Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
4 1912. augusztus 4. IST RgytoAny»! Hírlap Emlékeztető. A nagybányai Sport Club turistikai szakosztályának kirándulása jövő vasárnap lesz. Mint közöltük volt, a kirándulás a „Hármas forráshoz“ lesz; indulás vasárnap reggel 6 óra 17 perckor a Zrinyi-téri állomásról; visszaérkezés este 8 órakor. Részvételi dij — vasúti költségen kívül - 4 korona. Halálesetek. Hosszú Miklós körjegyző, megyebizottsági tag Letkán, múlt hó 31-én elhunyt. Temetése pénteken volt nagy részvét mellett. Kiterjedt rokonság gyászolja. „Mindazon esetekben, — írja dr. Stiller, a nagyhírű budapesti orvostanár — melyekben enyhe, biztos és a gyomrot kímélő sós hashajtóra van szükségem, évek óta csaknem kizárólag a természetes Ferencz József-keserüvizet veszem alkalmazásba.“ Kapható gyógyszertárakban és | füszerkereskedésekben. A szétküldési-Igaz- gatóság Budapesten. BÓNIS-FÉLE KOTRÓ PIRULÁK. Biztos hashajtó és minden csikarás nélkül hajt. Kitűnő hátása van és utólagos szorulást nem csinál. Aki egyszer megpróbálja, soha más szerhez nem folyamodik. Minden 20 darabot tartalmazó dobozban meg van az utasítás. Ára 80 fillér. Kapható: VIDDER PÉTER „Aranysas“ gyógyszertárában Nagybányán. Épitöközönség figyelmébe. Van szerencsém az igen tisztelt épitőközönséget értesiteni, hogy Szatmáron, Rákóczi-utca 26. sz. (Fogarassy házban) építési irodát nyitottam. - Elvállalok minden néven nevezendő magas építészetbe vágó tervezést vagy annak kivitelét; ellenőrzést is teljesítek. - HEININGER KAROLY képesített építőmester. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál m. hó 28-tól a következő bejegyzések tétettek: Születtek: jul. 20. Pulk Gyula bányamunkásnak „István“; jul. 19. Mátyás Péter péksegédnek „Péter“; jul. 23. Ojenger József bányamunkásnak „József“; jul. 29. Grósz Sámuel szatócsnak „Ignác“ nevű gyermeke. Meghaltak: jul. 27. özv. Szieber Györgyné Nagy Páni, rkath., 66 éves, végelgyengülésben; jul. 28. Rogozsán Zoltán, gkath., 4 hónapos, cseléd gyermeke, bélhurutban; jul. 28. Tersán- szki Jakab, rkath., 62 éves, bányaigazgató, gyomorrákban; jul. 29. özv. Bay Lászlóné Hámori Paula, rkath., 70 éves, házbirtokos, végelgyengülésben; jul. 31. Lázár Béla, gkath., 3 hónapos, bányamunkás gyermeke, bélhurutban; aug. 2. Hudoba Gusztáv, ág. h. ev., 86 éves, nyug. pénzügyi számtanácsos, végelgyengülésben; aug. 2. Kerekes Lajos, ref., szíjgyártó mester, 47 éves, tüdőlobban. Házasságot kötöttek: Szíj Sándor betonmunkás és Nagy Mária nagybányai; ifj. Glógyán János bányamunkás és Funeczán Mária nagybányai; Dotier Sándor állami elemi iskolai igazgató magyardellői és Újlaki Gizella Erzsébet virágkereskedésben üzletvezető nagybányai; Török Ádám kincstári írnok és Schneuzer Erzsébet varrónő nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Telek István Zoltán gazdaságban segédintéző és Klauszer Zsófia Mária nagybányai; Levenszki Illés erdőmunkás és Plopisán Ilona napszámos nagybánya- kőbányatelepi lakosok. Szerkesztői üzenet. Az „Uj harang“ szerzőjének. Mi a hozzánk beküldött gyönge verset kissé megsimitottuk s közreadtuk Ígéretünk szerint. Szerző azonban jónak látta ugyanakkor egy laptársunk tárcájában is leadatni más alakban. Köszönjük ! Jövőre óvatosabbak leszünk. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. GERBER JENŐ szinérváraljai szöllöje a községházától 4 perc kocsihajtásnyira, közelségénél fogva mulatónak, nyóri fürdőnek, sanatoriumnak alkalmas, nagy jövőjű hely, 2 kát. hold u\ r ültetéssel, 3 kát. hold szilvással, ELADÓ vagy BÉRBEADÓ. (Cím: Szinérváralja.) Versek.- Irta: Nagy Margit. Kincskereső. I. Itt, hol aranyt kutat mindenki És néha-néha ráhibáz, Engem is elsodort viharként A kincssovárgó sárga láz. S amúgy lányésszel nem a hegyre, A társaságba mentem én .. . Reá találtam : megakadtam Égy férfi mély, tüzes szemén. Tetszik ő rajta nékem minden: A lelke, színe és kora, Nem volna, drágább én előttem, Habár arany vön ekkora! Kapok feléje két kezemmel, De szivem csaknem megszakad: Tulajdonjoga rég a másé, Reá van Írva: ,,Nem szabad!“ II. Ma este azt kérdezte tőlem: ,,Mondja meg nékem, édes, A szája mért oly hallgatag, S a szeme mért oly fényes ? Mint alkonyaikor rózsaszálra, Piros ajkára ült a csend, Minthogyha egy varázslakat Tündérhadat őrizne bent. De gondolatjai áttörnek A komoly ajak bűvkörén: Tündérleányok, fényes eszmék Kacagnak szeme tükörén. Miért nem mondja nékem el, Hogy lennék véle gazdagabb; Hiszen úgy szomjazom szavát, Mint szabadulását a rab.