Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
2 Nagybányai Hírlap 1911. október 22. Őszi hangulat. Datolyapálmák, citromfák hazája, Naptűz csókjában fürdő déli táj, Megkapja lelkem lényed tünde bája, Ha zord, haraggal jő a télkirály ! A képzeletnek dús igéretföldje Nyújt édes vigaszt ilyenkor nekem. S a hervadás hogy szivem meg ne ölje, Szemem varázsodon legeltetem! Alomvilágod utait bejárom, Örökzöld flórád tengere között, Gólyák, fecskék csapatját ott találom, Mely tőlünk langy egedre költözött! Balzsam fuvallatod dagasztja keblem, Napistenedhez zengek én imát, Tiéd rajongó, bánatos szerelmem, Benned találok boldogabb hazát! Ó töltsd be lelkem, édes tünde álom, Mig elvonul fejem fölött a tél, Hogy a valót csak akkor kelljen látnom, Midőn a természet új létre kél! S ha a Napisten fényes diadalma Előhi ismét egy boldog nyarat, A győzelem szent hymnuszát szavalva Köszöntőm a hű vándormadarat! bogdti Hajdú József dr. Ősz van . . . — Irta: Neubauer Margit. — Ősz van most is ép úgy, mint akkor Sóhaj vonul a, kerten át, S a szél felém fújja a hulló Hervadó rózsák illatát. Ősz van most is ép úgy, mint akkor A tájon sápadt köd remeg, Csak én érzem azt, hogy valami Kicserélte a lelkemet. Megjegyzés. Mottó: „Mindenki önmagából kiindulva ítél.“ A „Nagybánya“ múlt számában „A nagybányai festőcolónia életéről“ cim alatt egy „bizalmi nyilatkozatocska“ látott nem remélt napvilágot némely „nyilatkozó ifjak“ tollából. Ez egyben a subventio megmentését is célozza némely ez után kapkodó láthatlan és megne- vezhetlen kezektől. Sőt egy szuszra a művészpolitika fölött is pálcát tör, melyet szerintük r nem űznek hozzájuk hasonló „művészlelkek.“ (Kis naivok, hát ez a nyilatkozat mi légyen?) Kimutatják, hogy itt „érdekharc“ folyik s ezt ők „legerélyesebben elitélik.“ Szerényen önmagukra mutatva kijelentik, hogy senki „rájuk“ - nagy jelentőségükre — való hivatkozással érde- medenül positiót magának kierőszakolni ne akarjon! S végül örömkönnyek között bizalmat szavaznak a vezetőknek s azonosítják magukat eddigi bokros ténykedésükkel. A cikkecske — igen óvatosan — levegőbe kiáltja harcias gyanúsításait egy „bárki“-nek. Az Istenért, kérem, minek e szentimentális ömlengés ? E szósz ? Kinek van itt a positiója úgy meginogva, hogy az önök mentő aktiójára szorult? Mit kertelnek? Mit bujkálnak? Itt a „bárki“ mindenki tudja (csak önök kis naivok nem ?) — csak én lehetek. Én szóltam, szólok és fogok szólni joggal és érdektelenül a colónia ügyeihez. Más legény a gáton nem akadt, ki objektivitással nézze itt a dolgok menetét nemcsak a város — de az elsikkaszthatlan szabad művészi hitvallás nevében. Mert Tersánszkyról csak nem tételezik föl „önök nyilatkozók“ - aki a „Nyugatiban hánytorgatott „némely kellemetlenségeket“ — hogy tollat félre teve „festőigazgatóságért“ versengjen? Tehát kizárólag én lennék az a „bárki“; nyögjék ki „megnyilatkozók.“ Mondják csak kérem, hol voltak önök akkor, amikor a város közönségét arról kellett szóval és Írásban meggyőzni, hogy pénz és építkezés kell ? Hol, merre ? Hát biz „nyilatkozó ifijak“ az egyik részük még embrió volt, a másik részük Kecskemét nemes városában leste a „mannát“, hátat adva a „szegény Nagybányának.“ Igen csekély töredékük pedig összetett kézzel nézte, mint kaparják ki a gesztenyét mások - mint most kisült — önöknek „kedves megnyilatkozók.“ Hát tanulják meg, hogy ebben a nagy, nehéz gesztenyekaparásban csekély személyemnek igen agilis része volt. (De ezt jól jegyezzék meg !) S önök, hogy ezt az én véleményem nélkül is élvezik, azt köszönhetik a vezetőség megnyilatkozó önzetlenségének, mikor is a memorandumban foglalt szervezkedésnél szerényen félre toltak „pihenni.“ S igy dacára annak, hogy de fakto előbb bírtam műteremmel önöknél, nem volt beleszólásom abba, (ami minden európai viszonyok közt levő colónia első föltétele), hogy kik jöjjenek „kollégáknak“ a szomszédomba. Pedig még ezen ténykedéssel nem konkuráltam volna a „dotatio“ körül, amit önök velem szemben sietnek megvédni. Sajnos, hogy ennyit vagyok kénytelen magamról beszélni, de önök „t. nyilatkozók“ gyanúsítják „bárkit.“ No de ezúttal utoljára lesz szerencsém Írásban önöknek felelni. Nem gondolták meg önök, hogy a „szezonéban lehetett volna tán éppen ennyi „kontra“ nyilatkozatot is liferálni ? Nem kevesebb súlyú emberektől, mint önök „t. nyilatkozók ?“ Gondolják önök, hogy önökkel le van zárva a bányai fiatal generáció ? És nem gondolják, hogy végre is azt mindenki tudja, hogy azok iránt, kiktől műtermeket (részben ingyen !) kaptak, végre is rút hálátlanság lenne „nem teljes bizalommal lenni?“ Nem látják, hogy az önök által is mindenben helyeselt rendszer az „u. n. iskolában“ ez idén elérte fejlődőképességének 13. fokát s ebből is 90 °/0 értéktelen dilettáns voli, akikkel abban az időben, mikor „szerencsém“ volt az önök elejével együtt dolgozni az iskolában (6-7 éve), szóba sem állottunk? Nemhogy együtt nyilatkozzunk ! ? Szomorú — szomorú. Akkor 50 —60-an is dolgoztak. S Páris után, sejtetni engedem, nem is „a nagybányai korrektúra“ vonzott ide sokunkat (már nem önöket értem!) S végül tudják-e önök, hogy csak úgy uk-muk-fuk nem lehet suba alatt sem gyanúsítani „bárkit“? Bizonyos korban és positióban az ember holmi „lovagias“ elégtételekről is tudhatna ! Bár távol áll tőlem, hogy eddigi ténykedésem, az önök sanda gyanúsításával szemben védjem. Önök csak „művészpolitizálnak.“ Mert, ha letagadják, hogy az én itteni „működésem“ tudták, úgy teljesen tárgytalan a „bárki“ elleni kirohanás ! S ez örök kár lenne. 1 Miután tehát ügyeim mindenféleképpen rendezni szoktam, két megbízottam utján magyarázatot kaptam önöktől. íme a hű önarcképek: Előre bocsájtom: Krizsán és Ziffer kikapcsolták személyemet teljesen. Szerintök tehát a „bárki“ nem én vagyok! Mikola megtagadott minden fölvilágositást. Amit nem csodállok, hisz nem is olyan régen még (Bpest. fhg. Sándor-u. 30/6. III. e. balra.) igen másként nézte a bányai ügyeket - serkentve engem tevékenységre. Ja pardon, akkor még félig kecskeméti volt s most műterem tulajdonos. Réthy K. egyéb ötlet hijján szintén megtagadott minden fölvilágositást; hja, nehéz „ötletesnek“ lenni, ha azt előre meg nem beszélik ! Börtsök S. bizalommal van személyem iránt; (milyen megható!) de mint a festőcolonia szolidárisán nyilatkozó tagja, nem másíthatott meg semmit. Igen kínos zavarban lehetett, mert mi ketten tavasszal, mikor arról volt szó, hogy itt megélni nem lehet, itt csinálni kell valamit, itt képzőművészeti egyesület kell - akkor másként beszélt. Mikor lépést tettünk, hogy a vezetőség csinálja a képzőművészeti egyesületet. Adjon nekünk kellő jogokat erre s mi nekifekszünk az ügynek. Börtsöknek egy alispántól, nekem nem kisebb uraktól biztos pártfogó leveleink voltak az esetre, ha ez az aktió megindul. 3 vármegyére kiterjeszthető egyesület jött volna létre rövid idő alatt, 1400-500 taggal; csak per 10 korona évente egy oly összeg, mely némi létminiumot nyújt az itt élőknek. De a vezetőségnek az hekuba, hogy az itt műtermet bérlők, hogy is élnek meg. Akkor - Börtsök jól tudja — elzárkóztak ők „az egyeduralkodók“ minden elől. A terv kútba esett. Lejött ide a Művészház. Kellemetlen kis kulissza titkok ? Mikor tehát ilyesmi elől elzárkózott a vezetőség és én cikkezni kezdtem, akkor sem „bizalmi“ nyilatkozatról beszéltünk Börtsökkel. Ja,’de hát az ilyesmit feledni szokás! Ferenczy Béni és Valér ötletes magyar közmondással feleltek: akinek nem inge, ne vegye magára. Hát ők még a hátulgombolós közmondásoknál tartanak ! A többi „nyilatkozótól,“ bármennyire is duzzasztotta kebelöket a „mondani vágyás“, eltekintek. Ezzel az ügy „lovagiasnak“ indult részét befejeztem. A bizalom liferáláshoz hozzá csapom a magam bizalmát is „a vezetőség múltbeli ténykedése iránt!“ Itthon voltak édes szülő házukban — hogy ne mondjam, kényelmes otthonukban és dolgoztak. De voltunk (nem önöket értem „nyilatkozók“), kik mind e kényelem- től'távol, ide jöttünk 8 — 10 éven át, itt erősen dolgozva és küzdve anyagaikkal. Ide jöttünk nem az iskoláért, hanem Nagybányáért. Engedjék meg, hogy az önök nagy érdemei mellett lehetnek holmi csekély, kis, hogy ugynevezzem „mellék érdemek.“ Ezek arra bátorítanak föl, hogy annyi jogot követeljek a coloniát érdeklő, rám nézve is döntő ügyekben, hogy legalább ne rólam és nélkülem határozzanak. Mint ez divatos mindenütt, a XX. században élő és funktio- náló egyéb coioniákban. Engedjék meg „k. nyilatkozók“ önök is, hogy ne önökben lássam a „bányai fiatal festők jövőjét.“ Engedjék meg, hogy továbbra is harcoljak a „szabad művészi szellem“ mellett s ne azonosítsam magam holmi kis óvódás trükkökkel — mint a Harsányi teljes jog és alaptalan „kitiltása volt“ a művészetnek önök által monopolizált berkeiből. - Engedjék meg továbbá, hogy e nagybányai festő ügy ne sülyedjen egy kis vicinális érdekszövetkezet húsos fazék körüli pocsolyájába. Mert addig, mig a vezetőség tartotta fenn az iskolát (és az itt dolgozó festőknek zsebe) lehetett ez x-y —z iskolája. De mióta a város tartja fenn, ez „Nagybányai szabad festőiskola“. Maga a kolónia pedig eo ipso „szabad“, független minden egyéni íztől. Én ehhez tartom magam, ameddig itt Bányán tartózkodni • óhajtok. Önök tehát, „k. nyilatkozók,“ kik részben embriók, részben kecskemétiek és részben vá- randósak voltak, örüljenek a kis positióknak s ne nyilatkozzanak, mert az ajtó előtt már várnak mindenkor mások is! Én csak azok életében bízom, kik mindenkor „szabadok“ voltak elveikben és elhatározásaikban. Boromisza Tibor. Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. Rezső Gyula = nagybánya, = Rákóczi=(Fő)=tér 22. Alapittatott: 1894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú arany*, ezüst* és nickel órákban. Nagy választék arany* és ezüst ékszerekben, .......... - . — továbbá valódi és China*ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. ----...........-................
