Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

4 Nagybányai Hírlap 1912. április 21. Pintér Imre egyetlen estélye. Mind­nyájunk élénk emlékezetében él az az igazán meleg, hangulatos este, melyet Parlagi Kornélia Soubrette primadonna és több művésztársa kíséretében rendezett Pintér Imre, a budapesti v. népszínház elsőrangú tagja. Az elsőrangú íehér családi műsor mindvégig a leglelkesebb tapsok között folyt le és a zsúfolt nézőtér azzal az általános óhajjal búcsúzott a kis művészgár­dától, hogy a mindenképen sikerült előadást mielőbb megismételje. Az emlékezetes est óta lassan egy év telt el, azóta Pintér és társai az ország első sziházaiban és fürdőhelyein ven­dégszerepeitek fényes anyagi és erkölcsi sikerek mellett s csak most jutott rá alkalom, hogy a bucsuzás pillanatában tett Ígéretüket beváltsák. Az egyetlen est május hó 7-én, azaz kedd napján lesz a Lendvay színházban teljesen uj programmal. A református egyháztanács értesíti az egyháztagokat, hogy a folyó _évi egyházi adó­kivetés jegyzéke ápr. 21 -tol május 5-ig meg­tekinthető a lelkészi, valamint a gondnoki hivatalban (Rák-u. 32). Esetleges felebbezés nyolc nap alatt az egyháztanácshoz adandó bé (III. t.-c. 19. §.). A „Vasárnapi Újság“ április 21-iki számának szenzációja az a kiválóan érdekes kép-csoport, mely az elsülyedt Titanic hajót mutatja be, fogalmat nyújtva roppant arányairól és berendezésének kényelmességé­ről. A többi képek a bécsi magyar épületeket, a Szép- művészeti Múzeum metszetkiállitását, stb. mutatják be. Szépirodalmi olvasmányok : Szemere .György regénye, Szöllősi Zsigmond novellája, Jakab Ödön, Farkas Imre és Baáry Elemér versei, Pékár Gyula cikksorozata a provencei troubadourokról stb. Egyéb közlemények: akktuális arcképek, Tábori Kornél cikke a bécsi ma­gyar házakról, Gineverné Győry Ilona londoni cikke s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — „A Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Meg­rendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Buda pest, IV. kerület, Egyetem-utca 4. szám.) Ugyanitt meg­rendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Időjóslás. „Sirius“ szerint az idő a kö­zelebbi napokban következőleg fog alakulni: Jó idő lesz május 5-ig. Május 9. és 15-ike közt havazások és éjjeli fagyok várhatók. Azért jól teszik a földmivelők, ha az olyan veteményeket, a melyeknek az éjjeli fagy árt, - oly időben vetik el, hogy május 20-ika előtt ki ne keljenek. Budapesten állítólag 6 — 8 centiméteres hó lesz május 10-ike táján.-Ehhez az időjáráshoz mi a magunk részéről még azt jósoljuk hozzá, hogy nem lesz máktermés. A kövérség modern gyógykezelése most már nem a múltban alkalmazott, sokszor kegyetlen koplaló kúrákból áll, hanem inkább arra helyezik a súlyt, hogy az anyagcsere gyorsítása által a felesleges zsirtömegek eltűnjenek. Ezt elsősorban a világhírű Ferencz József-keserüviz hasz­nálata által lehet elérni, melynek hatása nagy kövérség esetén felülmúlhatatlan. E célból évenkint 2 — 3-szor egy-egy 4 hétig tartó ivókúrát kell tartani, mely abból áll, hogy naponkint a reggeli előtt, éhgymorra 1 borospohárnyi valódi Ferencz József- keserüvizet kell meginni, a hatás bámu­latos és sokszor már az első hét után észrevehető. Kapható füszerkereskedé- sekben és gyógytárakban. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e. hó 14-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: ápr. 11. Buchmann József fod­rász borbélynak „József György“; ápr. 8. Biró Gábor kereskedőnek „Zoltán“; ápr. 10. Zetye János boltiszolgának „János“; ápr. 10. Minik Márton zúzdamunkásnak „Ilona“; ápr. 13. Lázár Márton bányamunkásnak „Béla“; ápr. 13. Kató Béla pályaőrnek „Gyula“; ápr. 15. Rüchler Fe­renc bányamunkásnak „Ferenc“; ápr. 11. Miklós György fuvarosnak „Rozália“ nevű gyermeke. Meghallak: ápr. 12. Fuchs Mártonná Sámuel Sára, izr., 73 éves, végelgyengülésben; ápr. 13. Sándor Maria, gkath., 36 éves, napszá­mos, tüdővészben; ápr. 13. Szántó Blanka, rkath., 20 éves, apácanövendék, tüdővészben; ápr. 16. Klemenszky Káröly, rkath., 56 éves, csizmadia­mester, szivszélhűdésben; ápr. 16. Lapsánszky Lajos, rkatk., 2 éves, kapszulagyári munkave­zető gyermeke, tüdővészben; ápr. 16. Botos György, gkath., 47 éves, bányafelvigyázó, tüdő­vészben; ápr. 18. Marosán Ilona, gkath., 21 éves, napszámos, tüdővészben; ápr. 18. Orosz Gyula János, rkath., 7 éves, cipész segéd gyermeke, rángógörcsökben. Házasságot kötöttek: Schmidtkó József bányamunkás és Weiszer Ilona özv. Takács Ferencné házbirtokos, nagybányai,; Szécsényi ■ István kőműves segéd és Márkus Éva nagybá­nyai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Fazekas Lajos napszámos és Tamás Mária nagybozintai; Rusz Miklós napszámos nagybányai és Kiss Flóra napszámos nagysikárlói; Weisz Miklós bánya­munkás és Welker Mária szolgáló nagybányai; Grünfeld Benczor kereskedő nagybányai és Klein Ella szakállasdombói; Popovics Pál kincs­tári utkaparó és Cuszfe Verona, nagybánya- szilastelepi lakosok. * & Caiox oxygen fogport állan­dóan rendeljük és használjuk: Dr. íráagy Emil fogorvos 3.-pest. Or. Gondos Or. Kádár Dr. Lakatos Dr. SeBegián Dr. Wagner Dr. Winkler A Caiox fogpor hatalmas bacteroid, mely olyan összetételű, hogy a fogak ártalmatlan fehérítése mellett a kifejlődő oxygen a fogak között lera­kodott egyéb betegségeket is előidéző mikrobákat megöli s igy a fog romlását meggátolja és a szájüreget állandóan fertőtleníti, tehát: fertőző betegsé­gektől is megóv! — Egy szab. acél doboz (3 hónapra elegendő) 1 K 50 fill. Kapható: Nagybányán: Bajnóczy S. gyógytárában. Budapesten: Dr. Jármay Gy. ,, Zöldfa-utca. Budapesten: Lányi P. drog. Koronaher­ceg-utca. Budapesten: Müller J. L. illatszerésznél Koronaherceg-utca. Debrecenben: Központi drog. RexésTsa. Szinérváralján: Gerber gyógyszerésznél. A hétről. Különös befolyása van a fakadó tavasznak az emberi érzésekre. Amint a rügyek kezdenek kipattanni s az első bársonyos leveleket meg­simogatja a tavaszi szellő, - amint az első almavirág rózsaszínű bimbója lekacsint a fáról: minden emberi és állati lény vérében zsibongni kezd valami bacilus, mely végre is odáig ra­gadja az élő testet, hogy valami abnormis dol­got kövessen el. Az érzékek úrrá lesznek az elmék fölött. Statisztika mutatja ki, hogy a leg­több gyilkosság, öngyilkosság, szerelmi brutáli- tás, erotikus merénylet a zsendülő tavaszszal jár karöltve. Még a gyermekek vérét is fel­korbácsolja az illatos kikelet s akárhányat rossz útra vezet a szülők mérhetetlen fájdalmára, kétségbeesésére. Elemi- iskolás kis leányok ját­szottak egy faluban a húsvéti ünnepek alatt a patak partján; 8-9 éves kisleányok, kiknek az életről-halálról, a sanyaruságról, a küzdelemről még fogalmuk sincs. Egész lelki világuk az is­kola és a baba. Az egyik — a kis 9 éves Te­réz, - ajkán pajzán mosolylyal oda kiált cicázó társainak: „Most megölöm magamat!“ Egy zu­hanás hallszik, a hullámok összecsapnak a kis ártatlan fölött, - s ezzel vége egy életnek! Mit szólnak ehhez a lélekbúvárok ? A ta­vaszi lég, a sejtelmes virágillat gyilkol! . . . * * V * Evről-évre óriási haladást mutat az orvosi tudomány. Igaz, hogy újabb- meg újabb beteg­ségeket fedeznek fel az orvosok, hogy aztán lehessen újabb gyógymódszereket is kitalálni. Napjainkban egy olvan rendkívüli betegséget fedezett föl egy göttingai orvos-tanár, mely csak a férfiakat támadja meg s egyelőre még gyógyíthatatlan. Reménye van azonban a híres professzornak, hogy a szérumát ez uj beteg­ségnek mielőbb bemutathatja. A betegség neve: j „Nőiszony.“ Az ezen szörnyű betegségben szen- j védő férfi nemcsak hogy nem nézheti a nőket, 1 de a legnagyobb ingerültség fogja el, ha szok­nyát lát. Idegessége annyira megy, hogy ha 2-3 szoba távolságra egy nő közeledik vagy j abban tartózkodik, — azt megérzi, — amint mondja: szagláló érzéke észrevéteti vele s ilyen­kor görcsös rángatózások lepik meg minden tagját s halálos rossz,ullét fogja el. Szerencsétlen flótás! Hát nincs egyéb baia? 0 nőiszonyba szenved, mi pedig női szomjhal A kettő kö­zött kimondva igazán nem nagy külömbség van. Mi is görcsös rángatózásban és merevségben szenvedünk, ha meglátunk egy kedvünkre való nőt, csak épen halálos rosszullét nem fog el. Sőt inkább élni akarunk; boldogulni és boldo­gítani! A göttingai professzor külömben sub j róza megjegyzi, hogy betegjének elsőrangú há- zsártos felesége van. S ezzel aztán megcáfolta azt a nagyhangú híradást is, hogy a nőiszony uj betegség volna! Olyan régi az, mint az ere­dendő bűn! * * * Hogy megint az orvosokról beszéljek, föl kell említenem azt is, hogy a leghíresebb francia J orvosok egyike a XIV. században Arnauld de Villa.nettre annak a véleményének adott annak idején kifejezést, hogy az emberek részeges­kedése nem Ítélendő el, mert a részegségnek gyógyító következményei vannak. Ugyanis a részegség által előidézett váladékok a testet az ártalmas anyagoktól megtisztítják. Külömben azt 'is hozzá teszi a tudós orvos, hogy havonként csak egyszer szabad berúgni, de akkor aztán alaposan. Ezt a XIV. századbeli orvosi tudo­mányt mi Nagybányán már évszázadok óta al­kalmazzuk, valószínű, hogy a francia orvos uta­sítása folytán, csakhogy a tűnő századok alatt [ egy kis változtatáson ment keresztül: ugyanis nem havonként egyszer, hanem naponként egy- : szer áztatjuk el magunkat alaposan s tapasztaljuk j is, hogy habár a váladékok ugyan nem tisztítják meg testünket az ártalmas anyagoktól, hanem a zsebünket pompásan kitisztítják. Hát ez is valami a mai szomorú világban! Egyszer jártam a Tisza forrásánál s bá­multam, hogy alig pár kilométernyi távolságra az eredettől, a Tisza már tutajokat hord a vál­lán. Azt is tapasztaltam, hogy ha egy kis szellő megindul a fernezelyi völgyből, mire a Felsőbá- nyai-utcáig ér, már képes kéményeket ledönteni s táviró és távbeszélő póznákat kicsavarni. Nem csodálkozom tehát azon sem, hogy a napokban Felsőbányán egy özvegy úrnő baromfi ketrecét jámbor falusi csirkefogók akarták megdézsmálni s mire a hir Nagybányára érkezett, kegyetlen és szörnyű gyilkosságnak volt minősítve. Szájról- szájra járt a hir, hogy az úrnőnek nyakát vág­ták el a gonoszok; egy másik csoportban már kegyetlenebb kínzásokról tudtak a vén asszonyok: hogy az illető áldozatnak előbb emlőit faragták le a gyilkosok, azután kivették szivét s nyársra húzták, stb. stb. Mindebből csak’azt a tényt - még pedig szomorú tényt, — akarom megállapítani,' hogy mai napság már sok a költő! Az az átkozott fantázia úgy működik a mai emberiség elméjé­ben, — hogy minden második ember verset és regényt tudna írni, ha nem lenne analfabéta. Magam sem voltam annak idején jobb a deákné vásznánál. Emlékszem egyszer Zalatnán, a múlt század 70-es éveiben nagy vihar és forgószél dühöngött. Már akkor is újságíró voltam. Nosza, előrántottam a tollat s egy oly rémséges leírást közöltem a kolozsvári „Magyar Polgáribban, hogy Istenben boldogult szerkesztője K. Pap Miklós a hízelgő szavak egész özönével árasz­tott el. De lett annak a riportnak szomorúbb következménye is. A kolozsvári bányaigazgató, osztálytanácsos, — ki külömben nekem jóságos nagybácsim volt, — a hírlapi közlemény után másnap már Zalatnán termett miniszteri távirati utasításra, hogy meggyőződjék a rombolásról, mit én a hírlapban utolsó ítéletnek neveztem. A kiküldött meggyőződött róla, hogy a hírlapi cikk - szelíden szólva — nem fedi a valóságot. Hogy az én bácsim mit mondott nekem, mikor maga elé hivatott: azt engedjék meg, hogy el­titkoljam. Maradjon az hivatalos titok örökre. Annyit azonban bevallhatok, hogy ez a szó: „szamár“ benne volt a beszédjében. r

Next

/
Thumbnails
Contents