Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
1911. április 16. Nagybányai Hírlap 3 IPARÜGYEK. Jubiláns kiállítás. A Szatmárvármegyei Gazgasági Egyesület figyelmébe. A Szatmáron rendezendő gazdasági és ipari jubiláris kiállítás igazgatósága megküldte Ipartestületünknek a kiállításra vonatkozó hatá- rozmányokat és bejelentő iveket. A kiállításon való részvétel megbeszélése céljából Csepey Ferenc ipartestületi elnök értekezletre hívta össze a helybeli iparosokat. Iparosaink meleg érdeklődéssel fogadták kezdettől fogva e kiállítás eszméjét, hiszen nemes versenyre kelni más városok iparosaival, bebizonyítani azt, hogy városunk méltó régi hírnevéhez s kiállja a versenyt a jövőben is : általános érdeke úgy a város egyetemének, mint főképen az iparos osztálynak. Ezeken az általános érdekű szempontokon kívül nem csekély mértékben méltánylandó az a hatás is, mely az iparfejlesztés szempontjából Ítélendő meg. Mindnyájan tudjuk s érezzük, hogy a kiállítások tanító s nevelő hatással vannak még azokra is, kik a maguk szakmájában a legképzettebbeknek vannak általánosan elismerve. Ilyen szemszögből kell mérlegelni egy kiállítás jelentőségét úgy a kiállítást rendező bizottságnak, mint maguknak a kiállítóknak, de legfőképen ä kereskedelmi kormánynak, amely utóbbi tényezőnek kellene az ilyen komoly s eredményeiben bizonyára tanulságos s áldásos kiállításokat támogatni azzal a nagy hatalommal, a melylyel rendelkezik. A kiállítás határozmányaiban több olyan közlés foglaltatik, a melyeket a vidéki s kisebb tőkével dolgozó iparosok magukra nézve terhesnek találnak s amelyek által megvonatik tőlük annak a lehetősége, hogy a kiállításon kiállitókképen résztvehessenek. 1) Tulmagasak a térdijak. 2) A térdijak egyharmadrésze a bejelentéssel egyidejűleg fizetendő, kétharmada pedig legkésőbb a kiállítandó tárgyak beküldésekor. Előállhat az, hogy valaki bejelenti magát kiál- litóképen, azonban a körülmények kényszerítő hatása folytán nem készítheti el a tárgyat s neki mégia meg kell fizetni a lefoglalt terület árát. 3) A határozmányban foglaltak nem biztosítják kellőképen a vidéki kiállítókat arról, hogy az önköltségen beszállított tárgyak visszaszállítása teljesen díjmentes lesz. S ha a vidéki kiállítót az ez által is szaporodó költség terheli, a bejelentéstől óvakodik. Igaz ugyan, hogy a kiállítás igazgatósága a kereskedelmi minisztériumba beadandó kérvény utján óhajt intézkedni a tárgyak díjtalan visszaszállításáról, de nekünk ezen a téren olyan tapasztalataink vannak, a melyek arra engednek következtetni, hogy a kereskedelmi kormány sokkal könyebben kezeli a vidéki kiállítások ügyét, mint azt elvárhatnánk. Az ezelőtt két évvel tartott debreceni kamarai érdekeltségű ipari kiállításra kedvezményes vasúti jegyeket Ígértek, de csak Ígértek. Méltóztassanak összegezni ezeket. Egy vidéki iparos 6 négyszögmétert elfoglaló tárgyáért fizet 48 koronát, őt terheli a vasúton való beszállítás, fizetni kell neki a felirat vagy cégtábla előállítási költségét, viselnie kell a biztosítási s tisztogatási dijat s ezenkívül a beszállításkor jelen lenni s legalább még egyszer, a kiállítás tartama alatt. Olyan összegre megy ez, a mit kevesen engedhetnek meg maguknak. Ezek voltak a határozmánynak azon főbb pontjai, a melyeket a megtartott ipari értekezleten a vidéki