“ Már-már beszédre nyílik ajkam De szivem újra visszaretten . . . Hiszen csak nem vallom be néki: Hogy milyen forrón megszerettem! Találkozón. Ha két barát találkozik: Egymásra robban hirtelen, Pereg a nyelv, mosolyg a szem, S kérdés kering töméntelen. Ha két szerelmes összejő : Egy néma csókban összeforr, Ezer kérdése benne van S ezer kérdésre válaszol. Értesités. Mindenféle díszes ruggyanta- (gummi-) bélyegzőt festékezőpárnával, számozógépet iparosok, kereskedők, ügyvédek, pénzintézetek, egyletek, hivatalok, községek részére legolcsóbban készít az Első Czeglédi Ruggyantabélyezőgyár Czegléden. — 10 koronán felüli rendelésnél a rendelő 100 drb pergamentnévjegyet kap, tetszés szerinti betűvel. Ugyancsak különféle reklámtárgy kapható. Utazók és helyi képviselők magas jutalék mellett felvétetnek. Tessék árjegyzéket k érni. A hétről. A múlt héten egy szálló ige röpködött a levegőben s szárnyaival arcul csapkodott nehá- nyunkat. Ez a szálló ige már egy jó idő óta kering fölöttünk s tudtunkkal Mucsáról jött ide s állandó tanyát, illetőleg fészket rakott magának. Azt hiszem, hirlapiró kollégáim egyet értenek velem abban, hogy ezzel az ocsmány szállóigével végre-valahára le kell számolnunk! Le kell puffintanunk ezt a keringő héját, mely — mint az ölyv a baromfira, - a hírlapírói tisztességre és becsületre veti magát karmaival. El kell pusztítanunk egyszersmindenkorra, hogy többé föl ne támadjon. Mindenki tisztába van ezzel a szállóigével, mely egész durvaságában igy szól: „Potya.“ Kell e hivatkoznom a világ összes hírlapíróira, az általános szokásra, mely szerint a lapok tudósítói, — kik éjt-napot összetéve fáradoznak, hogy az olvasó küzönségnek minden igényét kielégítsék, - mindenütt a kerek nagyvilágon tiszteletjegyet élveznek fáradhatatlan, önfeláldozó, önzetlen munkálkodásukért, óriási szolgálatot téve azzal az egyes testületeknek, színházaknak, művészeknek, mit tiszteletjeggyel meghálálni, megfizetni nem lehet. Ézt a potyajegyet vágják arcába a hírlapírónak a mucsaiak ! Valóban elbámul az ember, mikor látja, hallja, hogy úri emberek, - kikről magasabb műveltséget kell feltételezni, — ezzel a gyalázó szóval játszanak. Hát kérem alázatosan, próbálja meg valaki egy fővárosi újságírónak képéhez törülni a „potya“ szót! Pedig ott minden elsőrangú lapnak legalább is 5-6 potya jegye van a főváros összes színházaiba, mulatóhelyeire. Mit szólna hozzá a színházi direktor, ha a lapokban egyetlen hanggal se emlékeznének meg előadásairól ? Elmehetne zabot hegyezni, ha újságírók nem lennének! De menjünk csak tovább! Hol láttak még a mucsai urak olyan gazdag hirlapirót, ki szá- zakat-ezreket áldozhat pusztán csak azért, hogy minden összejövetel, társas estélyek, színház stbről Írhasson a közönség szórakoztatására. Hiszen annak a hirlaptudósitónak évi 12.000 korona fizetése kéne hogy legyen, ha saját zsebéből fedezné mindazon költségeket, melyek a belépő jegyekre szükségesek. Az olvasó közönség azonban ezt nem kérdezi. Ő tudni akar mindenről, a legapróbb részletekig. Szegény újságírók! Ha egy bankettre meghívják, már kinézik a falatot a szájából; de azért megkövetelik, hogy még a leghitványabb pohárköszöntőről is dicshimnuszokban megemlékezzenek. Urak, urak, rnucsai urak! Emelkedjenek föl magasabb néző pontra! Legyen vége ennek a szálló igének, mely nem méltó urak szájába! A hirlapirói tisztesség és becsület kérdése, hogy a „potya“ szó átadassák véglegesen az enyészetnek ! Boldog ember, akinek oly tőkéje van, hogy kamat nélkül is hevertetheti! Az elmúlt héten sok szóbeszéd tárgyát képezte egy 20.000 koronás letét, mely két és fél hónapig nem kamatozott az alapszabályok határozott rendelkezései értelmében. A tőketulajdonos követelte a kamatot, a pénzintézet megtagadta. Még hírlapi polémia is lett belőle. Mindkét fél a maga igazát vitatta. Az egész kamat mintegy 200 koronát tett volna ki. Most aztán a hírlapi polémia után érdekes fordulatról suttognak: a tőketulajdonos nem ragaszkodik a kamathoz; a pénzintézet pedig hajlandó lenne megadni a kamatot. Szegény 200 korona! Nincs gazdája! Nem kell senkinek! Én ajánlok egy megoldást, ami azt hiszem úgy a gavallér tőketulajdonosnak, mint a jó hírnevű pénzintézetnek kedvére volna. Adják azt a 200 koronát közös egyetértéssel az épülő lutheránus magyar egyháznak! Nagy, nemes jótékonyságot gyakorolnának azzal. Hiszen úgyis minden héten olvassuk egyik laptársunk hasábjain, hogy a szükséglet még 19000 korona.
