Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. augusztus hó 18. 3b. . T^LH.SZVI3^\.I_.1VLI BS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közit Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fómunkatá.-s : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők, Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 1 ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----Sú lyos gondok. A drágaság elviselhetetlen voltát, millió meg millió családnak nehéz gondját, az általános panaszkodáson kiviil, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a közpénzből fizetett tisztviselők minden vonalon energikusan szervezkednek s hangos szóval követelik a kenyeret. Külömbö'znek azonban a régi kor békétlenkedő szocialistáitól, akik „pa- nem et circenses“ jelszóval járták be Róma utcáit. A mi, közfunkciókat végző társadalmi rétegeinknek csupán csak kenyér kell. Kétségtelenül bizonyos, hogy az egész ország éhes. Az ipari munkások anyagi helyzete talán a legtiirhetőbb valamennyi foglalkozási ág ^ között. S ha a többi éhes ember arra gondol, hogy az ipari munkások is csak tömegszervezke- déssei tudták a maguk anyagi helyzetét biztosítani, önkéntelen a szervezkedés szüksége mindazoknál, hol az éhes szájak kenyeret kérnek, hol a nyomornak s az anyagi gondnak állandó otthona van. Bizonyos, hogy az éhes és békéden társadalmi osztályok, fizetéseik javítása tekinte.tében, eredményre fognak jutni. S nagyon helyes, különösen a néptanítókkal szemben, ha sorsukon anyagilag lendítenek. A régi tartozásnak ez azonban nem lerovása, csak törlesztése. A köz javára irányzott becsületes munkát, a kötelességnek lelkiismeretes teljesítését a nyomorgó, az anyagi gondokban sínylődő tisztviselőtől meg nem várhatjuk. S arra gondolni sem szabad, hogy a mikor a békétlenségnek, a sorssal való elégedetlenségnek ilyen tömege jelentkezik, a kérelemnek méltányos teljesítését rideg, fiskális szempontból, megtagadhassuk. Azonban — az ország közterheinek viselői is éhesek. A földművelés hazánkban, már évtizedek óta, nem gyümölcsöző foglalkozás. Ennek a jele, a hozza nem értésen kívül, leginkább abban mutatkozott, hogy a történelmi nevű családok ősi birtokai nagyrészt gazdát cseréltek ; a kisgazda mindig csak azért tudott valahogy megélni, mert ennek a kornak fényűző szelleme a falut nem tudta még egészen hatalmába keríteni; ezenkívül a kisgazda a • földjét, jóllehet kölcsönnel van megterhelve, maga műveli s a mező- gazdasági munkabérek rohamos emelkedését alig érzi. Serényi földművelésügyi minister a , kecskeméti gazdaszövetségi gyűlésen mondott nagy jelentőségű beszédében rámutatott arra, hogy jobb korszak következik a gazdára, mert az egész világ piaci áramlatai olyanok, hogy a a mezőgazdasági termelés rövidesen jól gyümölcsöző folalkozássá vállik. A miniszter jövendölése szerint a javulás évekre menő s hova-tovább mind nagyobb és nagyobb szellemi és anyagi tőke mozgatását fogja maga után vonni. A több termelés lesz ezután ennek az eredménye s a fejlődés arányai és eredményei belát- hatatlanok. Nagyon szép perspektíva ez a jövőre nézve, de az elvérzett, az eladósodott gazdára, már ennek .a fejében, újabb terheket rakni nem lehet. Minden uj, országos tehernek az ország természetes fejlődéséből előálló állami bevételekből kell kitelnie s még beszélni sem lehet arról, hogy az általános éhséget a közterhek emelésével gyógyítsák meg s oszlassák el. Éhes az ország. Olyanok kérik anyagi gondjaik eloszlatását, akiknek a kérését elodázni nem szabad. Hogy a pénzügy- miniszter feje nehéz gondban fő, elismerjük. De ez az ország, melynek a háztartása immár milliárdos költségvetést mutat föl, talán megfogja még bírni a köztisztviselők kérelmének méltányos teljesítését s hisszük, hogy e kérelmek teljesítésében nem a néptanítói kar amúgy is leszállított igényein akar az állam takarékoskodni. Ipariigyeli. A nagybányai Ipartestület az országos bányászati és kohászati kiállítással kapcsolatban iparkiáliitást rendez. Ez utón is felhívjuk a közönség figyelmét a f. hó 25-én megnyílt ipari kiállítás megtekintésére. nagybányai Hírlap tárcája. Kalló rózsaszirmok.- Irta: Kócsy Laci. — Virág rege. Ápoltam egy kis virágot Künn a rónaságon, Mosolyával hálálta meg Csekély fáradságom; Fölkerestem minden este, Kívánságát várva, lesve; S a picinyke kis virág, még Szólni nem tudott . . . Telt az év s a kis virágom. Nagyra nőtt azóta, Hogy mi történt énvelem, azt Elmondja e nóta, Csak csodáltam, hogyha ketten Voltunk, végre megszeretem; És azóta minden éjjel Róla álmodom. Valamikor . . . Valamikor a templomba Szorgalmasan jártam, Csak Istenhez fohászkodni Volt egyetlen vágyam; Könyörögtem, fohászkodtam, Szent ihlettől átliatottan, S im, egyszer a templom helyett Szerelemre vágytam. Most pedig, hogy kis szivednek Templomába járok, Kitöltik a lelkemet a Terólad szőtt álmok, Megihletvey szent lényedtől, Csak azt kérem az Istentől Fakadjanak lépted nyomán Hófehér virágok. Imakönyvem . . . Imádságos kis könyvemből Imádkozom érted, Valamennyi szent Szűz képén Felismerem képed. Mindeniket megcsókolom, S egyre csak azt imádkozom; Hosszantartó boldogságot Adjon Isten néked! Szeressenek úgy, mint én is Szerettelek téged, Tövistelen nyújtsa feléd Rózsáit az élet; Vedd elő az imakönyved, Ejts értem egy forró könnyet, S feledd el, hogy szerettelek, Imádtalak Téged; Vége . . . Neked adtam a szivemet Édes kis virágom, Boldog voltam, miként senki Ezen a világon. Azt hittem, hogy te is szeretsz Lelkem üdvössége; Azt hittem a boldogságnak Sohasem lesz vége. De elmúlt a boldog idő Elmúlt, mint az álom. Angyal szelíd arcocskádat Tán már nem is látom, S ha lelkemben fölcsillan majd A midi fájó képe, Megsiratom boldogságom Melynek vége . . . vége . . . Lapunlc mai száma O Oldal.