kiállítókra terheseknek, illetőleg nagy költséget hozóknak tartanak. Mint fentebb emlitém, a kisebb tőkével rendelkező iparos nem képes áldozni annyit, a mennyibe a kiállításon való részvétele kerülne. Pedig feltétlenül szemelőtt tartandó, hogy újat, szépet s kiválót nemcsak azok képesek alkotni, akik az anyagiakban bővelkednek. Általánossá s a szegényebb, — de alkotni kívánó iparosoknak is könnyen hozzáférhetővé kell tenni ezt a kiállítást, hogy legyen ez a kiállítás olyan, a milyennek lenni kell: Szatmármegye gazdaságának s iparának hű képe. Tudjuk jól, hogy e kiállítás rendezése nagyon nagy anyagi áldozattal s kockázattal jár s azt is elismerjük, hogy a kiállítás rendezőbizottsága, illetőleg igazgatósága a legnagyobb bölcsességgel, körültekintéssel s a közreható okok s körülmények teljes mérlegelésével csinálta meg a kiállítás tervezetét s mindezekért hála és elismerés illeti meg a vármegye közönsége részéről mindazokat, kiknek vállaira a kiállítás rendezéséből származó gondok nehezednek. Szatmárvármegyének s egyes városainak olyan nagy és szép múltja van gazdasági és ipari téren, hogy e kiállítás sikerének biztosítását előmozdítani magának a kereskedelmi kormánynak volna elsősorban feladata. Nem lehet a nagyobb támogatástól való elzárkózásra indok az, hogy ez a kiállítás vármegyei érdekeltségű. A kereskedelmi kormány támogatása ne csak abban merüljön ki, hogy kilátásba helyezi a tárgyak díjtalan visszaszállítását, hanem adjon pénzt a kiállítás rendezésére s tegye lehetővé ezáltal, hogy azon a szegényebb iparos és gazda is résztvehessen a maga termékeivel. Hiszen pénz van, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Arra kérjük tehát a kiállítás igazgatóságát és rendező bizottságát, hogy bölcsességével hasson oda, miszerint a kiállítóknak a kiállításon való nagyobb arányú részvétele a reájok háramló anyagi terhek tetemes csökkentésével biztosittassék. Sólyom Ferenc ipartestületi jegyzó. Feltámadunk. Zcndül ci bűvös szent igével, Mitől ciz aggó szív feléled ; Mit oly gyönyörrel hallgatunk. Hirdeti az ünnep harangja, Friss rügyek közt kis madár hangja: Feltámadunk! Feltámadunk ! A zord tudás kétségbe vonja Es rámulat a siri dombra, Hogy otl végképp elporladunk . . . De Husvét fénye hull a hantra, A sírok zárát felpattantja. Feltámadunk! Feltámadunk ! Hit és tudás kiizködhet egyre, Kinek van igaza e perbe ? Választ reá nem adhatunk . . . Hisz' oly gyarló az ember-elme De végtelen az ég kegyelme. Feltámadunk! Feltámadunk! Ne hallgassunk ma a tudásra! Csupán a. szivünk dobogása Legyen vezérünk, vigaszunk. Mint kis pacsirta száll a fényben: Repessen lelkünk a reményben: Feltámadunk ! Feltámadunk! Pap riárton. * Gipőujdonságok Kardosnál!! * Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál * Utazásom a „Bohémia“ nevű Lloyd hajóval Görögországon át.- Irta: Baltai János. — Nem tudom elhinni, hogy létezzék ifiú, kit jobban érdekelne saj.