Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-23 / 25. szám
4 KTagybányal Hírlap 1912. junius 23. A hétről Még mire nem viradunk ? Egy párisi orvos kitalálta a módját, hogyan kell küzdeni az öregedés ellen ? Ettől a gyógyszertől már csak egy lépés van a halál elleni szerig ! Az is meg lesz minden bizonnyal ! Most egyelőre elégedjünk meg az öregedés elleni szerrel. Micsoda forradalmat fog ez előidézni az asszonyok közt! Nem lesz többé vén asszony! A nagymamákat is gyönyörű liliomszálként fogjuk dédelgetni s úgy udvariunk nekik, mint a csitri lányoknak. Nem lesz többé vén leány! Koloszális gondolat! Telhetnek-mulhatnak az évek: az arcok üdén maradnak, a szem lángol, a szív hevesen dobog, tovább is s jönnek az ifjú kérők seregestül, de nem lesz totyogó vén ember sem, kinek a bajusza beleérjen a forró kávéba vagy levesbe s végig öntse mellényét a spenót főzelékkel. A gyógyszer neve Glyeobacter s felfedezője Mecs- nikov. Egyelőre kizárólagosan csak a felsőbányái utca „Vörös Kereszt“ gyógytárban árusítják, hol is maga a tulajdonos saját magán fogja először kipróbálni a kitűnő gyógyszert. * * * Hangversenyt adott a „mi fiunk,“ Szeretnék róla annyi szeretettel irni, amennyi a szivemben van! Gyönyörködtem hangjában s úgy hiszem, rajtam kívül más is-gyönyöködött. Szeretném a Népopera hatalmas csarnokában hallani, hogyan érvényesül ott a hangja ? A Lendvay színházat teljesen betölti, minden rossz akusztikája dacára is. Szépen, gyönyörűen énekelt s a kiséret is első rangú volt. Közönség több is lehetett volna, de hát sok minden körülmény közbejátszott, hogy ne legyen telt ház. No de mindegy. Az erkölcsi siker sokszor többet ér a kékhasu bankók garmadánál. A magyar népdalok, melyeket a mi fiunk elénekelt, családi szerzemények. Igazi fülbemászó, busongó dalok. Ezekről a dalokról — krónikáiról feladatuk alapján, — mondhatnánk egyetmást; tudniillik : hogyan keletkeztek ? Kihez szólanak ? stb. stb. De „ne szólj szám nem fáj fejem !“ Annyi azonban bizonyos, hogy szívhez szólók. S ez a fő! Azt különben elhatároztam magamban, hogy ha valaha az életben szerelmes leszek s szerelmes verseket fogok irni: ezzel a fiatal zeneszerzővel fogom megzenésittetni epedő soraimat. Mert úgy látszik, jól érti a mesterségét. * * * A héten a mi szépséges ligetünkben „katona banda- is játszott. No, nem kell megijedni! Nem eleven katonák voltak, csak automaták. Ugyanis a Központi szálló tulajdonosa egy óriási automata zenekart hozatott, mely bedobott 20 fillér ellenében a legpompásabb nótákat játszta el. Volt is közönsége óriási. Emberember hátán tolongott a ligetben .s hallgatta a harsogó dalokat. Rendjén is van. A Központi Szálló tulajdonosa évek óta becsülettel, előzékenységgel, udvariassággal szolgálta ki a nagy közönséget, személye is rokonszenves, megérdemli, hogy a közönség pártolja őt, ki semmi anyagi áldozattól nem riad vissza, mikor a közönség érdekéről van szó. Azt mondják, hogy ezt az automatát bálokban is lehet használni. Hát bizony, mikor nincs cigány, kitűnő szolgálatot fog tenni. Nincs is Nagybányán most csak egy banda. Ilyen mulató városnak pedig legalább kettő kellene, eltekintve a malacbandáktól. * * * Napról napra olvassuk, hogy az orvosi tudományok minő csodálatos előhaladást tesznek; különösen a sebészet, mely ma már az összefaragott testet képes újra teremteni. Ezzel szemben minő kontraszt, mikor egyes helyeken a kuruzslás teljes pompájában virágzik. S nehogy azt higyjük, hogy csak a kevés intelligenciával biró nép közt van kuruzslás ! Akárhány nadrágos ember is hódol ennek s föltétlenül hisz gyógyító erejében. Nálunk különösen oláh vidékeken üli diadalát a kuruzslás, minek azonban leggyakrabban szomorú kimenetele van. A kuruzslásokból ime egy pár klasszikus példa. Nátha ellen friss ibolyát kell szagolni; az epileptikusnak bagót kell rágnia, attól elmúlik baja; lábfájás ellen egy üst fenekéről lekapart korom segít; fogfájás úgy múlik el, ha az illető fogával húzza a harangkötelet; mellbetegség