Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
1911. március 19. Magybanyai ZZlrlap 5- Egy természeti kincs. A mikor évtizedekkel ezelőtt a legnagyobb kórházakban a Ferencz József keserüvizzel az első kísérleteket tették és sokoldalú használhatóságát tudományosan megállapították, a londoni „The Hospital Gazette“ a következő véleményt mondta az elsőrangú gyógyásvány vízről: „A „Ferencz József“ keserüviz gazdagabb hashajtó sókban, mint az összes többi budai viz. Hatása minden alkalommal nagyon kielégítő és használata sokkal kellemesebb, mint más gyógyitószereknél általában.“ Természetes, egészséges, tisztitó erejű ásványsók képezik a Ferencz József keseriiviz megbecsülhetetlen tartalmát. E gyógyvíz használata nem jár kellemetlen utóhatásokkal. A valódi Ferencz József keserüviz ennélfogva kényes és ideges természetű betegek részére különösen alkalmas. A jobb ftiszerüzletekben és az összes gyógytárakban árusítják. * Gazdasági és ipari kiállítás. A szat- márvármegyei gazdasági egyesület igazgatóválasztmánya a napokban tartott ülésében kimondotta, hogy a lapunkban már említett jubiláns kiállítását f. évi szept. 24 - október 2. közötti időtartamban rendezi. Intézkedett az ülés arról is, hogy a járási főszolgabirák, úgy a vármegyei városokban a polgármesterek utján járási bizottságok alakuljanak meg s ha ez megtörténik, fog a mintegy 600 tagból álló nagybizottság szerveztetni. Végül felhatalmazta az ülés a végrehajtó bizottságot, hogy a kiállításra vonatkozó általános határozmányokat és tudnivalókat ösz- szeállithassa s a bejelentő ívekkel együtt a termelőknek megküldje; igy hát rövid időn belül a nagyobbszabásúnak Ígérkező kiállítás részletes tervezetét is megismertethetjük közönségünkkel. Keresztel<5= és nászajándékok, gyermek evőkészletek szép kivitelben, jutányos árban Rezső Gyulánál Szomorú vallomás. Most állapítják meg a III. osztályú kereseti adókat s e célból vallo- mási iveket állítottak ki a polgárok, „állam- polgári becsületszóval“ bizonyítván az adatok lelkiismeretes feljegyzését. Egy derék csizmadiamester a sok rubrikát szorgalmasan Írogatván, akaratlan keserű humorral, de még több szomorú igazsággal ezt irta be a kérdésekre: Üzlettőke: Becsület és hitel, ebből 1911. évre fennmaradt még 450 kor. fizetni való. Az 1910. évi adó: Nem tudom, mert hátralékos vagyok vele. Az üzlet tartama: Egész éven át csak kínlódtam ! Milyen erős, szinte drámai reálizmussal jellemzik e rövid feleletek a kisiparosok nehéz életét, amely csak kínlódásból és adófizetésből, vagy inkább adóhátralékból áll. Ez a két fogalom, mint vörös fonal húzódik végig az ő egész életükön, azon az emberi életen át, amelyről a költők — de csakis a költők - mondják, hogy szép, sőt gyönyörű, mert tele van örömmel, boldogsággal és megelégedéssel. A költők szépen beszélnek, mig a kisiparosok csak igazat mondanak; de amazok költeményeket írnak, a szegény csizmadiamesterek pedig adóvallomásokat töltenek ki. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette fíenkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Szomorú téma. — Irta: Elza. „A vén leány nem egyéb, mint félbe maradt asszony.