Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-19 / 20. szám

V. évfolyam. Nagybánya, 1912. május hó 19. 20. szám. TÄR.SA]3AXjMI ÉS SZÉPIRODALMI IIETILAr*. Az Or^ágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye {Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, jpegyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. • Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. * Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------­A föld és annak népe. Magyarország ezeréves történelme egy nagy optimizmus érzetét oltotta a magyar közéletbe. Sok irányban és nagy mértékben jogos ez az optimizmus. Pedig az ezer év első ötszáz éve az uj haza berendezésében, az országhatárainak ki- kerekitésében telt. el; a második ötszáz évből legtöbb időnket, legértékesebb erő­inket az ország területének megóvására, a határok épségben tartására kellett for­dítanunk. És mégis vagyunk ! A magyar fajból kisugárzik az élet hite, szeretete, akarata. Ennek pedig csak egy oka van: a föld ereje! Egye­bünk sincs, mint a föld és amit a termé­szet jóakaratából rajta az emberkéz ter­meszteni tud. A mi földünk gyomrában viseli minden kincsét; a hátán nem épültök a gyáripar óriási telepei, hatalmas pira­misai. Mig ez a mi földünk terem és nekünk terem, — addig a magyar erő mindig újabb táplálékot kap; elhagyatott- ságunkban, elmaradottságunkban és sze­génységünkben is megmarad mindig az élethez való bátorságunk, bizalmunk és erőnk. Szeretettel, szivem melegével gon­dolok a magyar földmivelőre! Ennek a földnek a népe a mi erőnk­nek forrása. Ez a forrás látja el életned- vekkel közéletünket. Kenyeret, munkást, államférfiut, hivatalnokot, katonát ez ad és ez lát el. Tehát első és főkötelessége minden tényezőnek, hogy ezt a forrást föntartsa s a nép munkaképességét, mun­kakedvét fejlessze. A föld a mi nemzeti életünk gerince, annak népe pedig a gerincvelő. Gonddal kell hát őriznünk, szivünk parázsával melegítenünk, táplálnunk a földművelő magyar népet, a magyar parasz­tot. Azt a népet, a mely fölszántja, beveti és learatja a föld kincseit nekünk, hogy kenyeret tehessünk asztalunkra gyerme­keinknek. Áldott ez a föld, melynek barázda­mélységében tömérdek kincs hever! Három millió magyar kis gazda van. Micsoda megújhodáson menne keresztül egész köz­gazdaságunk, ha a kisgazdálkodás szín­vonalát föltudnók emelni s a termés át­lagait megtudnék javítani! Minő erőssé tehetnők a népet, mely évsázadok óta elszakithatatlanul össze van nőve a ma­gyar földdel! Azt a népet, mely e földet legutolsó szemcséjéig ismeri! Most, mikor az áldott tavasz meleg verőfénye bontogatja a búza csiráit s hullá­mossá változtatja mezőinket a smaragd­zöld vetés: csillogó szemmel, erősen ziháló kebellel fordulok a magyar paraszt felé. S kezet nyújtva nekik, megszorítom kér­ges tenyerüket s szivem áhítatával szólok hozzájuk: Áldás legyen kezetek munkáján! Három jubileum.- Irta : Ajtal Nagy Gábor. — Csak azért jelzem, hogy én irtani, mert Révai Károly, lapunk főmunkatársa, a ki szives barátságával oly igen nagyon megtisztelt, — irtózik szerény személyiségének előretolásától, holott ha jól megfontoljuk, 5 annyira kimagaslik itt közöttünk tartalmas egyéniségével, hogy nyomon követni se tudjuk őt, nemhogy rá szorulna arra, mikép mi — városunk közön­sége — toljuk őt előre. Bocsássa meg városunk közönsége, hogy aposztrofáltam ; ritkán esem ugyanis e bűnbe, mert rendszerint magam maradok véleményem­mel vagy éppen csak nehányan osztoznak benne, de ez alkalommal azt kell hinnem, hogy közös hitet vallunk : a lobogó hazafiságnak, az erős fajszeretetnek, a mély vallásosságnak és józan konservatismusnak, az ideális költészetnek, a fanatikus családi érzésnek és szeretetnek kultuszát j E nemes tartalom Révai Károlyban meg­kapó összhangban helyezkedett el s az immár 40 év óta tevékeny, öregkorba hajló, de gon­dolataiban és érzéseiben valóban örök ifjú költő ideáljául szolgálhat nemzedékünknek, melynek nagyobbjai, sőt nagyjai is rendszerint