Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

1910. február 27, PfagyV>án.yai Hírlap 3 is szívesen megrendelem és kinek-kinek saját nevére megküldethetem. Azonban azt ne higyje senki, hogyha most egyszer permetezett, már eleget is tett egyszer s mindenkorra; ob nem ! Hanem igenis évente folytatni kell, bár már első évben meg fog győ­ződni mindenki annak előnyeiről. Igen hasznos a kénmájoldattal való per­metezés a ribizli és köszméte (egres) bokrokra is, mert nem hiszem, hogy ne tapasztalták volna, hogy midőn fél érésben vannak, sok helyen e bogyó-félék, a levelek elsárgulnak és lehullanak, a bogyók pedig félig fejlődött állapotban meg­érnek, sőt nagyrészt ki is peregnek. Az ilyen bokor félén is bizonyos gombák élősködnek és a miatt mennek tönkre. Azonban ezen bogyó féléknél elég tavasszal és ősszel permetezni. Sőt mondhatom, hogy a szilvafákon oly nagy mérvben fellépett levélrozsdásodás ellen is sikerrel jár a kénmájoldattal való permetezés, azzal a külömbséggel, hogy a szilvafák alól feltétlenül össze kell gereblyélni a leveleket és elégetni. Igen jó sikerrel lehet használni az őszi­barack, kajszinbarack, meggy és cseresznye féléknél is a kénmájoldattal való permetezést. Vásárhelyi Gyula. Grünwald Mór előnyösen ismert gőz mü-keimefestö és vegy­tisztító gyüjjtödéje a l^linorifa-malom épületében, Hid-utcán, dr. Kádár átellenében. A Teleki Társaság felolvasó ülése. A Teleki Társaság szakított ezúttal eddigi szokásával és nem matiné, hanem estély alak­jában tartotta meg rendes havi ülését f. hó 19-én. És örömmel Írhatjuk, hogy társadalmunk szine-java ott volt, lelkesedett a szépért, ne­mesért ! A felolvasó ülést 8 óra után Révai Károly elnök a következő beszéddel nyitotta meg: ,,Mélyen tisztelt Közgyűlés! Kissé szokatlanul hosszas hallgatás után Társaságunk ma ismét a nyilvánosság elé lép, hogy szerény keretek közt szellemi élvezetet nyújtson az arra vágyakozóknak. Hogy elérjük-e célunkat? az attól függ, minő szempontokat keres a közönség. Ha meg­elégszik azzal, mit ideális lelkünk legjavából nyújtunk, — akkor győztesek vagyunk! Ha rendkivüliségeket vár, melyek izgalomba hozzák a csöndes idegeket, fölkorbácsolják a vért, lángra gyújtják a szemeket; akkor vesztett perünk van! Mert Társaságunk egyedüli célja a magyar nemzeti szellem ébrentartása, s a közönség tár­sadalmi életének egyesítése a szellem világában. De én hiszem és tudom, hogy a közönség nem az utóbbit várja tőlünk— Hanem igenis kívánja lelki szükségből a tiszta, hamisítatlan erkölcsi élvezeteket, s a magyar nemzeti szel­lem megnyilatkozását! Jól emlékszem még egy helybeli lapnak ezelőtt pár évvel irt egyik lelkes vezércikkére, melyben a szerkesztő úgyszólván nyilvános esküt tett a létesítendő irodalmi társaság támo­gatására. A hirlapok a közvélemény megnyilat­kozásai szoktak lenni. Az a lelkes vezércikk elmondta akkor, hogy „a magyar géniusz virá- goztatja fel az irodalom, művészet és tudomány száradó rózsakertjét, s bűbájos szavára meg­szólalnak berkeinkben a csalogányok, és minden kis falu harangja magyarul kongja el háláját az ég Istenének!“ S oda kiáltotta a közönség ne­vében, hogy „versenyezzünk egymással a szép, a nemes, a magas ideálok fejlesztésében! Rög­zítsük meg az istenit: a gondolatokat, s vigyük azokat sok-sok ember elméjébe át.“ „Emeljük fel azt a hatalmas épületet, melynek irodalmi kör a neve; s legyen ez a kör cselekvő, az alkotó, a tüntetés nélkül szervező, dolgozni szerető társaság, melynek minden egyes tagja lelkiismeretesen, buzgón, szeretettel csak annyit adjon a nagyközönségnek, a mennyit Isten adott neki!