Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. szeptember hó 24. 39. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz.; hová a lapközlemények küldendők Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fő)«tér -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------­14 . Per előtt! Szeptember. 23. A csatornázás épitővállalkozója, meg a város között felmerült számos nézet- eltérés és összetűzés végre csattanos megoldásra vezetett. A vállalkozó és finan- cirozó bankja előleges bírói szemlét kért a város ellen, a melyet kedden tart meg a bíróság. Abban az erős meggyőződésben, hogy városunk elöljárósága és az építés- ellenőrző műszaki személyzet a város érdekeit kellőképen meg fogja védeni, a tényállás kellő ismerete hiányában az eljá­rásnak nem praeiudikálhatunk, hangsúlyoz­zuk azonban, hogy az esetből is következ- tetőleg elérkezett az ideje annak, miszerint az építési ad hoc bizottság végre valahára tájékoztassa városunk közönségét, külö­nösen a képviselőtestületet a dolgok mibenlétéről, mert igazán nem közömbös ^jieánk, a lakosságra nézve az ilyen nagyobb- szabásu perlekedés megelőzése, elkerül­hetetlensége esetén pedig a megnyugtató felvilágosítás megadása. Kétségtelen, hogy a képviselőtestület rendelkezéseinek végrehajtása nem min­denkor történhetik meg a nagyközönség intenzív ellenőrzése mellett, ám azért a concrét eset tanulsága mégis kötelességévé teszi a tanácsnak, mikép mindenegyes alkalommal, a midőn perre alapul szol­gálható kérdések vitássá válnak, ezeket menten derítse fel s vigye a municipium plénuma elé, mert azt hiszszük legalább, hogy sem a tanács, sem az ellenőrzés műszaki közegei a csalhatatlanságot ma­guk számára nem vindikálják, bár erre olykor némely cselekedeteik következtetni engednek. Műszaki készültség hiányában nem is tudunk a dolog érdeméhez hozzászólni, de mivel a vállalkozó a perhez való elő­készületek megtételéhez alaposan hozzá­látott, bizakodunk abban, hogy Zarka Elemér műszaki tanácsos mindenben helyt fog állani intézkedéseiért s különösen a vállalati szerződés alapját képező mű­szaki előmunkálatokért, melyről Deutsch oda nyilatkozott a szemle elrendelését kérő beadványában, hogy azok az ő megtévesztésére voltak alkalmasak. Az eset még azt a tanulságot is rejti magában, hogy a közszerződések végre­hajtásánál méltányosság gyakorlása csak az esetben indokolt, ha kellő személyi garancia van arra nézve, miszerint a szerződő magánfél a méltányosság miben­létét kellően fel tudja ismerni s azzal nem él vissza, vagy legalább fegyvert abból magának nem kovácsol. Méltányos­ság gyakorlására pedig sem az adhoc bizottság, sem a tanács nem jogosult, hanem egyedül a képviselőtestület, mely Deutsch vállalkozóval szemben legutóbb is a legméltányosabb álláspontra helyez­kedett persze nem tudván, hogy az már a zsebében rejtegeti az ügyvédi meghatal­mazást ! Akár hogy áll is a dolog, sőt még ha a városnak volna is igaza, a mi ujabbi időkben ritkán esett- meg, tessék már végre felnyitni a szemünket, mielőtt mi szakítanék le róla a sűrű fátyolt, melyet a nem is indokolatlan vak bizalom gyor­san dolgozó pók gyanánt már régen át­láthatatlanná szőtt rajtuk. Sikereink a kiállításon. Szeptember 21. A szatmármegyei G^iasági Egyesület 50 éves lenállásának jubileuma alkalmából rendezett mezőgazdasági, ipari és kapcsolatos kiállítás ma nyilt meg és október 2-áig lesz nyitva. A kiál­lítás részletes programmját már több Ízben közöltük, a megnyitás ünnepségéről híreink között számolunk be. A kiállítás keretei vármegyénkén túlter­jednek s különösen a gyáripar termékei tágítják ki, a mi a változatosság és okulás javára szolgál. Színvonala általában kielégítő; méretei eléggé impozánsak; felügyelete — legalább a megnyitás napján - kezdetleges; vezetése dicséretre méltó; elhelyezése a terep viszonyok miatt kevésbbé célszerű. Vármegyei Charaktere nincs, hiszen megyénk egy-egy vagy vidéke úgyszólván egy­általán nincs képviselve, a mi bizonynyal nem a rendezőség hibája; ellenkezőleg az érdeklődés silánysága már a megnyitás napján s különösen Szatmár lakosságának rovására nagyon is szembeötlő volt. Úgy látszik, hogy vagy a kiállítások céljával nincs tisztában vármegyénk közönségének nagy része, vagy ezek a kiállítások múlták már idejüket. Akár hogy is van, ez a kiállítás sokkal nagyobb pártolást érdemelt volna úgy a kiállítók, mint a látogatók részéről, meg utóbbiban - úgy hisszük — városunk inponálni fog, a mi a megnyitás napján is észrevehető- volt. A kiállítás deszka csarnokai egyenként is oly sok érdekes és tanulságos látni valót tar­talmaznak, hogy a legkevesebb idő tartam egy egész nap, mialatt mindenen végig siethetünk. A gyümölcsészeti, szőlészeti és borászati csarnokban a nagybányaiak dominálnak. Az el­rendezés mintaszerű; a csoportositás Ízléses és ügyes. Remek collectiója van a Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő r. t.-nak, mely a Bernhardt Adolf igazgató elismert szaktudását és páratlan szorgalmát, ügybuzgalmát dicséri. Versenyen kivül az állami gyümölcsvédekezési telep mutat be sokfajta gyümölcsöt sjúilönösen aszalványai utolérhetetlenek. Zoltán Ákos telep­felügyelő a már maga ültette 3 éves gyümölcs­fáiról oly szép collectiókat állított össze, hogy a legnagyobb elismerésre szolgál reá s egy­szersmind kellő bizonyítékokat nyújt arra nézve, mikép a telep vezetése a legjobb kezekben van, fontos feladatát nagyszabásuan be fogja tölteni és jelentékeny hatással lesz gyümölcsészetünk intenzív fejlődésére. Gazdáink elismerésre méltó igyekezettel működtek közre, hogy Nagybánya hire-neve terjesztésének egyik legsúlyosabb tényezője, a gyümölcstermelés a maga jelentékeny mivoltá­ban szolgáljon az emlegetés szilárd alapjául, a miért mindnyájan nyilvános köszönetét érdemel­nek. Hangsúlyozzuk azonban, hogy azért mégis sokan tartották magukat távol, de azért a kiállítás anyaga kellő képet szolgáltat a termelés in- tenzivitása tekintetében, bár még legkiválóbb ter­melőink sem szolgáltattak számbeli adatot arra nézve, hogy az egyes fajok minő mennyiségben bocsáthatók a piacra, pedig enélkül a kiállítás egyik jelentékeny célja, a vásárlók tájékozta­tása elérve nincs. Sajnos azonban, hogy — s ezt magunkkal szemben nyíltan be kell valla­nunk — a tömeg-fajtermelés gazdáinknak nem gondja s sok idő fog még leperegni, mig e tekintetben fogunk legalább csak országos hír­névre is vergődni. Pedig erre nézve közel szomszédunkban Korponay Kornél földbirtokos oly mintát szol­gáltat, a milyennek páriát az országban is alig találjuk. A szakképzettségnek azt a telítettsé­gét természetesen nem várhatjuk mindenkitől sőt azt a páratlan ambiciót és fáradhatlan szor­galmat se, melylyel az egykori szolgabiró úgy a gyakorlati, mint az elméleti pomológia terén országos tekintélylyé küzdte fel magát, mégis a termelők jól felfogott érdeke hozza magával a tökéletesedésre való kitartó törekvést és terv­szerű munkát, a minek Korponay Kornél e ki­állításon is, bár ennek méretei az ő kvalitásá­hoz kicsinyeknek bizonyulnak, — páratlan bi­zonyságát adta. A rendelkezésünkre álló erőkön felül nincs módunkban a Korponay Kornél collectiójának értékét tovább mérlegelni s ezért olvasóink fi­gyelmét most már egy másik vidéki csoportra irányítjuk, a hol Dr. Miskolczy Sándor ügyvéd és földbirtokos különösen csemege- és borszöl- lőivel, meg a boraival excellál. A collectió ál­talános feltűnést keltett és a jelenvolt tulajdo­nosnak ugyancsak kijárt a sürü elismerés és dicséret. Gazdáink közül nagyszabású és legelső helyen áll a Szász József és Szász János col­lectiója; bizonynyal meg fogják kapni a legna­gyobb kitüntetést, a melyre mértéken felül rá is szolgáltak. Fülep Imre különösen dióival kel­tett bámulatot, de a legszebb almák között az övéit is ki kell emelnünk. Almer Károly, Glavitzky Károly, Sze- rencsy József, Hoffman Árpádné, Wienerberger Béla, Molcsány Gábor és Révész János válto­zatos és színvonalon álló termékeket mutatnak be, mig Bónis István különösen italaival és Lakos Imréné háztartási conserveivel, remek aszalványaival, más speciálitásokkal és hordoz­ható háztartási aszalójával tetézi városunk jó hírnevét. Gyönyörű a Bónis Károly kölesei birtokos 1910. évi termésű Jonathán alma gyűjteménye, a mely a mieinket is extázisba hozta s ezért szükségesnek tartjuk a kiállító nagy diadalát felemlíteni. Méltó feltűnést keltenek továbbá a nagy­bányaiak a házi ipar pavillonjában is, a hol szintén jelentékeny arányban emelik-a kiállítás Lapunlt mai száma 8 Oldal. <yv

Next

/
Thumbnails
Contents