Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönyei Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. A1TAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fo)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------­Vá rosi ügyek. Szeptember 30. A hétfői közgyűlés a vízvezeték és közcsatornák használatára vonatko­zó szabályrendelet megalkotását 8 na­pon belül tartandó rendkívüli köz­gyűlés elé utalta; helyesen cselekedte. Ily nagyfontosságú szabályrendeletet na­gyon is meg kell minden intézkedésében latolni, mert sok vonatkozásban messze kiható jelentőséggel bin Számos elvi kér­dés merülhet fel különösen az alapprinci- piumok tárgyában, bár az egyenlően igaz­ságos megoldást a terhek viselésében aligha fogjuk megközelíteni is! Sokan a vizdijaknak pótadó formájában való kive­tését propagálják, a mi ellen sok egyéb nyomos okon kívül már most odatorla­szoljuk azt a fontos körülményt, hogy t. i. pótadókra más terhek viselése végett lesz égető szükségünk. Mert úgy látszik, hiába igyekszik aggodalmaskodó számvevőnk keresni a módozatokat, melyek közül valamelyik a jövő évre elkövetkező városi pótadó könnyebb elviselhetését biztosítaná, illeté­kes helyen a ráérünk még kényelmesebb álláspontot foglalják el, holott már jó eleve érdemes volna e kérdéssel foglal­kozni és a pótadót a közönséggel nem megkedvelteim, hanem lassanként hozzá szoktatni. Jó volna ez azért is, mert a város tekintélyének alapos veszélyeztetése nélkül nem lehet tovább a toldozás-foldozás taktikáját követni! Tiszta helyzetet kell végre valahára teremteni, hogy a sok ráfogás, mint tiszta valóság állapíttassák meg, mert a való dolgokról már kevesebb szó szokott folyni s több a cselekedet azon az oldalon, hol a tényekkel számolni és a súlyos terhekkel megbarátkozni ko­moly a jóakarat és bölcsebb a belátás. * * * A 2,450 ezer koronás régi nagy köl­csön elszámolására vonatkozó tabelláris kimutatásokat a közgyűlés kiegészités végett visszaadta a számvevőnek s őt különösen arra utasította, hogy egy oly kimutatást is készítsen, a melyből kitűnjék: mennyi volt a nagy alkotások praeliminált költsége s mennyivel és mily alapon lett túlhágva az előirányzott költség? A közgyűlés annak idején bizonynyal nem lesz fukar utólagos jóváhagyásaiban, mert hisz a maga gavallériájával ilyenhez szoktatta hozzá a tanácsot is, mégis kérdjük: Miért veri a törvény oly sok békóba a városok gazdálkodását, ha ezek ezt a békót akkor oldják le kezükről, a mikor az nekik kissé kényelmetlenné kezd válni? Valóban, ahol a felelősséget a törvény és nem a lelkiismeret szabá­lyozza ; a hol a testületi ellenőrzést nem az egyéni pedantéria, hanem a tagokba szétforgácsolt felületes cognició szabá­lyozza: ott nem volna szabad a törvény békóit egy pillanatra se levetni. Mi meg már rég el is dobtuk! A régi nagy kölcsön; de mi van az ujjal, melyet nagy részében már el is köl­töttünk ? * * * A kis malmot 4600 koronáért adtuk ki, holott számításaink szerint minimális 5700 koronát kellett volna hajtania, mint Frenkel idején! Ilyenek a város számításai, melyek nem a tények és számok logikáján, hanem egyes egyének optimista vélekedésén épülnek fel. Csalódni ma már városi dolog s bizonynyal szenvedett kárain a város is okulni fog s mi ezt nem is tudnók nagyon zokon venni, mert az axióma igazsága annak egyenlőségében áll, — igen, nem vennök úgy a szivünkre, ha nem a mi bőrünkre menne ez a sok okulás, a melyből — úgy látszik — soha se lesz elég! Jobb hát, hogy a város a maga szá­mításait ne a reménységekre és az em­berek absolut tisztességére alapítsa, mert akkor kevesebb szemrehányás fogja érni még azok részéről is, a kik egyébként üzleti jóakaratukban a várost rendszerint csalódásra vezető reménységekre animálják bele. Isten őrizzen a tenger sok jó esz­métől és azok pártfogóitól, az ellenségtől aztán az eszmenélküliek meg fogják védeni a várost. Sikereink a kiállításon. Szeptember 29. Úgy is kezdhetjük, bosszúságaink a kiál­lításon, mert jókora adag jutott ki ebből a nem épen kellemes lelki izgalomból különösen a múlt vasárnap tőlünk átrándult intelligens, nagy közönségnek, mely az Ipartestület égisze alatt utazott Szatmárra inkább tanulni, mint szóra­kozni. A közel 300 főre rugó bejelentett társa­ságot megállították a pénztárnál s a kilátásba helyezett 6Q fillérért nem akarták beengedni a kiállítás területére, minek oka, hogy az igaz­gatóság nem valami előnyös üzletet csinálva a belépti dijakat átengedte holmi üzleti szellemnek s maga részére a legcsekélyebb ingerenciát sem biztosította. Hiába ! Büszkélkedhetünk vele, hogy nálunk már csoportot alkotó 3 egyénnek is kijár a csindaratta ! Sok kellemetlensége volt még pl. kedden a közel 200 fővel átrándult főgimnáziumunknak is, melynek igazgatója: dr. Renc János 25 szegény tanulónak ingyen s szinte ugyanannyinak potom 2 kor. féldijjal tette lehetővé az egyéb­ként ismeretek gyarapítására igen alkalmas ki­állítás megtekintését. Pedig városunkból egyre másra utaznak be, holott nemcsak válogatott tapintat nem, de még feltétlenül elvárható figyelem sem mutatkozik a látogatók iránt. Ehhez érzék kell; nem is gyakorlat! Máskülönben nagy az öröm kiállítóink j között 1 A hova csak tekint az ember, mindenütt csupa arany és ezüst érem, bár épen nem mondhatjuk, hogy a kiállítás zsűrije egyben másban nem tévedett s döntésén olykor személyi vonatkozások ne uralkodnának. Úgy látszik, mert ez a világon mindenütt kis mértékben igy van, mert ne legyen az nagy porcióban vár­megyénkben is 1 A gyümölcsészeti, szőlészeti és borászati csarnokban már múlt vasárnap ki voltak füg­gesztve a collectiók felett a kis cédulák, melyek a kitüntetésttartalmazták. E kitüntetések bennünket különösen érintőleg a következők : Gyümölcs. Korponay Kornél nagymér­tékű, kiválóan szép, mondhatni versenyen felül álló gyümölcsíajtáiért: állami arany érem. Ilyen az összes kiállítási csoportok részére csak három adatott. Lakos Imféné feldolgozott gyümöl­csökért gazdasági egyesületi (röviden mindenütt E.) aranyéremmel lett kitüntetve. A Nagybányai Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő R. T. gyümölcseiért és csomagolásért E. aranyérmet nyert; ugyanez jutott ki Bernhardt Adolf ter­melőnek is különösen szép körtéiért s egyéb gyümölcseiért, valamint dr. Miskolczy Sándor­nak is kiválóan szép és nemes gyümölcseiért. E. ezüstérmet Szász József, Fülep Imre, Molcsány Gábor, a gazdasági népiskola, a mely Várady József szaktanító feltűnő ambícióját és kiváló szakképzettségét alig két három évi működés után is már oly szépen dokumentálja, — Szász János és Moldován László nyertek. A Moldován László kiállításában különösen az imponál, hogy szinte minden selectió nélkül, úgyszólván ötletszerűen szakította le gyümöl­cseit. Állami bronzéremmel Glavitzky Károly, E. bronzéremmel Lakos Imre, Révész János és Szerencsi) József lett kitüntetve. Gyümölcsfaj-verseny. Legszebb Jonathán almáért Korponay Kornél E. ezüstérem; ugyanő legszebb aranyparmenért E. bronzérem. Sárga bellefleurét 17 versenyző között második volt dr. Miskolczy Sándor s E. bronzérmet kapott. Legszebb ananász-renetért Korponay Kornél E. bronzérem. Vegyes termékek. Bónis István E. ezüst­érem. Faiskolai termékek. Szász János E. arany­érem, Korponay Kornél E. ezüstérem. Borokért. Dr. Miskolczy Sándor és Bónis István E. aranyérem. Szállóért. Dr. Miskolczy Sándor E. arany­érem. E nagyszabású sikerhez nem kell kom­mentár. * * * Valóban Kováts István szíjgyártó mes­teren kívül iparosaink közül még öten szere­pelnek a kiállításon. Elég lényegtelen szám, a minek sok minden oka van; azonban iparos- sainknak sem szabad még a legkisebb áldozattól is visszariadni, mert az a kiadás, melyet a ki­állításért megteendettek, - közvetett és köz­vetlen hasznát kamatostul megtérhette volna, hiszen városunk iparosainak szinte érdemükön Lapunli- mai száma 8 Oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents