Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
2 Nagybányai Illrlnp 1912. január 21. Most még többen vannak, akik követelnek. A kielégítés után mindig merészebbek. Mi lesz ha az olcsó népszerűséget nem szerzi meg a humánizmus, szűk marka? Isten a tudója. A szegénységet csupán ideig óráig feledteti az emberszeretet. Eleget adni lehetetlen. Itt egyedül a keresztény szeretet segíthet. Ha a gazdag és szegény szivét egyaránt átjárja a keresztény szeretet, a kharitás, melengető napfénynél rázkódtatás nélkül fog tovább haladni az emberiség. Ezzel szemben a humánizmus csak pislogó mécses. Az első nagyobb szél eloltja s a sötét éjszaka rémes leszen laz ő sötét cselekedeteivel. Vissza tehát az isteni Szívhez, annak melegéhez ! Valódi szociálizmus. A magyar püspökök egyik legkiválóbbja, Prohászka Ottokár dr. mondotta volt a „Szociális Misszió Társulat“ közgyűlésén, hogy a magyar irodalomban sokáig az volt a felfogás: ' csorba esik az előkelőségen, ha az ember szociális- tás/codik. Pedig dehogy esik ! Aki szociális téren komolyan dolgozik, komoly szellemi fölényre és emelkedettségre tesz szert. A szociális kérdések mindenike megannyi nagy feladata az emberiségnek s nekünk arra kell törekednünk, hogy azokat mennél jobban megvalósíthassuk. Erre késztet bennünket a társadalmi haladásnak és a fejlődésnek törvénye. Arany igazság a püspök minden szava s mégis milyen távol állunk attól, hogy a szoci- álizmust úgy értelmezze mindenki, mint 5 - a nagy püspök - s a mint azt valójában felfognunk kell. A szociálizmus nem egyéb, mint küzdelem az emberiség legnemesebb eszméiért, melyek az emberiség boldogságának s a földi igazságosztásnak alapjait rejtik magokban. Mert a legfőbb cél, melynek elérésére törekszik, az élet megkönnyítése, széppé és ragyogóvá varázsolása minden emberre nézve. Kevesen' vagyunk, akik igy értelmezzük a szociálizmust s küzdünk eszméinek megvalósulásáért; de számosabban vannak olyanok, akik némi félelemmel, kétellyel szivükben, irtózva a magukat szociálistáknak hirdető embertársaink gorombáskodásaitól, - a harc, a munka elől kitérnek, félrehuzódnak. Mert ha bele törik is a bicskám és ha addig élek is, de propagandát szervezek ezen ósdi szokás ellen. Mit keres a középkor a XX-ik században ?) De mert lovagias udvariasság még van, nekem Írnom kell az igazi szeretetről. Ha tudok úgy is, ha nem tudok úgy is. Törjem a fejemet, őszitsem meg hajamat szálankint, vonjam gondolkodásomat igába, de Írnom kell. írnom kell, mert meg van rendelve, akárcsak egy kétszáz koronás báliruha vagy éppen egy tucat legfinomabb gummisarok. Nó hát nem lehetek álmos és nem ellenségem nekem Kisasszonyom ? Mégis szerencsétlen fickó vagyok én. Legalább sántított volna a tolla és irt volna a szeretet helyett szerelmet. Arról m.ég csak könnyebben firkantottam volna valamit. De igy táncot jár a hideg a hátamon. Most is már két hosszú órája ülök asztalomnál, már egy halom cigaretta-szopóka fekszik körülöttem és még egy hangot sem Írtam a témáról. Csak dicső elkeseredésemet vetettem papírra. Szeretet, szeretet! - igazi szeretet. No hát m. t. Kisasszony, én az igazi szeretetről holmi filozofikus tárgyiassággal Írni nem fogok. Először azért, mert igazi szeretet igen kevés van. Kevés, mert - sajnos — a legtöbb, különösen pedig a szerelmi szeretet közé sokszor bizonyos önzés vagy hiúság plántálja be magát. Márpedig az önzés, a hiúság ugye bemocskolják a szeretetet s igy az nem lehetett igazi. A mai szociálisták a szociálizmus