Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
2 A szervezett jótékonyság. í Nem vehetünk lapot kezünkbe olyat, mely- I ben ne esnék szó két dologról: a fizetések rendezéséről és a drágaságról. A vagyonos társadalom épen úgy feljajdul a drágaság miatt, mint a szegény tanitó és tisztviselő, kinek évi megállapított fizetésén kívül alig van egyéb jövedelmi forrása, melyből családjával együtt tisztességesen megélhessen. Országszerte folyik a szervezkedés minden vonalon, hogy drágasági pótlékkal segítsenek rajtuk, mert súlyosan nehezkedik rájuk az élet gondja. így azok, akik rendes állásban vannak s ha talán kicsiny is az összeg, a hónap első napján csak kézhez kapják, hogy azzal - amint lehet - végig küzdjék a harminc napot. De hogyan élnek a szegények, az ügye- fogyottak, a tehetetlenek, munkára képtelenek, a gyógyíthatatlan betegek, a munkát keresők és nem találok százai, ezrei ? Ilyenkor télviz idején jobban megesik rajtok a szivünk, mint máskor. Jobban szemünkbe ötlenek, életük többet foglalkoztat, mint bármikor. A kemény, zord időjárás mintegy figyelmeztet az éhezőkre, a nyomorgókra, a szenvedőkre. Mert hiába mondjuk, hogy napjainkban az emberszeretet egyik fő-vezetönk, ma több könyüt törlünk le, mint azelőtt, A céltól, hogy szegényeink és szenvedőink egységes és kifogástalan elbánásban részesüljenek, még messze vagyunk. Ahány község annyi szokás, annyi féle eljárás a szegény emberek kezelésében; jótékonykodó egyesületeink és intézményeink szintén külünféle módon bánnak el a pártfogások utján bevett árvákkal és szükölködőkkel. Egyik többet, a másik kevesebet nyújt, egyiknél több a mélység, mint a másiknál. Ezen változtatni kell, Érzik ezt mindazók, akik a szegényügygyel hazánkban komolyan foglalkoznak. Hangsúlyozzuk a komoly foglalkozást, mert sajnos, hogy nálunk a jótékonykodás nem egy helyen csak látszat, érétkesebb, igazibb eredmény nélkül. Nem akarunk senkit bántani, de rá kell mutatnunk arra a rendszertelenségre, melyet ezerféle jótékonycélu intézményeink vezetésében lépten-nyomon tapasztalhatunk. Jól esik jót tennünk siketnémákkal, a vakokkal, a tüdőbetegekkel, az elhagyott árvákkal, de az adomány után gyakorta jut eszünkbe, vájjon helyesen használják-e fel filléreinket, melyet a mieinktől abban a hitben, felemelő érzésben vontunk el, hogy azzal könyüt törlünk, fájdalmat enyhítünk. A szomorú tapasztalások vezethették rá a kormányt is, hogy vegye kezébe a szegényügy rendezését. Mostani formájában tovább ez nem maradhat. Egységes terv szerint történjék a társadalom segítségének felhasználása; szűnjenek meg a kapkodó, rendszertelen s igy kisebb eredményű támogatások, melyekkel szegényeinket látszunk felkarolni, istápolni. A múlt év őszén Kassán tartott patronázs- kongresszuson hangzott ebben az irányban egészséges javaslat: a jótékonycélu egyesületeket egységes szervezetbe kell vonni. A terv halad a megvalósulás felé. Már együtt vannak az adatok a magyaroszági chari- tativ tevékenységet folytató egyesületekről, melyekből megállapítható, hogy a magyar társadalom szinte hihetetlenül nagy öszeget, száz millió koronát juttat a különböző egyesületeknek. Hatalmas összeg, különösen ha okosan és tervszerűen használják föl. A kassai patronázs-kongresszus egyik vezető emberének nyilatkozata szerint a terv az, hogy a különböző egyesületeket autonómiájuk sérelme nélkül egy szervezetbe tömöritsék. Ez a központi szerv irányítaná őket, elsimítaná a gyakori félreértéseket, viszálykodásokat, vigyázna arra, hooy mindenki érzékenysége meg- óvassék s kijelölné a perifériákon dolgozó egyesületeknek működő-terét. Megállapítaná főbb vonalaiban, hogy a százmillió korona milyen kulcs szerint osztassák fel a különböző feladatok megoldására. A jótékonykodás szervezésére irányuló terv, mint látjuk, egységes munkára törekszik. Benne a központosítás ideája, a melytől mi vidékiek kissé fázunk, mert ennek keretében történik meg igen sokszor a rólunk-nélkülünk való gondoskodás. Nagybányai Hírlap A szegények gondozása, a brutális razziák, az illetőségi toloncolgatások, a központi, a vármegyei szegényházak, a foglalkoztató intézetek, a népkonyhák, a népházak, az ingyen kenyér, a nappali otthonok, az éjjeli menhelyek mind uj képet nyernek, ha itt és ott az ország bármely pontján egységes céllal nyernek rendezést. Ma megállapítható, hogy a szegények és ellhagyottak gondozásával nem vagyunk megelégedve. Haladtunk e téren s vannak sikereink is, de még fél utón sem vagyunk, a teljes eredményt a jótékonykodás egységes szervezetétől várjuk. HÍREK. Január 27. Le kell taposni minden virágot . . . f Jaj, micsoda édes könyv akadt a kezembe! 154 lapon keresztül nincs benne egyébről szó, mint idegsorvasztó szerelemről. A könyvnek az a mottója: „Le kell taposni minden virágot.“ Tehát nemcsak leszakítani, keblünkre, vagy gomblyukunkba tűzni s kiszívni minden illatát, hanem széttaposni a sárban. Micsoda Nérói gondolat! Neki vágok a buján virágzó mezőnek vagy valamelyik diszkertnek s szöges csizmával, patkós sarokkal letiprom az Isten - a természet — gyönyörű alkotásait, mik azemberek gyönyörűségére pattantak bimbóból virággá. De ne beszéljünk képletekben! Nevezzük a gyermeket a maga nevén. Ez az édes-bűvös könyv arra tanítja a férfi nemet, hogy minden elejébe kerüiő asszonyon és leányon — kivétel nélkül — gázoljon keresztül, mert „rövid az élet, örök a sir:“ Csók muzsika kisérje minden lépésünket; asszonyok-leányok liliömos teste legyen elérendő célunk s az a csöpp bíboros száj, a csókok artézi kútja, honnan szakadatlanul szívjuk magunkba az éltető nektárt. Lelki kincsek után ne törjük magunkat; a léleknek szárnya van, az elröpit a képzeletek tündér birodalmába: a holdba; de a test, az a gyönyörű hófehér bársonyos test ide tapad hozzánk, éget, gyújt, őrültté, nyomorulttá tesz minket! Ez a valódi élet! Megejtő, részegítő illat árad az asszonyok hajkoronájából s ettől a zsendülő szivekben a sejtelmek, a vágyak lopva ébredeznek! A már- ványos nyak, a telt kebel, a ringó derék, az észveszitően arányos csípők, piciny lábak többet érnek a Dárius kincseinél. S minden leánynak megvan ez a kincse, mig valaki nem kezdi lopkodni. Amin. egyet ellop'nak belőle, — a többi utána omlik. Legyünk mindnyájan zsiványok! Hiszen a' nők is csak arra várnak. Az ő szemükben százszor többet ér egy bátor gazember, mint egy gyáva becsületes. Nevetséges mai nap az idealizmus! Mit érek azzal, ha távolból szeretek valakit ? A vérem vágyik reá s nem elégíthetem ki, mert száz kilométerre lakik tőlem. De a kivel mindennap találkozom, bele nézek csillogó bűnös szemébe, honnan csak úgy lövel felém a hívogató tűz: arra vetem magam minden lelkiismereti furdalás nélkül. Brávó! Micsoda pazar filozófia! Összeállhatnak az ókori görög bölcsektől a mai nagy fejüekig mind a tudósok, - ilyen filozófiát még nem ütöttek nyélbe! A természeti igazságok alapjára kell fektetni mindent. A vért megtagadni nem lehet, nem szabad. Hiszen maga a természet izgatja az embert bűnös cselekedetre. Mit? bűnös? Dehogy is az! Amit megkívánok, arra jogom van törekedni. Ha pedig megkívánok egy szép liliomot, azt le is töröm. Hisz úgy is letöri más. Miért ne törjem le én ? Ép olyan jogom van, mint másnak. A nő a gyönyör eszköze. A gyönyör pedig kimondhatatlan édes, megbűvölő érzés. Szeretjük nézni az esthajnali csillagot. Az asszonyok lélekteljes szeme pedig úgy világit, mint az esthajnali csillag; vérök legforróbb csöppje kiül arcukra; hullámos acélfényü hajukból árad az illat. Minden nő már születése percében arra van teremtve, hogy elbukjék. Miért ne segítsek én a bukásában ? A vérengzésig kegyetlennek kell 1912. január 28. lennünk a nőkkel szemben, ha győzni akarunk. Csak bátran nézzünk bele szemökbe. Mit látunk abban ? Merész lobogást, ami elárulja, hogy az a nő már bűnös tapasztalatokkal bir; ha nem másképen: képzelmi állapotban. De még bukásukban is a fenség glóriája szövődik homlokuk körül. „Rövid az élet, örök a sir!