Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

2 A szervezett jótékonyság. í Nem vehetünk lapot kezünkbe olyat, mely- I ben ne esnék szó két dologról: a fizetések rendezéséről és a drágaságról. A vagyonos tár­sadalom épen úgy feljajdul a drágaság miatt, mint a szegény tanitó és tisztviselő, kinek évi megállapított fizetésén kívül alig van egyéb jövedelmi forrása, melyből családjával együtt tisztességesen megélhessen. Országszerte folyik a szervezkedés minden vonalon, hogy drágasági pótlékkal segítsenek rajtuk, mert súlyosan nehezkedik rájuk az élet gondja. így azok, akik rendes állásban vannak s ha talán kicsiny is az összeg, a hónap első napján csak kézhez kapják, hogy azzal - amint lehet - végig küzdjék a harminc napot. De hogyan élnek a szegények, az ügye- fogyottak, a tehetetlenek, munkára képtelenek, a gyógyíthatatlan betegek, a munkát keresők és nem találok százai, ezrei ? Ilyenkor télviz idején jobban megesik rajtok a szivünk, mint máskor. Jobban szemünkbe ötlenek, életük többet foglalkoztat, mint bármikor. A kemény, zord időjárás mintegy figyelmeztet az éhezőkre, a nyomorgókra, a szenvedőkre. Mert hiába mondjuk, hogy napjainkban az emberszeretet egyik fő-vezetönk, ma több könyüt törlünk le, mint azelőtt, A céltól, hogy szegényeink és szenvedőink egységes és kifo­gástalan elbánásban részesüljenek, még messze vagyunk. Ahány község annyi szokás, annyi féle eljárás a szegény emberek kezelésében; jótékonykodó egyesületeink és intézményeink szintén külünféle módon bánnak el a pártfo­gások utján bevett árvákkal és szükölködőkkel. Egyik többet, a másik kevesebet nyújt, egyiknél több a mélység, mint a másiknál. Ezen változtatni kell, Érzik ezt mindazók, akik a szegényügygyel hazánkban komolyan foglalkoznak. Hangsúlyozzuk a komoly foglal­kozást, mert sajnos, hogy nálunk a jótékony­kodás nem egy helyen csak látszat, érétkesebb, igazibb eredmény nélkül. Nem akarunk senkit bántani, de rá kell mutatnunk arra a rendszer­telenségre, melyet ezerféle jótékonycélu intéz­ményeink vezetésében lépten-nyomon tapasztal­hatunk. Jól esik jót tennünk siketnémákkal, a vakokkal, a tüdőbetegekkel, az elhagyott árvák­kal, de az adomány után gyakorta jut eszünkbe, vájjon helyesen használják-e fel filléreinket, melyet a mieinktől abban a hitben, felemelő érzésben vontunk el, hogy azzal könyüt törlünk, fájdalmat enyhítünk. A szomorú tapasztalások vezethették rá a kormányt is, hogy vegye kezébe a szegényügy rendezését. Mostani formájában tovább ez nem maradhat. Egységes terv szerint történjék a társadalom segítségének felhasználása; szűnjenek meg a kapkodó, rendszertelen s igy kisebb eredményű támogatások, melyekkel szegényein­ket látszunk felkarolni, istápolni. A múlt év őszén Kassán tartott patronázs- kongresszuson hangzott ebben az irányban egészséges javaslat: a jótékonycélu egyesülete­ket egységes szervezetbe kell vonni. A terv halad a megvalósulás felé. Már együtt vannak az adatok a magyaroszági chari- tativ tevékenységet folytató egyesületekről, melyekből megállapítható, hogy a magyar tár­sadalom szinte hihetetlenül nagy öszeget, száz millió koronát juttat a különböző egyesületek­nek. Hatalmas összeg, különösen ha okosan és tervszerűen használják föl. A kassai patronázs-kongresszus egyik vezető emberének nyilatkozata szerint a terv az, hogy a különböző egyesületeket autonómiá­juk sérelme nélkül egy szervezetbe tömöritsék. Ez a központi szerv irányítaná őket, elsimítaná a gyakori félreértéseket, viszálykodásokat, vi­gyázna arra, hooy mindenki érzékenysége meg- óvassék s kijelölné a perifériákon dolgozó egyesületeknek működő-terét. Megállapítaná főbb vonalaiban, hogy a százmillió korona mi­lyen kulcs szerint osztassák fel a különböző feladatok megoldására. A jótékonykodás szervezésére