Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
1911. április 30. KT agybányai Hírlap 5 templom belsejében állott ott, hol a tető nyitva volt, úgy, hogy a beható fény teljesen megvilágította. Ez a szobor 26 görög lábnyi vagyis 12 mtr, magas volt. Az arc, nyak, karok és lábak elefántcsontból voltak, a ruha pedig aranyból. Az arany súlya 44 talentum, 1152.62 kg. vagyis közel másfél milliót tett ki a mostani értékben. Az istennőnek fején sisak, mellén a legyőzött Medusa-fej, jobb kezében Nike szobrot tart, balkezében lándzsát és lábánál a pajzs. A pajzs belső részén Athénnek a gigasok harca, külsején a Medusa fő és az athéneieknek az amazok elleni harca volt kivésve. Az athéneiek közt ott volt Pheidias és Perikies képe is. A művész magát, mint kopasz öreget ábrázolja, ki köveket hord, Perikies lándzsát forgat, ezért később Perikiest hitetlenséggel vádolták. Okosan járt el Pheidias, hogy Perikies tanácsát követte, s úgy erősítette rá az aranyruhát Athéné szobrára, hogy könnyen le lehetett venni. Mert a midőn ellenségei később az arany elsikkasztásával vádolták, könnyű volt neki a ruhát levéve, megmérni azt és bebizonyítani ártatlanságát. Az istennő ezen díszes hajléka volt a célpontja a panathénai nagy ünnepi meneteknek. A Panathéna ünnepet Athén egyik őskirályától származtatják. Theseus király Attika összes községeinek egy államba való egyesítése után, mint országos ünnepet ismét megalapította. Torna, ló, kocsi, zene és regatta versenyekből állottak. A zeneversenyeket az Odieon- ban, a tornaversenyeket a Stadionban, a kocsi versenyeket a Hyppodromban tartották. Az ünnepségek utolsó napján jutalmakat osztottak ki, még pedig a Parthenonban az egybesereglett gyarmatok és államok küldöttjeinek és Athéné legfőbb tisztviselőinek jelenlétében, hogy lássák Athén gazdagságát és fényét. A Parthenonban őrizték a szövetségesek s államok pénztárát, a fontos állami okiratokat, valamint a drága ajándékokat, melyeket az istennő születésnapján Athénnek vittek. így a többi közt a peplost, amely ruha volt, melyen az athéni asszonyok és lányok közösen dolgoztak. Még a Parthenon sorsáról akarok megemlékezni. Az V-ik században a kereszténység terjedésevei a szent bölcsesség temploma lett. 1200-ban a frank seregek uralma alá jutott és latin érsek költözött be. 1450-ben az ostrom alkalmával romba dőlt egy része. 1826-ban a görög szabadságharc alatt Re- schid basa bombázta a várat; a golyók nyomai ma is láthatók a Parthenon oszlopain. 1800-ban Anglia hírhedt követe: Elgin valósággal kifosztotta az egész Akropolis műemlékeit. Az Erechtejon templomból a világhírű Karitiádákból az egyiket kifürészelte. Mikor Byron később Athénbe járt, aPart- henonnak egyik oszlopára ezen ma napig is olvasható híres szavakat véste: „Quod non íece- runt Gothi, Id feeerunt Scoti.“ Elginnek scót születésére célozva. Elgin zsákmánya a britt múzeumban van. De azért Athén vára a legmagasabb cél, mely felé a régi művészet minden barátja törekszik és törekedni fog a jövőben is. Mielőtt elhagynék az Akropolist, megtekintjük az ottani múzeumot, melyben az Akro- polison talált szobrok és ujabbkori ásatásokból eredő műemlékek vannak összegyűjtve. Nevezetesebbek ezek közül két oroszlán által megtámadott bika viadala. Egy szörnyalak, mely áll 3 testrészből, melyek kígyóba végződnek. Egy fiatal görög bornyuval a nyakán, melyet áldozni visz. Üveg alatt egy szép Apolló fej. Egy egész terem mind a Parthenonból való szobrok és ékítmények, Metoponok, végül a Nike teremben a Nike templom Ballustradái és Relifjei, köztük a sandalját kötő: mind remek. Az Akropolis lejtőjén vannak a Dionis színháznak egészen a sziklapárkányig felnyúló romjai. Strack Henrik német építésznek jutott a szerencse, hogy 1877-ben a színházat romjaiból kiásta, mert addig a romhalmazok alatt volt eltemetve. A Dionysos színház a bortermelő istennek volt szentelve, melynek játékaiból és ünnepi ceremóniáiból fejlődött ki később a görög drámai művészet, melyben a hajdankori ősök életét és tragikus küzdelmeit adták elő. Itt szavalták Äschilon, Sophokles, Euripides műveit. - Ép olyan beosztása volt, mint a jelenlegi színházaknak. 1- ső rész a színpad 2- ik a Prosceneum. 3- ik az Orchestrum. 4- ik a nézőtér. A nézőtér egy félkör, 50 mtr. átmérővel, egészen az Akropolis hegy oldalába nyúlik fel, az ülések márványból valók, — 17 — 20 ezer embernek befogadására volt képes. Az első sorban lévő padokban ültek Dionis papjai, az archanok. Ezek a padok stylszerüen voltak decorálva, domborművekkel ékítve. 67 díszülés volt, melyekből ma is több épségben áll. Egy magasabb alapon álló szék Hadrián császáré volt, azonkívül Äschilos, Sophokles és Euripides érc-szobrai is díszítették a színházat. A belépő-jegy ára 2 obolos volt, de a szegény szabad jegyet kapott. Az egész színház nyitott volt, csak a tiszta ég azúr boltja fedte. Az előadások néha egész nap tartottak. (Folytatjuk.) Az arany gyapjúról. — Irta : Kápolnai Pauer Victor. — Jó Fülöp burgundiai herceg, 1429-ben Brüggében egy uj lovagrendet alapított azon alkalomból, hogy immár szerencsésen harmadszor megnősült. A rend jelvénye: arany kosbor, mely kékzománeos lángokat lövelő tűzkövön függ. A burgundi hercegek után a spanyol királyok lettek a rend nagy mesterei s később 1477-ben burgundi Máriának Miksa osztrák herceggel történt házassága folytán ezen méltóság a Habsburg ház spanyolországi ágának jutott, annak kihalta után pedig VI. Károly és V. Fülöp támasztott e jogra igényt. Az 1725-iki bécsi békében egyezségre léptek s az azóta osztrák rendház és a spanyolországi ág, tehát tulajdonképpen két külön rend létezik. Ausztriában fejedelmi személyeken kívül csak főnemesek és pedig kizárólag katholikusok a lovagjai. Ez a legelőkelőbb lovagrend az „aranygyapjas rend.“ Nevét az argonauták mithikus útjáról hozott aranygyapjútól vette, melynek mondája bányászokat különösen érdekelhet, hiszen az első bányakutatási expedíciók egyike körül szövődtek szép, szingazdag meséjének szálai. A monda szerint az argonauták Görögországból a Fekete tenger keleti partjaira, Colchisba eveztek az Argó hajón, hogy Peliasnak, Jolkos királyának elhozzák az arany gyapjút, melyet sárkány őrizett. Erre a neház útra Jasont azért küldötte Pelias, hogy maga mellől eltávolítsa. A jóslat szerint ugyanis oly ember fogja őt megölni, kinek csak féllábán lesz saru. Jason pedig szerencsétlenségére Pelias előtt igy jelent meg. Ugyanis Jolkosba jövet, az Anauros folyó átgázolásakor egyik saruja az iszapban bent veszett. Apollonios Rhodios „Argonautika“ hőskölteményében legrészletesebben énekli meg Jason útját. Az Argó hajón Görögország ötvenhat válogatott vitéze, közöttük Herakles, Pelleus, Achilles atyja, Orpheus: a híres énekes eveztek a messze távoli tengerek felé. Ebben a mythikus őskorba, visszanyúló, mondák után irt eposzban sok bányászati szempontból is érdekes adatra bukkantak. Az egyik argonauta, vagyis az Argó hajó egyik utasa Lynceus nevű vitéz volt, ki egyszersmind a hajót kormányozta is, erről az van mondva, hogy fatörzseken át meglátta a fémeket a föld mélyében. Ezt a mondatot úgy értelmezik sokan, hogy a fatörzs alatt a még napjainkig is kisértő varázsvessző a Wünschelrute értendő. Különben a Lynceus név etymologiája a hiúz görög elnevezésére utal. A hiúz szemét már az ókorban is roppant élesnek tartotta a nép. Éz a hiúz szemű Lynceus kutató, pros- pector volt és varázsvesszővel