“ Éljünk, élvezzünk a végkimerülésig! Mert ott leselkedik körülöttünk a boldogság múlandóságának fagyasztó tudata. . . . S mi, a kik forgatjuk e mámort izzó lapokat: Én, Te, 0, mindnyájunknak van neje és leánya, kik előttünk szentségek: elfogadjuk-e ezt az édes-bünös filozófiát! Gyönyörrel és iszonyattal tölt el! S megkínzott lelkünk jajgatva kiált föl: Apage Satanas! Személyi hírek. Plachy Gyula kir. tan., pénz- ügyigazgató és Nagy Gábor p. ü. titkár a héten pár napig hivatalos elfoglaltságban városunkban időztek. — Rényi Árpád üveggyáros a héten rövid ideig itt tartózkodott. A ref. egyház batyubálja. Immár csak egy hpt választ el a ref. egyház batyubáljától, mely az idén is igen látogatottnak, sőt zsúfoltnak is ígérkezik. Akik a nagyarányú előkészületekről tudnak, nyugodt lélekkel hirdethetik a meghívott közönségnek az igét: Gyertek el, mert mindenek készen vannak annyira^ hogy már a közel és távoli vidékről is többen jelentették be részvételüket, a kikhez a bál jó hiré-neve elverődött. A Polgári Olvasókör tisztújító közgyűlése február 11-én d. u. 4 órakor. A szinikerület közgyűlése. Az északkeleti szinikerület hétfőn d. u. 6 órakor a városháza tanácstermében választmányi ülést tart. Az érdekelt városoknak a választmányba delegált tagjai szinte kivétel nélkül bejelentették megr. jelenésüket. A választmány a város vendége lesz. Az izr. Nőegylet estélye. A nagybányai izr. Nőegylet és Éilléregyesület febr. 10-én nagyszabású estélyt rendez élőképekkel és változatos programmu hangversenynyel, melynek clouja Hevesné Bállá Mariska, a szatmáriak dédelgetett primadonnája közreműködése lesz. Jelentős szerepe lesz az estélyen Weisz Irén- kének is, a ki legutóbb Szatmári hódította meg a közönséget szerfelett kedves és ügyes énekével és táncával. A rendezés vezetését dr. Weisz Ignácné, az egylet fáradhatatlan elnöke vállalta. Jegyek már most előjegyezhetők Widder Péter gyógyszertárában. Nagy páholy 16 K, kis páholy 12 K; személy-jegy 3 korona. Uj pénzintézet. Szilágysomlyón „Magúra“ cim alatt 100 ezer korona alaptőkével uj bank alakult. Az uj pénzintézet igazgatósági elnöke: Triff Gábor ny. képezdei tanár, — vezérigazgatója: Sima Sándor perecseni gör. kath. lelkész, ügyésze: dr. Mesesián Koriolán, pénztárosa: Alexucán Tódor. Az igazgatóság 12, a felügyelő-bizottság 6 tagból áll. A város adóhivatala fölhívja az érdekelteket, hogy házra vagy földre bekebelezett tartozásaikat e hó 31-ig a szokásos mintán vallják be a városházán, ha azokat az általános jövedelmi pótadó kivetésénél kedvezményképpen levonásba akarják hozatni. Erre vonatkozó nyomtatott ívek a városi adóhivatalban ingyen adatnak. A kath. Legényegylet február 2-án d. u. 5 órakor szabad előadással egybekötött összejövetelt rendez. Pályázat. A nagybányai főszolgabíró a misztótfalusi körjegyzőségben rendszeresített segédjegyzői állásra febr. 4-én lejáró pályázatot hirdetett. A kérvények a nevezett hivatalhoz adandók be. Női háziipari tanfolyam. A helybeli állami gazdasági népiskola női háziipari tanfolyamára úri hölgyek felvétetnek. Jelentkezni lehet február hó 3-ig hétfőn, szerdán, csütörtökön és szombaton délelőtt az iskola helyiségében a háziipari szaktanitónőnél. Házasság. Katz Antal m. kir. pénzügyi számtiszt holnapután tartja esküvőjét Hersko- vics Piroskával Kékesoroszfaluban.