“ Minden 18 éves leány bizonyosra veszi, hogy előbb-utóbb eljön utána valaki, aki nemcsak flirtölni, mulatni kiván vele, hanem életfeladatul az ő boldogitását tűzte ki. Vár. Előbb gondtalan jó kedvvel, aztán feszült érdeklődéssel . . . végre egyre növekvő nyugtalansággal. A szerelmes trubadúr pedig egyre késik ! A jelentkező férfiak közül egy sem kívánja őt boldogítani, hanem mindenik a maga boldogulását keresi. Kinek pénzre, kinek rangra, összeköttetésekre, kinek állásra van szüksége. A leányt — aki szerelmes trubadúrját várja, — hasznavehetőség, célszerűség, szükségesség szempontjából szokták elbírálni a férfiak. Az egyéni értéket tisztelik, becsülik ugyan a nőben, de nem átalják megkérdezni tőle : — És mit tudsz adni még ? Húsz éven felül minden leány tisztában van azzal, hogy csak olyan ember felesége lehet, akinek anyagi érdekeit, karrierjét, társadalmi ambícióit megfelelő módon előmozdíthatja. Nem várja tehát többé a szerelmes trubadúrt, hanem, ha megengedheti magának azt a luxust, válogatni kezd tetszése szerint a jelöltek között; ha pedig nem válogathat - egyre növekvő keserűséggel vonul vissza a társaságtól és körülbelől úgy érzi magát, a mikor a körülötte szaporodó házasságokat konstatálja, mint a bálozó leány, aki szorongással lesi a négyeshez felálló párokat, mig neki nem akadt táncosa. A véletlen, a jóbarátok sokszor segítenek ugyan a kínos zavaron; de mi történik akkor, ha nincsenek jóbarátok ? Hazugsággal, csalással, szemfényvesztéssel is sokszor sikerül beugratni valakit. De hátha valaki igen büszke, igen önérzetes, vagy pedig igen ügyetlen ahhoz, hogy csaljon, hazudjon és ugrasson ? Egyszerűen nem megy férjhez! A 25 éven felüli nő elkomolyodó arccal imigy töpreng: — Mindenkinek akad párja ! Csúnyábbak, ostobábbak, rosszabbak, szegényebbek, mint én, férjhez mennek ! Miért épen csak én nem ! Nem is az egyéni értéken vagy szépségen múlik a házasság. Csak külsőségeken! Nem, mintha a mai férfiak nem kívánnák meg feleségüktől, hogy lelke, esze, ügyessége és intelligenciája legyen; de ez a kívánság náluk teoretikus marad, amennyiben a prakszisban nem tudnak kellőképen distingválni nő és nő között. Előttük minden nő érdekes tisztán a neménél fogva s ha a külső körülmények megfelelnek igényeiknek, — a legsennnitmondóbb egyéniségű nőtől is könnyen el vannak ragadtatva, csak azért, mert nő. A varázs megtéveszti őket s mire észrevennék a fogyatékosságokat, - a megszokás, a gyermekek, a közös érdekek, a házasság ezer összekötő szála megtették kötelességüket. A férfiak alapjában véve nem tehetnek arról, hogy nem ismerik a nőket; mert mindenki, a ki csak szeret valakit, a saját egyéniségéből igyekszik kölcsön adni minden tulajdonságot, melyet a maga asszonyában tudni akar. Az alapos kiismerés, a kellő értékelés után nem minden asszony helyzete irigylésre méltó s a legtöbb házasság nem boldog. A házasságon kívül maradt leányok azonban nem akarják ezt tudomásul venni s mindig azt gondolják, ha néha tagadják is: „ Igaz, nem minden asszony boldog! De minden vén leány boldogtalan !“ A feminista törekvések, a munka sokoldalúsága némiképen még védik ma a vén leány kedélyét, enerzsiáját, életkedvét, de egyetlen : egy sincs közöttük, aki olykor fel ne lázadna a j férfiak Ízlése, a sors szeszélye s a társadalmi erkölcs szigora ellen. Az élettársról, a férjről még kevesebb keserűséggel mond le a nő, mint a gyermekről. Akárhány vén leány igy zúgolódik: — Mi jogon fosztanak meg engem az emberek attól, hogy életet adjak ezer örömmel, még több aggódással egy gyermeknek, akibe bele neveljem lelkem minden jó érzését, egyéniségem intelligenciáját; akit körülvegyek azzal a tengersok szeretettel, amely belém szorult! Mig a munka, elfoglaltság, siker, elismerés sok mindenért kárpótolhat, - ez a legnagyobb űr örökre betöltetlen marad s akár ad számot róla magának valaki, akár nem, ez az üresség teszi legtöbb esetben félszeggé, szerencsétlenné a vén leányt. Mert hiszen a mai nő sokkal önállóbb, függetlenebb hajlamú, semhogy ne tudna boldogulni férfi nélkül is! De a gyer- mektelenség savanyúvá változtatja ajka körül a mosolyt; irigygyé, csípőssé teszi