Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. julius hó 14 TÁRSADALMI XCS SZÉPIRODALMI ELETIDAI?. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 —12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkátárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14* -—----- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Tö rténelmi esemény. Julius 12. Akkor, a mikor a nemrégiben lezaj- jott siófoki országos gazdagyülésen gróf Bethlen István országgyűlési képviselő terjedelmes tanulmányában megdöbbentő adatokkal mutatta ki a magyarságnak az erdélyrészi vármegyékben elkövetkezett pusztulását: hangos örömrivalgással fogadjuk a történelmi nevezetességű esemény hírét, hogy a görög katholikus magyar egyházat a pápa külön bullával is megerősítette s ezzel egy félszázados nagy küzdelem kedvező befejezést nyert. Nagy, igen nagy horderejű esemény ez; nemzeti szempontból olyan jelentőségteljes, hogy csak az tudja igazán megérteni, micsoda óriási lépéssel haladt előre a magyarság ügye és annyira kiragadtuk a mi legádázabb ellenségeink kezéből a legerősebb fegyvert, aki alapos ismerője annak az életnek, amely Erdély büszke bércei, meg az északkeleti Magyarország havasai közt folyik. A görög katholikus magyar templomok nemcsak Isten házai lesznek, de várai, bástyái a magyarságnak is; egy-egy sziget lesz mindenik, ahol megerősödik a csüggedező, ahol támaszt nyer a gyenge és ahol meg kell törnie minden nemzetiségi kisértésnek, mely szüntelenül folyt eddig és egyre azon iparkodott, hogy minél több magyar lelket ragadjon magához. E miatt némultak el kicsi erdélyi templomokban, ahol magyarul imádkoztak, a harangok, ahogy azt megrázó erővel festi le egy kiváló írónk; Rákosi Viktor. Csak a görög katholikus magyar egyház fénye, pompája tudja majd sikerrel ellensúlyozni az oláh pópák munkáját és nem sok időt adunk neki, hogy a bezárult templomocskák ajtai újból megnyílnak és az elnémult harangok ismét csengve bongva kondulnak meg és messzezugó hangon hirdetik, hogy ez az ország magyaroké, — alleluja, al- leluja ! A. dolog historikumáról nem sok a mondanivalónk. Félszázad óta folyt a közdelem, hogy a görögkatholikus rut- hén, román, szerb és görögkeleti román egyházak mellett legyen görögkatholikus magyar egyház is. Hogy a nemzetiségek között görögkatholikus és görögkeleti magyaroknak nem volt saját egyházuk, az mérhetetlen nemzeti károkat okozott. Az oláh pap befolyása, az oláh felekezeti iskola oktatása folytán egyre nagyobb számban szakadtak el a nemzettől az ő fiai. Ezért indított már 1863-ban Hajdudorog város közönsége mozgalmat a magyar liturgia engedélyezése iránt. A történt lépéseknek nem lett sikerük, szintúgy a gör. kath. püspökség felállítása iránt‘történt lépéseknek sem. Mindössze annyit lehetett elérni 1873-ban, hogy Hajdudorogon püspöki vikariátus létesült, mely azonban nem az összes magyar ajkú gör. kathölikusokra, hanem pusztán a munkácsi egyházmegye 33 egyházközségére terjedt ki. Kisebb-nagyobb erővel azóta egyre ineg-megujult a mozgalom. De igazi haladás az ügyben csak akkor történt, mikor a jelenlegi kormány őfelségénél megtette a magyar püspökség érdekében az előterjesztést és felhatalmazást nyert, hogy a Szentszékhez forduljon. Az egész magyar püspöki kar lelkesedéssel támogatta az ügyet és hálásan kell konstatálnunk, hogy a Szentszék szives készséggel fogadta a kérelmet. A propaganda fidei- bén Agliardi kardinális helyettese volt legmelegebb szószólója az ügynek és a pápa nemcsak hozzájárulását adta meg, de külön bullát is bocsátott ki. A görög katholikus magyar egyház tehát megvan! Magyar lesz az egyházi ének, prédikáció és a responzóriumok, nemkülömben a keresztelés és temetkezés szertartása. Az uj püspökséget a jelenlegi gör. kath. püspökségekből kihasítandó plébániákból alakítják. Az eperjesi gör. kath. egyházmegyéből 8, a munkácsi gör. kath. ruthén egyházmegyéből 70, a nagyváradi gör. kath. román egyházmegyéből 44, a szamosujvári gör. kath. román egyházmegyéből 4 plébániát hasítanak ki. Százhuszonhat pozíciót fog tehát egyszerre elR nagybányai Hírlap tárcája. Erzsiké dalok. — Irta : Hérái Káról//. — I. Emlékezem : kora tavasz volt, Zsendült a fáknak levele, Virágos kertünk minden fája Dalos madárral volt tele. A szobánkban suttogva jártak Hófehér szárnyas angyalok; Egy kis leányra várakoztak, Kiről tudták, hogy jönni fog. És a mikor csipogva megjött, Megdicsőülten néztem széjjel! . . . Házunk előtt egy bányász igy szőtt: ,Nagy aranytermés volt az éjjel!“ II. A bányából ömlött a szinarany, Munkához is láttak mindannyian; A drága kincs úgy csillogott a porba, Mintha csak mind a Napból csurgóit volna. Bányászok jöttek : fiatalok, vének, Ajkukon zengett diadalmi ének; Kolompszó btigott fönt a bérceken: ,,Minő nagy áldás, édes Istenem!“ S én — mintha a kincs váltam' nyomta volna, Leroskadtam egy bölcsőre hajolva, S kis Erzsijeimnek súgtam csöndesen: ,,Minő nagy áldás, édes Istenem!“ III. Tíz év merült az óceánba, Mióta megjött e leányka; \S én növeltem e kincset itt, Mint zsugori a kincseit. Növeltem nagyra, féltve, óva, Dolgoztam földig meghajolva Azért, hogy ő boldog legyen Egy hosszú-hosszú életen! S most, hogy a Vég felém közéiget, Kétségb'esés tör a szivemnek: Én Istenem ! kire marad Ez a ragyogó égdarab ? Férfias kedvtelések. Harminc nap múlva 'fegyverropogástól lesz viszhangos erdő, mező. Augusztus hó 15-én reggel meghúzzák a lélekharangot az új süldő nemzedek fölött; a harcvonalba belekerül az ősapák és ősanyák nehánya is ; leteszik a lantot, . illetőleg a kopottas bundát a sárgulni kezdő í avarra. Óriási léptekkel közeledik a vadászidény, | a férfias kedvtelések koronája! Mert mi lehet szebb, felségesebb, mint j vállra vetett fegyverrel járni az erdőt, a hullámos j rónát ? Megismerkedni közvetlen-közeiből a [ nagy természettel, az erdők-mezők futó, bujkáló vadjaival? Átkelni folyón, patakon, éren, erdők elrejtett mocsarain s nemes, férfias kedvteléssel űzni a vadat hegynek föl, völgynek le! A vérbeli vadász ilyenkor — júliusban, — már izgatottan, rendezi vadász szerszámait; nyugtalanul szorongatja kipróbált régi jó puskáját s napjában többször leakasztja a szegről, majd ismét visszahelyezi. Bele-belenéz a vadász naptárba, melyet ugyan könyvnélkül tud, de azért mégis szereti látni azokat a fekete vonalakat, melyek jelzik, hogy augusztus hó 15-étől szabad a vásár: szarvasbikára, dámvadbikára, őzbakra, zergére, vaddisznóra, nyulra, császármadárra, fogolyra, fácán és túzokra. Némelyikre már júliustól szabad volt a vadászat. S a mint nézegeti a fekete vonalakat a naptárban, egyszerre biborpirossá válnak azok Laapunls. mai szama 3 Oldal. %