irányuló terv, mint látjuk, egységes munkára törekszik. Benne a központosítás ideája, a melytől mi vi­dékiek kissé fázunk, mert ennek keretében történik meg igen sokszor a rólunk-nélkülünk való gondoskodás. Nagybányai Hírlap A szegények gondozása, a brutális razziák, az illetőségi toloncolgatások, a központi, a vármegyei szegényházak, a foglalkoztató inté­zetek, a népkonyhák, a népházak, az ingyen kenyér, a nappali otthonok, az éjjeli menhelyek mind uj képet nyernek, ha itt és ott az ország bármely pontján egységes céllal nyernek ren­dezést. Ma megállapítható, hogy a szegények és ellhagyottak gondozásával nem vagyunk mege­légedve. Haladtunk e téren s vannak sikereink is, de még fél utón sem vagyunk, a teljes eredményt a jótékonykodás egységes szerveze­tétől várjuk. HÍREK. Január 27. Le kell taposni minden virágot . . . f Jaj, micsoda édes könyv akadt a kezembe! 154 lapon keresztül nincs benne egyébről szó, mint idegsorvasztó szerelemről. A könyvnek az a mottója: „Le kell taposni minden virágot.“ Tehát nemcsak leszakítani, keblünkre, vagy gomblyukunkba tűzni s kiszívni minden illatát, hanem széttaposni a sárban. Micsoda Nérói gondolat! Neki vágok a buján virágzó mezőnek vagy valamelyik diszkertnek s szöges csizmával, patkós sarokkal letiprom az Isten - a természet — gyönyörű alkotásait, mik azemberek gyönyö­rűségére pattantak bimbóból virággá. De ne beszéljünk képletekben! Nevezzük a gyermeket a maga nevén. Ez az édes-bűvös könyv arra tanítja a férfi nemet, hogy minden elejébe kerüiő asszonyon és leányon — kivétel nélkül — gázoljon keresztül, mert „rövid az élet, örök a sir:“ Csók muzsika kisérje minden lépésünket; asszonyok-leányok liliömos teste legyen elérendő célunk s az a csöpp bíboros száj, a csókok artézi kútja, honnan szakadatlanul szívjuk magunkba az éltető nektárt. Lelki kincsek után ne törjük magunkat; a léleknek szárnya van, az elröpit a képzeletek tündér birodalmába: a holdba; de a test, az a gyönyörű hófehér bársonyos test ide tapad hozzánk, éget, gyújt, őrültté, nyomorulttá tesz minket! Ez a valódi élet! Megejtő, részegítő illat árad az asszonyok haj­koronájából s ettől a zsendülő szivekben a sejtelmek, a vágyak lopva ébredeznek! A már- ványos nyak, a telt kebel, a ringó derék, az észveszitően arányos csípők, piciny lábak többet érnek a Dárius kincseinél. S minden leánynak megvan ez a kincse, mig valaki nem kezdi lopkodni. Amin. egyet ellop'nak belőle, — a többi utána omlik. Legyünk mindnyájan zsiványok! Hiszen a' nők is csak arra várnak. Az ő szemükben százszor többet ér egy bátor gazember, mint egy gyáva becsületes. Nevetséges mai nap az idealizmus! Mit érek azzal, ha távolból szeretek valakit ? A vérem vágyik reá s nem elégíthetem ki, mert száz kilométerre lakik tőlem. De a kivel mindennap találkozom, bele nézek csillogó bűnös szemébe, honnan csak úgy lövel felém a hívogató tűz: arra vetem magam minden lelkiismereti furdalás nélkül. Brávó! Micsoda pazar filozófia! Összeáll­hatnak az ókori görög bölcsektől a mai nagy fejüekig mind a tudósok, - ilyen filozófiát még nem ütöttek nyélbe! A természeti igazságok alapjára kell fektetni mindent. A vért megta­gadni nem lehet, nem szabad. Hiszen maga a természet izgatja az embert bűnös cseleke­detre. Mit? bűnös? Dehogy is az! Amit megkívánok, arra jogom van törekedni. Ha pedig megkívánok egy szép liliomot, azt le is töröm. Hisz úgy is letöri más. Miért ne törjem le én ? Ép olyan jogom van, mint más­nak. A nő a gyönyör eszköze. A gyönyör pedig kimondhatatlan édes, megbűvölő érzés. Szeret­jük nézni az esthajnali csillagot. Az asszonyok lélekteljes szeme pedig úgy világit, mint az esthajnali csillag; vérök legforróbb csöppje kiül arcukra; hullámos acélfényü hajukból árad az illat. Minden nő már születése percében arra van teremtve, hogy elbukjék. Miért ne segítsek én a bukásában ? A vérengzésig kegyetlennek kell 1912. január 28. lennünk a nőkkel szemben, ha győzni akarunk. Csak bátran nézzünk bele szemökbe. Mit látunk abban ? Merész lobogást, ami elárulja, hogy az a nő már bűnös tapasztalatokkal bir; ha nem másképen: képzelmi állapotban. De még buká­sukban is a fenség glóriája szövődik homlokuk körül. „Rövid az élet, örök a sir!