Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
2 3\íasy laíiiiy ii 1 Hírlap 1911. december 31. c) népmentő* intézményeket, milyenek a hitel-, fogyasztási, gabona értékesítő, földbérlő, tejelárusitó, stb. szövetkezetek, d) tűzoltóságot, e) háziipari tanfolyamot, f) tart analfabétáknak tanfolyamot, a felnőttek részére ismeretközlő előadásokat, főleg a gazdasági ismeretek terjesztésére fektetvén a súlyt. </) Módot keres arra, hogy a népet falujához kösse, neki munkaalkalmat szerezzen s ezzel megakadályozza a városba özönlést, kivándorlást. h) Mértékletességi egyletekben küzd az alkohol ellen. i) A madár-, állat- és favédelem hathatós támogatását minden erejével előmozdítja. j) A pornográfia és leánykereskedelem meggátlása céljából alakult egyesületeket támogatja. Összeköttetést tart fenn a patro- názsokkal és a gyermekvédelemmel, a cseléd- és munkaközvetítést elősegíteni igyekszik. k) A gyermekbiróságok munkáját előmozdítja. Városokban és vidéken a bűnösök és törvény elé kerülő gyermekek életviszonyait tanulmányozza, felvilágosítást ad a gyer- mekbiróságoknak. Az országos polgáriskolai egyesület a polgáriskola reformjával a polgárság iskoláját akarja életrehivni és megteremteni, a középiskolai tanáregyesület közgyűlése a jövő középiskoláját olyannak képzeli, hogy az szorosabban fűződjék a mindennapi élethez. Az elemi iskolai tanítóság is gyökeres reformot sürget, a népiskolát 8 évfolyamúvá kívánja fejleszteni, erőszakos vonásokkal megjelölve azokat a területeket, melyeken a tanító az iskolán kívül betetőzheti azt a munkásságot, melyet ott benn a tanterem falai között megkezdett. A jövő népiskolája a tanítótól szociális tevékenységet vár, hogy a szó teljesebb értelmében a népet művelje, boldogulás útjához vezesse. A tanítóság érzi a reá váró kötelesség- teljesítés súlyát, jelentőségét. A társadalomnak is éreznie kell, hogy kötelessége a tanítóságot törekvéseiben támogatni s főképen lehetővé tenni, hogy hivatását anyagi gondoktól menten tölthesse be, mert munkája igy válik igazán áldásossá. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély» és fodrász=terme, illatszer-raktára: Rákóczi=(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak- szerűséggel és vigyázattal. Lendvay színház. Az utolsó napok! Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy színtársulatunk, melyet megszerettünk, Nagykárolyba vonul, sőt, midőn e sorok napvilágot látnak, már ott is van s készül a „Cigány szer elem1' bemutatójára. De a válás nem végleges; julius 15-én újra viszont látjuk őket s akkor reméljük a társulat is már megerősödve kerül vissza s a közönség is melegebb érdeklődéssel fordul feléjük. Szombaton Bernstein nagyhírű színművét az „Utánam" (Apres moi) cimii darabot hozták színre preciz szép előadásban. Tudnunk kell ennek a darabnak Írójáról azt, hogy Párisban bojkottálták állítólagos hazafiatlansága miatt, sőt Bernsteint a „hazaáruló“ jelzővel illették. Nekünk kevés közünk van az iró magánéletéhez; elég az, hogy a színmű izgalmasan szép, érdekes, melyben természetesen a mai modern kor házasságtörése viszi a főszerepet, beburkolva egy kis milliós sikkasztás köpenyébe. Annyit megállapíthatunk, hogy az egész darab lélektanilag meg nem magyarázható, el nem fogadható, csakis tisztán az izgalmak felkorbácsolására van építve. De az aztán mesterileg van keresztül vive ugyannyira, hogy a néző elfelejti teljesen, hogy valami morált is keressen benne. A mi a szereplőket illeti, meghajtjuk előttük az elismerés zászlaját. A házasságtörő asszony — Irén — szerepében Spótier Ilonka valódi művészi alakítást