ellen olyan vizet kell inni, melyből előbb macska ivott; torokfájás ellen kigyófejet kell egy zacskóban viselni; szívdobogást (értsd: szereímet) úgy lehet meggyógyítani, ha a szeretett egyén fehér alsó ruhájának egy darabkáját megfőzzük s megitatjuk a levét a dobogó szi- vüvel. Legérdekesebb azonban a „delirium tre- mens“*ben szenvedők gyógyítása. Ezt azonban - sajnos — nyilvánosan le nem közölhetjük, mert kissé' drasztikus. Aki kiváncsi eme gyógyszerre, mely — mint állítják - biztos hatású, az úgyis fölkeres bennünket s kivallatja titkunkat. Energia hatások. — Irta: Kahle Frigyes kohómérnök. — A környezet, a mindenkori körülmények formálják a benne élőket. Az összes ható körülmények végső resultánsa azon metamor- phosis, mely határokat szab az emberi nem j fejlődésének s a tudománynak. A fokozatosság mindenben megvan. Az ős ember paleolithjaitól a modern szövőgépekig - a fokozatosság éppen úgy kitermelte az ő korcsait s jeleseit, mint a hogy a jövő is megtenni majd ezeket. A tökéletes és tökéletlen igen relativ fogalom s a mai kor, valamint a múlt tökéletlensége főként a tökéletesség felé való haladók gúnyolásában nyilvánult meg leginkább. Mindazt, a mi a napi piac tudományosságával nen teljesen konvergál vagy bizonyos mértékben a dogmatikus ; magyarázatok csalhatatlan philosophiáját kezdi | ki: könyörtelenül elbánik vele a tömegvélemény, ítél, pálcát tör s gúnymosoly jellemzi leginkább i eme ítélet komolyságát s a kik más véleményen vannak s közeliteni tudják gondolatban az igazságot - bátortalanságuk miatt hangtalanok maradnak. Ez is nagy hiba. Az új .eszme, a szokatlan, a később nagyszerű találmány, születésének pillanatában mind gánccsal találkozott s hitetlenséggel. Hiszen a földről sem hitték eleintén, hogy gömbölyű s ma már, ki ellenkezőjét állítaná az járna pórúl. Valamikor hitték a phlogistonisták, hogy égésnél egy anyag az u. n. phlogiston távozik el a testből. Igen kis szál fagyugyertya és egy közönséges kétkarú mérleg elegendő volt ezen tan tévességet bebizonyítani. Pedig sokan vértanúi halált lettek volna képesek halni érte. Mosolygón Írtak a tudós francia irők arról, hogy van egy Stevenson nevezetű szédelgő angol, ki uram bocsá’ azt meri mondani, hogy a mi delizsánszainknál 15-szörte sebesebben fog haladni a nélkül, hogy lovat fogna alkotmánya elé, tisztán vas, fa és viz segítségével. És ma ? A levegőt csak úgy hasítják gőzmozdonyaink és kattogó aeroplánjaink. És mi lesz még ezután ? Azt nekünk elgondolni nehéz, sőt majdnem lehetetlen - de egy tanulságot szűrjünk le már most: ne mosolyogjunk kicsi'nylően semmi felett, mert hiszen a ki a tudomány folytonos fejlődésének nagy munkájában, még ha negativ eredményt is ért el, már babért érdemel, mert hiszen az utána következőket menti meg ebben a labyrinthusban való csavargás időpocsékolásától.- Hát még az, kinek eszméi, törekvései positiv eredményeket hoznak ? Becsüljük meg azt, ki a végtelenséget mérni merve szédülten lezuhan, hiszen mi csak milliméterek vagyunk magunk is a nagy végtelenséghez képest. * * * Mi alkotja az universumot s igy a földet, a rajta levő dolgokkal és organikus élőkkel ? Anyag és energia. Egy Lavoisier, egy Meyer, egy Joute lángelméje kellett aljoz, hogy mara- dandóságainak törvényeivel az örök létezés nagy törvényét materialiter bebizonyítsák. A sok törvényszerűség, mely az anyag és energia átváltozataiban megnyilatkozik, csupán egy nagy contour igazság — mert sok még ma is csak sejtelem, annyi sok körülménytől függ. Az anyag s energia, mely a létező dolgok alkotója, változzék bár csiga lassúsággal, a vagy szédületes gyorsasággal: volt s lesz örökké. Fogjuk föl az universumot alkotó összes dolgokat s igy magát az embert is oly anyaghalmaznak, melyben folytonosan erő cirkulál s változik, vagy nyugszik szóval: energia halmozódásnak. Mert hiszen minden test vegyületekből áll, mely vegyületek képződésére energia lett felhasználva s bomlásukkor energia lesz szabaddá, mely közölve lesz azután a környezettek Az ember is egy több-kevesebb törvényszerűséggel összeilleszkedett sejthalmaz — mely sejthalmaz anyagból és energiából áll — mely sejthalmaz untuda- tunktól függetlenül szaporodik pusztul s végeredményében egy conharmonikus életműködésben nyilvánul, meg és nomálisan magában az öntudatban. És vájjon ezen conharmonicus életműködés akaratunktól függő-e ? Csupán látszólag. Mert a mint nem akartam hogy legyek, úgy hiábap akarom, hogy ne legyek. Bár megakadályozhatom az életműködés conharmoniáját, de akaratomtól függetlenül magában az eddigi anyag s vegyület fölbomlásában s újak képződésében valójában ismét új életműködés kezdődik, mely a környezettel közölve talán más Organismus faktoraként nyilvánul meg. Ily értelemben az élet nem csupán az öntudat jelenléte - de mindama működés, mely az anyag és eaergiabeli átváltozásokkal jár. Az energia természetes megnyilatkozása az energia hatása. Eme hatások -észlelhetők bizonyos mértékben, mely mértéket szerveink vagy műszereink tökéletessége szabja meg. A fényt szemeinkkel — az izt nyelvünkkel a hangot füleinkkel - a hőt testünk felületével érzékeljük. A szervek tökéletességének foka csupán önkényes emberi meghatározás. Minden embernél úgyszólván más és más. Ugyan ki állhat jót érte, hogy egyik ember olyannak látja-e a kéket vagy pirosat mint a másik ? Ha az infusoriumok — bacillusok világába akarunk tekinteni, szemeinknek erős myeros- copra van szükségük ; ha átakarunk hatolni a távolságokon a csillagokhoz - hatalmas teles- kopok segítenek ki bennünket. De még ezek sem tökéletes képét adják a létező dolgok valódi állapotának - mert a legapróbb alkotó elemek nem láthatók. Tehát, ha szerveink és műszereink tökéletlenek s külömbözők, bátran kimondhatjuk, hogy ez a világ minden szemlélőre nézve más és más s a világot alkotó energia változások megnyilvánulásai az individiumokra nézve külömbözők. Mindnyájan tapasztaltuk azt, hogy a látszólag kristálytiszta levegőben, ha egy kicsi nyíláson napsugár tör keresztül, millió és millió porszem jelenlétéről győződünk meg. Pedig, ha ugyanezen napfény nagy méretben világit - a porszemeket nem látjuk. Műszernek nem lehet pedig mondani a napsugárt. Az az energia tömeg, a mely a napsugárban ily körülmények között megnyilvánul csupán kis mértékben, már érzékelhetővé teszi a porszemeket — mig a nagyobb méretű energia tömeg már nem hat az érzékeinkre. A váltakozó fázisú áram 300 voltja leüti az embert, a 30.000 volt feszültségű áram az emberre veszélytelen. Tehát az energiabeli hatások megnyilvánulásai az emberre, mint szintén energiabeli tömegre mily változó mérték szerintiek ! Közönséges körülmények között a testen át nem látható a csont. Ha azonban a kathoda sugarak hatásának tesszük ki, a csontok fekete foltok alakjában előtűnnek. Itten a kathod sugarak azon energiabeli impulsus, mely érzékeink képességét kisegíti. Az energia változások mind a mellett bizonyítanak, hogy valamely impulsus folytán szüntelen mozgás-átalakulás történik s önkénytelen jön azon gondolatunk, hogy ezen átalakulások a teljes kiegyenlítődéshez fognak vezetni. Eme kiegyenlítődésre való törekvését az energia halmozódásoknak látjuk nagy vonásokban a légbeli mozgásoknál és az elektromos potential különbségek kiegyenlítődéseknél, de magában a gravitatió törvényében is. És hogy még az universumban levő energia ki nem egyenlítődött, bizonyság maga az élet — s a többi világtestek élete is a kiegyenlítődés ottani stádiumától függ. Lehet, hogy a távolabbi világtestekről jövő energia impulsus már hatástalan, talán visszaverődik mint napfény a tükörről, mert ott már oly lokális kiegyenlítődés féle van, hogy a külső impulsus csak korlátozással tartja fönn az energia átalakulásokat — s igy magát az életet. Lehet, hogy ott a napsugár lökő hatása a percipiált energia hatás, a mely lassan- lassan beesztergályozza számára azt az égi testet, vagy lehet, hogy már ez is hatástalan s csak a vonzás és taszítás ténykedésében