dolgozott s igy meglátta az aranytermő helyeket, — ha a magyarázat helyes. Hagyjuk azonban ezt a kissé erőltetett feltevést és nézzük, mi volt az a sárkány által őrzött híres arany-gyapjú? Colchis földje a jelenlegi Kaukázus vidéke volt s a mondában szereplő Phasis folyót most Rionnak hívják. Ennek aranytartalmú homokját már a régiek találhatták meg, talán épen ez a mondák ködös világába vesző, kutató-expedició. Az aranymosás jövedelmező foglalkozás lehetett, bár egészen primitiven űzték. Ennél a processusnál a jelenleg is még használatban levő ponyvás szért kosbőr gyapja helyettesítette, melynek szőrbundájában az aranyszemecskék megfogódtak. Ha már most sok szabad aranyszem lett igy benne gyűjtve, a gyapjú igazán aranygyapjúnak volt tekinthető s már csak nagy értékénél fogva is érthető, hogy a monda sárkánynyal őrizteti. Ha tehát az aranygyapjas rend lovagjai Bécsben Szt. András napján ünnepet ülnek s felvonúlnak a fehér tafotával bélelt, hosszú skarlát-bársony öltönybe öltözött főhercegek és arisztokraták biborszinü, fehér selyem bélésű köpenyekkel, melyeknek szegélyzetét a tűzkő és acél motivumja disziti, úgy tekintetünk nem akad meg a veres cipőkön és aranynyal hímzett bársony fövegen, hanem a tűzkövekből és acélokból összeállított láncon, mely a nyak körül látható. Ezen függ tudniillik a rend jelvénye : az arany gyapjú, mely symbolizálja a minden nagy, nehéz vállalkozásra kész lovagot, ki még a sárkány karmai közül is képes a zsákmányt kiragadni, ha királya azt tőle követeli. A köpeny szegélyén olvasható fehér selyem szallagra hímezve, többsz.ör is, a rend jelmondata, régi francia helyesírással: „je 1’ ay empris“. Minket, bányászokat azonban a fölséges uralkodóház tagjain s a születési és szellemi kiválóságok alakjain szembeötlő rendjelvény emlékeztethet egy ősrégi kalandos bányakutatásra, mely a Fekete tenger partjain, a Kaukázus hatalmas jég borította glecsereiből fakadó folyóvizek mentén folyt le, s a bátorság s vállalkozás eme zsákmánya egy bányászati műszóval is jellemezhető. A magas és legmagasabb családok sarjai, sőt felkent királyunk is aranygyapjut visel nyakláncán s ez az aranygyapjú nem egyéb, mint egy őskori ponyvás szér aranyból készített miniatűr képmása. BÁNYÁSZATI HÍREK. Személyi hírek. Martmy István ni. kir. főbányatanácsos, bányaügyi előadó e hó 25-én hivatalos körútra indult. Mintegy 10 napig lesz távol, mely idő alatt a kapniki és erzsébetbányai bányaműveket fogja bejárni. — Dr. Köhler János kapnikbányai bányaműorvos és Kahle Frigyes kohósegédmérnök 5 heti katonai gyakorlatra vonultak be. Az előbhit Dr. Tóth Gábor felsőbányái orvos, utóbbit Alföldy Zoltán nagybányai kohómérnök helyettesíti. Hivatalos lapból. A kereskedelmi magyar királyi miniszter a pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1907. évi III. törvénycikkben meghatározott állami kedvezményeket E. Sha/cleton londoni lakos, Nagybánya környékén létesítendő aranybányavállalatainak érc-előkészitő és földolgozó üzemágai részére, az üzembehe' lyezés napjától számított tizenöt évre előzetesen biztosította. A Szatmármegyei jubiláris kiállítás. Mióta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egylet Nagybányavidéki osztálya a bányászati kiállitás rendezését kezébe vette, igen élénk érdeklődés mutatkozik a magánbányavállalatok részéről. Mint már említettük múlt számunkban, a kincstár részvételét Gróf Teleki Géza külön memorandumban szorgalmazta a pénzügyminiszternél; most a magánbányák igazgatói jelentkeznek egyre-másra s igy — ha a pénzügyminiszter sem tesz ellenvetést, miben nincs kétségünk, — akkor a szatmármegyei kiállitás bányászati osztálya egyike lesz a legérdekesebbeknek. Az osztály agilis jegyzője
