Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. szeptember hó 24. 39. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz.; hová a lapközlemények küldendők Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fő)«tér -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------14 . Per előtt! Szeptember. 23. A csatornázás épitővállalkozója, meg a város között felmerült számos nézet- eltérés és összetűzés végre csattanos megoldásra vezetett. A vállalkozó és finan- cirozó bankja előleges bírói szemlét kért a város ellen, a melyet kedden tart meg a bíróság. Abban az erős meggyőződésben, hogy városunk elöljárósága és az építés- ellenőrző műszaki személyzet a város érdekeit kellőképen meg fogja védeni, a tényállás kellő ismerete hiányában az eljárásnak nem praeiudikálhatunk, hangsúlyozzuk azonban, hogy az esetből is következ- tetőleg elérkezett az ideje annak, miszerint az építési ad hoc bizottság végre valahára tájékoztassa városunk közönségét, különösen a képviselőtestületet a dolgok mibenlétéről, mert igazán nem közömbös ^jieánk, a lakosságra nézve az ilyen nagyobb- szabásu perlekedés megelőzése, elkerülhetetlensége esetén pedig a megnyugtató felvilágosítás megadása. Kétségtelen, hogy a képviselőtestület rendelkezéseinek végrehajtása nem mindenkor történhetik meg a nagyközönség intenzív ellenőrzése mellett, ám azért a concrét eset tanulsága mégis kötelességévé teszi a tanácsnak, mikép mindenegyes alkalommal, a midőn perre alapul szolgálható kérdések vitássá válnak, ezeket menten derítse fel s vigye a municipium plénuma elé, mert azt hiszszük legalább, hogy sem a tanács, sem az ellenőrzés műszaki közegei a csalhatatlanságot maguk számára nem vindikálják, bár erre olykor némely cselekedeteik következtetni engednek. Műszaki készültség hiányában nem is tudunk a dolog érdeméhez hozzászólni, de mivel a vállalkozó a perhez való előkészületek megtételéhez alaposan hozzálátott, bizakodunk abban, hogy Zarka Elemér műszaki tanácsos mindenben helyt fog állani intézkedéseiért s különösen a vállalati szerződés alapját képező műszaki előmunkálatokért, melyről Deutsch oda nyilatkozott a szemle elrendelését kérő beadványában, hogy azok az ő megtévesztésére voltak alkalmasak. Az eset még azt a tanulságot is rejti magában, hogy a közszerződések végrehajtásánál méltányosság gyakorlása csak az esetben indokolt, ha kellő személyi garancia van arra nézve, miszerint a szerződő magánfél a méltányosság mibenlétét kellően fel tudja ismerni s azzal nem él vissza, vagy legalább fegyvert abból magának nem kovácsol. Méltányosság gyakorlására pedig sem az adhoc bizottság, sem a tanács nem jogosult, hanem egyedül a képviselőtestület, mely Deutsch vállalkozóval szemben legutóbb is a legméltányosabb álláspontra helyezkedett persze nem tudván, hogy az már a zsebében rejtegeti az ügyvédi meghatalmazást ! Akár hogy áll is a dolog, sőt még ha a városnak volna is igaza, a mi ujabbi időkben ritkán esett- meg, tessék már végre felnyitni a szemünket, mielőtt mi szakítanék le róla a sűrű fátyolt, melyet a nem is indokolatlan vak bizalom gyorsan dolgozó pók gyanánt már régen átláthatatlanná szőtt rajtuk. Sikereink a kiállításon. Szeptember 21. A szatmármegyei G^iasági Egyesület 50 éves lenállásának jubileuma alkalmából rendezett mezőgazdasági, ipari és kapcsolatos kiállítás ma nyilt meg és október 2-áig lesz nyitva. A kiállítás részletes programmját már több Ízben közöltük, a megnyitás ünnepségéről híreink között számolunk be. A kiállítás keretei vármegyénkén túlterjednek s különösen a gyáripar termékei tágítják ki, a mi a változatosság és okulás javára szolgál. Színvonala általában kielégítő; méretei eléggé impozánsak; felügyelete — legalább a megnyitás napján - kezdetleges; vezetése dicséretre méltó; elhelyezése a terep viszonyok miatt kevésbbé célszerű. Vármegyei Charaktere nincs, hiszen megyénk egy-egy vagy vidéke úgyszólván egyáltalán nincs képviselve, a mi bizonynyal nem a rendezőség hibája; ellenkezőleg az érdeklődés silánysága már a megnyitás napján s különösen Szatmár lakosságának rovására nagyon is szembeötlő volt. Úgy látszik, hogy vagy a kiállítások céljával nincs tisztában vármegyénk közönségének nagy része, vagy ezek a kiállítások