át hazájának történetén kívül más ország története, mint Görögországé. Hisz épen kis diák korában, a mikor a lélek legfogékonyabb, mikor a fantázia a legélénkebb, édes gyönyörrel szívja magába azoknak a félisteneknek történetét, kikért lázba jön az ifjú vére, kiket mintaképül állít maga elé s kikkel együtt halni készül minden percben, de a kiket deresedő fejjel sem tud feledni. Nem tudom elképzelni, hogy a sok görög hős között ne talált volna eszményképére, ideáljára az ifiu, hisz oly sokan voltak, oly kiválóak, oly dicsők voltak mind, hogy bizonyosan mindegyiknek jutott egy kedvenc hős, egy kiváló bölcs vagy egy nagy iró, a kiért élni halni kész. Az egyiknek ott volt Sokrates, ki inkább a méreg poharat választja, semhogy a láthatatlan istenek felöli hitét megtagadja; a másiknak ott volt Aristides, Miltiades és Themistokles, hazájuk legelső hősei, hadvezérei, kik országukat mentették meg, és mégis számkivetésbe kellett menniök és meghaltak inkább, semhogy hálátlan hazájuk ellen támadjanak. Ott volt Solon, Perikies, Lykurgus, csodás bölcsességü álllamférfiak. Ott volt Plátó, Aristoteles, a világ szellemóriásai; Demosthenes, Alkibiades, máig is csodált szónokok s ha kell, vezérek. Phidias, Apelles, Praxiteles, a múzsa által megihletett és ma is utolérhetlen művészek, szobrászok. Ott volt Homér, Thukidides, Sophokles irók, kiknek dicső szelleme ma is áthatja a szépért és nagyért rajongó férfi lelkét. Ugyancsak ebben a serdülő korban tanulta gyűlölni az Ephialteshez és Herostratushoz hasonló árulók gonosz tetteit. Hogy ezen dicső hősök által megszentelt föld láthatása az én lelkemben is régi vágyként égett, azt felesleges mondanom, de ebbeli szándékomat csak 64 éves koromban tudtam megvalósítani. Bizony lelkesedtem én, mikor ilyeneket olvasok Lord Macauly könyvében : „Mindazon győzelem, melyet az igazság, a génius bármely országban, bármely korban valaha alkotott, az mind Athéné szelleme, Athéné diadala.“ (értsd alatta a görög műveltséget) Ez lelkesítette, vigasztalta Erasmust az ő tanuló lámpájánál; Paskált az ő betegágyánál, Galileit az ő börtönében, Mirabeaut a szószéken és Sydneit a vérpadon. Ki tudná azt megmondani, hogy hány ezer ember érezte magát gazdagnak az ő szegénységében, szabadnak a rabságában és egészségesnek kínos betegségében azon szellemi élvezetek folytán, a melyek mind kiapadhatatlan kútfőből csergeyleztek feléje az athenei génius műveiből. — És ha majd egykoron elpusztulnak mind azon államok, melyek Athéné nagyságával vetekedtek és ha majd elpusztul Angliában minden emberi nagy mű, a midőn majd eszkimók fognak énekelni a jelenlegi szent Pál templom lépcsőjén és vad halászok fogják kivetni hálójukat a Themsében, még akkor is fennen fog ragyogni az athénei génius az ő változhatlan fenségében. Ez aztán igazi költői ihlettséggel megirt hymnus és ezt a rajongást még túl is licitálták. így az angol Gallon egv helyen azt mondja, hogy „a mennyire felette áll egy művelt angol egy négernek, annyira felette áll egy Sophokles korabeli görög a legműveltebb angolnak.“ A hírneves történetiró Freemann pedig azt mondja, hogy ha ő Perikies korában csak egy óráig élhetett volna, úgy ő ezért az egyetlen óráért Anglia 14 évszázados történelmének minden dicsőségét oda adná. Elragadtatás, szóvirág az egész, de mégis a lelkesültségnek magas fokáról tanúskodik. Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894-ben. Rezső Gyula ÉK.SZER.ÉSZ zz NAGYBÁNYA, = Rákóczi=(Fő)=tér 22. Alapittatott: 1894-ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany-, ezüst- és nickel órákban. Nagy választék arany- és ezüst ékszerekben ■ ■ — továbbá valódi és China-ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. .