a boldogabbakkal szemben s átokszerüen sulyosodik egyéniségére csak úgy, mint életmódjára és társadalmi helyzetére. Az elváltozásoknak, félszegségeknek nincs határa s a szomorú komikumnak ezer variációja kering ezen az egyetlen témán: a vén leány! IRODALOM. Köznapi imák. — Révész János imakönyve. — (S—r.) A tagadás nem ismeri a halált. Százféle alakot öltve hálózta be finom micé- liumaival a társadalmat és tudományt egyaránt s eljutott az emberi lélek felületére, letörölve róla, betakarva rajta a hitet s ajándékul adva cserébe a sokszor nagyon is kétes értékű tudást. Uj szenzációk ragadtak bennünket magukkal; a íelvilágosultság jelszava alatt hűtlenek lettünk önmagunkhoz s mohó ajakkal szívtuk magunkba a mérget. Építési szenvedélyünk első ténye a rombolás volt, a második az el- csüggedés, — sokszor az apátia. S a himpor lassankint lekopott lelkűnkről. A hit, a vallásosság naiv bája száműzetve vonult ki belőlünk s a romokat bevilágította a tudás hideg, sápadtfényü napja. Az őrűletes gyorsaságban éveknek kellett elmulniok, mig rájöttünk, hogy meg vagyunk csalva. Ideáljaink hazug lidércekké fokozódtak le, jelszavaink üres, idétlen hangokká váltak s ; kifosztottságunkban epesztő vágy fogott el a detronizált ideálok után. Mert hazug volt az új világ és hideg, — a kedély nem volt képes fölmelegedni kiélt fényénél. Azok, kik a nagy harcban halálos sebet nem kaptak, sietve futottak vissza a kiindulási ponthoz; konstatáltuk valamennyien, hogy hamis utakon jártunk s a lélek gyámoltalanul próbálta meg a régi repülést a régi szárnyakon. * ’* * . Révész Jánosnak nemcsak hitsorsosai, de általában minden keresztény ember sokat köszönhet az új imakönyvért. Szárnyakat ad az áhitatnak, fokozza a hivő lélek elmélyedését s új utakat mutat meg az Istent kereső léleknek. Az élet majd minden körülményére megtalálja benne forgatója a vigasztalást, a támaszt, a reménységet. Hangja közvetlen, a lélekhez könnyen férkőzik, állandó kontaktust tud teremteni a kettő között. A hitbeli érzés majdnem minden skálája megvan Révész imakönyvében. Olykor szelíden csobogva folyik tova, felületén vizi liliomokat tükrözve vissza, máskor a vallásos páthosz szárnyán ragadja magával a telket az Ur közelébe, kit segélyével minden hivő biztosan megtalál. Nyelvezete igen érdekes és mindenütt tősgyökeresen magyaros. Olykor szerencsésen találja el az evangélium archaisztikus és a lelket vallásos elmélyedésbe ringató hangját, ami csak fokozza a könyv közvetlenségét. Általában az imák mindegyikén meglátszik a gondos és rutinos iró kezemunkája. Az imakönyv a szerzőnél rendelhető meg. Ara 6 korona. Nyomása Nánásy István helybeli nyomdatulajdonost dicséri, kiállítása pedig Dávidházy debreceni könyvkötő szerencsés stilizáló tehetségének válik díszére. Megjelent a Kultúra-cimü folyóirat második száma, gyönyörű kiállításban és valóságos kötetnyi terjedelemben. Elsőrangú művészek festményeinek másolataival díszítve, fényes papíron, Ízléses kiállításban. Az egész magyar sajtóban egyedülálló e folyóirat külső disz és belső tartalomgazdagságára nézve. Szabolcska Mihály, Harsányi Lajos, Gyóni Géza, Köveskuti Jenő, Ruff Andor, Remetei Dezső, Molnár Kálmán verset; Rákosi Jenő, Pékár Gyula, Győri Jenő, Fáik Richárd, Móricz Pál, Ámon Vilmos, Albert József, If. Kárpátig Endre, R. Nagy Béla, Sárosi Andor, Basch Árpád Relle Pál novellákat, kulturális cikkeket, kritikákat írtak bele. Szerkesztője Ámon Vilmos, Sopronban. Ára negyedévre 5 K. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete. A Molnár=féle «ÉsfeZzSL Kossuth=utcai üzletben, az üzlet feloszla= tása folytán az összes árukészlet kiárusittatik. x_,