nyújtott. Orgánuma tiszta, kellemes csengő, arcjátéka alkalmazkodó, mozdulatai természetesek s ismételten azt mondhatjuk róla, hogy nagy jövő vár reá. Mellette kiemelkedett Ernyei, ki ez estén méltán megérdemelt zajos tapsban és kihívásban részesült. Stella Gida volt a harmadik főszereplő. Stellát a hozzáillő siheder szerepekben mindig örömmel nézzük, de e darabban a csábitó hősszerelmes nem neki való szerep volt. Nagy gyakorlottság, nagy művészi talentum kell ahhoz, hogy egy ilyen szerepben — ahol az érzelmek minden skáláját kell hűen visszaadnia, - megállja helyét. Nemes ambícióval igyekezett helyét betöltenie, de sajnos, nem sikerült. Homokay Gabriella, Kovács Imre, Sárváry Nusi kisebb szerepeikben igen jók voltak. Vasárnap délután ismét a Keményi Liliké napja volt, a mennyiben jó telt ház előtt játszotta el ismert bájosságával a „Kis lord"-ot. A kis művésznőt zajosan ünnepelte a közönség. Hétfőn - karácsony napján — két előadás volt; délután az „Iglói diákok" - este a legújabb slágerdarab „A leányvásár" operett került színre. A fővárosi kritikákból már ismertük a darab tárgyát, meg azt a körülményt is, hogy Fedák Sári kreálja a főszerepet. Nagy várakozással néztünk az előadás elé, de csalódtunk. Nem elégített ki. Pedig Nernényi minden áldozatot meghozott, csak hogy sikert arasson. Valóban elmondhatjuk, hogy pazar kiállítású. A második felvonás hajó jelenete, a pompás hófehér kosztümökkel bátran beillett volna a fővárosba is. Mit mondjunk a darabról ? A zenéjében sok-sok ismerős motívumot fedeztünk fel, a librettójában tengersok unalmas részt. A szellemesség nem bántja egy csöppet sem. A játszó személyzetről azonban csak jót mondhatunk. Komáromi/ Gizi pazar toállettjével, bravúros táncával, gyönyörű énekével a legmagasabb nívón állott. Füzes Lenkét nagy figyelemmel kisérjük egy idő óta, mert igazi művészi tehetséggel van megáldva, de a Leány- vásárban a Lucy szerepe nem neki való. Egy- I .általában az a megjegyzésünk, hogy vájjon nem lett volna-e célszerűbb és természetesebb a í a Lucy szerepét Miklós Dórának - a pompás hangú koloratur énekesnőnek - és a Tom szerepét Csáki/ helyett Bay Lacinak osztani ? Próbálja csak meg Nernényi az általunk ajánlott szereposztással, meglátja milyen más lesz az egész előadás. Nernényi, Kun, Gáspár ! finom diszkrécióval játszottak, Pelsőczy kiválóan j alakította meg a korcsmárost. Mindenekfölött azonban magasan ki kell emelnünk a zenekart s a zseniális karmestert. Róluk elmondhatjuk, hogy tökéletest- adtak. A vidéki szintársulatok j valóban irigyelhetik Neményitől Intődy Oszkárt s a derék 63-as katonákat. Kedden ismét két előadás volt: délután az „Obsitos", este a „Kis gróf" ment jó telt ház előtt, pompás előadásban. Szerdán zsúfolt ház előtt ismételték meg a „Leányvásárt" összevágó előadásban. Komá- romy Gizi tán még soha oly szép nem volt, mint ez estén s pajzán kedvvel játszott. r telői egy gyönyörű virág kosárral lepték Nernényi, Kun Dezső erősen Rekedtek v/ Füzes Lenke a felsőbb hangokban letört, nem bírta a mély hangokat. Csütörtökön egy újdonság, „Papillon a. kőfaragó" cimii vígjáték került színre jó összevágó előadásban.Különös témájú darab, minőhöz nem vagyunk szokva, illetőleg amilyentől már régen elszoktunk. Egy becsületes, talpig egyenes munkásember élettörténete ez, szembeállítva a koldusbotra jutott nagyzoló uraságok- kal, kik a pénzért képesek mindent feláldozni. Ha a szinlapon nem látnánk, hogy francia szerző irta, behunyt szemmel németnek mondanánk. A szociálistikus izü darab nagyon tetszett a közönségnek s a munkásember egyes találó J mondásait zajos