Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
1911. augusztus 20. KTagytoánya.1 Hírlap HÍREK. 2 vezette keresztül nemzetét, de megóvta és biztosította népe nemzeti jellegét. Vagyis a történelem helyes szemüvegén tekintve Szent István szellemére, bár kora viszonyainál fogva középkori államrendet szervezett, a nyugati kultúrát, a haladást, az újítást jelzi és igazolja, de a vallásos hit talaján, a nemzeti hagyomány és a megszentelt múlt alapján. Ezt hirdeti a modern Magyarországnak is az évenkint visszatérő nemzeti ünnep, István király napja. Vajha Szent István nemzete és Szent István városa megértené a nagy király e szavát és szellemét! Akkor újra hathatósabban éreznék az ő Szent Jobbjának bőséges áldását. Olyan emberek, akik gyakran szenvednek étvágytalanságban, gyomorrontásban, vagy általában emésztési zavarokban, naponkint vagy 3 evőkanálnyi természetes Ferenc József-keserüviz hasznalala által nagyon nagy könnyebbséget szerezhetnek. Kénsavas sókban való rendkívüli gazdagsága folytán a valódi Ferenc József-viz használata mindenekelőtt oly esetekben ajánlatos, ahol arról van szó, hogy a gyomorba csak csekély folyadékmennyiségek jussanak! A világ legelső szaktekintélyei ajánlják. Az összes gyógytárakban és a jobb füszerüzletekben eredeti 1 literes palackokban árusutják. * Gólya János (Felsőbányai-utca 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és vízvezeték- csatornázásokat, fürdő- és árnyékszék- berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. Augusztus 19. A szerencsétlen véget ért Kosztka \ Emil drt, a budapesti társaskörök kedvencét, városunk szülöttjét, csütörtökön délelőtt helyezték örök nyugalomra az itteni családi sírboltba. Utoljára akkor láttuk őt még teljes férfiúi erejében, mikor Árpád bátyjának holttestét kisérte ide. Ki hitte volna, hogy a daliás férfiú oly j hamar követni fogja bátyját a halálba’. Súlyos gyógyíthatatlan kór kínozta őt, melyből tudta jól, — hogy nincsen szabadulás. Ő, aki a mindennapi társas életben oly tevékeny részt vett, - nem viselhette el azt a szörnyű csapást, hogy végleg ellegyen zárva megszokott körétől, barátjaitól. A nagy lovassági revolver egy dörrenéssel végét szakította isszonyu testi és lelki fájdalmának. Halála előtt mindent a legpontosabban elintézett; végrendeletet hagyott s még temetése iránt is intézkedett. Az elhunyt főtörzsorvos holttestét e hó 15-én tették ravatalra, Budapesten Kaplony-utcai lakásában. Antikinuvű kettősfedelii érckoporsóba helyezték, katonai díszruhájába öltöztetve. A ravatal előtt imazsámoly, a koporső fölött pedig ott volt a kardja és csákója. A ravatalos szobát elárasztotta a délszaki növény és nagyszámú koszorú s a többi szobát is bársony drapéria borította. Szerdán délután V2 5 órakor szentelték be a halottat a róm. kath. egyház szertartása szerint, azután katonai disz pompával vitték ki a vasúthoz, mely a holttestet Nagybányára szállította. Csütörtökön I/2 10 órakor érkezett a tetem a rendes személyvonattal ide. A vasútnál óriási tömeg várta a holttestet, köztük a családtagok, a jóbarátok, ismerősök. A bányász zenekar Dankovitz karmester vezénylete alatt teljes díszben sorakozott az állomás épülete előtt. Beláthatatlan hosszú kocsisor s a résztvevők nagy tömege kisérte a halottas kocsit be a városba és ki a temetőbe. Vá 11 órakor a zenekar gyászindulója mellett vonult a menet a Kossuth Lajos-utcán végig, a Rákóczi-téren keresztül, ki a temetőbe. Két díszkocsi a Budapestről érkezett gyönyörű koszorúkat vitte, a holttestet 6 