a szélső­ségek, a végletek régióiban szereznek hirt és dicsőséget a magyarnak s a kiken nem szere­tettel és bámulattal, de gyűlölködéssel és irigy­séggel csüggnek mindazok, a kik a mi törek­véseinkben csak a magyar géniusz zsarnok I uralmát, mindent átfogó hatalmát, a nemzeti érzés túltengését s több efélét látják. íme, Révai, a kit oláh testvéreink is a magukénak vallanak, a ki e nemzetiség megkapó poézisát oly kiváló érzékkel és finom rutinnal ültette át nyelvünkbe és a ki e működésében nem a széthúzó gyűlölködés szitására, de a barátságos, egymást megértő ölelkezésre, az egyetlen haza javára való békés együttmunkál- kodásra törekszik ; de e mellett átkot szór a magyar nemzet minden ellenségére, a mely ez- az ő nemes törekvése által kétségtelenül elő­nyösen szolgált testvéries együttműködést veszélyezteti vagy meg nem érti vagy megérteni nem is akarja. Lehet Révai kiváló költő, bizonyosan az is: érzem; de nekem mindjg jobban fog im­ponálni faj- és nemzetszeretettől dagadó, ziláló, vergődő, ujjongó egyénisége ! Adja Isten, hogy ezt az izzó hazaszeretet és rajongó fajszeretetet még pár decenniumon át plántálgathassa leikünkbe! * * * Waigandt Anna érdemeiről és működéséről a hivatalos tényezők már legfelsőbb helyen is elismeréssel es hálával emlékeztek meg ; a hivatalosak közé a volt, a mai, sőt a leendő tanítványokat is hozzászámítom ! Én pedig és e lap kizárólag egyéni impres- sióból indulva ki gratulálok a 25 éves peda­gógiai tevékenységtől megifjodott igazgatónőnek, a ki bizonynyal sokkal szerényebben vonta volna ki magát ezen ünneplés alól, mint a mily nyugodt önérzettel volt kénytelen 25 éven át a hivatalos tényezők - értem a volt és a mai, sőt a leendő növendékeket is — okvetetlen- kedéseit, gáncsait, hálátlanságát szó nélkül elviselni! Mennyi öntudatra, felsőségesebb köteles­ségérzetre és fejlett egyéniségre vall az igaz­gatónő részéről az a viselkedés, hogy egy kis ministeri és tanfelügyelői elismeréssel, szó­virággal és 800 koronás alapitványnyal feled­tetni lehet egy — a nő hivatása szerint har­monikusabb, békességesebb és bensőségteljesebb élet ezer apró, de édes örömének hiányát s egy örökös bajlódásnak, küzködésnek, altroistikus fáradozásnak minden — az érző szivet vérző — szűró tövisét! Tanulságul pedig már rég levonhatta, hogy a magyar kultúrát szolgálni ma még nem fizetődik, ha csak valaki nem oly rajongó ide­alista, mint Waigandt Anna ! * * * Szűcs Károly kir. adótárnok, a nagybányai kir. adóhivatal főnöke a harmadik jubiláns. Ma 30 éve, hogy az állam szolgálatába lépett; senki se tudna róla, ha tisztviselőkara ezen ötletből melegen meg nem ünnepli! A legtöbb hivatalnok tiz év után már számolja az éveket, mint az öreg baka az affirolás közeledtét; Szűcs Károlynak 100 év múlva sem jutna eszébe, hogy elég immár a mások vagyonának keze­léséből, - mert hisz ő a ref. egyház pénz­tárnoka is. Valóban imponál nekem az a minden tettetés nélkül való, egyszerűen vérré vált pontosság, melyei Szűcs Károly hivatalos és azon kívüli teendőit mindig oly lelkiismeretes­séggel, figyelmesen és előzékenységgel, puritán becsülettel teljesítette és kitartó szorgalommal teljesiti is ! Vajha a magyar állam összes hivatalában ilyen egyszerű, szerény, józan életű szak­tudósok, igénytelen hivatalnokok ülnének, a kik azt se tudják, mikép az Isten őket nem csak azért teremtette annyi jeles tulajdonsággal, hogy fel se pillantsanak a márványasztal mellől, mig mások két kézzel rabolják az élet könnyű gyönyöreit, vidám szórakozásait! Megtudtam már, hogy WEINTRAUB FARKAS cipő- és férfi-divatáru üzletében (Rákóczi- tér, István-szálló alatt) kizárólagos saját készítésű cipők kaphatók a legújabb fazonban és hogy mérték szerinti cipők készítése, valamint javítások szolid, olcsó árak mellett ott eszközöltetnek legpontosabban. - Kalapok, ingek, nyakkendők, sétabotok és utazótáskák dús választékban vannak raktáron. Ijapunls. mai sasáma 8 Oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents