Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

1911. augusztus 20. KTagytoánya.1 Hírlap HÍREK. 2 vezette keresztül nemzetét, de megóvta és biztosította népe nemzeti jellegét. Vagyis a történelem helyes szemüvegén tekintve Szent István szellemére, bár kora viszonyainál fogva középkori államrendet szervezett, a nyugati kultúrát, a haladást, az újítást jelzi és igazolja, de a vallásos hit talaján, a nemzeti hagyomány és a megszentelt múlt alapján. Ezt hirdeti a modern Magyarország­nak is az évenkint visszatérő nemzeti ünnep, István király napja. Vajha Szent István nemzete és Szent István városa megértené a nagy király e szavát és szellemét! Akkor újra hatha­tósabban éreznék az ő Szent Jobbjának bőséges áldását. Olyan emberek, akik gyakran szenved­nek étvágytalanságban, gyomorrontásban, vagy általában emésztési zavarokban, napon­kint vagy 3 evőkanálnyi természetes Ferenc József-keserüviz hasznalala által nagyon nagy könnyebbséget szerezhetnek. Kénsavas sókban való rendkívüli gazdagsága folytán a valódi Ferenc József-viz használata mindenekelőtt oly esetekben ajánlatos, ahol arról van szó, hogy a gyomorba csak csekély folyadékmennyiségek jus­sanak! A világ legelső szaktekintélyei ajánlják. Az összes gyógytárakban és a jobb füszerüzletekben eredeti 1 literes palackokban árusutják. * Gólya János (Felsőbányai-utca 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és vízvezeték- csatornázásokat, fürdő- és árnyékszék- berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. Augusztus 19. A szerencsétlen vé­get ért Kosztka \ Emil drt, a budapesti társaskörök kedvencét, városunk szülöttjét, csütörtökön délelőtt helyez­ték örök nyugalomra az itteni családi sírboltba. Utoljára akkor láttuk őt még teljes férfiúi ere­jében, mikor Árpád bátyjának holttestét kisérte ide. Ki hitte volna, hogy a daliás férfiú oly j hamar követni fogja bátyját a halálba’. Súlyos gyógyíthatatlan kór kínozta őt, melyből tudta jól, — hogy nincsen szabadulás. Ő, aki a min­dennapi társas életben oly tevékeny részt vett, - nem viselhette el azt a szörnyű csapást, hogy végleg ellegyen zárva megszokott körétől, barátjaitól. A nagy lovassági revolver egy dör­renéssel végét szakította isszonyu testi és lelki fájdalmának. Halála előtt mindent a legpontosab­ban elintézett; végrendeletet hagyott s még temetése iránt is intézkedett. Az elhunyt főtörzs­orvos holttestét e hó 15-én tették ravatalra, Budapesten Kaplony-utcai lakásában. Antikinuvű kettősfedelii érckoporsóba helyezték, katonai díszruhájába öltöztetve. A ravatal előtt imazsá­moly, a koporső fölött pedig ott volt a kardja és csákója. A ravatalos szobát elárasztotta a délszaki növény és nagyszámú koszorú s a többi szobát is bársony drapéria borította. Szerdán délután V2 5 órakor szentelték be a halottat a róm. kath. egyház szertartása szerint, azután katonai disz pompával vitték ki a vasúthoz, mely a holttestet Nagybányára szállította. Csütör­tökön I/2 10 órakor érkezett a tetem a rendes személyvonattal ide. A vasútnál óriási tömeg várta a holttestet, köztük a családtagok, a jóba­rátok, ismerősök. A bányász zenekar Dankovitz karmester vezénylete alatt teljes díszben sora­kozott az állomás épülete előtt. Beláthatatlan hosszú kocsisor s a résztvevők nagy tömege kisérte a halottas kocsit be a városba és ki a temetőbe. Vá 11 órakor a zenekar gyászindulója mellett vonult a menet a Kossuth Lajos-utcán végig, a Rákóczi-téren keresztül, ki a temetőbe. Két díszkocsi a Budapestről érkezett gyönyörű koszorúkat vitte, a holttestet 6 lovas diszhintón szállították. Szőke Béla plébános nagy papi asszisztencia mellett szentelte be a koporsót s rövid ima után átadták a holttestet az anyaföld­nek. A család a halálesetről a következő gyász- jelentést adta ki: Alulírott testvérek a magunk és az összes kiterjedt rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel tudatjuk, hogy szeretett egyetlen és pótolhatatlan jó testvérünk ófalvi dr. Kosztka Emil m. kir. honvéd-főtörzsorvos, legnagyobb fájdalmunkra f. évi augusztus hó 14-én, Budapesten, hosszas szenvedés után, 57 éves korában elhunyt. Drága halottunk hült tetemét Budapestről f. évi augusztus hó 17-én a d. e. 9 órakor érkező vonat hozza meg Nagy­bányára s a vasúti állomásról családunk sírhe­lyére kisérve, örök nyugalomra helyezzük. Lelki üdvösségéért az engesztelő sz. mise-áldozat f. évi augusztus hó 18-án lesz a nagybányai róm. kath. plébánia-templomban. Nagybánya, 1911. augusztus 14. Isten veled, drága Emilkónk! Gábriella, Viki, testvérek. Katica és fia: Dorka, Árpád és neje: Ági, unokatestvérek. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgár- mester külföldi útjából visszaérkezett. — Dr. Fábián j Péter szamosujvári kanonok a múlt héten itt időzött s s Brebán Sándor h. plébános vendége volt. Augusztus hó 18. A szokásos jsteni tisz­teleteken — melyeket az egyházak 0 Felsége születésnapján hagyományos hódolattal megtar­tottak, — megjelentek az állami és közigazga­tási tisztviselők, a hivatalok főnökeinek vezetése alatt. A kincstári épületek zászlódíszt öltöttek s a munka a déli órákig szünetelt. A bányamun­kások tisztjeik vezetése alatt zeneszóval vonultak a róm. kath. templomba. A drezdai kiállítás. Dr. Makray Mihály polgármester a drezdai kiállításról már kedden délelőtt haza érkezett, inig a többi nagybányai kirándulók Drezdából Hamburgba utaztak s onnan Kosztka Emil dr. látott magakörül. Tudta, érezte, hogy nincs joga ahhoz, amit az emberek boldogságnak neveznek s nincs joga, mert — rut. . . . Csupán egy maradt meg a számára: a munka. Ebbe aztán belefojtotta minden gondo­latát, elölte vele minden ábrándját, csak hogy ne jusson ideje a tűnődésre. Egyhangú gépnek való munkát végzett, amely mellett nem kell gondolkozni. . . . Esténként kicsi padlásszobájában Írogatott néha. Nem birt ellenállni ennek a vágynak. És megszülettek azok a különös, egyszerű, fájó, szivigható, csodás költemények, melyeket a „Hangulatokénak szerény szürke kis kötete foglalt magába. Egy újságnál dolgozott akkoriban, a lapszerkesztő tulajdonos, egy jószivü öregur, pártfogásába vette, elolvasta a verseit és be­ajánlotta egy könyvkiadó cégnek a kötetet. A könyv megjelent, senki nem vette meg. Hiszen manapság már mindenki ir verseket és az ember végre is elveszti bizalmát a költészet iránt. Történt azonban, hogy Lekcsey ur, a hír­neves írónak történetesen a „Hangulatok“ cimü kötet egyik kiselejtezett ive került kezébe; unal­mában olvasgatni kezdte a papíron levő nyomást. Az pedig nehány vers volt. Még hozzá csodálatosan szép vers . . . Lekcsey nagyon elámult. — Ki írhatta ezeket a szép verseket ? — kér­dezte önmagától. — Hisz ez valami uj talentum, még pedig ritka és ragyogó talentum lehet. Másnap kérdezősködött, harmadnap olvasta a kötetet, negyednap bemutattatta magának Fekete Józsefet és igy egy hét múlva minden újság világgá kürtölte a poéta dicséretét. Kiadták az arcképét, amelyet az emberek csúfnak de szellemesnek és érdekesnek találtak s megírták az élettörténetét. III. Amint a szerencse napja rámosoiygott Józsefre, a fiú kezdte szebb