Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. május hó 12. 19. szám. TÁRSADALMI ESS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előf ízetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, Felelős szerkesztő-tulajdonos: | negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Őr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: Mj |gjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. RÉVAI KÁROLY. in, j i A kenyér és a nő. / I Társadalmi kérdéseink között tagadhatatlan, hogy mind több és több figyelmet követel a nőkérdés. Még nem vagyunk vele ott, hol a nyugati államok, de napról- napra érezhetjük, hogy a nyugat felől megindult áramlás mind előbbre nyomul. Székesfővárosunk Feminista Egyesülete gondoskodik, hogy a nő függetlenitésének, a kenyérkereseti pályának kérdései meg- világositást nyerjenek olyanok által is, akik ez ügynek a külföldön apostolai. A minapában is egy erdélyi származású, de most Drezdában élő uriasszony Marie Stritt Bacon jött el közénk s tartott előadásokat Brassóban, Nagyszebenben, Segesvárt, Medgyésen és Besztercén s legutóbb a székesfővárosban a hivatásukat teljesítő nők helyzetéről. A szászok körében érdekesen hangoztatta, hogy tekintsenek el minden nemzetiségi kérdéstől és a nő jogainak kivivására egyesüljenek a szász nők a magyar nőkkel. Budapesten tartott előadásában történeti alapon igyekezett kimutatni, hogy a nőt a természetes, kulturális fejlődés vezette a hiú ideológiából a komoly gazdasági törekvések felé. És ezt a törekvést ő nemcsak jogosnak, hanem az erősebb nem gazdasági szempontjából is ártatlannak tartja. Nagyjából - úgymond - két osztályt lehet megkülömböztetni a nők között: 1. Azok a nők, akik gazdasági okokból, vagyis a legnyomasztóbb szükségből küzdenek a nők életérdekeiért. 2. Azok a nők, akik mint ideálokért, másokért, rosszabb viszonyok között élő nők érdekeiért és jogaiért küzdenek. Az előbbiek száma sok millió, de az utóbbiaké is már több ezer. Felpanaszolta ezután Marie Stritt, hogy a nőmozgalom, bár az egész világon örvendetesen terjed, sőt már jelentős eredményeket is tud felmutatni, mégis a nők társadalmának legnagyobb része távol tartja magát azoktól a törekvésektől, amelyek pedig minden ' nő érdekeiért szállnak síkra. Hogy mi ennek az oka? Talán az, hogy a nőknél még mindig nem fejlődött ki eléggé a szolidaritás érzése, másrészt igen sok asszony azért marad távol a mozgalomtól, mert fél a férjétől, de még inkább, hogy érzésben teljesen kívül maradtak a nők gazdasági mozgalmának határain. Az igazság, a jog és az elvek, úgy látszik azonban, — mondta az előadó, — nem elegendők, hogy a győzelmet kivívják, de nem szabad elfelejteni, hogy van még egy argumentum és ez: a nők óriási száma. Ezrek helyett, egyszer Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ---------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. —-------so k millió nő fog sorompóba állani és akkor aligha fognak továbbra is gáncsot vethetni a nők természetes követeléseinek. A nőnek ma, hogy ember maradjon, férjhez kell mennie, ki kell tartatni magát. A férfiak társadalma ^kénytelen szükségéből erényt formál. És nem gondolnak arra és nem is törődnek vele, hogy a nőknek gazdasági, politikai és társadalmi függetlenségével uj önérzetet, uj pozíciót adjanak. Elméletek helyett majd ha kell, tettekkel fogják kivívni a nők jogait. Rámutatott arra is, hogy a nő kenyér- kereseti pályán való működése egyáltalán nem akadályozza a faj egészséges fejlődését, mert statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kenyérkereseti pályán működő nők gyermekei éppen olyan egészségesek, mint a többieké. Ha igy nagyjában áttekintjük Marie Stritt Bacon előadását s az abban foglaltakat összehasonlítjuk a mi tényleges állapotainkkal, hazai Viszonyainkkal, meg lehet állapítanunk, hogy hazánkban a nőkérdés bármely viszonylatában még nagyon is csecsemő korát éli. Nálunk is ezrekre megy a kenyérért dolgozó nők száma, de