múlták már idejüket. Akár hogy is van, ez a kiállítás sokkal nagyobb pártolást érdemelt volna úgy a kiállítók, mint a látogatók részéről, meg utóbbiban - úgy hisszük — városunk inponálni fog, a mi a megnyitás napján is észrevehető- volt. A kiállítás deszka csarnokai egyenként is oly sok érdekes és tanulságos látni valót tartalmaznak, hogy a legkevesebb idő tartam egy egész nap, mialatt mindenen végig siethetünk. A gyümölcsészeti, szőlészeti és borászati csarnokban a nagybányaiak dominálnak. Az elrendezés mintaszerű; a csoportositás Ízléses és ügyes. Remek collectiója van a Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő r. t.-nak, mely a Bernhardt Adolf igazgató elismert szaktudását és páratlan szorgalmát, ügybuzgalmát dicséri. Versenyen kivül az állami gyümölcsvédekezési telep mutat be sokfajta gyümölcsöt sjúilönösen aszalványai utolérhetetlenek. Zoltán Ákos telepfelügyelő a már maga ültette 3 éves gyümölcsfáiról oly szép collectiókat állított össze, hogy a legnagyobb elismerésre szolgál reá s egyszersmind kellő bizonyítékokat nyújt arra nézve, mikép a telep vezetése a legjobb kezekben van, fontos feladatát nagyszabásuan be fogja tölteni és jelentékeny hatással lesz gyümölcsészetünk intenzív fejlődésére. Gazdáink elismerésre méltó igyekezettel működtek közre, hogy Nagybánya hire-neve terjesztésének egyik legsúlyosabb tényezője, a gyümölcstermelés a maga jelentékeny mivoltában szolgáljon az emlegetés szilárd alapjául, a miért mindnyájan nyilvános köszönetét érdemelnek. Hangsúlyozzuk azonban, hogy azért mégis sokan tartották magukat távol, de azért a kiállítás anyaga kellő képet szolgáltat a termelés in- tenzivitása tekintetében, bár még legkiválóbb termelőink sem szolgáltattak számbeli adatot arra nézve, hogy az egyes fajok minő mennyiségben bocsáthatók a piacra, pedig enélkül a kiállítás egyik jelentékeny célja, a vásárlók tájékoztatása elérve nincs. Sajnos azonban, hogy — s ezt magunkkal szemben nyíltan be kell vallanunk — a tömeg-fajtermelés gazdáinknak nem gondja s sok idő fog még leperegni, mig e tekintetben fogunk legalább csak országos hírnévre is vergődni. Pedig erre nézve közel szomszédunkban Korponay Kornél földbirtokos oly mintát szolgáltat, a milyennek páriát az országban is alig találjuk. A szakképzettségnek azt a telítettségét természetesen nem várhatjuk mindenkitől sőt azt a páratlan ambiciót és fáradhatlan szorgalmat se, melylyel az egykori szolgabiró úgy a gyakorlati, mint az elméleti pomológia terén országos tekintélylyé küzdte fel magát, mégis a termelők jól felfogott érdeke hozza magával a tökéletesedésre való kitartó törekvést és tervszerű munkát, a minek Korponay Kornél e kiállításon is, bár ennek méretei az ő kvalitásához kicsinyeknek bizonyulnak, — páratlan bizonyságát adta. A rendelkezésünkre álló erőkön felül nincs módunkban a Korponay Kornél collectiójának értékét tovább mérlegelni s ezért olvasóink figyelmét most már egy másik vidéki csoportra irányítjuk, a hol Dr. Miskolczy Sándor ügyvéd és földbirtokos különösen csemege- és borszöl- lőivel, meg a boraival excellál. A collectió általános feltűnést keltett és a jelenvolt tulajdonosnak ugyancsak kijárt a sürü elismerés és dicséret. Gazdáink közül nagyszabású és legelső helyen áll a Szász József és Szász János collectiója; bizonynyal meg fogják kapni a legnagyobb kitüntetést, a melyre mértéken felül rá is szolgáltak. Fülep Imre különösen dióival keltett bámulatot, de a legszebb almák között az övéit is ki kell emelnünk. Almer Károly, Glavitzky Károly, Sze- rencsy József, Hoffman Árpádné, Wienerberger Béla, Molcsány Gábor és Révész János változatos és színvonalon álló termékeket mutatnak be, mig Bónis István különösen italaival és Lakos Imréné háztartási conserveivel, remek aszalványaival, más speciálitásokkal és hordozható háztartási aszalójával tetézi városunk jó hírnevét. Gyönyörű a Bónis Károly kölesei birtokos 1910. évi termésű Jonathán alma gyűjteménye, a mely a mieinket is extázisba hozta s ezért szükségesnek tartjuk a kiállító nagy diadalát felemlíteni. Méltó feltűnést keltenek továbbá a nagybányaiak a házi ipar pavillonjában is, a hol szintén jelentékeny arányban emelik-a kiállítás Lapunlt mai száma 8 Oldal. <yv
