Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

1911. október 29.

Az olcsó hús.

Ha a húsárak alakulására kedvező befolyással volnának a drágaságról elmondott mértföldes beszédek, akkor ma valósággal ingyen húst ehetnénk. Úgy látszik azonban, hogy a húsárak alakulása független minden beszédtől. Ezt a felfogást vallja az osztrák miniszterelnök is, aki minapában tartott beszédében nagyon világosan mutatott rá az élelmiszerek drágaságának igazi okaira. Megdrágult a hús, megdrágult minden élelmiszer, de koránt sem azért, mert a gazdák összebeszéltek volna, hanem mert a fogyasztás nagymértékben emelkedett világszerte. A növekedő fogyasztásnak természetes következménye a drágulás,

Ha fenti állítást elfogadjuk alapigazságnak, könyüszerrel megállapíthatjuk az olcsó húsnak a feltételeit. Ha a kínálat nagyobb lesz, mint a kereslet, leszáll a hús ára. Csakhogy ahhoz, hogy a kínálat nagyobb legyen, több állat szükséges. Fejleszteni kell tehát az állattenyésztést, akkor olcsóbb lesz a hús.

Csodálatosképen ezt az aranyigazságot a túlnyomó részben iparos jellegű Ausztriának a kormánya hirdeti s nem a mezőgazdasági jellegű Magyarország kormánya. Annyi sok kormánynyilatkozatot hallottunk már a hús kérdésében s annyi sok orvosszerül szolgáló jó tanácsot, hogy szinte torkig vagyunk vele. S ime az osztrák miniszterelnöknek kell rámutatni a hús kérdés egyik legjobb orvosszerére, az állattenyésztés fejlesztésére, az állattenyésztő társaságok és hizlalóleiepek felállításának szükségességére, amely orvosszerek határozottan többet érnek minden vámfelfüggesztésnél és minden tengerentúli husbehozatalnál.

Az osztrák miniszterelnök azonban még tovább megy. Megemlékezett afcokról is, akik a husdrágaság miatt legtöbbet szenvednek: a lateinerekről, a fix fizetésű hivatalnokokról s az osztrák törvényhozásnak egyenesen köte- lessévé tette, hogy ezek részére drágasági pótlékot folyósítson. Hogy a törvényhozás megadja részükre mindazokat az eszközöket, amelyekkel elviselhetőbbé lehet tenni a drágaságot. Ez a dolog azt bizonyítja, hogy osztrák szomszédaink a drágaság kérdésében sokkal világosabban látnak és sokkal világosabban ; gondolkoznak, mint ideát minálunk. A hus- drágaságot megérzi mindenki. Megérzi elsősorban a munkásember. Ámde a munkás ez utóbbi évek folyamán jóval kedvezőbb helyzetbe jutott, mint volt azelőtt. Beigazolt tény, hogy az ipari munkabérek az utolsó 10 év leforgása alatt 50 — 100 percenttel emelkedtek. Bizonyos mértékig ez is hozzájárnlt a drágaság előidézéséhez. Teremtett egy csomó uj igényes fogyasztót. Ebbe azonban belenyugszunk, mert joga van a munkásnak ahhoz, hogy libapecsenyét egyék. Ámde ezt a jogkiterjesztést leginkább a lateiner osztály szenvedte meg. A húsos fazék köré, amely semmivel sem lett nagyobb és teltebb, jóval több fogyasztó sereglett, akik természetesen mind készpénzzel fizetnek. Aki többet fizet, azé lesz a hús. A hivatalnok embernek nincs módjában többet fizetni; igaz ugyan, hogy a tisztviselői fizetéseket is emelték bizonyos mértékig, de az emelkedés korántsem áll arányban az ipari munkabérek emelkedésével. A tisztviselőtől, a lateiner- embertől megkívánják azt is, hogy jól szabott ruhában járjon és legalább 1 - 2 szobás lakásban lakjék. A munkásnép, ha teheti is ezt, különösen az utóbbi két dologban le tudja szorítani az igényeit. Kiöltözködni csak vasárnap szokott, a lakását pedig legfeljebb alvásra használja s igy a bútorok között legbecsesebbnek az ágyat tartja. Ágy pedig nagyon sok fér el egy szobában.