nemes eszméit kizárólagosan magok számára foglalták le; azt hiszik, hogy azokat csak ők s az ő együttérzésük, kitartásuk hívhatja életre. Szörnyű nagy tévedés! Kevésbé tanult, ridegszivü szociálista vezérek kezelésében az eszmékért való küzdelemből kifejlett az osztályuralom ellen való harc, fellobog a kiváltságos osztályok elleni gyűlölet tüze ahelyett, hogy a maga valójában megértvén a szociálizmus nemes eszméit, azok érlelésében ledöntve minden elválasztó korlátot, - azzá tennők, aminek lennie kell: az emberszeretet hitvallásává ! Aki gyűlöletet hirdet, aki embertársa anyagi és erkölcsi java ellen tör, — az nevezheti ugyan magát szociálistának, de lélek szerint soha sem volt és nem lesz a nemes szociálizmus apostola, harcosa. A szociálizmus arra törekszik, hogy a társadalom különböző osztályaiban az anyagi helyzetet javítsa, az erkölcsi és szellemi haladást 'biztosítsa. Ezek megvalósulhatása teszi kötelességévé, hogy dolgozzék a teherviselésnek igazságossá tételéért, a szegénysorsu betegek gondos ápolásáért, a rokkantak segélyezéséért, az elaggottak nyugdíjazásáért. Akik ilyen értelemben gondolkoznak, akik ezen anyagi és szellemi javak megteremtéséért fáradoznak: azok az igazi szociálisták, a nemes, az eszmei és érzelmi szociálizmus békésen harcoló igazi katonái. A magát hivatásos szociálistának nevező i polgártársunk egykor keserves csalódással fog j felébredni, ha azt hiszi, hogy a szociálizmus tanait elkülönüléssel, osztályok lekicsinylésével, gyülöletszitással válthatja valóra. Ezen az utón sohasem érhetnek célhoz, még társadalmi forradalom utján sem. A szociálizmusnak tért kell hódítania a törvényhozásban, az állam kormányzásában, a társadalom minden rétegében; de teljes és tökéletes diadalát csak akkor ülheti meg, ha j annak eszméi átmentek az emberek érzelmi világába. A gyűlöletre hajló szociálistát át kell alakítsa az emberszeretet hitvallójává, hogy mindnyájan egy nemzetnek tagjai, testvérekké j váljunk. A nemes szociálizmus abból áll, hogy az ember adja oda magát a szeretetnek, mert ha mindent oda adott, akkor kapott csak igazán mindent! Ka gier Henrik (Gerbeaud) cs. és kir. udvari cukrászda sütemény és cukorka lerakató TÓTH DÁNIEL cse- j mege-, déligyümölcs- és cukorka-üzletében Nagybányán, Fő-tér (Minorita rendház.) IPARÜGYEK. Az Ipartestület Elöljárósága most hétfőn este gyűlést tart, a melyen több fontos ügy, segély iránti kérelmek s az Ipartestület múlt évi működéséről szóló jegyzői jelentés, zárszámadás, továbbá a jövő évi költségvetési előirányzat megállapítása kerülnek tárgyalás alá. Az elnökség ez utón is meghívja e .gyűlésre az Elöljáróság tagjait. * * * Az Ipartestület Elöljárósága elhatározta, hogy évi jelentéseibe helybeli iparosoktól hirdetést vesz fel. Egy félodalra terjedő hirdetés ára három korona. Felhívjuk azért a helybeli iparosokat, hogy hirdetéseiket e hó 24-éig adják a jegyzői irodába, hol ugyanakkor a hirdetési dij is lefizetendő. Az Elnökség. * * * A városi főjegyző ur lapjának legközelebbi számában a városi Tanácsnak egy hirdetése jelent meg 225 — 1912. szám alatt. E hirdetés felhívja a város n. é. közönségét, hogy a vízvezetéki berendezéseket és a városi vízvezetékkel összes csatlakozásokat a városunkkal szerződésben álló vállalkozó utján mihamarább foganatosítsa stb. Hogy a vízvezetékkel való csatlakozásokat a Bründl céggel kell eszközöltetni, az természetes dolog, de hogy mirevaló a vízvezetéki berendezések eszközlésére a Bründl cég érdekében reklámot