Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. december hó 17. 51. szám. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. z Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület NagybányavidéRi Osztályának és a Nagybányai ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. FÖmun'; .társ : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .........— ■ Az ipar és kereskedelem karácsonya. Közeledik az év legnagyobb napja: a karácsony. Ilyenkor boldog, boldogtalan azon töri a fejét, miféle ajándékkal lepje meg szeretteit. A szeretet napja tehát nemcsak ünnepet, hanem világvásárt is jelent, mert a nagyközönség karácsony előtt vásárolja meg ajándéktárgyait, sőt egyéb szükségleteit is. E két szempontból ma a karácsonyi vásárok felülmúlják forgalom dolgában a régi középkori, híres vásárok jelentőségét is. Senki sem hiszi, mennyi pénz vándorol ki tőlünk a gazdag külföldre karácsony előtt. Tegyünk csak egy kis számítást. Magyarorszag 20 millió lakosából legalább 10 millió többszörösen kap karácsonyi ajándékot. Tegyük föl, hogy minden ajándék tárgy csak egy pár koronát ér, akkor is kerek 100 millió koronára tehető a karácsonyi ajándékok értéke. A valóságban azonban ez az összeg jóval nagyobb, hiszen a divat hatása alatt sok ezer család szinte erején felül költekezik, a gazdagok pedig valóságos vagyont áldoznak. Ha e tömérdek pénz bent maradna az országban, rendén volna minden. De amikor azt kell tapasztalnunk, hogy e roppant összeg legnagyobb részben külföldre vándorol, meg kell döbbennünk közönségünknek öngyilkossággal határos közönbösségén. Panaszkodunk, jajgatunk az elviselhetetlen drágaság miatt. Agráriusok, merkantilisták egymásban látják a hibát; gyülésezünk, bankettezünk, mindenkiben bűnbakot keresünk, csak magunkban nem látjuk a hibát. Pedig az elviselhetetlen drágaságnak egyik főoka a külföldi iparcikkek vásárlása s a rettenetes fén-yüzés. Hazánk ezernyolcszázharminckét millió korona értékű árut hozott be az elmúlt évben. Ebből ezernégyszázmillió tisztán ipari cikkekre esett. Vagyis hazánk, tisztán csak a külföldre vándorló munkabért véve alapul, hét évenként vesztett háború nélkül is gazdasági téren egy-egy szédáni katasztrófát kénytelen elviselni csak azért, mert erején felül költekezik s a hazai ipart nem támogatja. Ha nem akarunk tönkre menni, szervezkednie kell az egész társadalomnak, még pedig községenkint. Minden faluban a birtokos, a pap, tanító, jegyző mint a nép hivatott vezetője, decemberben hívja össze a népet a községházába, magyarázza meg ott a magyar iparpártolás országos jelentőségét s vegye rá a közönséget, hogy csakis magyar gyártmányt vásároljon. Fljtse ki, hogy ez nem iparosérdek, hanem kinek-kinek a saját haszna, mert a visszatartott milliókból ,mindnyájan részesedünk, épen úgy, mint ahogy a bő termés vevőnek, eladónak egyaránt áldást jelent. Értessük meg mindenkivel, hogy karácsonyi ajándékul bármely csinos honi tárgy alkalmas. Ezek után a helyi vagy környékbeli iparosokat, kereskedőket szólítsák fel, hogy karácsonyi ajándékul honi tárgyakat árusítsanak. E tekintetben vevőnek, eladónak biztos tájékoztatóul szolgál a Hazai Ipari Beszerzési Források cimü kötet, amelyet Budapesten a m. kir. Kereskedelmi Muzeum két koronáért bárkinek megküld s a honi iparcikkeket árusitók címjegyzéke, amelyet a Magyar Védőegyesület (Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 3.) szintén bárkinek ingyen bocsát rendelkezésére. Városokban még könnyebb a szervezkedés. Itt a müveit osztályra vár a jó példaadás s az akció vezetése. A vezetőkörök a helybeli kereskedők és iparosok bevonásával valamely ingyen-teremben könnyen létesíthetnének karácsonyi vásárokat, esetleg az is elegendő, ha a honi tárgyakat tartó kereskedőket rendre megnevezik s a sajtóban a közönség figyelmét reájuk terelik. Az elnyomott magyar ipart még áldozatok árán is istápolni kellene, mint ahogy a külföldi hatalmas ipart is mindenhol fejedelmi, főúri, főpapi támogatással mesterségesen fejlesztették