tapssal jutalmazta. Pompásan játszottak: Spóner Ilonka kis szerepében, Homokay Gabriella a nagyzoló mama, Salgó Lonci és Sárváry Nusi. A férfiak közül: Ernyei, Gáspár, Csáky, Kovács, Rajnai, Faragó és Pelsőczy. A kis Nernényi Lili rövid szerepében ismét tapsokat aratott. Oly elérhetlen távolból fokozzák E ,,Mindent átölelő“ vágyamat; Vonszolhatja lelkem Tantalusz-sorsát Mig végzetszabta utján áthalad. Hangulatképek. — Irta: ifj. Kárpáti Endre. — Október a parkban. Most este van, sötét, fekete. Künn a kertben visszafojtott lélekzettel figyel a csönd. Csöpörész. Halkan eltűnődve kezd esni. Az ég vastag takarót húzott magára. A kerti fákra átsüt a zárda sok világos ablaka. Ma, tudom, senki se ment a parkba esti sétára. , Ma üres az estém, üres bennem valami. A parkot tegnap este eltemettük. Tegnap ilyenkor temettük együtt. (A tavasszal, nyáron sokan jártak odakünn. Senkinek se tűnt fei, hogy az a sok boldog ember valamennyi vidám tánclépésben siet és néha nem bir magával és nagyokat kell kacagni valami csekélységre.) Most délelőtt még a nyár lakik a parkban. A lázas, sovány, lesorvadt nyár vonszolja magát a sárga utakon, lomhán, kimerültén és leül a padokra, ahol odatűz a nap és melengeti halódó erejét. S nézi a lombokat, amelyek fakóra váltan várakoznak. És a színeket, melyek tiszták, 1 üvegfényük átlátszón ragyog. De estefelé fázni kezd a nyár, a szegény nagybeteg. És este hétkor már siet az éjszaka. [ Összebújnak a fekete bokrok és nedves hideg folyik végig a meglapult padokon. Tegnap, mikor a parkot temettük, félve jártunk arra. Mi maradtunk az utolsónak. Mi fogtuk le a hideg szemhéjjakat. Mi sirattuk, mi búsultunk, mi énekeltük ki az árva, hideg, fá- zós ligetet. A parton túl a háztetőkre véresen mászott fel az utolsó holdnegyed. Fél arca rémülten bámult a szemünk köze, A csomókban álló bokrok összesúgtak. Egy lány valamit kiáltott a holdnak. A parkon túl a házfal visszakiáltotta. A fák dermedten néztek össze. A lány tovább beszélt a visszhanggal. Messze a 'gyárak gőzszelepje tuffogott. Gőzmozdonyok sikongtffk. A park' halott volt, merev mozdulatlan. Nem látta senki, hogy akkor volt a nyár temetése. Nem tudta senki, hogy valaki elment a parkból és mikor ment, még egyszer visszanézett . . . Csók. (A nő szép. A férfi rut.) A férfi: Lássa, maga az első, aki tisztán meglátta a sorsomat. (A fák alatt szótlanul sétálnak). A férfi: Pedig úgy lesz. Nem térhetek ki előle . . . Maga meg- nem az . . . Meglehet, hogy sokára fog csak eljönni ... De itt lesz egyszer . . . Találkozni fogok vele . . . S attól - jaj - féltem magam . . . (A nő sóhajt megértőén, szánalommal. A férfi mélyet lélekzik és belélekzi az enyhe lehelletet.) Móri cigány karácsonya.- Irta : Wenger Róza. Ott kuporog Móri cigány öt kis. éhező gyermekével kunyhójában. A mint ott ül, egyszerre csak kibukkan a szép fényes hold a felhők mögül s oly barátságosan, jóságosán s hivogatólag tekint le a magasságból. Móri elérzékenyül, lelkében bizonyos lágy, megnyugtató érzések váltakoznak, előbb csak szájmozdulatokban, majd hallható, halk szavakban panaszolja sorsát annak a nyájas tekintetű jóbarátnak, ki oly bizalomgerjesztő türelemmel hallgatja végig a panaszokat. A panasz könyörgésre megy át, végre, - ő maga sem veszi észre - áhitatos imádságba merül, buzgón és fohászkodva kéri az Istent, hogy tekintsen le apró, ártatlan gyermekeire s legalább a mai szent napon legyen irgalmas iránta s övéi iránt, csillapítva éhségüket a megváltó Jézus Krisztus születése napja kedvéért. Móri cigány már kétszcr-háróinszor megkezdte és el is végezte imáját, de bizony a jó