“ Éljünk, élvez­zünk a végkimerülésig! Mert ott leselkedik körülöttünk a boldogság múlandóságának fa­gyasztó tudata. . . . S mi, a kik forgatjuk e mámort izzó lapokat: Én, Te, 0, mindnyájunknak van neje és leánya, kik előttünk szentségek: elfogadjuk-e ezt az édes-bünös filozófiát! Gyönyörrel és iszonyattal tölt el! S megkín­zott lelkünk jajgatva kiált föl: Apage Satanas! Személyi hírek. Plachy Gyula kir. tan., pénz- ügyigazgató és Nagy Gábor p. ü. titkár a héten pár napig hivatalos elfoglaltságban városunkban időztek. — Rényi Árpád üveggyáros a héten rövid ideig itt tar­tózkodott. A ref. egyház batyubálja. Immár csak egy hpt választ el a ref. egyház batyubáljától, mely az idén is igen látogatottnak, sőt zsúfoltnak is ígérkezik. Akik a nagyarányú előkészületekről tudnak, nyugodt lélekkel hirdethetik a meg­hívott közönségnek az igét: Gyertek el, mert mindenek készen vannak annyira^ hogy már a közel és távoli vidékről is többen jelentették be részvételüket, a kikhez a bál jó hiré-neve elverődött. A Polgári Olvasókör tisztújító közgyűlése február 11-én d. u. 4 órakor. A szinikerület közgyűlése. Az észak­keleti szinikerület hétfőn d. u. 6 órakor a város­háza tanácstermében választmányi ülést tart. Az érdekelt városoknak a választmányba delegált tagjai szinte kivétel nélkül bejelentették megr. jelenésüket. A választmány a város vendége lesz. Az izr. Nőegylet estélye. A nagybányai izr. Nőegylet és Éilléregyesület febr. 10-én nagyszabású estélyt rendez élőképekkel és vál­tozatos programmu hangversenynyel, melynek clouja Hevesné Bállá Mariska, a szatmáriak dédelgetett primadonnája közreműködése lesz. Jelentős szerepe lesz az estélyen Weisz Irén- kének is, a ki legutóbb Szatmári hódította meg a közönséget szerfelett kedves és ügyes énekével és táncával. A rendezés vezetését dr. Weisz Ignácné, az egylet fáradhatatlan elnöke vállalta. Jegyek már most előjegyezhetők Widder Péter gyógyszertárában. Nagy páholy 16 K, kis páholy 12 K; személy-jegy 3 korona. Uj pénzintézet. Szilágysomlyón „Magúra“ cim alatt 100 ezer korona alaptőkével uj bank alakult. Az uj pénzintézet igazgatósági elnöke: Triff Gábor ny. képezdei tanár, — vezérigaz­gatója: Sima Sándor perecseni gör. kath. lel­kész, ügyésze: dr. Mesesián Koriolán, pénztárosa: Alexucán Tódor. Az igazgatóság 12, a felügye­lő-bizottság 6 tagból áll. A város adóhivatala fölhívja az érdekelteket, hogy házra vagy földre be­kebelezett tartozásaikat e hó 31-ig a szokásos mintán vallják be a városhá­zán, ha azokat az általános jövedelmi pótadó kivetésénél kedvezményképpen levonásba akarják hozatni. Erre vonat­kozó nyomtatott ívek a városi adóhiva­talban ingyen adatnak. A kath. Legényegylet február 2-án d. u. 5 órakor szabad előadással egybekötött összejövetelt rendez. Pályázat. A nagybányai főszolgabíró a misztótfalusi körjegyzőségben rendszeresített segédjegyzői állásra febr. 4-én lejáró pályázatot hirdetett. A kérvények a nevezett hivatalhoz adandók be. Női háziipari tanfolyam. A helybeli állami gazdasági népiskola női háziipari tanfo­lyamára úri hölgyek felvétetnek. Jelentkezni lehet február hó 3-ig hétfőn, szerdán, csütörtö­kön és szombaton délelőtt az iskola helyiségé­ben a háziipari szaktanitónőnél. Házasság. Katz Antal m. kir. pénzügyi számtiszt holnapután tartja esküvőjét Hersko- vics Piroskával Kékesoroszfaluban.

Next

/
Thumbnails
Contents