színben látni a világot, hanem azért jó adag keserűség lakozott most is szegény csalódott szivében. Szerelemre szomjuhozott és azt nem találta sehol. . . . Egy napon, mikor hazatért otthonába, finom keskeny kis levél hevert az asztalán, a borítékon hajszál vékony női irás. Leány irta. Bűbájos levél volt, egész tavaszt hozott magával, egy egész tündérországot. A fiúnak olyan érzése volt, mint talán lehet a halálra itéltnek, amikor a megkegyelmezését felolvassák előtte. Vagy milyen Nóé lehetett, amikor odaszállt hozzája a galamb az olajággal és hirdette neki az újjászületést. A leány, ki ezt a levelet irta, szerette őt. Szerelmes volt leikébe, amelyet költeményeiből ismert meg. Szerelmes volt beléje, anélkül, hogy beszélt volna vele valaha, anélkül, hogy ismerte volna. Ennek a levélnek minden egyes szava gyógyító, enyhítő balzsamként hullott az ő csalódott fiatal szivének legfájóbb sebére. Mert a leány nem titkolt el semmit, leirt mindent, amit a csodálatos versek olvasása után érzett, úgy amint az érzelmek megszülettek a lelkében. Megírta, hogy hallotta, milyen szeren­csétlen ő, mivelhogy rut. ... De — igy szólott a levél — hogyan lehet szerencsétlen az, akinek a lelke ilyen színes, ilyen tökéletes, ilyen fenséges szép ? . . . Fekete József előtt mintha a paradicsom kapui nyíltak volna meg a levél elolvasása után, mintha igazán újjászületett volna! Hát mind csak hazugság volt, ami őt eddig földre sújtotta, képzelődés, agyrém! Őt lehet szeretni: itt a ra­gyogóbizonyság azért lehet szeretni noha rut... . Az ő örökös lakása tehát még sem a számüzöttek országához hasonló. . . , Aztán bizonyos idő múlva jött egy másik levél, abban már fénykép is volt. Szegény Fekete József a hetedik menyországban érezte magát, ahogy megnézte a neki küldött képet. Felhő- gomolyból egy bűbájos leányfej mosolygott feléje: egy csodálatosan finom és bámulatosan szép arcocska, nagy szemekkel, finom orrocskával, pici csigametszésü ajakkal, lágy selyemíürtökkel valóságos álomkép. József az elragadtatástól némán megme­redve állott. — Hát lehet-e valóság ennyire szép ? Lehet-e boldogság ilyen tökéletetes ? Szinte hinni sem mert benne az első pil­lanatban. De hiszen a jót elhinni oly könnyű! És ettől a perctől fogva Fekete József boldog ember volt, szerelmes volt és az egész világ az ő számára abból a leányból állott. . . . E közben szépen kitavaszodott, virágba borultak a gyümölcsfák, a nap melegen sütött és az ég kék volt és felhőtlen. Fekete József egy napon megtudta kis barátnője leveléből, hogy a szüleivel együtt falura költözött. A levél Írója részletesen leírta a falusi birtok szépségét, kényelmét és hogy milyen gyönyörű ott a nagy virágos kert, a csendes erdők meg a többi mind. Ennek a levélnek aztán az lett a követ­kezménye, hogy Fekete József egyszerre csak legyőzhetetlen vágyat érzett meglátni azt a falut, azokat az erdőket, a nagy kertet és mindenek fölött azt a leányt szemtől-szembe, valósággal, igazán. — Csakhogy jaj, hátha meglátja majd, milyen rut vagyok, — jutott eszébe. Hátha megijed és megborzad tőlem? ... De nem! Hiszen nem a külsőmet szereti, hanem a lelkemet, nem az arcomat. Hisz megírta, sőt bizonyára Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. Rezső Gyula — NAGYBÁNYA, = Rák<5czi-(Fő)-tér 22. Alapittatott: I894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany=, ■. i __1 ----- — továbbá valódi és China-ezüst ezi isL és nickel órákban. Nagy választék arany= és ezüst ékszerekben, dísztárgyakban és evőeszközökben. —-

Next

/
Thumbnails
Contents