“ Mélyen tizztelt Közönség! Tényleg ezeken épült föl ez a szerény irodalmi kör, mely min­den megnyilatkozásában a nemzeti eszme szol­gálatában áll. S ezért joggal várhatjuk el, hogy megfe­lelő támogatásban részesüljön. Meglehet, hogy eddigi felolvasó üléseink idejét választottuk meg helytelenül; s az érdek­lődő közönség legjobb akarata mellett sem láto­gathatta felolvasó üléseinket. De a Kaszinó igazgatóságának lekötelező figyelme, s Társa­ságunk iránti meleg érdeklődése lehetővé tette nekünk, hogy üléseinket jövőre itt e helyiség­ben, nagyobb közönség jelenlétében tarthassuk meg. Nem mulaszthatom el ezért a Kaszinó el­nökének hálás köszönetét nyilvánítani. De köszönöm a mélyen tisztelt Közönség­nek is, hogy ez alkalommal oly élénk érdeklő­dést tanúsított szellemi munkásságunk iránt, s midőn kérném, hogy ezen érdeklődést a jövőre is leikökben ápolni szíveskedjenek, — a Teleki Társaság Xl-ik felolvasó ülését megnyitottnak nyilvánítom.“ Ezután Borbás Géza r. tag olvasta fel A büszke szegény c. ügyes rajzát. Ennek tárgya egyike ama tragédiáknak, melyek úgyszólván mindennaposak. Rajzának hősét, Fortuna istenasszony fel­emelte a porból, „beütött a bányája“, s ennek nyomán körülrajongták a jóbarátok; majd meg egy szeszélyes percében visszasujtotta őt For­tuna a porba, a nyomorba, ahol már nem is­mertek rá egykori barátai. A tárgy egyszerű, de a beállítása nagyon érdekes. Mi már csak mint szegény nyomorulttal ismerkedtünk meg vele, amikor félve lép be a vendéglőbe, ahol azelőtt otthonos volt, - melegedni. S szegényen megesik a szive a világ lányának: a kaszirnőnek. Meleg ételellei kínálja, jó szóval szól hozzá, oda telepszik melléje. S ő, aki nyomora dacára sem i tudott kérő szóval fordulni volt barátaihoz, most enged büszkeségéből: elmondja szomorú j sorsát. — De nem megy többé oda, ahol egy villogó szemű leány jó szava és meleg étele meg tudta törni dacos büszkeségét. A mese ügyes szövése, a lelki mozzanatok éles szemű megfigyelése és rajza, az alakok jellemének egy-egy odavetett vonással, de mégis biztos kézzel való körvonalozása méltán dicsé­rik a szerző szines tollát, elbeszélő tehetségét. Tetszéssel fogadott felolvasása után Révai Károlynak ,, Etele temetése“ c. elbeszélő köl­teményében gyönyörködtünk. A naiv éposz hangján és körülményességével mondja el tár­gyát, mely a világverő Etele, a világ pörölye haláláról szóló mondának egyik változatát mu­tatja be, de eredeti felfogással. Oda visz ben­nünket a zsongó Tisza árja mellé, amely egye­dül tudja, hol van eltemetve Isten ostora a hármas koporsóban. Etele a nászéjszakán meghal. Haláláért a költő Ildikót teszi felelőssé. S ősz Ubul, a táltos, megátkozza érte súlyos szavakkal. Nagy királyát eltemeti Ubul titokban; a rabszolgákat, akik a temetést végzik, leöleti, s hogy senki se tudja, hol nyugszik Etele, önmagát is megöli: „Megnyitja szivén az élet csator­náját.“ Az átok megfogan: Ildikó nem leli nyu­galmát, hanem tébolyodottan keresi urát. Ezt a mondát összefüggésbe hozza a költő a Tisza szeszélyes nyughatatlanságával, háborgó haragjával. Azt mondja, hogy mikor a Tisza vize tombol, zúgva-búgva áttör a gáton s vág­tat a rónán át, — olyankor „koporsóját rázza a hős Etelének bosszúálló lelke.