a harc, a küzdelem a jogokért, az egyenlőségért még inkább elméleti, mint a gyakorlati téren foly. Még lármás inkább, mint tartalmas. A nők mintha még csakugyan félnének a harcba indulástól. Nem a férjektől tartanak; ezt nem hisszük el a német nőmozgalmak egyik legkiválóbb apostolának sem. A szőlő sorsa jut talán eszünkbe. A szőlőnek — mondja egy kiváló államférfiunk — előbb csak az édességét ismerjük, később az édes szőlőből részegítő ital válik, mig végre eljő az ecet időszaka is és az édességnek és szesznek fokát, mely egykor a szőlőben s borban volt, csak az erős savanyúságából vesszük eszre. Aztán nagy igazság van abban a jóslatban is, hogy amikor a nőket az élet minden viszonylatban a férfiakkal egyenlőknek, egyugyanazon jogokkal bírónak ismerjük el, akkor kezdődik a tulajdonképpeni elnyomatásuk, mert például a választójog elnyerésekor egyúttal el fogják veszíteni mindazokat a kiváltságokat, melyeket ma azért élveznek, mert őket gyengébbeknek tartjuk. Bizonyos, hogy a nők megélhetését biztosítanunk kell. Szomorú jelenség, hogy a családalapításra gondolok száma nem emelkedőben, hanem apadóban van. Ezért a magára maradó nőnek kenyér után kell néznie. Az azért folyó küzdelemben a nő azonban csak addig számíthat általános rokonszenvre, törekvései megértésére, mig nem vetkőzi le eredetiségét, lényének varázsát. Ezek az ő gyöngeségei, melyekből legszeretetreméltóbb tulajdonai fakadnak. Eötvös báró szerint a természet azért adta őt, hogy mint repkény a törzset átölelje, sötét kérgét zöldjével, virágaival takarja s szebbé tegye a férfi életét. Végül említette a nők választójogának kérdését is. E tekintetben az a nézete, hogy vannak a nők társadalmi életében, gazdasági és politikai helyzetében, sőt a családban is olyan jogok, melyek képviseletére egyesegyedül a nők hivatottak és jogosak. Minél komolyabb lesz a nőmozgalom, annál kevesebb lesz a küzdelem is, de győzelme annál biztosabb és annál feltartózhatatlanabb. IPARÜGYEK. Iparpártolás. — Irta: Sassi Nagy Lajos. — Hazánk 1911-ben körülbelül háromezermillió korona értékű gyáripari cikket állított elő. Ebből hétszázmillió korona értéküt külföldre szállított, a többit (2300 milliónyit) idehaza fogyasztotta el. De e gyáripari termés nem elégítette ki a szükségletet, ezért kénytelen volt ezerötszázmillió korona értékű külföldi ipari cikkeket vásárolni. Való igaz, hogy Magyarország háromezermillió korona értékű ipari termése nagy haladás a közelmúlthoz képest. Ha azonban a fönti ezerötszázmilliónyi ipari behozatalra gondolunk, kétségbe kell esnünk e roppant összeg kivándorlásán. Szegény országnak évi ezerötszázmillióval adózni a külföldnek a tönk szélére vezető luxus, kivált ha tekintetbe»vesszük, hogy kereskedelmi mérlegünk egyre rosszabbodik. A múlt évben pl. külkereskedelmi forgalmunk majdnem háromszázmillió korona deficittel végződött. Ha nem akarunk elpusztulni, ha az általános drágaságot enyhíteni törekszünk, országos mozgalmat kell létesítenünk a magyar ipar öntudatos támogatásával. Tudjuk, hogy a hatalmas nyugati ipar századokon át fejlődött. Védővámok, fejedelmi, főúri, főpapi kiváltságok, istápolások révén jutott el mai magaslatára. A mi iparunkat a mohácsi vésztől kezdve senki sem támogatta. Isten csodája, hogy annyi száz ellenséggel küzdve, idáig fejlődhetett. Iparunk jóságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy száz külső és belső akadályt leküzdve, immár tisztes helyet vívott ki magának. Piacokat teremtett s a párisi, milánói, turini világkiállításon egész sereg kitüntetésben részesült. De a legfőbb akadálylyal: közönségünk bűnös közömbösségével még meg kell birkóznia. Ha ez sikerül, akkor a külföldi ipari cikkekért kiadott évi ezerötszázmilliót legalább felerészben megtakaríthatjuk. De hogyan? Úgy, — hogy a magyar iparpártolást haszonhajtó, öntudatos divattá nemesítjük. Ebből a nemes, okos divatból fog kisarjadni Magyarország gazdasága, mert tapasztalni Lapunk, mai szama 8 Oldal.
