Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-05 / 18. szám
1912. május 5. ivr »Ky toán y évi IrJlap 5 Népmozgalom. A helybeli anyakönyvi hivatalnál a f. év március havában házasság kötetett 8; született 41; elhalt 40; az év elejétől április hó végével bezárólag: házasság köttetett 34; született 153; elhalt 113. Hasonlítva az előző év hason idejével, akkor volt a házasság- kötések száma 43, most 34, kevesebb 9; a születések száma 182, most 153, kevesebb 29; a meghaltak száma 152, most 113, kevesebb 30. * Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. * A Calox oxygen fogport állandóan rendeljük és használjuk: Or. Nagy Emil fogorvos B.-pest. Dr. Gondos Dr. Kádár Dr. Lakatos Dr. Selegián Dr. .Wagner Dr. Winkler A Calox fogpor hatalmas bacteroid, mely olyan összetételű, hogy a fogak ártalmatlan fehérítése mellett a kifejlődő oxygen a fogak között lerakodott egyéb betegségeket is előidéző mikrobákat megöli s igy a fog romlását meggátolja és a szájüreget állandóan fertőtleníti, tehát: fertőző betegségektől is megóv! — Egy szab. acél doboz (3 hónapra elegendő) 1 K 50 fill. Kapható: Nagybányán: Bajnóczy S. gyógytárában. Budapesten: Dr. Jármay Gy. „ Zöldfa-utca. Budapesten: Lányi P. drog. Koronaherceg-utca. Budapesten: Müller J. L. illatszerésznél Koronaherceg-utca. Debrecenben : Központi drog. Rex és Tsa. Szinérváralján: Gerber gyógyszerésznél. A hétről. A redákciónak szomorú hete volt. Két versiróját temette el: egyiket helyben, másikat Budapesten. Mindkettő igen tehetséges, irói készséggel megáldott egyéniség volt. Most már nem marad egyéb hátra, mint az, hogy maguk a szerkesztők írjanak verseket egyre-másra. Különösen most, a tavasz kezdetén, rügyfaka- dáskor okvetetlenül versekbe kell szedni azokat az érzelmeket, melyek ilyenkor bizseregve éledeznek a vérben. Az igaz, hogy verset - különösen rossz verset — írni, nem nagy mesterség! Nem kell ahhoz egyéb, mint tiszta holdvilág, gyönge esti szellő, a kertben egy nagy fa alatt egy kis pad, a pádon egy boszorkányos kis leány, kit a költő véletlenül meglepjen ; legyen továbbá a kis boszorkánynak két jó ölelő karja, csókos szája, muzsikás suttogása stb. stb. s egy bűvös 10 perc alatt kész a vers ! így például: Holdvilágos estén, ha a játszi Szellő Nem nagyon goromba : Angyali Leányka szökik a Mamától Ölelő Karomba. S csóktengerben uszunk, mig a Mama végre Közébünk csap, mint egy Dinamitos Bomba! íme! milyen könnyű a verset megírni! Különösen újabb időben, mikor a versnek az a tulajdonképeni célja, hogy senki meg ne értse. Még maga az Írója sem! Külső formájában pedig az a fő, hogy a tárgynevek nagy betűvel legyenek Írva. Úti figura docet! Külömben a régi emberek is úgy írtak. Emlékszem egy öreg nagynéném a múlt század közepén ß Tyúktojást mindig nagy Ty-vel irta; a libatojást pedig azzal tüntette ki, hogy igy irta: Liba Tojás. No de félre a tréfával ! Nagy a mi veszteségünk! Két poéta lélek száll, az azuros ég felé ezidő- szerint; s én mintha látnám is, hogy a tejutról fehér zsebkendővel integetnek alá a „Nagybányai Hírlap“ szerkesztőségének, mondván: „A viszontlátásra !