“ Ősz lantosunk elbeszélő vénával megirt poémája a lendületes előadásban nagy hatást tett mindnyájunkra. Az ismert tárgy eredeti föl­fogása lekötötte érdeklődésünket; verselésének könnyedsége, nyelvének zenéje, epikus hangjá­nak hol bársonyos lágysága, hol megrázó ereje, súlya, tömörsége (Ubul átka!), főleg pedig a minden szavából kiérezhető magyar szív dobo­gása az ihletett poétát mutatta be, akinek az érzés minden árnyalatához megvan a maga sajátos hangja. Előadását élénk tapssal fogadták. A műsor 3. és utolsó pontjában Szőke Béla énekelt néhány népdalt b. Kováts Géza zongorakiséretével. Szőke lírai csengésű hangja jól érvényesült a magyar nóták előadásában: ez az ő erős oldala. Ügyesen bánik a hangjával; főleg nagyszerű decrescendoját élveztük. Köny- nyedén simult az énekhez Kováts G. zongora- kísérete, ahogy azt nála már természetesnek találjuk! De nagyon szívesen vettük volna, ha néhány nótát játszott volna még pompás tem­peramentumos előadásában. A műsor lezajlása után még sokáig együtt maradt a társaság, melynek mulattatásáról ez­után már a Kaszinó buzgó igazgatója gondos­kodott a tombolajátékkal. Majd közkívánatra Zsembery Ilona dr. Lakatos Mihályné és Kilián Béláné zongorázott nagy tetszést keltve, továbbá Szőke Béla énekelt Kilián Béláné ügyes zon­gorakiséretével. Jelen voltak: Asszonyok: Balezer Györgyné, Borbás Gézáné, özv. Delhányi Zsigmondné, Gábor Sándorné, Gellért Béláné, Jeney Gyuláné, b. Kováts Gézáné, Kiss Béláné, Kilián Béláné (Felsőbánya), dr. Lakatos Mihályné, Morágyi Istvánná, Prihradny Kálmánná, Révai Károlyné, Szentmiklósy Józsefné, dr. Stoll Tiborné, dr. Tóth Gáborné (Felsőbánya), Virágh Lajosné, dr. Wagner Józsefné. Leányok: Bertalan Máriskó, Delhányi Erle, Gellért Elma, Kováts Adrién, Morágyi Rózsika, Márton Irma, Neubauer Hermin, Szentmiklósy Dusika, Takács Ilus, Zsembery Ilona. Keli strófák. — Tordcvy Imrének. ­IIa le is szid érte, papírra öntöm, IIa meg is korhol, de felköszöntöm, Ki ifjúi hévvel nagy negyven évet Hivatalosan már keresztül lépett. Hazug az évek mogorva száma, Sok ifjú legénynek nincs annyi álma, Mint ahány most is öreg szivében Incseleg tisztán, tavaszi fényben. Őszülő fürtjén nem a tél reszket, Magyar szive' még dalt is eresztget, Legyen is büszke mindig rája, Hogy el nem hervad az ifjúsága! Flovidor. HÍREK. Február 27. Személyi hírek. Dr. Kádár Antal kincstári kerületi főorvos; úgyszintén dr. Fass Gyula ügyvéd Budapestre utaztak. Esküvő. F. hó 26-án tartotta Pohorellán esküvőjét Gretzmaeher Gyula nagybányai bánya- segédmérnök Schröder Vilmával, a Koburg főhercegi vasgyár igazgatójának leányával. A Teleki Társaság felolvasó ülése. Mint értesültünk, a Teleki Társaság legközelebbi felolvasó ülését a nagybányai bányászati és kohászati egylet estélyével kapcsolatban, már­cius hó 12-én este tartja meg a Kaszinóban. A tárgysorozat egybeállitásán az elnökség most fáradozik. Az estély iránt széles körökben nagy érdeklődés mutatkozik. Felsőbányára róm. kath. segédlelkészül Vilmos Endre kálmándi kisegítő helyettest he­lyezte át a megyés püspök. A Nőegylet múlt vasárnap d. u. tartotta közgyűlését dr. Kádár Antalué elnöklete alatt, ki fenkölt szavakkal emlékezett meg néhai Öttö- mösy Gyuláné érdemeiről. A számadások és költségvetés letárgyalása után a megüresedett pénztárnoki állásra Weisz Lajosnét választották meg. pár Berindán Ödön szoba= és templomfestö, mázoló és cégiró.*ms Elvállal minden e szaKmátoa vágó munltát modern és ízléses kivitelben.------ ' -------------- ■ ■— Lakása: Fazekas-utca 15. szara. --------—-----------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents