Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
2 Nagyloányal ZZirlap 1911. május 7. viselője után marxizmusnak neveztetik. A szo- cialisztikus felfogás különbsége legjobban jut kifejezésre azon két irányban, melynek egyike: az állami szocializmus, az egész gazdaság vezetését az állam kezébe akarja letenni, mig a másik: az anarkizmus ép ellenkezőleg minden állami és hatalmi szervezetet meg akar semmisíteni; mind a kettő, tekintettel a kitűzött cél elérhetésére az utópisztikus szocializmus keretébe tartozik. Utazásom a „Bohémia“ nevű Lloyd hajóval Görögországon, át.- Irta: Balta! János. (Folytatás.) A régi színi előadás nagyon is eltér a mostanitól; volna is mit csodálni a mai kor fiainak. A tragikus színésznek a drámai hős nagyságát hatalmas termettel is kelle, hogy kifejezésre juttassa. Azért bő ruházatot, lábán fatalpu cipőt kothurnost viselt; fején álarc s azon magas fejdisz. Ezt az álarcot a színész a lelkiállapotok szerint az előadás folyamán változtatta. Ez az álarc lehetővé tette, hogy a színész több szerepben is felléphessen és még női szerepeket is eljátszhasson. A görögöknek ugyanis színésznőik nem voltak. A görög nő helyzete alárendelt volt; a nő világát csak a családi tűzhely képezte. A színész feladata nagy volt. — Hatalmas hanggal kellett rendelkeznie, hogy a nézőtér minden pontján meghallhassák, nemcsak mint a mostani színházaknál, hogy a tizedrészét sem halljuk a szövegnek s ha nincs a „Magyar színpad“ lapja, hát fogalma sincs az embernek, hogy miről beszélnek a szereplők. A drámai előadás után a 10 versenybíró kihirdette az Ítéletet; a győzteseket ünnepélyesen megkoszorúzták és kiosztották a jutalmakat. — Ez kisebb. nagyobb pénzösszeg, amphorak, melyek szent olajjal voltak megtöltve, néha volt aranykoszorú is. Mert hát a görögöknél minden cselekvés ingere a verseny volt. A zenekar és táncosok győzelmi lakomát is ültek, nevüket nemcsak kőtábla örökíti meg, de a színház tájékán márványoszlopon nyugvó tripust vagyis 3 lábon álló emléket is állítanak fel. Ilyen a Lisikrates emlék is, mely egyike a legrégibb műemlékeknek, korinthusi stílben épült remekmű. E mellett az egészen ép mű mellett elhaladva a Dipylonhoz érünk; ez a régi város főbejáró kapuja volt, mert az Eleusisból, Plateaból, Beotiaból vezető utak mind erre torkoltak. Dipylonnak azért hívták, mert egy oszlop által két részre osztott nyílása volt. Ezen Dipylon előtt az országutak mellett, jobbra és balra volt a régi görögök temetkezési helye, — amely szokást a rómaiak is átvették, amit Pompejiben is látni lehet. A síremlékek között vannak művészi becsüek, de vannak aztán szegényesebbek is. A legszebb síremlék egy magát ékesítő nőt szolgálójával ábrázol. Aztán egy halotti tor és a halottat vivő bárka. — Egy hatalmas bika magas állványon. Egy gyönyörű kutya stb. Az ásatások még most is folyamatban vannak. Innen végül a közelben fekvő Theseus templomához mentünk. Ha a Parthenon romjai az ő nagyszerűségével ragadják meg az embert, - a Thession az ő művészi tagoltsága és faragásainak szépségei és leginkább az által bájolja el a szemlélőt, hogy egyike a legjobb karban levő műremeknek, melyen a 2500 év mintha nyomtalanul tűnt volna el. A templom valószínűleg Theseus hősnek volt szentelve, hossza 32, szélessége 14 mtr. Köröskörül 38 drb dóriai oszlopon nyugszik. A Thessionnál történt, hogy a mi utazó társaságunk le lett fényképezve és a mi a legérdekesebb a dologban az, hogy a fényképész magyar ember volt, a ki már 15 év óta van Athénban. - A kép nagyszerűen sikerült és mondhatom egyike a legszebb emlékeink közül való, melyet híven megőrzünk, mert legszebb utazásunk egyikét juttatja eszünkbe. Hogy annyi sok látottak után pihenésre vágytunk, azt el lehet képzelni. - Vágytunk annálinkább, mert a nap perzselően sütött és a dél ideje is elmúlt. Kocsijainkkal tehát a „Hotel de Bretagne“-ba hajtattunk, hogy ott felfrissülve folytassuk délután a város és egyéb látnivalók megtekintését. A királyi palota hotelünkkel rézsut szemben áll. Két emeletes hosszú épület; tervezte Gärtner, pentelei márványból épült 1834. evben. Nagyszerű a királyi kert, mely egy kopár területből lett paradicsommá varázsolva. Innen a nemzeti múzeumba mentünk, a mely 1866-ban épült s melyben nemcsak az Ak- ropolison talált régiségek, hanem egész Görögországban: névszerint az olimpiai, delphi, mikenei ásatásoknál talált műemlékek vannak elhelyezve. Oly nagy halmazát tárja élőnkbe ez a múzeuma a régiségeknek, hogy az maga egy tanulmány, annak felsorolásával azonban a nyájas olvasómat terhelni nem akarom — ahelyett egy kirándulást csinálunk az uj Phaleronba: Erre különben is szükségünk van, mert a mai sok látottak után az agynak is pihenő kell. A phaleron egy villatelep, melyhez közúti vasút vezet s a fürdő saison idejében az athé- neieknek kedves kiránduló helye, körülbelül az, a mi Haganak Scheweningen. A parton állanak a nagy hotelek, a színház, a kávéházak és fürdőpavillonok. Mi is felfrissítettük magunkat és az alkonyodó nap suga- i rainál kellemes szellős holdvilágos este érkeztünk vissza hotelünkbe. 1910. Szeptember 3-ikán. Programmunk szerint ez nap Athénből Korinthusba mentünk, mely két várost vasút köt össze, mely mindenütt a tengerparton vonul el. Ennek az útnak 3 nevezetessége van. 1-ső a Salamisi öböl; itt volt a nagy tengeri ütközet, melyben Themistokles Xerxes tengeri hatalma felett nagy győzelmet aratott. Ez az a fényes múltú hely, a hová a hatalmas perzsa király beszorította a kis görög hajóhadat, hogy azt egy csapással megsemmisítse. Itt dőlt el Görögország sorsa. A görög nép itt csodát művelt. E győzelem volt kiinduló pontja a Hellén nagyságnak, mert az eddig külön államocskákban élő, saját céljaikat követő törzseket e fényes diadalból származó önérzet egységes nemzetté egyesítette. Xerxes egyrészt, hogy atyja kudarcát, — ki Marathonnál csúfosan leveretett — megbosszulja, a nagy perzsa birodalom minden népét ^mozgósította. Állítólag 1200 hajója volt, - a görögöknek pedig csak 300. Xerxes a Hellesponton hidat veret s felszólítja a görög államokat a megadásra. Az éjszaki államok nem is gondolnak az ellentállásra, csak a plateaiak és a thespiaiak állanak rendületlenül. Delphibe követet küldenek, hogy adjon a jósda tanácsot. A honnan azt a jóslatot kapták, hogy csak fabástyák szabadítják meg a görög népet. Themistokles úgy magyarázza, hogy ezalatt a hajókat kell érteni. Ezt keresztül is viszi a száműzetéséből visszahívott Aristides ellenkezésének dacára. A hajóhadnak kellett megakadályozni azt is, hogy a perzsa hajók a thermopilei szorost