csinálni, akkor, mikor a helybeli iparosoknak is élni kell, az kissé érthetetlen. Folyó hó 4-én voltak az építő iparosok a polgármester ur előtt tisztelegni, hogy jóaka- ratu támogatását megnyerjék, illetőleg kikérjék. A polgármester ur szívesen fogadott bennünket, úgy hogy a legjobb reménységgel hagytuk el hivatalos helyiségét. Tudjuk nagyon jól, hogy a polgármester ur annyira elfoglalt ember, hogy minden csekélységre ki nem terjedhet a figyelme, de van abban a városi Tanácsban más is, kinek kötelessége volna az, hogy a helybeli iparosság érdekei ellen hivatalos reklámok ne jelenjenek meg más idegen cégek érdekében. Ismételten kérjük a tek. Tanácsot, legyen egy kissé már egyszer nagyobb figyelemmel a helybeli építő iparosok iránt. Az építő iparosok egyesülete. Másodszor nem irok azért, mert nem sokat értek a filozófiához. Harmadszor pedig, miért idézzek én elő Kisasszonynál a filozófiával egy csomó ásitást ? Hanemfilozofia helyett, ha megengedi, leírok egy kis történetet. Tehát jól figyeljünk! Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren és a kurtafarku malac túrásán egy kicsivel erébb, szóval az én falumban, itt Rut- hénországban, volt egy buta kis leány. Pelajkónak hívták. Szegény volt az istenadta, mint egy arisztokrata páva. Büszke volt fitos orrára, büszke csókaszemére és büszke harapni való ajkára. Ha egy nyíregyházai honvédhuszár módján felkapott szomorúan néha sárga lovára, - ami itt nálunk szokás — és maga előtt hajtotta a tarka tehéncsordát, úgy lenézte az embereket, mint éppen egy hadnagyocska a civileket. A falu legényei szóba sem állhatták vele, mert csak kinyújtotta feléjük vörös háromszögű nyelvét és továbbhaladt. Még egy alkalommal jó magam is megjártam vele. (De ne tessék megbotránkozni.) Kuniéul vidám hangulatban voltam, mikor egy délutántalálkoztunk. Megcsíptem az ajakát (nálunk ez is szokás) és rákiáltottam: — Hogy vagy szentem ? Hát nem ráütött a kezemre ? Rá bizony a hamis. Pedig én már csak elég nagy ur vagyok vagy mi ? Elég az hozzá, hogy a Pelajkót nagyon, igen nagyon szerette a Panykó Mihály. Legalább is a falu igy beszélte. Meg is kérte a kezét és Pelajkó harsogóan kinevette. Pedig a Mihály vitéz sem volt valami tucatember. Formás, nyugodt arcú, nyílt homloku. kivételesen szép bajuszu, erős egy szál legény volt. És hozzá még igen gazdag. Ahogy Pelajkó elutasította, kiment Amerikába. (Hová is menekülne máshova a szegény magyar honpolgár ? És Pelajkó is elment. De korántsem Amerikába, hanem Pestre. Elment egy barátnőjével, kinek oly igazán szép és valóban divatos ruhája volt. Olyanra pedig ki vágyott volna jobban, mint Pelajkó ? . . . * Rövid három esztendő telt el csupán. Pelajkó itthon van. Ott ül az ágyon szép selyem hálóruháhan. Sárga az arca, mint az avarra hullt nyárfalevél és melyen beesett szemei olyan bágyadtak. Lekiált róla egy rettenetes betegség. Ha menni akar, csontjai megzörennek, arca el- I torzul a fájdalomtól. A halál üdvössége volna, a halál meggyógyítaná, de nem jön. Nem jön, mert várat magára. Talán husz-harminc évig is ... * Szomorú, nedves levegőjű őszi este van. Mintha a természet is beteg lenne, nyomasztó, rideg csend ül az egész falun. Csak fönt, ott a hegyoldali sürü fenyőerdő közepén hallani valami meg-megszakadozó súgást. Talán zokog az erdő, vagy talán titkos szellemek jajgatnak fölötte. A beteg egyedül van. Feje tenyerébe hajtva, haja kibontva. A szóba szegény, kopott berendezését a tükör alatti lámpa siváran világítja ineg. «
