Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. március hó 5. 10. szám. TÁRSADALMI ÉSS SZÉFIRODA.LMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI IPAH.TESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. ——— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .. Apponyi. Március 1. Valamely nemzet történetében szinte elképzelhetetlen az, hogy a törvényhozó testület elnöke fölkeljen elnöki székéről s átadja helyét egy idegen országbelinek, hogy a világ békéje s az emberiség kulturális haladása érdekében onnan har- sogtassa lángszavát egy nagy nemzet fiaihoz. Ilyen csak a világ legdemokratikusabb, a polgári erényeket első sorba megbecsülő országban, Eszakamerikában eshetik meg s ott is csak olyan férfiúval, mint Apponyi Albert. Minő fenséges látvány! Egy színtiszta magyar az amerikai kongresszus képviselőházának elnöki székéből beszél hatszáz amerikai képviselőhöz angol nyelven s elragadja, tomboló lelkesedésre fakasztja valamennyit. Erheti-e a magyar nemzetet ennél fenségesebb kitüntetés s lehet-e ennél a világon jobban megismertetni hazánkat a kulturnépek fórumán? Európa bámulattal van eltelve Apponyi Albert szereplése iránt és a külföldi lapok csodálattal konstatálják, hogy az Egyesült Államok képviselőházának elnöki székéből, a csillagos lobogó alatt egy magyar ember beszélt s hozzáfűzik, hogy e tényben része van a lángésznek, az államférfiul nagyságnak s az emberi jellem erkölcsi tökéletességének. Valóban, idegenbe vándorolt véreinknek, az Amerikába szakadt két millió magyarnak hivatottabb vezéregyénisége nem lehet, mint Apponyi. 0 az, aki kitartásra buzdítja drága véreinket, minden fejlődésre képes testvéreinket, hogy idegenben is megmaradjanak magyarnak; megerősíti őket lángszavával a küzdelemben, hogy fejlődhessenek, gazdagodhassanak, nehogy szánandó módon vesszenek el! Világdicsőség az, a mit Apponyi gróf szerzett nekünk Amerikában! Hozza őt vissza a magyarok kegyelmes Istene! Osztálygyülés. Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület nagybánya-vidéki osztálya múlt szombaton tartotta közgyűlésé^ a bányaigazgatóság tanácstermében. A helybeli és vidéki tagok nagy számmal jelentek meg az évi beszámoló meghallgatása céljából, mely az osztály 10 évifenállá- sára is kiterjeszkedett Neubauer Ferenc min. tanácsos, elnök délután 5 órakor nyitotta meg az ülést magas szárnyalásű beszéd kíséretében, melyben az osztály 10 évi működését méltatta s megnyugvással tekintett vissza az elmúlt időre, mert az osztály kitűzött céljának mindenben megfelelt. Kiemelte különösen, hogy az osztály tudományos működése mellett a társadalmi életben is kivette részét, a mennyiben a kollé- giális viszonyt szeretetteljesen ápolta és az összetartást elősegítette. Büszke arra, hogy az osztályban a lefolyt 10 év alatt soha személyeskedés, dissonáncia nem volt s kívánja, hogy ezután se’ legyen soha. Végül üdvözli a „Független Magyarország“ cimü napilap kiküldött belmunkatársát, Lévay Mihályt. — Itt említjük meg, hogy Lévay Mihály a Független Magyarország február 28-iki számában Bányászat rovat alatt hosszasan foglalkozik az osztálygyüléssel s ezenkívül Nagybányán cim alatt egy hosszabb tárcában a legnagyobb elismeréssel adózik városunk kulturális és társadalmi előrehaladottságának s többek között a következőket Írja: „Ugyan hol van Magyarországon vidéki város, amelynek a közönsége vállalkoznék arra, hogy egy komoly, száraz, tisztára tudományos, matematikai adatokkal telezsúfolt előadást meghallgasson? Valóban hat órát kell érte gyorsvonaton és négyet vicinálison eltölteni, amig az ember egyre rátalál. A vasbetonról és annak gyakorlati hasznáról tartott előadást Nagybányán egy komoly tudományos munkával foglalkozó hivatalnok ember. S akadt, aki meghallgatta. Szinte áhitatos csendben ült ott a város közintelligenciája, holott akárhány ember akadt a hallgatók sorában, aki nem értette az előadó matematikus fejtegetéseit, aki nem tudta a hatalmas fali táblára irt számtenger mélyebb értelmét. De azért jóformán rágyújtani sem mertek, nehogy az előadót zavarják. Szives, szolgálatkész