őrző sereg háta mögé ki ne köthessen. — De hiába, Ephialtes árulása következtében a szoros elvész és Leonidas a spártaiakkal dicsőén elvérzik. Ekkor Themistokles egész Attika lakosságát Salamisra szállítja, - alig maradt otthon nehány öreg. A görögök látják a hajókról, mint borul lángba az egész város, ég az Akropolis. A peloponesosiak elvesztik bátorságukat, haza akarnak menni, de Themistokles a hadi tanácsban kifejti, hogy a nyilt tengeren nem mérkőzhetnek a perzsákkal, mert hajóik kisebbek, csak itt a szűk helyen: Salamis és Aigia szigetek közt küzdhetnek meg eredménynyel. A korinthusi vezér, Euripiades azonban ellenezte a tervet és az Istmus felé, a szárazföldre akart vonulni. Ekkor Themistokles cselhez folyamodott, hűséges rabszolgáját a perzsa királyhoz küldte azzal az üzenettel, hogy a görögök menekülni akarnak, ne engedje, — most itt vannak mindnyájan együtt, egy csapással megsemmisítheti őket, de ha elszélednek, mindegyik várost külön kell majd megostromolni. Xerxes hitt neki és még azon éjjel Leros szigeténél elzárja a görögök visszavonulási útját. Felvirradt végre a 480-ik év szeptember 20-ik napja K. előtt. Themistokles mégegyszer buzdító beszédet tart s a görögök harci riadóba törnek. — Szemben állanak egymással, de egyik fél se meri kezdeni. Ekkor érkezik Aiginából egy hajó, mely a bekerítésről nem tud s bátran behajóz az öbölbe. — A Perzsák megtámadják s megkezdődik a harc az egész vonalon. Az athéneiek a phöniciaiakkal állanak szemben, vitézül harcolnak, mert Xerxes a szembe levő hegyről nézi a küzdőket, de csakhamar elsülyesztik az első hajót, mire a perzsák megfutamodnak. Lipsokutali felé és itt ebben a keskeny szorosban, amely alig pár száz méter széles, megtorlódnak a hajók, egyik a másikba fúródik, zúzódik és sülyed el vagy esik a görögök kezébe. Késő estig tart a csata. A görögök 40 hajót vesztettek, a perzsák 200 hajót; Xerxes, ámbár szárazföldi serege megvolt, sietve hagyta el Görögországot. Örömünnepet ültek a görögök. Az egész sziget viszhangzik a hymnusoktól és hálaénekektől, mert elvesztett hazájukat visszanyerték és vele együtt örök dicsőséget. Aischilos pedig, ki maga személyesen,vett részt a csatában, megírta a „Perzsák“ cimü tragédiát, mely később a Dioniseus színházban elő is lett adva. Az ifjak vesztét látva Xerxes ruháját megtépi, kétségbeesve sir és Görögföldről rémülten fut. (Folytatjuk.) A mai hangverseny. Az országos ref. árvaotthon javára ma lezajló hangverseny iránt szokatlanul nagy az érdeklődés. A közönségnek különös figyelmébe ajánljuk a d. e. 10 órakor tartandó istentiszteletet, hova szabad a bemenet. Prédikál: Jánosi Zoltán debreceni ref. lelkész, a kantus pedig két darabot énekel. D. u. 3 órakor Szathmáry Károly 4 éves theologus prédikál. — A festőművészek sikerült collectiót teremtettek össze az uj műterembe, valamint a Nőegylet is egy kis kiállítást rögtönzött; mindkettőt ajánljuk a vendégek helybeli kísérőinek bemutatás végett szives figyelmükbe. A hangverseny este pont 8 órakor kezdődik. „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár KOLOZSVÁR M05, vasal és tisztit női és férfi ruhanemüeket a legszebb kivitelben, előnyös árak mellett. WF" Nagybányai gyűjtődé: Özv. FRIED LIPÓTNÉNÁL KismaIom=utca 4. 13-20 Csomagolás és szállítás díjtalan!