“ * * * Itt vannak — nem a fecskék, mert szegénykékből még egyet sem láttam, — a katonák! Nagybánya városa jelenleg ostromállapotban van. Egy század 5-ös bakának tarsolyában egyenként 70 drb éles töltése van. Az ujfalusi határban ropognak a fegyverek; a golyók búgása behallatszik a városba, különösen a konyhákba s rettentő izgalmat keltenek. Soha annyi elrontott, elkozmásitott ételt, elsózott levest nem eszünk, mint ezidő alatt. Nem is csoda! A hadsereg hódítása minden képzeletet fölülmúl. Esténként — mikor a derék hadfiak fáradtan bevonulnak a bódonkuti táborba, - egész búcsujárás van. Gyöngéd kezek sietnek letörölni az izzadtságot a katonák homlokáról. Aztán mondja még valaki, hogy antimilitáristák vagyunk! * * * Budapestről nagyszerű hir röpült világgá : kinevezik az első női professzort az egyetem matematikai katedrájára. Micsoda számitó leány lehet az a Dr. Dienes Valéria ! Ez aztán jól tudhatja a kétszer-kettőt. De meg aztán, ha az egyetemi nőprofesszor férjhez talál menni, micsoda bajba kerül a szegény férj, kinek minden fillérjével be kell számolnia az asszonynak! Azt az asszonyt ugyan rá nem szedi egy fillér erejéig sem semmiféle férj. Nem úgy mint jó magunk, kik a havi jöyedelmünket úgy elszámoljuk az asszonynak, kogy még ő vigasztal bennünket s a konyhapénzből visszatérít nekünk egy-egy kis zsebpénzt, hogy legyen mit elkor- helykedjünk az Istvánban, vagy Rumpoldban. Bizony lassan-lassan kiszorítanak az asz- szonyok bennünket minden pályáról. Végül is nem marad egyéb szegény fejünknek, mint a szárazdajkái vagy bábaállás, no meg aki akar, pap is lehet. * * * Szerdán május 1 -je volt. Munkaszünet azoknak, kik nem szeretnek dolgozni. Pedig bizony olyan időket élünk, hogy még sátoros ünnepeken is kénytelenek vagyunk a mindennapi kenyérért síkra szállani. Hiszen jó, legyen pihenője a szegény munkásnak is! De minthogy egy esztendőben van 52 vasárnap, továbbá ugyanannyi ünnepnap, minek még a május 1 -ét is elheverni ? A legjobb dolga van ilyenkor a cigánybandának. Végig járja az egész várost s fölklarinétozza a békésen alvó polgárokat édes álmukból s tetejébe még meg is adóztatja. Ezt az egyet igazán helyeslem ! Vannak emberek, kik egész esztendőben egyetlen fillért sem adnak a cigánynak ; legalább május 1-én adózzanak egy kis muzsikáért. Utóvégre a szegény cigánynak is élnie kell valamiből ! Dula Jancsit pedig szívesen hallgatjuk meg mindnyájan. Nem is csinálok titkot abból, hogy a múlt héten, mikor a kálvinisták városunkban gyülekeztek, úgvannyira el voltak ragadtatva a Jancsi bandájától, hogy egyhangúlag megállapították, hogy a megyében kettő sincs olyan, mint a Jancsi bandája. Büszkék lehetnek e kritikára! Különös történetet olvastam. Nem mese, itt történt a megyében. Ha a költők fantáziája találna ki ilyet, rámondanánk, hogy mesének szép, de a valóságban elő nem fordulhat. S ime most az élet rábizonyít a költőkre. Egy ifjú pár (egy paraszt legény és egy paraszt leány) ajka egy szerelmes édes hosszú csókban egybeforr; lehunyt szemekkel élvezik a mámort. Egyszerre a legény fölriad! Annak, kit karjaiban tart, ajka jéghideg lesz, teste kihűl, megmered, szemét nem nyitja föl többé, mert megölte az izgalom. Megrémülve tántorog ki a Don Juan s félőrülten szalad világgá. Jön a csendőrség, az orvos végzi a boncolást, hogy meggyőződjék, nem gyilkosság-e? Nem! Szivszélhüdés a nagy izgalomtól. Az élet a legnagyobb költő ezen a világon. Ennél szebb halált képzelni se lehet. Az a lány belefuladt a méztengerbe. | X BRMYRSZflT Utóhangok az angol bányász=sztrájkhoz. — Irta: Kápolnai Pauer Victor kir. bányamérnök. — A munkás mozgalmak történetében bizonyára a legimpozánsabb események egyike az angol szénbányász-sztrájk volt, melynek hullámai csak e napokban simultak el. Ilyen tömegeket egységesen szervezni és vezetni s egy ország egész életét megbénítani mindenesetre nem mindennapi dolog s amennyire elragadtatva beszél a vörös munkás párt hive a grandiózus sztrájkról, oly mértékben Ítéli el azt a tőke társadalma. A szociális mozgalmak terén a bányamunkások már sokszor ragadták meg az iniciativát, sőt mondhatjuk, hogy az első nyomai a munkás szervezeteknek s a jóléti intézményeknek épen a bányászatnál találhatók. Érdekes képek sorozata vonul el előttünk, ha a bányamunkások történetét vizsgáljuk. Ez a történet szorgos kutatások után nagyjából ismeretes és a sok elszórt adat Diodorus, Strabo, Xenophon, Herodotos stb. müveiből, a feliratokból, okmányokból kaleidoszkop- szerüen rakható össze s talán a szélesebb körök érdeklődését is képes felkelteni. Mert lehetetlen megindultság nélkül olvasnunk, hogy 1445-ben a máramarosi statútum a sóvágó munkások gyűlését a „túrt“ mily szigorúan tiltja, hiszen összehívóit nem szabadság vesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtja, hanem vérfagyasztó nyugalommal Írja elő, hogy testök megcsonkittassék, vagy, mi még rémesebb, hogy szemeiket tolják ki! Egyéb más ily „alkalmas“ büntetést is nagylelkűen megenged. Hallatlan szigorral uralkodott a vad és műveletlen bányásznépen az angol is. I. Edgár Cornwall részére rendeletet bocsájtott ki, melyben az érc lopáson tetten ért munkást első esetben 5 shilling és 4 dénár pénzbüntetéssel sújtja, mely összegből a 4 dénár a bányamestert illeti meg. Ha másodízben követi el a vétket az illető, már a kétszeres büntetést rója reá, azonban pokoli az a rendelkezés, mely a har- madizben érclopáson ért bányászt sújtja. „Keze késsel döfendő keresztül s igy szögezendő a vitla forgatójára, hogy ott függjön a mig meghal, vagy magát le nem vágja, de ez esetben meg kell esküdnie, hogy bányászattal többé nem fog foglalkozni.“ Az ókorban még rémesebb képek tárulnak föl előttünk. Nézzük csak, kik dolgoztak Egyiptom bányáiban. Nemcsak hadi foglyok voltak ezek, vagy fegyencek, de eladósodott és kegyvesztett előkelőbb emberek is, kiket egész ártatlan családjukkal együtt, békóba verve, dolgoztattak. Ott ostorozták őket a tárnákban véresre, mig csak össze nem rogytak élettelenül. Öregek, aggastyánok, nők, gyermekek kényszerittettek erejüket felülmúló, nehéz, egészségtelen munkára. Görögországban barbárok es fegyencek fejtették az ércet Laurion gazdag bányáiban s tették lehetővé Athén nagyságát és hatalmát. Bent laktak szegények a bányában, mert a nyomorult kőkunyhók, melyeket még e vidéken találunk, csak a felvigyázó személyzeté lehettek. Egész rabszolga csapatokat adtak bérbe a vállalkozók, sőt ezt a jövedelmező üzletet Xenophon állami monopóliumnak szánta. Volt-e munkás mozgalom a régi görögöknél? Rabszolgalázadás ami tehát abban az időkben a sztrájknak felel meg — hatszáz év alatt kettő volt. Az egyiket vérbe fojtották s letiporták, a másodikat 102 K. e. nem voltak képesek letörni s a feldühödött, állati fokon élő tömegek egész Attikát rabolva járták be s ezzel a híres lauri- oni bányászatot is eltemették. Fedig nemcsak Athén hajóhadát a perzsák ellen, de az egész világ kincseit felérő épületeit is ezeknek a bányáknak jövedelméből építették. Magában Laurionban tizenötezer rabszolga dolgozott s a munkaidő napi tiz óra volt. Róma, az ókor világbirodalma, mely a katonai és politikai szervezkedés művészetét annyira értette, a bányászatban nem alkotott valami különös, önálló dolgot. A földművelő római nép