emberek. Szeretik egymást és segítenek egymáson. Kart karba öltve munkálkodnak az egymás és mindannyiuk közös érdeke, a város előhaladásán. Egyszerre öt ipari részvénytársaság van előkészületben, két vasútvonalra kértek koncessziót s nem kaszárnyák, de iskolák felépítéséről tanácskozik a város. Ritkán van valahol olyan szeretetteljes társadalmi élet, mint éppen itt. Az emberek nem R Nagybányai Hírlap tárcája. Peles meséiből. — Irta: Carmen Sylva. — Jalomicza barlangja. A Bucsez havasnak keleti oldalán ered a két Jalomicza patak. — Az egyik egy óriási Stalaktit barlangból tör elő. — A barlanghoz közel, áll még egy kisded kolostor, mely ősrégi idők maradványa. Mondják, hogy a barlang feneketlen lenne. — Egy ember, aki beljebb merészelt hatolni, oda is veszett örökre. Ez a barlang hajdanában egy félelmes és bűbájos embernek volt a lakóhelye, akinek az volt a hire, hogy elrabolta a szép lányokat a mezőről, a szülői háztól és a menyasszonyokat az oltár elől. Megbűvölte őket a tekintetével, úgy hogy azok minden ellenállás nélkül követték öt és azok közül egyiket se látta többé földi ember. Sok bátor és elszánt dalia próbálkozott már, hogy kiszabadítsa az elrabolt szép leányokat, sőt beléptek a barlang szájába is és onnan ki- álták a bűbájos embernek: Bukur! Bukur! de sem Bukur, sem pedig az elrabolt szép leányok nem mutatkoztak a láthatáron. A Bucsez havas alján elterülő Kuker faluban volt egy szép leány, kit Jalomiczának hívtak és aki többször mondta, hogy ő nem követné a bűbájos embert, „vagy ha követném is a barlangba, de vissza jönnék onnan.“ Mondá a leány. Ez merész beszéd volt. A nép vénei fejcsóválva mondogatták: csak ha eljön egyszer, ez is épp úgy követni fogja, mint a hogy a többiek is követték. Jó hosszú idő múlt el és még senki sem jelentkezett, hogy próbára tegye a szép leány bátorságát. Volt a faluban egy legény, ki annyira szerelmes volt e szép leányba, hogy mint az árnyék mindenüvé követte öt, a kútra, a mezőre, a táncba. De a szép leány hallani se akart a szegény Kománról, dacára hogy elég csinos legény volt. Nem is volt szegény. Volt szép földje, lovai, tehenei és juhai is voltak. Sok leány vágyódott Komán után, de Jalomicza nem. Minden gondolata a bűbájos embernél volt s mindazon törte a fejét, hogy mi uton-módon boszulhatná meg rajta azt a sok szegény szerencsétlen elrabolt leányt, kik a hálójába jutottak. Egy szép vasárnapi délután, éppen mikor táncvégével pihenőt tartottak a falusi táncosok, közel hozzájok megszólalt egy furulya hangja, oly gyönyörűn, oly.an szépen, hogy mindnyája szivét átjárta. - Égve a kíváncsiságtól, mindnyájan arra néztek, a honnan az elbűvölő hangok jöttek és álmélkodva láttak nem messze maguktól egy szép fiatal pásztort nyugodtan ülve és furulyázva egy fa törzsénél és olyan otthonosan, mintha örökké oda született volna, dacára hogy senki sem látta oda jönni és senkisem ismerte. — Szebbnél szebb és ismeretlen nótákat fújt a furulyán, de oly közönyös volt, mintha csak ő lenne a világon. — Egyszer vetette fel tekintetét és mélyen belenézett a Jalomicza szemébe, aki ő is a többiekkel egész közel ment a bájos ismeretlen pásztorhoz hallgatni a gyönyörű nótákat. Egy kis idő múlva megint rátekintett Jaiomiczára, aztán megint egyszer. Most már harmadszor. Komán, aki a Jalomicza háta megett állott, oda súgta a leánynak: „Eredj innen, mert ez az ember nagyon szemtelen.“ A fiatal leány csak a vállát vonta egy kissé idegesen, de nem ment el. „Jalomicza! — monda a féltékeny legény — hogy állhatsz itt, hogy annyit bámuljon téged ez az idegen ?“ A leány nem válaszolt semmit, csak hátat fordított neki. — „Jalomicza! én mondom neked, ez az idegen nem más, mint a bűbájos Bukur!“ Ebben a percben az ismeretlen abba hagyta a furulyázást, Jalomicza pedig érzé, hogy egy jéghideg borzadás járja át a szivét és lélekzete is eláll. — „Csak gondolod“ mondá, de reszketett a szava. — „Nem gondolom, de tudom és tudom, mert érezem, mert szeretlek és azt is látom, hogy beleszerettél és te is áldozata leszel neki, mint a számtalan többi!“ Lapunk, mai szama ÍO oldal.
