Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-09 / 15. szám
tO0[yWUxMA TÁRSADALMI ÉS S25É3PIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Dr. AJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■—...... Az újabb nagy kölcsön. Április 8. Városunk képviselő-testülete a mai közgyűlésen egyetlen szavazat ellenében egyhangúlag kimondotta, hogy a Magyar Országos Központi Takarékpénztártól 2.300.000 kor. kölcsönt vesz fel 5’225% annuitási kamat és 96'5 folyósítási árfolyam mellett. E jelentékeny esemény éppen nem valami nagy számmal vonzotta az ülésterembe a városatyákat; egyedül az iparos- és kereskedőosztály képviselői jelentek meg teljes számban, azonban a kölcsön felvétele ellen a lényegben közülök s általában senkinek kifogása nem volt, mert annak szükségességéről mindenki meg volt győződve, bár senkinek sem jutott eszébe az iránt érdeklődni, hogy mire is kell ez az újabb horribilis kölcsön? Ebből hát nyilvánvaló, hogy a város vezetősége s különösen a polgármester iránt a bizalom megingathatatlan, mégis kérdjük: Helyénvalónak találják-e a scru- pulosus városatyák, hogy palam et publice zavarosnak, összekuszáltnak, felfor- gatottnak és érthetetlennek bélyegezzék a város finánciális gazdálkodását s ugyanakkor azt sem kérdik, hogy mi az oka annak, miszerint a város rendszerint nem az előirányzat értelmében használja fel a fedezetül megszerzett összeget, hanem a képviselőtestület ötletszerű elhatározásait igyekszik megvalósítani oly összegekkel, melyek már jó eleve meghatározott célra vétettek kölcsön. így történt, hogy a régebbi 2.450 ezer koronás kölcsönből dacára, hogy az már megállapított tervek keresztülvitele érdekében vétetett fel, — a képviselő- testület a kismalom, az óvodák, a festőműterem, a pósta-réti tólecsapolás keresz- tülviteli költségeit és a feledékenységből számításba nem vett intercaláriákat (circa 130 ezer korona) rendelte folyósítani s ezért egyedül magára vessen, mielőtt a zavaros helyzet bekövetkeztéért az ódiumot a tanácsra hárítaná. A képviselőtestület a zárszámadásokat soha alapos és beható vizsgálat tárgyává nem teszi s ezért eshetik meg, hogy a gyors egymásutánban következő képviselőtestületi rendelkezések keresztül- viteli költségeit a tanács onnan veszi, a hol épen találja. Az új kölcsönből a következő alkotások részbeni és egész költségei lesznek fedezendők: A vízvezeték 270 ezer, a csatornázás 300 ezer, az iparvasut 80 ezer, a festőműtermek 17 ezer, a zazari hid 16 ezer, az István szálló 80 ezer, Láposvölgyi vasut-hozzájárulás 170 ezer, intercaláris kamatok 162 ezer, állami iskolák és óvodák csatornázási és vízvezetéki költségeiben 23 ezer korona és a városi takarékpénztárnál fenálló 1 millió 81 ezer korona tartozás. Ez az utóbbi tétel illustrálja legfényesebben a képviselőtestület könnyelmű finánc-politikáját, hogy ily horribilis adósságot tudott felhalmozni anélkül, hogy annak fedezetéről egyetlen évi költség- vetésében is számottevő összeggel gondoskodott volna. Ha hát a képviselőtestület ezeket a nagy botlásokat hajlandó a maga terhére írni, mi szívesen assisztálunk neki, hogy a tanácsnak szemére vessük, mikép neki mindig kötelessége lett volna a fedezetül megszavazott összegeket kizárólag arra a célra fordítani, melyre kijelöltettek; kötelessége lett volna a képviselőtestületnek minden egyes esetben eleve bejelenteni, hogy újabb rendelkezéseinek végrehajtási költségeit az előző cél fedezetének elvonása utján teremti elő s végül a kölcsön- ügy beterjesztése előtt kötelessége lett volna egyik előző közgyűlés azon utasításának pontosan eleget tenni, hogy t. i. bizottságilag állapíttassák meg, hogy az előző 2.450 ezer koronás kölcsön tételenként hova fordittatott? A képviselőtestületnek pedig kell magát legalább annyira becsülnie, hogy igazságos legyen önmaga iránt s belássa saját hibáit, szerveit pedig ne gyanúsítsa, hanem győződjék meg a dolgok mibenlétéről és ha felelősségrevonásnak helyét látja, úgy azt minden kertelés nélkül tegye meg! A nagy kölcsön tárgyalásához több ízben Stoll Béla, dr. Makray Mihály, Szász József, Révész János, Virágh Lajos és Moldován László szóltak hozzá; egyik másik olykor elég szenvedelmesen. FelHivás a Teleki-Társaság tagjaihoz 1 A Teleki-Társaságban ezidőszerint 5 tagság hely lévén üresedésben, ielhivjuk a társaság rendes tagjait, hogy tagajánlataikat f. évi április hó 16-áig az elnökséghez beterjeszteni szíveskedjenek. Nagybánya, 1911. március 30=án. A Teleki-Társaság Elnöksége. Németh Béla Révai Károly titkár. _______ elnök. So k beszéd, kevés tett. Április 6. Minden napnak megvannak a maga eseményei. Egyik sem múlik el anélkül, hogy ne nyújtana valamelyes okulást a kiizködő ember számára s ne mutatna reá egy-egy jobb, de elhanyagolt ösvényre, melyen haladva közelebb érnök az elénk tűzött célt. A múlt héten temették el Püspökladányban a tiszántúli ref. egyházkerület püspökét, aki munkában gazdag élet után tért pihenőre s utolsó napjaiban irt végrendeletében is gondoskodott, hogy példa maradjon róla azoknak, akik akarják s nem szégyenük követni a jót. Mert van az ő végrendeletének nehány szava, melyek megérdemelnék, hogy sokszor jussanak eszünkbe s követésük elhatározássá, vagy mondjuk: szintén utolsó rendelkezésünkké érlelődjék lelkűnkben. Dr. Bross Lajos, a puritán életű lelki- pásztor a lehető legegyszerűbb temetést kivánt s hozzátette, hogy koporsójánál csak 10 percig tartson az imádság, ,,de imádság legyen az a nagy Istenhez s ne afféle okoskodás, amivel egy idő óta szemkáprázatba ejtik az embereket!“ A már csöndes rög alatt nyugvó főpap igen jól ismerte pályatársait, de nemcsak őket, hanem általában korunkat, melyről bátran állíthatjuk, hogy sok benne a szó, de kevés a tett. Nagyon megfigyelhette ezt a jelenséget, mélyen hathatott reá ez a tapasztalás, hogy olyan rideg határozottsággal és kíméletlen indokolással adott kifejezést utolsó óhajtásának. Valóban, senki sem foghatja reá, hogy a szokás, melyre mutatott, nem tette még rabbá társas életünket. Nyilatkozatának súlya és értéke pedig abban van, hogy neki volt ideje, bőséges alkalma meggyőződést szereznie arról a szemkáprázatról, melylyel ma olyan könnyen tévútra vezetik a könnyen hivő, az érzelmek hatása alatt dolgozó embert. A gondolkozni szerető, igazán munkával élő emberek jó része már irtózik attól, fia hosszú lére eresztett, kevés — vagy épen semmi maggal nem biró — beszédeket kell végig hallgatnia, mert az embert — a néhai püspök szerint, — afféle okoskodással elkedvetlenítik a tanulástól, a dolgok megértésétől. Távol áll tőlünk annak még halvány gondolata is, hogy lekicsinyeljük a szó hatalmát, erejét, hatását! A szó, a beszéd a legtökéletesebb, a legigazibb művészet bámulatosan csodás eszköze. Az emberiség fejlődésében, haladásában megbecsülhetetlen, kimondhatatlan értékű tényező. Nélküle semmi volna az ember, útjában hajszálnyira sem haladhatna előre. Mégis meg kell állapítanunk, hogy mint a festő ecsetjével, úgy a szó embere is — mint annyi más szellemi és erkölcsi jóval, — vissza él! Amit elmondhatna 2 perc alatt, arról félóráig beszél, próbára tévén türelmünket, elvonva időnket hasznosabb munkától. Mondják, hogy ez a betegség általános. Széles e világon elterjedt s nehéz ellene védekezni. Mi úgy tudjuk, hogy ez speciális magyar betegség! Talán a franciát kivéve - nincs nemzet, mely annyi diszszónoklatot tartana, mint a magyar. A német, az angol nem beszél sokat, hanem cselekszik. Mégis látszik rajtuk. A haT.qpunmai száma ÍO oldal.
