóváhagyta. A helybeli és vidéki pénzpiac e jelentékeny intézete a múlt évben közel 17 millió korona forgalmat produkált; tiszta haszna 47.100 koronára rúg. Ebből részvényenként 20 korona osztalékot adnak, a tartalékalapra 24 ezer koronát fordítanak. A folytonosan hatványozott mértékben erősödő pénztár immár kulturális missió teljesítésére is vállalkozik,, a mennyiben a közgyűlés felhatalmazta az igazgatóságot, hogy Thorma János nagyszabású vásznát, az ,,Aradi vértanukat“ a város számára - más pénzintézetek és esetleg a társadalom közreműködésével — megvegye s ezzel jelentős anyagi áldozatot hozzon közművelődési és hazafias célokra.

A hushagyókeddi mulatság. A helybeli Jótékony Asztaltársaság február 20-iki jelmezes táncmulatsága és kabaret-estélyére, mely a Lendvay-szinházban lesz megtartva, sikerült a ! rendezőségnek Liszt Ferike és Heltai Hugó, a szatmári színtársulat ismert művészeit megnyerni, kik több helybeli műkedvelővel együtt a legújabb kabarét számokkal fogják a közönséget szórakoztatni. - Páholy és karzati ülőjegyek Sipos Lajos kereskedésében még előjegyezhetők.

Elfoglalt gyalogjáró. A Harácsek-űzlet melletti keskeny sikátor nap-nap után terhes szekerekkel van teletömve, úgyannyira, hogy gyalogjárók azon az utcán egyáltalában nem közlekedhetnek; s ha mégis valaki rászánja magát, ki van téve annak, hogy a lovak összerugdossák és sárba, vizbe, hóba kell taposnia. Felhívjuk a rendőrkapitány ügyeimét erre a körülményre s kérjük intézkedését, hogy a gyalogjáró eredeti céljának visszaadassék. (Beküldetett.)

Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély» és fodrász*terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér,

Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak- szerűséggel és vigyázattal.

Harminc év múlva. Ferenczy János iró és ' hirlapiró hosszas fáradozás után ezer évről összeállított történelmi eseményeket lezárva s külön előterjesztés kíséretében nyújtott be a szatmári városi tanácshoz azon kérelemmel, hogy a város a beadványt fogadja el, biztos helyen őriztesse meg s 30 év múlva bontássá fel, amely időben az akkor vezető uraknak alkalma nyílik az előterjesztett történelmi kutatás felett az ott előadottak szerint határozni. A tanács elfogadta a Ferenczy kérelmét, a levéltár által kétkulcsos, záros vasszekrényben őrizteti meg és 30 év lejártával felbontatja tárgyalásra az előterjesztett iratokat.

*

APRÓ HIRDETÉS.

A „Nagybányai Hírlap“ január 14-iki számában a hírek rovatában „Beküldetett“ cim alatt közölt sorok legbájosabb szerzőjét kéri az ott felsorolt gyászmagyarok egyike, közölje vele ezen lap kiadóhivatala utján, ismerkedés hol és mikor lehetséges? Házasság nincs kizárva. — Jelige: „Életerős.“

*

Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál f. hó 21-től a következő bejegyzések tétettek:

Születtek: Jan. 19. Horváth Tivadar napszámosnak „Vilma“; jan. 16. Soós Mihály kőműves-segédnek „Sándor“; jan. 16. Horvát János cipész-segédnek „Piroska“; jan. 16. Szelecki József bányamunkásnak „Mátyás“; jan. 18. Fülöp Róza szakácsnénak „Margit“; jan. 15. Muszkái Lajos kereskedőnek „Mór“; jan. 17. Andricsán Miklós erdőmunkásnak „László“; jan. 20. Tóth József bányaintézőnek „Elek“; jan. 21. Szigyártó János kereskedősegédnek „Irén Valéria“; jan. 19. Kohn Adolf szabómesternek „Margit“; jan.

22. Mihálka Sándor bányabérlőnek „Erzsébet“; jan. 24. Dobán Simon fuvarosnak „Anna“; jan. 21. Róth Ignác bányamunkásnak „József“; jan.

23. Tivadar Mária napszámosnak „János“; jan. j 21. Csepregi Sándor bányamunkásnak „István“; ! jan. 22. Bocsa Pál üzletvezetőnek „Béla Pál j

NT agytoány al Hírlap

Árpád“; jan. 21. Kovács Lajos asztalosmesternek „Mária“; jan. 24. Kálmán Róza kosztadónak „Ilona“ nevű gyermeke.

Meghaltak: Jan. 18. Hortolányi Lászlóné Kovács Anna, rkath., 27 éves, Írnok neje, tüdőlobban; jan. 19. Kodász Emma. gkath., 2 hónapos, molnár-segéd gyermeke, tüdővészben; jan. 19. Horvát Vilma, gkath., 3 órás, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; jan. 20. Debreczeni Márton, ref., 33 napos, kovács mester gyermeke, veleszületet gyengeségben; jan. 21. Petrusz György, gkath., 60 éves, bányamunkás, tüdővészben; jan. 22. Hotka Dominika, gkath., 9 hónapos, erdőmunkás gyermeke, fül- tőmirigydaganatban; jan. 22. Ulmann Márton, rkath., 2 hónapos, gépkezelő gyermeke, tüdőlobban.

Házasságot kötöttek: Búd László vasúti előmunkás és Olopp Regina nagybányai lakosok.

Kihirdetés alatt állanak : Babics András bányamunkás és Czinczás Mária özv. Magurán Györgyné varrónő, nagybányai; Hang Nándor vízvezetéknél művezető és Lengvárszki Adél Apollónia, nagybányai; Bónis Antal bányamunkás és Kozma Mária özv. Bakai Ferencné, nagybányai; Orosz Mihály bányamunkás és Máncz Emma szakácsnő, nagybányai; Zetye György napszámos és Borsa Mária özv. Duma Jánosné napszámos, nagybányai; Marosán János kincstári nyugdíjas, nagybányai és Joszip Ilona napszámos, misztótfalui lakosok.

A „Vasárnapi Újság“ január 28-iki számának képei közt általános és nagy érdekességre számíthatnak azok a pompás kivitelű képcsoportok és sorozatok, melyek az angol király keletindiai tigrisvadászatait, az új francia minisztériumot, Hebbel Judit-jának Nemzeti Színházi előadását, a mostani téli divatot, Bartha Ernő képeinek kiállítását, Pékár Gyula új Uránia-darabjának érdekesebb képeit, az új horvát bánt stb. mutatják be. Szemere György regénye, Jakab Ödön verse, Bán Ferenc novellája, Könyves Tóth Kálmán régi útleírása, Alexander Bernát színházi cikke, Farkas Zoltán műkritikája stb. bőséges olvasmányt adnak az irodalom iránt érdeklődőknek. Egyéb közlemények: kép a Duna jégzajlásáról, a legutóbbi amerikai nagy tűzvészről,

I cikk Janku Abrahámról, (képpel) s a rendes heti rova- ! tok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. - A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetem-utca 4. szám.) Ugyanitt megrendeíhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér.

*

Szerkesztői üzenetek. Sz. P. Budapest. Szives levelére értesítem, hogy a küldött dolgozat nem felel meg a kívánalmadnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy máskor jobbat ne küldjön. — Footballozó kis Hercegnő. Egy kis türelmet kérünk, mig átolvassuk a munkát; akkor levélben válaszolunk kívánsága szerint. — N. M. Wien. Mi hir a császárvárosban ? Megy-e a lap rendesen ?

A hétről.

Ebben a rovatban most egy komoly, egy vig és egy pikáns dolog lesz letárgyalva. A két első azt fogja illusztrálni, hogy mily hidegség uralkodik ebben a városban mindenütt, mig a harmadik a két első hűvösségét lesz hivatva temperálni.

A nem ünnepelt költő.

Ilyen is van ? Igenis, még pedig Nagybányán, napjainkban s bocsánatot kérek Tőle, hogy Vele itt foglalkozom. Nevét nem fogom kiírni.

Más város díszközgyűlést tartana, császárkabátban s ünnepi hangulatban járulna a Táltos elé, ki szive melegét immár negyven év óta sugározza ki mindnyájunk számára, ki szivár- ványos képzeletével, néha az ódái fenségig emelkedő páthoszával, majd pedig szelíd lírájával, mely réti virágok s himes mezők között foly- dogáló patakhoz hasonlatos, oly sok /gyönyörűséget szerzett már nekünk.

Egy szavunk sincs hozzá. Az 0 nagy ünnepnapja hétköznap nekünk. Az Ö látásai nem a mi látásunk. Az Ő ideáljai nem a mi ideálunk. Hallgatunk, lélekzetünket visszafojtva, nehogy valami véletlen zajt az avatatlanok ünnepi zajnak gondoljanak. Hallgatunk, mert akit ünnepelni kellene, nem gazdag, nem magasrangu, nem ösmerjük.

S a költő ?' Negyven éves Írói múltjából Antheusként merít erőt, lelke más régiókban úszik, szemei beláthatatlan távolságokat kémlelnek. Az ő világa más világ. Az Ö világához nekünk kevés a közünk.

Hallgatunk. De nem sokáig! Majd ha eljön a nagy kitüntetés napja, ünnepi szint ölt arcunk és kiporoltatjuk a császárkabátot. Felfedezzük Őt s belekiabáljuk a vármegyébe, hogy Ő ám a miénk, ezé a városé, Nagybányáé s fogunk hízni, hogy sem Felsőbánya, sem Szinérváralja, sőt még Szatmár sem terem ily nagy költőt. De nem ám.

Hidegség mindenütt.

Személyek:

Az úr.

Az asszony.

Laci.

Teréz.

Az úr. Előkészített mindent, Teréz?

Teréz. Nem nagyságos úr. A lábzsákok és a halinák még nincsenek kirakva.

Az úr. Na csak szaporán, mert elkésünk.

Teréz. (El.)

Az asszony. Fiam, én meggondoltam a dolgot. Bélelt sapkámra még veszek egy télikendőt is. A botosodat épp most takarit- tattam meg.

Az úr. Jó. Laci azonban itthon marad. Elég neki a szabad levegőn lenni, mikor korcsolyázik.

Teréz. (Jön.) Nagysága, megjött a fiakker.

Az asszony. Helyes. Nézze Teréz, rakjanak íel mindent a kocsira. A melegített téglákat se felejtse el.

Teréz. Igenis. (El.)

(Két óra múlva.)

(Az ebédlőben a vörös izzásig fűtött kályha körül ül a család.)

Az úr. Fiam, kiengedett már a ballábad ?

Az asszony. Úgy hiszem, igen, mert már kezd sajogni. Máskor egy téglát sem kölcsönzünk oda.

Az úr. Az én fülem még mindig fagyos. Nem merek hozzányúlni.

Laci. Apuka, szép volt?

Az úr. Nagyszerű. Nekem főleg Nick Winter tetszett a diplomácia szolgálatában, bár az Elveszett boldogság is jó volt. (Közelebb ül a kálykához.)

Az asszony. Nekem csak a Tárnayné tetszett. Oda mer jönni vacsorázni egyszerű télikabátban ! Na de el is fagyott a keze !

(Hallyatnak. Lassanként kiengednek.)

Életerős ifjak.

Én f. évi január hó 14-étől boldog ember vagyok, 1) mert egy fiatal s bizonyára bájos leány irta le a nevemet, 2) mert oly tulajdonságom kíséretében irta le, melynek létezését a magam részéről, — kissé cinikusan ugyan, — de kezdettem kétségbevonni.

Én f. évi január hó 14-étől büszkébbnek, többnek érzem és tartom magam a fiatal férjeknél, mert az ő nevük nem szerepel az életerősek lisztájában. És szeretném fölkelteni a költőt s megvigasztalni, hogy lesz mármost gyümölcs a fán, mert im csak' Nagybányán is negyven és egynéhány virág van rajta, — még akkor is lesz, ha egypáran virágok maradunk is. A fiatal férjek miatt azonban tovább kesereghet, mert ők nullák, ők nem életerősek.

Én f. évi január hó 14-étől egy uj definíciót tanultam. Eszerint életerős, ha nem is ifjú már, az az ember, aki tudna fiatal leányok számára mulatságot rendezni, ott tudna velők foglalkozni s tudná őket táncoltatni. Aki mindehhez értene, az életerős s aki mindehhez nem értene, az nem életerős. Tehát én életerős vagyok akkor is, ha egyébként nem vagyok életerős, — föltéve, ha értek a fentiekhez és nem vagyok életerős, még ha életerős vagyok is, ha nem értek a fentiekhez. És végül duplán nem vagyok életerős, ha amúgy sem vagyok életerős, vagyis ha az életerősöktől várható életerőhöz nincs elég életerőm.

Én f. évi január hó 14-étől mindezt hiszem és vallom s mivel én is szeretnék Nagybányán mulatni, leszek olyan bátor az életerősök tisztájának bájos összeállítójától egy dolgot megkérdezni. A mulatságok története arra tanít, hogy Nagybányán nincsenek életerősök. A bájos ismeretlen azt állítja, hogy vannak. Én, egyike az életerősöknek, tisztelettel kérdem: ha tényleg vannak életerős ifjak, miért nincsenek mégsem s ha mégsincsenek, miért vannak ?

I