Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
4 Nagybányai Hírlap 1912. március 31. Sportélet. A nagybányai Sport-Club 1912. évi április hó 11-ik napján délután 5 órakor tartja alakuló gyűlését az István király szálló különtermében. E gyűlésre a sport és testedzés iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja a rendezőség. A club célja a tornázás és általában a testgyakorlat lehetőleg minden ágának: a vívásnak, céllövészetnek, úszásnak, szertornázásnak és turisztikának művelése és terjesztése! a rendes torna, vivó-órák, atlétikai gyakorlatok, játékok, sport-ünnepélyek, versenyek, valamint kirándulások által. A rendes tagok évi tagsági dija 12 korona, a pártoló tagoké 8 korona; ez utób- | biak is részt vehetnek a tornázásban, csak szavazati joggal nem bírnak és tisztségekre j nem választhatók. Beiratási díjban egyszer- smindenkorra 4 korona fizetendő, a mely a j felszerelési klötségekre fordittatik. Az alakuló [ közgyűlés tárgysorozata az alapszabályok megállapítása és az ideiglenes tisztviselők megválasztása. A virágvasárnap meghozza a tavasz bájos ünnepét, a tanuló gyermekeknek a vakációt s ezért örömmel köszönti Sebők Zsigmond és' Benedek Elek képes gyermeklapja, a Jó Pajtás legújabb számában Benedek Elek egy szép verssel. Elbeszélést ebbe a számba j Szabóné Nogáll Janka irt, két kedves kis verset Haraszthy Lajos, Dörmögő Dömötör utazását Budapest körül folytatja Sebők Zsigmond, a világ legszebb meséi | sorozatában egy gyönyörű svéd mese van elmondva, folytatódik .a kis diákok levelei rovat is, Elek nagyapó | szép verset mond Gergely Imre képéhez, Gyula bácsi folytatja a készülő uj állatkert csodáinak ismertetését, j Zsiga bácsi elmondja egy kedves mókáját, Rákosi j Viktor folytatja Oglán bég kincse című pompás regényét. A Kis Krónika rovat, a rejtvények, szerkesztői izenetek egészítik ki e szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a : Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 K 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Elöfizetése-ket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Fogműterem áthelyezés. A Lengyelféle fogműterem folyó év április hó 15-ikétől Felsőbányai-utca 4. sz. (dr. Lakatos Mihály v. tiszti orvos ur házába) lesz áthelyezve. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 24-től a következő | bejegyzések tétettek: Születtek: márc. 21. Bukóvá Mihály ácsmesternek „Éva“; márc. 21. Kovács András kőfaragósegédnek „József“; márc. 19. Kovács j Erzsébet szakácsnénak „József“; már. 18. Sárosi ; Mihály fuvarosnak „Katalin“; márc. 19. Román | Anna napszámosnak „Flóra“; márc. 24. Talpos György bányamunkásnak „Mária“; márc. 26. Rusz Lajos asztalossegédnek iker „Ilona“ és i „Teréz“; márc. 25. Rusz Mária napszámosnak „Mária“; márc. 26. Marosán Gergely erdőmunkásnak „Flórián“ nevű gyermeke. Meghaltak: márc. 21. Bukóvá Éva, rkath., egy napos, ácsmester gyermeke, veleszületett gyengeségben; márc. 22. özv. Mihálka Demeterné Tirnován Mária, gkath., 70 éves, ny. bányászná, végelgyengülésben; márc. 22. Vass István, ref., 51 éves, csizmadia mester, tüdővészben; márc. 27. Rusz Mária, gkath., 4 napos, napszámos gyermeke, veleszületettt gyengeségben; márc. 29. id. Lábos Ferenc, ref., 54 éves, bányamunkás, tüdővészben. Házasságot kötöttek: Kovács János bányamunkás és Dunka Anna napszámos nagybánya—borpataktelepi lakosok. Kihirdetés alatt állanak : Nyerják János bányamunkás nagybányai és Gronucz Matild alsófernezelyi; Oncz László napszámos és Lengyel Mária özv. Buttyán Demeterné szakácsné nagybányai; Hadoroy György napszámos és Vida Mária nagybányai; Dumitrán György erdőmunkás nagybánya - kőbányatelepi és Hobán Eudokia felsőfernezelyi lakosok. Portörő-utca 29. és 31. számú ház, mely 3—3 szoba, konyha, kamara, gyümölcsös kert és istállóból áll, azonnal kiadó. Zsellér-utca 17. számú - 4 szoba, konyha, kamara s más mellékhelyiségekből álló — ház bérbe kiadó, esetleg jutányos áron eladó. Cím a kiadóhivatalban. A hétről. Most — mikor a nemzetiségi vidékeken a szeretet tüze helyett a gyűlölet lángjait gyújtogatják egyes fanatikus emberek, — jóleső érzéssel vesszük a hirt egy falucskából, hogy a március 15-ikét az iskolában megünnepelték. Az iskola tanulói majd mind oláh gyerekek, maga a tanító is oláh s ennek dacára ünnepélyt tartottak, elénekelték a „Himnuszt“ és a „Szózatot“ s a tanító oláh nyelven ékes beszédet tartott a kis gyerekeknek, melyben a magyar haza szeretetére és hűségre- buzdította őket. A tanitó nevét aranybetükkel kellene följegyezni, de jobb, ha elhallgatjuk az ő érdekében, mert kiközösítenék, halálba üldöznék a derék embert azok, kiknek érdekében áll a tüzet folyton szítani s a gyűlöletet ébren tartani. Ott azonban, — ahol az elismerés koszorúját osztogatják, — bizonnyal föl jegyzik s nem feledkeznek meg róla. * * * Egy németországi kis városban pompás leány-klubb alakult. Ez időszerint még csak 8 tagja van, de remélhető, hogy az összes leányok be fognak iratkozni a klubba. Hogy mi a célja e ieány-klubbnak. azt kerülő szavakkal ilyen formán lehet megállapítani: „A megcsókolt leányoknak szabályszerinti férjhez adása.“ Vagyis bővebben kifejtve: ha egy leányt valamelyik udvarló vagy nem udvarló fiatalember megcsókol, anélkül hogy arra különös engedélyt kapott volna, azt a leányklubb kényszeríti minden törvényes és nem törvényes eszközzel, hogy a megcsókolt leányt záros határidő alatt nőül vegye. Ugyanis, a megcsókolt leány a klubb elé terjeszti panaszát, előadja a megcsókolás minden körülményeit s mivel a csók olyan valami, mit letörölni semmi földi hatalom nem képes arról í az édes bíboros szájról: a merénylő férfi azzal eljegyezte magának a leányt s igy a klubb tagjai megindítják a fiatal ember ellen a nősü- lési eljárást. Ez a klubb óvatosságra fogja inteni a j nőtlen fiatalembereket, mert egy elrabolt csókot egy egész élet rózsaláncaival kell megfizetniök. Érdekes, hogy a klubb egyik igen csinos tagja azt a kérdést vetette föl, hogy mi történjék akkor, ha házas ember rabol leánytól csókot? Egyhangúlag azt határozták, hogy a házas embereknek szabad kezet engednek. E sorok Írója csak azt bátor megjegyezni, hogy tudta ő jól, hogy a házas emberek egén is felragyognak még a csillagok! Vájjon nem lenne-e jó ezt a klubbot nálunk is nyélbe ütni ? * * * Egy társaságban — nem árulom el hogy hol, — asszonyok vitatkoztak afölött, hogy a férfi nem kellemesebb-e, ha leborotválja bajuszát? Majd mindnyájan a bajusz viselés mellett foglaltak állást; csak egy szép asszony volt — kinek férje tudvalevőleg hatalmas Vilmos császár bajuszt visel, — aki mélázva felsóhajtott: Jaj, édeseim, nincs pái’ja e világon a sima ajknak! A sima ajk csókja a legmámoritóbb lehet! . . . Ez a szép asszony mindennap korzózik egy sima ajkú fiatalemberrel . . . * * * Budapesten egy-két szentéletü úr meg- botránkozott afölött, hogy egy egy kirakatban ruhátlan női