Ha mindezt figyelembe vesszük, be kell látnunk, hogy a drágaságot leginkább a közép- osztály szenvedi meg. Csodálatosképen mégis Budapest éhező hivatalnokai, sem pedig a vidéki városokban nyomorgó hivatalnokok még eddig nem rendeztek tüntető körmenetet az argentínai hús érdekében. A gondolkozó lateiner különben is tudja, hogy hogy a husdrágaság orvosszere nem készül el egy hét alatt, hanem ahhoz évek kellenek. Ha a kormányok már mindenáron olósóbb húst akarnak adni a népnek, adjanak a középosztálynak is. Az adakozás módja pedig legyen olyan, mint amilyent az osztrák miniszter helyezett kilátásba, t. i. gyarapítsák a fix fizetésű alkalmazottak jövedelmét.

KTagytoányal Hírlap

HÍREK.

Október 28.

„EinémuPt harangok.“

Ha belepillantunk a külföldi lapokba, különösen francia — német és angol újságokba, alig van olyan száma, melyben a magyar nemzetet meg ne vádolná, le ne gyalázná egy-egy jó honfitársunk. S mi a helyett, hogy szembe- szálianánk az alattomos vádaskodókkal, - önmagunk közt civakodunk, marakodunk s hagyjuk a rágalmakat tornyosulni fejünk fölé. Valljuk be az igazat: könnyelmű, felületes nemzet vagyunk.

Itthon a földet huzgálják már ki talpunk alul, künn a nagy világban megrágalmaznak s mi — mintha mindez minket nem is érdekelne, - haladunk a pusztulás utján.

Valami hatalmas, erős kéz — a milyen a Széchenyi Istváné volt, — kell hogy felrázzon bennünket s valakinek korbácscsal kell szemünk közzé vágni, hogy végre-valahára kinyissuk szemünket s meglássuk ne csak szemünkkel, de lelkűnkkel is, - hogy mi történik körülöttünk.

Nap-nap után vesszük a segélykérő iveket [ az „Elnémult harangok“ hazájából. Mikor elolvassuk, megdöbbenünk; azután magyar könnyel- | müséggel napi rendre térünk fölötte. Mi lesz ennek a vége ? Nemzetpusztulás ! Száz év múlva talán unokáink már magyarul sem fognak j beszélni !

Szörnyű még el is gondolni! íme most is itt fekszik előttünk Alsófehérvármegye Örményszékes község református egyházának följaj- dulása. Minden szó, mely ebben a rövid felhívásban van, egy kétségbeesett vészkiáltás. De van-e, aki azt meghallja ? Ami időnk ki van mérve; nekünk tülekedni kell, egymást letaposni, sárban meghurcolni s ósdi hazafias rigmusokat lecsepülni. A mai modern világban ki meri magát hazafiasság által nevetségessé tenni? Hagyjuk ezt azoknak az őszhaju rokkantaknak, kiket azok a vaskalapos öreg professzorok még arra tanítottak az iskolában:

„Magyarnak születni Aid érte sorsodat!“

Mindegy! Hadd nevessenek ki! Ki tudja, — de ne adja az Isten, — vájjon unokáink nem fognak-e a mi besüppedt sirhalmunkon egykor keserves könnyeket sírni ?

íme az örményszékesi ref. egyház szomorú felhívása :

„Orményszékes ! E név élő panasz. Az erdélyi magyarság pusztulásáról beszél Népes magyar egyház hatvan év előtt; és ma: a magyarság jeltelen sírja. Népe, a vele lakó testvérkéz fegyvere alatt elhullott, ellene támadt testvértől üldözve szétszóródott; s a megmaradt kicsiny részt elboritással fenyegeti a környező oláhság tengere. Itt minden fűszál magyar porból nőtt, itt minden virágot magyar köny öntözött: és nyelvünket mégis alig értik már! Segítsetek, mert elveszünk!“

. . . Nem irok ehhez semmi kommentárt. Akinek lelkét meg nem ragadja ez a vészkiáltás, annak úgyis hiába való lenne minden ékesszólás. A magyarok jóságos, türelmes Istene világosítsa ! meg a ti elméteket, édes hazámfiai !

A Teleki=Társaság estéiye. Habár laptársunk, a ,,Nagybánya“ csütörtöki számában határozottan a Ben din er estélyt hirdeti november 4-ére, mi biztos forrásból jelenthetjük, hogy j a Ben diner-estély nem lesz megtartva. Á Teleki-Társaság pedig november hó 4-én valószínűleg megtartja estélyét s a műsort most állítja egybe. Bővebbet a falragaszok utján fog megtudni az érdeklődő közönség.

Halottak napja. A csöndes temetőt pár órára ismét megélénkítik az élők. Fény- és virágtenger borítja be a néma sírokat s az emlékezés fáklyája mellett könvet hullat a részvét. Ez évben különösen sok az uj sir; apró gyermek-hantok sűrűn vannak egymás mellett; az idei borzalmas járvány kiölt egy egész nemzedéket. Meghatva állunk meg a kis sirhantok I mellett, hol szülők, testvérek hullatják igaz 1 könyeiket ts úgy érezzük, mintha azokból a kis sírokból jogos szemrehányás özönlene felénk ! Nem voltunk eléggé óvatosak! Nem védtük, 1 nem óvtuk kisdedeinket eléggé ! Nem tulaj- I donitottunk elég fontosságot a rendszabályoknak,

3

miket orvosok Írtak elő ! Most már késő minden. A kis halottak csicsergő szája elnémult s megmaradt nekünk a mérhetetlen bánat és egy keserű tanulság.

A plébánosválasztás ügye. A lapunk múlt számában s a többi helyilapokban is tárgyalt püspöki leirat dr. Kosutány Ignác kolozsvári egyetemi professzor figyelmét sem kerülte el s most arról értesíti városunk polgármesterét, hogy nagy értékű véleményét legközelebb szívesen bocsátja rendelkezésre. Mindnyájan örülhetünk rajta, hogy a kiváló egyház-jogász oly intenziven érdeklődik a nehéz kérdés iránt s döntő súlyú meggyőződését városunkkal közölni fogja.

Csak egy virágszálat. Csak egy virágszálat kér a József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület halottak napja alkalmából a tüdőbetegek mentésére, egy virágszálat abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára helyezünk. Ki ne szívlelné meg ezt a megható kérést és ki sajnálna egy kis szerény adományt erre a nem- zeterősitő célra. Hiszen ha lesz az országban több tüdőbeteg gyógyító intézet, nem fog idő előtt elsorvadni annyi ezer meg ezer ember. Nincs az országnak olyan zuga, ahol a halot- taknapja alkalmával ne gyüjtenének. Nagy a gyűjtési kedv pátriánkon és a megyében is, úgy, hogy bizonnyal nem fogunk szégyenkezni a szeretetlenség miatt, melynek egyedül tulajdonítható, ha ez az országos gyűjtés teljes sikert nem lát.

Uj takarékpénztári ügyész. A nagybányai Részvénytakarekpénztár igazgatósága ügyésznek dr. Stoll László ügyvédet hívta meg.

Legszebb China-ezüst tárgyak és evőeszközök nagy raktára Rezső Gyulánál.

Szenzációs képek. A ma esti mozgófénykép színházban szenzációs képek lesznek bemutatva, melyekre felhívjuk a nagyközönség szives figyelmét. Különösen kiválik a „Lyoni futár“ cimü 780 méter hosszú dráma, melyet a legelső párisi színművészek adtak elő s mely a múlt század igazságszolgáltatásának legborzasztóbb tévedését mutatja be. A ma esti műsor különben a következő:

1. A keleti tenger jéghegyei. Természetes

kép.

2. A lyoni futár. Dráma 780 m.

3. Rozália féltékeny. Humoros.

4. Max a gyógyulás után. Humoros.

Megjegyezzük, hogy a rendkívüli érdeklődés miatt az István szálló részvénytársaság ma két előadást tart. Az első d. u. 3 órakor, a második este 8 órakor. Mindkét alkalommal ugyanazon képek lesznek bemutatva.

Legújabb kezdett kézimunkák, anyaggal együtt 1 frt 50 krajcárért Kesztenbaumnál.

A városi mérnök választásának határnapját október 29-től november 12-ére tolta ki az alispán, a ki a napokban küldi le a tanácshoz a beérkezett pályázatokat.

Mindszent napján, november 1-én d. u.

6 órakor a róm. kath. plébánia templomban az ünnepi prédikációt dr. Péehy Alán főgimnáziumi hittanár fogja tartani.

Téli tekepálya. A Polgári Olvasókör látogatott tekepályáját téli használatra is berendezte; a pompásan fűthető, villanyvilágítással ellátott pályát ma délután avatják fel.

Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj íaconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál

A „Nőegylet“ estélye. Nagy előkészületekkel indul a helybeli jótékony Nőegylet a november 18-án (szombaton) tartandó estély elé, mely a szokásos karácsony előtti bazárt lesz hivatva helyettesíteni, hogy a karácsonykori nagyszabású jótékony segélyek alapját ez idén is a szükséges mértékre fokozhassa. Szőke Béla h. plébános, egyleti titkár már is megnyerte az estélyre Balás Árpádot, a kiváló dal.köitő hegedűművészt, azonkívül élőképekkel, szavalatokkal s általában kabaretszerü programmal fogja az estélyt betölteni, mely elé a jótékonyság jegyében a Nőegylet fáradhatatlan tagjai már is nagy reményekkel tekintenek.