lovas diszhintón szállították. Szőke Béla plébános nagy papi asszisztencia mellett szentelte be a koporsót s rövid ima után átadták a holttestet az anyaföldnek. A család a halálesetről a következő gyász- jelentést adta ki: Alulírott testvérek a magunk és az összes kiterjedt rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel tudatjuk, hogy szeretett egyetlen és pótolhatatlan jó testvérünk ófalvi dr. Kosztka Emil m. kir. honvéd-főtörzsorvos, legnagyobb fájdalmunkra f. évi augusztus hó 14-én, Budapesten, hosszas szenvedés után, 57 éves korában elhunyt. Drága halottunk hült tetemét Budapestről f. évi augusztus hó 17-én a d. e. 9 órakor érkező vonat hozza meg Nagybányára s a vasúti állomásról családunk sírhelyére kisérve, örök nyugalomra helyezzük. Lelki üdvösségéért az engesztelő sz. mise-áldozat f. évi augusztus hó 18-án lesz a nagybányai róm. kath. plébánia-templomban. Nagybánya, 1911. augusztus 14. Isten veled, drága Emilkónk! Gábriella, Viki, testvérek. Katica és fia: Dorka, Árpád és neje: Ági, unokatestvérek. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgár- mester külföldi útjából visszaérkezett. — Dr. Fábián j Péter szamosujvári kanonok a múlt héten itt időzött s s Brebán Sándor h. plébános vendége volt. Augusztus hó 18. A szokásos jsteni tiszteleteken — melyeket az egyházak 0 Felsége születésnapján hagyományos hódolattal megtartottak, — megjelentek az állami és közigazgatási tisztviselők, a hivatalok főnökeinek vezetése alatt. A kincstári épületek zászlódíszt öltöttek s a munka a déli órákig szünetelt. A bányamunkások tisztjeik vezetése alatt zeneszóval vonultak a róm. kath. templomba. A drezdai kiállítás. Dr. Makray Mihály polgármester a drezdai kiállításról már kedden délelőtt haza érkezett, inig a többi nagybányai kirándulók Drezdából Hamburgba utaztak s onnan Kosztka Emil dr. látott magakörül. Tudta, érezte, hogy nincs joga ahhoz, amit az emberek boldogságnak neveznek s nincs joga, mert — rut. . . . Csupán egy maradt meg a számára: a munka. Ebbe aztán belefojtotta minden gondolatát, elölte vele minden ábrándját, csak hogy ne jusson ideje a tűnődésre. Egyhangú gépnek való munkát végzett, amely mellett nem kell gondolkozni. . . . Esténként kicsi padlásszobájában Írogatott néha. Nem birt ellenállni ennek a vágynak. És megszülettek azok a különös, egyszerű, fájó, szivigható, csodás költemények, melyeket a „Hangulatokénak szerény szürke kis kötete foglalt magába. Egy újságnál dolgozott akkoriban, a lapszerkesztő tulajdonos, egy jószivü öregur, pártfogásába vette, elolvasta a verseit és beajánlotta egy könyvkiadó cégnek a kötetet. A könyv megjelent, senki nem vette meg. Hiszen manapság már mindenki ir verseket és az ember végre is elveszti bizalmát a költészet iránt. Történt azonban, hogy Lekcsey ur, a hírneves írónak történetesen a „Hangulatok“ cimü kötet egyik kiselejtezett ive került kezébe; unalmában olvasgatni kezdte a papíron levő nyomást. Az pedig nehány vers volt. Még hozzá csodálatosan szép vers . . . Lekcsey nagyon elámult. — Ki írhatta ezeket a szép verseket ? — kérdezte önmagától. — Hisz ez valami uj talentum, még pedig ritka és ragyogó talentum lehet. Másnap kérdezősködött, harmadnap olvasta a kötetet, negyednap bemutattatta magának Fekete Józsefet és igy egy hét múlva minden újság világgá kürtölte a poéta dicséretét. Kiadták az arcképét, amelyet az emberek csúfnak de szellemesnek és érdekesnek találtak s megírták az élettörténetét. III. Amint a szerencse napja rámosoiygott Józsefre, a fiú kezdte szebb színben látni a világot, hanem azért jó adag keserűség lakozott most is szegény csalódott szivében. Szerelemre szomjuhozott és azt nem találta sehol. . . . Egy napon, mikor hazatért otthonába, finom keskeny kis levél hevert az asztalán, a borítékon hajszál vékony női irás. Leány irta. Bűbájos levél volt, egész tavaszt hozott magával, egy egész tündérországot. A fiúnak olyan érzése volt, mint talán lehet a halálra itéltnek, amikor a megkegyelmezését felolvassák előtte. Vagy milyen Nóé lehetett, amikor odaszállt hozzája a galamb az olajággal és hirdette neki az újjászületést. A leány, ki ezt a levelet irta, szerette őt. Szerelmes volt leikébe, amelyet költeményeiből ismert meg. Szerelmes volt beléje, anélkül, hogy beszélt volna vele valaha, anélkül, hogy ismerte volna. Ennek a levélnek minden egyes szava gyógyító, enyhítő balzsamként hullott az ő csalódott fiatal szivének legfájóbb sebére. Mert a leány nem titkolt el semmit, leirt mindent, amit a csodálatos versek olvasása után érzett, úgy amint az érzelmek megszülettek a lelkében. Megírta, hogy hallotta, milyen szerencsétlen ő, mivelhogy rut. ... De — igy szólott a levél — hogyan lehet szerencsétlen az, akinek a lelke ilyen színes, ilyen tökéletes, ilyen fenséges szép ? . . . Fekete József előtt mintha a paradicsom kapui nyíltak volna meg a levél elolvasása után, mintha igazán újjászületett volna! Hát mind csak hazugság volt, ami őt eddig földre sújtotta, képzelődés, agyrém! Őt lehet szeretni: itt a ragyogóbizonyság azért lehet szeretni noha rut... . Az ő örökös lakása tehát még sem a számüzöttek országához hasonló. . . , Aztán bizonyos idő múlva jött egy másik levél, abban már fénykép is volt. Szegény Fekete József a hetedik menyországban érezte magát, ahogy megnézte a neki küldött képet. Felhő- gomolyból egy bűbájos leányfej mosolygott feléje: egy csodálatosan finom és bámulatosan szép arcocska, nagy szemekkel, finom orrocskával, pici csigametszésü ajakkal, lágy selyemíürtökkel valóságos álomkép. József az elragadtatástól némán megmeredve állott. — Hát lehet-e valóság ennyire szép ? Lehet-e boldogság ilyen tökéletetes ? Szinte hinni sem mert benne az első pillanatban. De hiszen a jót elhinni oly könnyű! És ettől a perctől fogva Fekete József boldog ember volt, szerelmes volt és az egész világ az ő számára abból a leányból állott. . . . E közben szépen kitavaszodott, virágba borultak a gyümölcsfák, a nap melegen sütött és az ég kék volt és felhőtlen. Fekete József egy napon megtudta kis barátnője leveléből, hogy a szüleivel együtt falura költözött. A levél Írója részletesen leírta a falusi birtok szépségét, kényelmét és hogy milyen gyönyörű ott a nagy virágos kert, a csendes erdők meg a többi mind. Ennek a levélnek aztán az lett a következménye, hogy Fekete József egyszerre csak legyőzhetetlen vágyat érzett meglátni azt a falut, azokat az erdőket, a nagy kertet és mindenek fölött azt a leányt szemtől-szembe, valósággal, igazán. — Csakhogy jaj, hátha meglátja majd, milyen rut vagyok, — jutott eszébe. Hátha megijed és megborzad tőlem? ... De nem! Hiszen nem a külsőmet szereti, hanem a lelkemet, nem az arcomat. Hisz megírta, sőt bizonyára Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. Rezső Gyula — NAGYBÁNYA, = Rák<5czi-(Fő)-tér 22. Alapittatott: I894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany=, ■. i __1 ----- — továbbá valódi és China-ezüst ezi isL és nickel órákban. Nagy választék arany= és ezüst ékszerekben, dísztárgyakban és evőeszközökben. —-
