Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-12 / 7. szám
2 Nagybányai Hírlap 1911. február 12. De térjünk a dologra. A kereskedelmi minisztérium az ipartestületek 1906. évi állapotáról eg" nagy terjedelmű kimutatást közöl. £ kimutatás 132-ik oldalán a következőket Írja: „Jellemző az ipartestületek vagyongyűjtésére és igazán okos, takarékoskodó törekvésére, hogy a testületek házbérjövedelme 1901-től 1906-ig 86 ezer koronáról 144 ezer koronára emelkedett, részben a testületi házak szaporodása folytán.“ Ugyanezen kimutatás alább közli, hogy „az összes ipartestületek - cikkíró ur szerint 400 — 1901-ben 50 ezer koronát s 1906-ban 33 ezer koronát fordítottak ipari célokra. Tehát dacára, hogy a törzsvagyon emelkedett, az ipari célokra fordított összeg kevesbedett.“ 1901-ben vagyonképző kiadás volt 365 ezer korona s 1906-ban 412 ezer korona. Néhány sorral hátrább olvasható: „Az ipartestületi vagyon zöme ingatlanokból, különösen testületi székházakból áll s a testületek ingatlanszerző törekvése oly erős, hogy a tulajdonukban levő ingatlanok értéke a leghatalmasabb arányokban növekedett, 1901-ben az ingatlan vagyon értéke 1 millió 700 ezer korona volt s 1906-ban 4 millió 240 ezer korona lett. Az ingatlanok ilyetén felhalmozása mindenesetre az ipartestületek gazdasági megizmosodásának és az egész testületi intézmény állandósulásának legbiztosabb záloga.“ Ezek foglaltatnak abban a nevezett kimutatásban. A kereskedelmi minisztérium ezen adatokat bizonyosan az évi jelentésekből szedte ki. Nem állítottam soha egy szóval sem, hogy az ipartestületnek jelenlegi háza nagyon megfelelő volna s ha mindnyájan megegyezünk abban, hogy ez igy van, akkor az a kötelességünk, hogy azon túladva keressünk magunknak egy megfelelőbbet s ha nem találunk, szorgalmasan rakjuk össze filléreinket s várjuk a kedvező alkalmat, hogy egy ilyen nagy testülethez méltó otthont teremtsünk. Állításomat igazolja az a kimutatás, melyre fentebb hivatkoztam, amelyből egyszersmind kitűnik az is, hogy ugyanerre törekednek az ipartestületek majdnem mindany- nyian. A várostól eddig élvezete 600 korona s újabban 400 korona segélyt nem kell úgy feltüntetni, hogy az ipartestületek életében párját ritkító dolog. Nyíregyháza városa pl. az ipartestületnek nem ad segélyt, hanem ad 12 ezer 500 korona kamat nélküli kölcsönt. Ez több mint 400 korona. S ha az ipartestület vezető emberei dicshymnuszokat mondanak minduntalan ezért a segélyért, akkor nagyon hamar be- következhetik ennek a megvonása. A város azt a munkát, a mit az ipartestület végez, egy 400 koronás fizetésű hivatalnokkal el nem végeztetheti, tehát amikor segélyt kapunk, azért az ipartestület .a munkát el is végezteti. A mi pedig az iparügyekben való látókört illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy a látókör nagysága nincsen hozzákötve a cipészmesteri képesítéshez. Cikkíró urat hazánk ezidő- szerinti legnagyobb iparügyi kapacitásához Szte- rényi Józsefhez hasonlítom és megállapítom, hogy nevezett volt államtitkár ur soha képesítést nem nyert cikkíró ur iparából s ez az ur az 1906. évi jelentésben dicsérőleg nyilatkozik az ipartestületek vagyoni megizmosodásáról s van benne annyi szerénység, hogy az ipartestületek ez irányú igyekezetét nem nevezi el szüklátókörüségnek. Cikkének némely részére nem felelek; nem pedig azért, mert akkor lehetetlen volna a személyes vonatkozású kitételektől eltekinteni, személyeskedni pedig a nyilvánosság előtt akkor sem fogok, ha erre erővel kényszerítenek. Keresni fogom