képek voltak kitéve. Azonnal föl is zaklatták a főkapitányt, hogy a képekre — ha egyebet nem, - legalább fügefalevelet tétessen, mert a tanuló ifjúság is úgy tanulja a bibliában az ősszülők divatját. Szegény főkapitány, mit tehetett egyebet ? a női arcképeket az egyenlítőn alól beragasztana papírral. Eddig mindez helyes ! De hát mi lesz azokkal, kik az utcán oly öltözetben járnak, hogy majd- majd megközelítik a kirakatbeli képeket ? Mi lesz a brettlik és orfeumok s némely színházak primadonnáival, kikéri ruha minél kevesebb van? Jó lenne azokat is beragasztani! A tanuló ifjúságot pedig el kellene tiltani a művészetek tanulmányozásától. Semmiféle szobrot, képet meg ne mutassanak nekik, - ha nincsenek felöltözve. Múzeumokba, képtárakba csak úgy bocsássák be őket, ha előbb a szobrokra szoknyát húznak és a képekre térítőt borítanak. Elég, ha az alakoknak csak az orra látszik ki! Úgyis a diákok azt tanulják Horatiusból: „Desínit in piscem mulier formosa superne.“ ,, A gyönyörű asszony csípőjén túl hal alakot ölt.“ * * * Ezt a hetet le is zárhatnám, ha nem kellene megemlékeznem még valamiről, ami különösen saját személyemet illeti. Nem szeretek magamról beszélni, de most igazán kénytelen vagyok. Az elmúlt héten kabaré művészek jártak nálunk. Az intelligens közönség valósággal fölháborodott, mikor ezeket a művészeket végig hallgatta s úton-útfélen panaszkodott, hogy miért engedték meg föllépésöket ? Ennek a közvéleménynek adtam kifejezést múlt számunkban három rövid sorban, minden bántó célzat nélkül. A művésznőnek ez szörnyen rosszul esett s egy igen finom, klasszikus irályban tartott levelet intézett hozzám tilía- kozásképen. Nőkkel — különösen ilyen nagy művésznőkkel, mint a nálunk járt kisasszony, — nem polemizálok, sőt a legudvariasabban köszöntöm őt a távolból s -kinyilatkoztatom, hogy kritikámban tévedtem, mert ő valóban nagy művésznő s e mellett bájos levélíró is; illetőleg ép oly nagy művésznő, mint a milyen pompás levélíró; sőt hozzá teszem azt is, hogy szívesen látjuk máskor is, de nem a Lendvay színházban, hanem valami vásári bódéban. Egyben kinyilatkoztatom, hogy bár a művésznő engem elsavanyodott vén kritikusnak nevez, jövőre igyekezni fogok cukrossá válni. És itt ismét egy latin közmondás jut eszembe, mely igy szól: „Fortis est rex, fortius est vinum, fortiores sunt mulieres, séd fortissima est veritas.“ Talán nem is kell magyarul elmondanom, csak a végét:, „A legnagyobb erő a világon: az igazság!“ 1 X bányászat ^ bányamunkás dala. — A selmeci „ßursch“ dalokból. — A bányász-élet sorsa Lent van a föld ölén ; Azért hát csüggedetlen A mélyben ások én. Nincs napsugár fölöttem, Az éj örömtélen; De béke van szivemben, Mert Isten van velem! Az egész bányász-élet Csak, egy kicsinyke kép, Amit a küzdelemben Elérünk némiképp. Kezemen sebek nyílnak Érc - s fukar zsold miatt; A bányász csak ezért küzd A hosszú harc alatt. Tudom, az Ur megvédi A testem' s lelkemet, Azért bátor szivemre S az Urra építek! Ki megnyugszik hitében S szivében van remény; Azt a pokol se’ bántja Nyugalmas életén 1 Munkám után kiszállok S reám ragyog a nap; Megpihenek békében Kis fedelem alatt. A csöndes ház lakói Már várnak is reám És elnyeri jutalmát Kicsiny s nagg, - mindahány. Azért csak panasz nélkül Ások a föld. ölén, Mig fölhiv a Teremtő, Hogy előálljak én ! S mit rám kimért a Végzet Nappal vagy éjjelen: Nem dúlja föl békémet, Mert Isten van velem ! Fordította: Révai Károly.
