Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
Gyümölcstermelésünk érdekében. Egészséges gyümölcskereskedés, valamint nagy gyümölcsipar csak ott fejlődhetik ki, ahol kevés számú és az illető vidéken jól diszlő gyümölcsfajtából nagy mennyiség termeltetik. Hazánkban a legújabb időkig majdnem minden termelő kertjében egész gyűjteménye volt található a legkülönfélébb gyümölcsfajtáknak és ezek egy része cifra neve mellett is alig érdemelte meg a fája által elfoglalt helyet. így, ha termett is gyümölcs, a sokféle kevert fajta csak nehezen és igen csekély áron volt értékesíthető; holott, ha valamely termelőnek csak pár száz darabja volt is egy-egy keresett jobb fajtából — azt már elég jól és könnyen tudta és tudja értékesíteni. Ha azt akarjuk, hogy a gyümölcstermesztés jövedelmező ága legyen a fölmivelésnek, akkor a vidék égalji és talajviszonyai mellett legjobban diszlő gyümölcsfajtákból minél kevesebbet, lehetőleg 3 — 4 fajtát kell kiválasztanunk és ezekből aztán minél több fát kiültetnünk. Tekintettel arra, hogy hazánkban aránylag kevés a magán és kereskedelmi faiskola és ezekből is igen nehéz lett volna — még csak 5-6 évvel ezelőtt is egy-egy alma-vagy körtefajból csak 100-200 drb jól nevelt fát is beszerezni: a földmivelésügyi miniszter a helyes gyümölcstermesztés alapját csak úgy vethette meg, hogy részint különálló, részint pedig valamely állami intézettel kapcsolatban állami tanintézetek és szakiskolák faiskoláiban is szigorúan meghatározta, hogy mely gyümölcsfajták legyenek azokban minél nagyobb számmal szaporítva. A faiskola-kezelők felhatalmaztalak, hogy az oltványokat teljes árak mellett az őszi ültetés ideje alatt külön felhatalmalmazás nélkül is eladhassák és azokat kellő biztosíték mellett a következő év tavaszára előjegyezhessék. Ilyen előjegyzéseket azonban a kezelők csak december 1-ig fogadhatnak el, mely napon az előjegyzések lezárandók és ezen idő letelte után oltványok kiadása már csak külön miniszteri biztosi utalvány, vagy külön felhatalmazás alapján történhetik. Egy-egy megrendelő részéről 1000 drb teljes áru oltványon felül terjedő megrendelés csakis előzetesen kikért felsőbb jóváhagyás esetén fogadható el. Iskolázásra alkalmas vad gyümölcsfa-magcsemetéket a faiskola-kezelők csakis utalványrendelet vagy külön meghatalmazás alapján értékesíthetnek, saját hatáskörükben tehát ilyeneket nem adnak ki. Gyümölcsfa-oltványoknak, vadgyümölcsfa- csemetéknek, továbbá szemzőhajtásoknak és oltóvesszőknek kedvezményes áron való kiosztása rendszerint kellően felszerelt és szabályszerű bélyeggel ellátott kérvényekre a megye, utolsó posta és' vasútállomás feltüntetésével történik, mely kérvények a m. kir: fölmivelés- ügyi minisztériumhoz címezve vagy közvetlenül nyújtandók be, vagy pedig a faiskolát kezelő állami intézetek és az illetékes állami erdőhivatalok utján terjeszthetők fel. A gyümölcsfa-oltványok, magcsemeték, szemzőhajtások és oltóvesszők tényleges csomagolási és szállítási költségeit, bármilyen feltételek mellett adatnak ki azok, mindig az illető megrendelő avagy kérelmező tartozik viselni. Lelkészek, tanítók, jegyzők, állami tisztviselők és földmives gazdák külön a miniszterhez intézendő és 1 koronás bélyeggel ellátott kérvényükre fél-, sőt földmivesek még kedvezményesebb árban is kaphatják a fákat és csemetéket, gyümölcsoltványok teljesen ingyen azonban egyáltalán nem adatnak ki az állami faiskolából. Fajta szerint megnevezett gyümölcs- oltvány-gyüjtemények kedvezményes árban szintén nem adatnak ki az állami faiskolából. Ezek iránti teljes árban való megrendelések az árjegyzék alapján dec. hó 1-ig közvetlenül az állami i faiskolákba intézendők, ahol azok készletben vannak. Ha ugyanazon községben lakó földmivesek j csoportosulva — közös kérvényben kérnek oltványokat, úgy az elöljáróság által kiállított