a módját annak, hogy értelmes emberek előtt bizonyíthassam be eljárásomnak az ipartestület iránt való jóakaratu tendenciáját. Az az őszinte bizalom, amely a legutóbbi előljárósági gyűlésen irányomban megnyilvánult, a testület vezetősége és elöljárósága iránt en- gemet is a legnagyobb őszinteségre kötelez. Én eddig is megőriztem s ezután is megőrizem pártatlanságomat úgy az elöljáróság, mint a testület tagjaival szemben, annyival is inkább meg kell őriznem, mert — mint említeni méltóztatik, — én fizetett hivatalnoka vagyok a testületnek. S épen azért, mert fizetésem van, kétszeres kötelességem a testületet megvédelmezni bármiféle támadással szemben. Erre köteleztem magamat, midőn megválasztattam s ezt fogom tenni ezután is a nélkül, hogy cikkíró urnák vagy bárkinek előzetes jóváhagyását kikérném. Pártatlanságomat kétségbevonni — mint a közelmúlt eseményei igazolják - épen cikkíró urnák van legcsekélyebb joga. Okom van rá, hogy az elöljáróság tagjaival egyetértésben legyek s ez az egyetértés közöttünk sohasem az én őszinteségem és nyíltságom hiánya miatt fog megbomlani. Egyre azonban felhívom a Kupás ur figyelmét ; arra, hogy a közjó előmozdítását célzó vitákban valóban intelligens ember sohasem személyeskedik. Sólyom Ferenc ipartestületi jegyző. HÍREK. Február 11. Eljegyzések. Stoll Károly gépészmérnök, városunk fia eljegyezte Schmidt József nyug. kereskedelmi államtitkár, az Országos Központi Takarékpénztár igazgatójának leányát: Erzsébetet. Az eljegyzési ünnepélyre Stoll Béla, a vőlegény atyja Budapestre utazott. - Marosán Emil itteni kereskedő, a Marosán Testvérek cég társtulajdonosa jegyet váltott özv. Almer Lajosné leányával: Verával. Kinevezések. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium az itteni főerdőhivatal mellé rendelt számvevőségnél Brannich Gyula hivatal főnök, számvizsgálót számtanácsossá, Fülöp Andor számtisztet számellenőrré és Kovács Árthur számgyakornokot számtisztté nevezte ki. Csók Károly repülőgépe még ma d. e. 8 — 12 és d. u. 3-6 óra között a Lendvay-szin- házban látható. Személy-jegy 1 K, diák-jegy 50 fill., munkásjegy 40 fill. Csók Károly nagyjelentőségű vállalkozására már múlt számunkban körülményesen felhívtuk olvasóink figyelmét s ezt tesszük ezúttal is, mert a magyar zsenialitás érvényesülésének mindenkor csak az anyagi eszközök hiánya volt az oka és a társadalom nemtörődömsége, holott termékeny elmékben nemzetünk se marad a művelt nyugat mögött. Deputációban. Dr. Makray Mihály polgármester és a nagybánya-kerületi bánya-egylet részéről többen, köztük Torday Imre, dr. Mis- kolczy Sándor, Moldován László, Husovszky József a szombati vonattal Budapestre utaztak, hogy ott úgy az egylet, mint a város több ügyében úgy is mint küldöttség eljárjanak. A bánya-egylet a magánbányászat érdekében fog a pénzügyminister elé járulni, mig a város részéről a hegyvidéki kirendeltség, kövezetvám s a főgimnázium épülete ügyében és a bánya telekkönyvi hatóság felállítása érdekében fognak eljárni. Moldován László az „István-Király“ szálló részére ezúttal szerzi be a mozgófénykép- szinház szükséges felszereléseket és gépeket. A bánya-egyleti küldöttséghez csatlakozik Budapesten L. fíay Lajos orsz. képviselő, Farkas Jenő felsőbányái polgármester és Pap Márton számvevő is. Kitüntetés. A Wienben múlt év folyamán tartott vadászati kiállításon a magyar csoportban kiállított vadorzó fegyverekért, vadász felszerelésekért stb. Kende Dániel láposbányai főerdő- mérnök aranyéremmel lett kitüntetve. tett, gondozott