Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. junius hó 16. 24. szám. AGYBANMI HÍRLAP TÁRSADALMI É3S SZÉPIRODALMI HETILAP\# y ^Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, nwyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY, Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fó')-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ■\ aj£S Hazafias birtokvédelmet.- Irta: Bethlen István gróf. A magyar politika csak azokkal a kérdésekkel ér reá foglalkozni, amelyek mögött valamely erős érdek áll, vagy amelynek megoldását nálunk hatalmasabb faktorok sürgetik. Szomorúan igazolja ezen tétel valóságát különösen birtok- politikánk sorsa. Alig van a magyar közélet kérdései között egy is, amely fontosságban hozzámérhető: nemzetünk létérdeke fűződik ahhoz, hogy ezen kérdések mentői előbb kielégítő rendezést nyerjenek; és mégis, a politikai faktorok tétlen szemlélése mellett, sőt ma már kimondhatjuk: a szép reményekre feljogosító kezdeményezések teljes leszerelésével folyik a magyar birtok tervszerű és mind nagyobb mérveket öltő pusztítása; folyik azért, mert nincs olyan hatalmas politikai tényező, nincs befolyásos érdek, amely a törvény- hozást kényszerítené arra, hogy ezen kérdésekkel érdemben foglalkozzék. A magyar föld idegen kézre vándorlása ma már olyan mérveket öltött, hogy népünk és egész nemzetünk jövőjét veszélyezteti, sőt veszélybe sodorja az egységes magyar nemzetállam gondolatát is, 40 éves alkotmányos aeránk ezen egyetlen nagyobb politikai koncepcióját, amelyet a közélet minden számottevő férfija vall, mert ábránd és üres fikcióvá lesz ez is, ha birtokpolitikánkat a tétlenségből még egy évtizedig kizökkenteni nem tudjuk. Egységes, tervszerű, széles anyagi bázison nyugvó, életerős biztos politikai akciót követelünk tehát a magyar föld, a magyar nemzet érdekében; ezt sürgetni meg nem szűnhetünk. A természetben némely fajok a földrengést korábban megérzik, mint mi. Én nem tudom, de én földrengést érzek a magyar föld talajon. Társadalmunk forradalmi jelentőségű átalakuláson megy keresztül. Egész társadalmi osztályok buktak el és hagytak maguk után közéletünk mezején ma kétszeresen érzett pótolhatatlan űrt. Uj osztályok támadtak, uj elemek alakultak ki városainkban és odakint a falvakban: ismét mások átalakultak vagyonban,^ kultúrában, közszellemben egyaránt. Én a magyar közszellemben kezdem érezni ezen uj osztályok merész ujjitó szellemét. Ez a történelmi előzmények continuitását széjjel tépve, a meg szentelt nemzeti tradíciókat félre lökve, mint igazi parvenü törtet előre és igyekszik nemzetünk mindazon rétegeinek nyakára jármot tenni, melyek vele meg bar átkozni nem tudnak, melyek azonban bár kevesebb merészségtől áthatva, több érzékkel birtak a nemzeti szükségletek következményei iránt. Látom, hogy nemzetiségeink napról- napra merészebben lépnek fel, fellovalva és mindenünnen biztava és ugyanakkor érzem, hogy minden egyes porszemmel, melyet a magyar földből tőlünk ezek elhódítanak, nemzeti nagyságunk egy eltemetett reménységére hull alá a göröngy. Szegény Erdélyország, ha igy haladunk, maholnap száraz ággá válik a magyar nemzet élő nagy fáján, melyben majdan a most méy távolban készülő zivatar villámai sújtanak le és dönthetik porba vele együtt a büszke évezredes tölgyet. Ebben a szomorú helyzetben már csak a magyar gazdákban, a magyar gazdatársadalom magyar szivében bízom. Itt találok egyedül érzéket és megértést egy ma már nemzeti és szociális szempontból egyaránt szükséges és elkerülhetetlen erőteljesebb birtokpolitikai törvényhozási akció iránt. Meg vagyok győződve és bízom benne, hogy a magyar gazdatársadalom szeretettel karolja fel majd a magyar politika ezen árva gyermekét és cselekvésre kényszeríti szavának súlyával a közélet erre hivatott tényezőit. Legyen siófoki — junius 19-jki — nagygyűlésünk ezen eszméknek hirdetője és a tetteknek kiváltója. R Nagybányai Hírlap tárcája. Erzsiké dalok. — Irta : Révai Károly. — I. Az én időm is eljön nemsokára: Átuszok lassan minden földi gondon. Kihűl szivemnek lángoló sngára És nagy, fekete szárnyamat kibontom. Úgy fogok szállni, mint a bércek sássá, Mig eltakar a mérhetetlen távol És ott keringek a kéklő magasba, Hová nem ér hang földiek zajából. Röpülni fogok a mezőn keresztül, Hol csillagoknak milliói járnak S egy szálát viszem a régi eresztül Az emlékezet selyem fonalának. De egy pacsirta sztálini fog Utánam Jajgatva, sírva, meddig szárnya bírja; Csipogva kéri az én kis leányom, Hogy vegyem őt fel sötét szárnyaimra. II. Tudom, hogy fogsz keresni Én édes kicsi lányom! De sehol nem találsz rám A kerek nagy világon. A szobákat bejárod S ösvényeit a kertnek ; Az utcát, ahol laktunk S hol engemet ismertek. Kimész a szálerdőbe, S megkérdezed a fákat: ,,Melyiknek ága, lombja Látta az én apámat?“ A patakot megkérded Beszédbe állsz az érrel, S az igy szól: ,,Itt járt egykor Vállán a fegyverével. Oszt' egyszer föltekintesz A tiszta fényű égre S egy vándor öreg hollót Látsz tcClpig feketébe. ... Az én bús lelkem lesz az Ott, talpig feketébe. . . Tájkép élő alakokból. Lázban égett a falu lakóinak minden egyes rétege. Az ünneplőbe bujtatott tarka lurkósereg fékezhetetlen volt a kíváncsiságtól, a selyem- meliényü „szoknyások“ nagyokat sóhajtva pis- logattak az alkoholtól illatos, műbokrétás táncosok felé, mig az öregek méltatlankodó mor- mogásokal kapaszkodtak föl savanyuképü, sovány lovaikra, hogy ezen a napon is maguk tereljék a friss fűre áhítozó szelíd, meglopott testű teheneiket. Szóval fel volt fordulva az erdő alatt fekvő, kárpáti kis falunk máskor unalmasan nyugodt, konzervatív rendje. Mintha észrevétlenül belopódzott volna ezen zajtalanul élő, szüklelkü emberek közé is egy kevés időre a távoli városok nótázó, neyető tavaszi hangulata; vagy mintha egy láthatatlan erő hirtelen fölvillanyozta volna ezeket a lefá- gyolozott kedélyeket. Szokatlanul pezsgett a vér mindenütt. Füttynótápa ésucsorodott a ruthén legény ajka, szinte csattanó arccal táncolt a leány és kacsingató szemekkel kacérkodott a menyecske. . . De volt is ám miért! Volt bizony! Lakodalom volt hálunk; éspedig nem afféle közönséges tucatlakodalom, hanem olyan, milyen csak egy Danyczó Osziv feleségesedésekor lehet Illendő dolog ugyanis kiemelnjipl^ hogy ez a Danyczó fiú nem éppen lenézendő bácsi ám. Kétszer megjárta ő Amerikát (igaz, hogy útlevél nélkül) és igy bizony van rajta egy Xiapunls. mai száma 8 Oldal.