kérvényhez melléklendő az egyes kérelmezők neveit, házszámát s az általuk kért oltványoknak gyümölcsnem és darabszámát feltüntető és a járási főszolgabíró által láttamozott részletes kimutatás is. A kimutatásban kitüntetett (nem oltott) magcsemeték és vadcsemeték - amig a készlet tart — kivételesen dij nélkül is adatnak; de csakis oly községi faiskolák számára, amelyek megfelelő talajjal és fekvéssel, továbbá kellő kerítéssel, kuttal és felszerelésekkel vannak ellátva; végül amelyek kezelője a kellő szakismerettel bir és ahol a faiskola megmunkáltatása akadályokba nem ütközik. Ezen feltételek létezése a tanfelügyelő, a fatenyésztési vándortanitó, vagy a járási faiskolafelügyelő, vagy a törvényhatóság hivatalos bizonyítványával igazolandó. A községi faiskolák számára igényelt ingyenes adományokért a kellően felszerelt folyamodványok 1 koronás bélyeggel ellátva a földmivelésügyi m. kir. miniszterhez 1912. évi N agy bányai Hírlap Nemsokára aztán megtörtént az is, mit senki sem akart élhinni, Szigeti eljegyezte a városka szépét: Rózsikát. Szigeti egészen komolyan vette a vőlegény- séget. Mikor megkérte Rózsika kezét, úgy érezte, mintha lelkében megszakadt volna valami s belőle egész más ember vált volna. Eltemette a múltat örökre. Eltemette, de csak külsőleg. A belsejében ott világolt az a felejthetetlen kép, a szép ezredesné arca, az ő első és utolsó szerelme. A kitől megfutott gyáván, mert a katonabecsület úgy kívánta. Százszor megesküdött, hogy kerülni fogja úgy, hogy soha az életben össze ne találkozzék vele. Félt, hogy eltántorodik. így telt a tél. A következő év tavaszán, május közepe táján lehetett, amikor egyszer Szigeti menyasszonyával résztvett egy tánc- mulatságon. Bolond jó kedve volt; erősen huzattá a cigánnyal, amikor, mint a derűs égből a menykő csapás, úgy hatott Szigetire egy hang, mely a fülébe harsogta: — Szervusz gyerek! Szigeti majd hátravágódott ámulatában. Bagossy, az öreg ezredes állott előtte s mellette a gyönyörű asszony, kinek emlékét elakarta temetni örökre. Kétségbeesetten nézett szét. Pezsgőtől fel- hevült arcát halálsápadtság lepte el. E pillanattól kezdve, mintha kicserélték volna. Egy-két zavart szót váltott még menyasz- szonyával, aztán az ezredesékkel együtt eltávozott a táncmulatságból. Szigeti magaviseleté, óriási feltűnést keltett. A kisvárosi polgárasszonyok ajkáról megindult a pletyka zuhatagja. A szép menyasszony félrehuzódott s hullatta az első csalódás keserves könnyeit. Hogy mi történt az ezredesék rövid ott léte alatt, azt senki meg nem tudta soha, de a szolgabiróné akár megesküszik arra, hogy hallotta, mikor a bálteremből kiléptek, a szép ezredesné azt mondta Szigetinek: - Gyáva! Szigeti akkor egész éjjel nem hunyta le szemét. . . . Gondolkozott. Mikép lehetne menekülni e szörnyű helyzetből ? Mikor reggelre megtalálta az elvezető fonalat, megkönnyebbülten lélekzett föl. Hidegvérrel, fagyos katonai ridegséggel állította össze számadását. Nem alázza meg fellebbvalóját, ki úgy szereti őt s ki rajongó szeretettel csüng nején, nem lesz szégyene a leánynak, kinek gyűrűje szorítja az ujját. Segítve lesz mindhármukon. Huszártempóval! Sietve irta meg a levelet az ezredesnéhez; a gyűrűt pedig egyetlen szó nélkül vissza küldte a leánynak. Maga elé tette azt a bizonyos arcképet, kezébe vette revolverét, hátradőlt székében s álmodozni kezdett . . . Álmodozásából hirtelen zaj riasztotta fel. A zárt ajtó előtt Bagossy ezredes ordított: Nyiss ajtót édes fiam! Szigeti nem tétovázott. „ Egy utolsó pillantást vetett még az előtte levő képre, aztán elcsattantotta a ravaszt. Egy hatalmas dörrenés reszkedtette meg a levegőt. Mire Bagossy az elősiető szolgával betörte az ajtót, a daliás tiszt már ott feküdt a szoba padozatán szétroncsolt koponyával. Az a szó ölte meg őt: „Gyáva!“ Legújabb kezdett kézimunkák, anyaggal együtt 1 frt 50 krajcárért Kesztenbaumnál. 1911. október 15. január hó 1-ig benyújtandók; később érkezett folyamodványok nem fognak figyelembe vétetni. A folyamodványokban az elősoroltakon kívül még megjelölendő: a) a folyamodó község neve; b) az utolsó vasúti vagy hajóállomás és az utolsó posta és a vármegye;. c) a kívánt magcsemeték neme és meny- nyisége. d) a faiskola nagysága, beosztási tervezete és a jövő év tavaszán beültetni szándékolt terület nagysága. Községi faiskolák, egyesületek, lelkészek és földmivesek részére az egyes telepeken nagyobb mennyiségű nemes oltóvesszők vannak készletben, mely darabonként egy fillér szedési dij mellett küldetik meg az egyes megrendelőknek. Az ez iránti megkeresések 1912. évi február hó 15-ig egyszerű levélben az orsz. gyüm. miniszteri biztoshoz (Budapest, Földmivelésügyi Minisztérium) intézendők. Az ingyenes adományozott csemeték szállítási és csomagolási költségét azok tartoznak viselni, akik az adományt kapják és ezen költségek utánvéttel szedetnek be. Oly kérelmezők, kiknél a kiváltásnál vonakodás vagy késedelem tapasztaltabb, nyilvántartatnak és a jövőben minden kedvezménytől elesnek. Színházunk fogyatékosságai. Október 12. Ahány idegen megfordul Nagybányán, az mind megnézi az István szállót s az abban levő színházat s mindegyik ajkán önkénytelenül tör elő a bámulat, a dicséret szava. Különösen színházunk nyeri meg tetszését mindannyinak, mely díszes felszereléseivel, csinoságával valóban rirtkitja párját a vidéki városokban. Mi magunk is úgy vagyunk vele, hogy minél többször látjuk, annál jobban tetszik s néha az elragadtatás hangja szólal meg belőlünk. De mindezek dacára nem szabad, szemet hunynunk a hibák előtt. Mert hogy hibák vannak, azt szakértők — s első sorban színészeket tartok szakértőknek, — első pillanattól fogva megmondották. Sokszor boszankodtunk a rossz akusztika miatt; a közönség nagy része kinyilvánította, hogy nem hall egy szót se abból, a mi a színpadon elhangzik. A páholy közönség csak lát, de nem ért belőle semmit, a földszinten csak az első sorban ülők értenek meg valamit. Csakis valamit! Mert rájuk nézve is elvész a legnagyobb része a daraboknak. Tehát itt nagy hibának kell lenni! Hol? Megmondják a feleletet a szakértők. Tudjuk jól, hogy minden színpadon van egy úgy nevezett „holt pont“, ahol a színész teljes tüdővel ordíthat, mégsem hallszik abból egyéb zümmögésnél a nézőtérre. De mi úgy tapasztaltuk, hogy ez a mi színpadunk egészen holt pont. Mert akárhonnan dörögjön is Hamlet, — bizony azt mi meg nem értjük. A színpadnak tölcsér alakúnak leéli lennie, — mint a grammofonnál, — ha azt akarjuk, hogy még a karzat legelrejtettebb zugába is elhatoljon a hang. Minthogy azonban ezen csakis újraépítés által lehetne segíteni, — mi tetemes költségbe kerülne, — erről nem beszélünk. A tölcsérformát megcsinálják úgy a hogy a színigazgatók a diszletezés s a zsinorpadlásnak menyezettel való elzárása által. Nem sokat ér, — de mégis valami. De van egy dolog, amin már a városnak kell segíteni s ami hathatósan előmozdítja a jobb akusztikát s ez a szemközti nagy páholyoknak drapériával való ellátása s egymástól való elkülönítése. Ezt föltétlenül meg kell csinálni, ha azt akarjuk, hogy a hangverődés tisztább legyen. Második kérdés: miért nem hallanak a földszinten is? Azért, mert nincs emelkedés; mert ami most van, az egyenlő a semmivel. A széksorokat úgy föl kell emelni, hogy az utolsó sor 50 emre legyen magasságban az elsőkhöz képest. Hogy ez az emelkedés az akusztikára nagy befolyással van, az kétségtelen. Nunc venio ad fortissimum! A színpad hátulsó kapujához, mely a timárközre nyílik, közvetlenül egy díszletraktárt kell sürgősen építeni, mely legyen deszkából vagy téglából az mindegy; de meg kell annak lenni, még mielőtt Neményi bevonulna ide téli állomására.