kezeket; az ujjakat, a köréjük fonódó keletiesen tuldiszitett gyűrűkkel ... a nyakát, amin olyan puha bujasággal hevertek a gyöngyök . . . — Vanda — mondotta hirtelen a kisebbik leány, fölállva helyéről — megse kérdezi, mi hozott ide ? — Látni akart. — Nem. Gézáról akarok beszélni. — Csakhogy velem nem lehet őróla beszélni. Én nem fogom végig hallgatni, amit maga róla nekem beszélni akar. Nem akarom őt exhumálni . . . — Fogadjunk valamibe, hogy végig hallgat. Különben se eresztem el; olyan szorosan megfogom majd, például a komplikáltabb részleteknél . . . — Segítségért kiáltok - nevetett Vanda. • — Géza — ma - vissza — küldte' — nekem — a — jegggyürüm . . . És mikor az utolsó szót is kimondta, eleresztette a Vanda kezét. Tudta, hogy úgyis marad. Ülve maradt, de kétkedőén biggyesztette le az ajkát: — Fantasztikus mese. — Ah, ha! Dehogyis. Visszaküldte — e levél kíséretében. Vanda nem nyúlt a levél után, kezdte hinni, amit a leány mondott. — Baba, ugye én mindig a fatalizmus hive voltam ? A végzet ujja . . . — Miért kínoz ? Bántottam én magát ! — kérdezte majdnem sírva. — Sajnálja ? Most is szereti ? — Meghalok érte. Nagyon nagyon szeretem. — O kicsikém — mondta Vanda s mintha egy csöpp szánakozás is lett volna a hangjában - elmúlik ez is. Elfelejti. — Soha! — Ezt én jobban tudom. Hiszen nekem prakszisom van ebbe . . . — Nem szereti már ? — kérdezte Baba kíváncsian, sürgetően. — Nem, igazán nem. Nekem meghalt ő ; számomra nem létezik többé. És mondja, kicsoda az uj választott ? — Képzelje - mondta Baba és undorral ejtette ki a szókat: egy színésznő! — Érdekes. — Igen. Csak azt szeretném tudni, ha majd azt a nőcskét is megunja, hová fog zülleni az én kedves vőlegényem . . . — Maga nagyon tapasztalatlan Baba. Ő ezt a nőcskét el fogja venni ! — Nem igaz! — Majd meglássuk. De most beszéljünk másról. — Nem beszélek másról. Mert tudja, hát mégis ... ne higyje, hogy ez a dolog fait accompli . . . — Megcsalt volna ? Tréfált ? — kérdezte haragosan Vanda. — Mem csaltam meg, drágám. Itt a levele. Vanda óvátosan fogta két ujja közé a papirt, mintha attól tartana, hogy bemocskolja magát vele. Pillanatig szerelmes melegséggel pihentette szemét az ösmerős íráson, de később olvasás közben, mindjobban elkomorult az arca s most már ölébe téve olvasta tovább, két kezét fejére kulcsolva. Baba a kályhaajtóját tartotta nyitva, hogy jobban lásson. Alig várta, hogy végére érve, elmondja a véleményét róla, amiből reményt meríthet a szegény, szerelmes, meggyötört kis menyasszony... Vanda, eddigi komolyságához éppen nem illően, hangos kacagással csapta össze a kezét: — Kedves Baba, ez a maga vőlegénye szeretetreméltó csaló. Jöjjön, mutatok valamit. És előszedve a kis aranyos dobozból egy csomó illatos, szallaggal átkötött levelet, biztos kézzel húzta ki az egyiket, éppen azt, a melyet keresett. — Nézze kislányom - folytatta - ezt a levelet én akkor kaptam tőle, mikor . . . — mikor — vágott a szavába Baba - mikor én olyan szemtelen voltam, hogy elhódítottam magától; mondja ki bátran. — Legyen. Olvassa el ezt s azután mondja, ha nincsen igazam. Ha nem a legszeretetreméltóbb sarlatánok közül való ez a maga vőlegénye. Baba mohón kapott a levél után. Hangosan, hadarva olvasta végig. Szórol-szóra az ő levele volt. Egy másolata annak. — Hát maga is ? — Kérdezte égő arccal, szégyenkezve. — Én is. Minden pénzem néki adtam. El- csalta minden filléremet — kölcsön, aztán tovább állt. — Nem értem, — mondta Baba tűnődve - hiszen maga olyan okos, hogy tehette ezt ?