naggyá. De a mi iparunk ma már nem kíván áldozatot, egészben véve versenyképes. A párisi, a milánói, a turini világkiállításon annyi tömérdek kitüntetésben részesült, hogy büszkék lehetünk rá. Ami fogyatkozása van, az is jó részben a mi bününk sajnálatos következménye. Legyünk jóakarói, vevői a magyar iparnak s rendre eltűnnek fogyatkozásai is. Kolozsvár példája mutatja, mit lehet elérni öntudatos, okos iparpártolással. Amit Kolozsvár s más derék magyar város megtett, megteheti az egész ország s akkor száz milliókkal leszünk évről-évre gazdagabbak, mig igy nehány évtized múlva a tönk szélére jutunk. Jelszónk legyen: inkább semmiféle ajándéktárgyat se vásároljunk, mintsem hogy külföldre dobjuk a pénzünket! Ez lesz az igazi magyar karácsony! (Iparvédelem.) Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Mlnorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. Intenzív konyhakertészet. Annyira szőrit mindenkit a csizma, hogy egyszerre az egész vonalon felhangzik az általános piaci drágaság ellen való panasz és keserűség. Lukács László pénzügyminister a képviselők nagy küldöttségének kénytelen azt mondani, hogy ne higyjék az urak, mintha a drágaságot csak a kisebb fizetési fokokban levő tisztviselők éreznék, mert a helyzet az, hogy az általános drágaság mindenkit, tekintettel javadalmazására, ha egyébként családi vagyonnal nem rendelkezik, - egyaránt érint. Az általános elkeseredésnek ez az érzése szüli, hogy a sajtó immár állandóan megnyitja hasábjait a drágaságon való elmélkedések számára. - De bizonyos, hogy ezek a hirlapi cikkek nem foglalnak magukban egészséges ideát, hogy miként lehetne az általános drágaságot megszüntetni. Kétségtelen ugyanis, hogy a piaci, ruházati és lakásdrágaságot európai ármozgalmak fokozzák és nem magyarországi keservük ez a fix — javadalamból élőknek, hanem ügy van egész Európaszerte, hogy a háztartásokra ráfekszik a permanens nyomor^ és minden ablakon beleselkedik a deficit. Ámde akármilyen európai áramlat is ez, megkell küzdenünk vele, mert hiszen csak pillanatnyi segítség az állami tisztviselői karnak nyújtott drágasági pótlék; hiszen ez csak az áruuzsora fojtogató polipkarjának nyújt újra alkalmat, hogy az áremelésben ismét megjavítsa a mostani rekordot. A sivár helyzetben szinte kellemesen mutatkozik két komoly irányú törekvés. Egyik a fővárosi, mely a hatósági boltok felállításával akar az áruuzsorának fejére lépni; a másik Serényi Béla gróf szándéka a konyhakertészet Qrszágos szervezésére vonatkozólag, különösen városélelmezési szempontból. Ebből a célból az elmúlt napokban, az összes jobbnevü kertészek és magtermelők bevonásával, értekezés volt a földmivelésügyi ministeriumban, mely apróra megbeszélte, miként lehetne a nagyvárosok élelmezési piacait javítani és olcsóbbá tenni. Minden jel azt mutatja, hogy az értekezlet egészséges propoziciói hamarosan életbe is lépnek. Ez pedig azt jelenti, hogy a nagy városok közelében bolgár rendszerű kertésztelepeket létesittetnénk. A magtermelés tekintetében se akarunk a külföldre szorítkozni, hanem a magkereskedés bevonásával a termelők értékesítő részvénytársaságot szerveznek s már eleve ajánlják a kormány figyelmébe, hogy a konyhakerti magvak külföldi behozatalát a vámtárgyalásoknál nehezítsék meg, illetőleg a magyar magvakat hatékonyabb védelemben részesítsék. Amit Nagykőrös saláta és ugorka, Újvidék a zöldpaszuly nagyobb kivitelével fölmutat, azok olyan ékes és hivó példák, hogy nemcsak a belső területeken, hanem a legintenzivebben, a külső határon is, nagyban, egyes vidéknek alkalmas konyhakerti növény termelését kezdjük el. Hihetetlen az a nagy gazdasági fellendülés, amit Kecskemét, Nagykörös, Makó, Szeged, Újvidék mutat az előtt, aki ezt helyben nem tanulmányozta. Hogy egy-egy konyhakerti növény termelése és kereskedelmi értékesítése milyen változást, virágzást képes előidézni, azt nemcsak maga a termelő érzi meg, hanem megérzi a munkás is, kinek a keresete fölszökik, Lapunk, mai száma 8 Oldal. i