Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
TÁRSADALMI É3S SZÉriRODALMI IIETIXjAI5Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársak : Révai Károlyf Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: JYlorvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-<Fő)-tér 14. ■■'■■■■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ■ Küzdelem a boldogulásért. Február 26. Nyílt harcot folytatnak egymással az agráriusok és a merkantilisták és ez a küzdelem nem hagyja érintetlenül az iparosokat sem. Az agrárius a saját gazdaságán igyekszik nagyobb előnyöket elérni, a kereskedő a föld terményeinek és az ipar produktumainak jobb értékesítését keresi és igyekszik kieszközölni, az iparos pedig szakmájában mind jobban tőkélesül- ve, gazdagabb jövedelmi forrást kíván nyitni. '* Ez a küzdelem különösen az agráriusok és a merkantilisták között élesedik ki. Eredete e harcnak Németországban van, a hol a junkerek irtóháborut indítottak a kereskedők ellen. Németország védvámos politikája, — mely hazánk nemzetgazdaságára is jelentékeny befolyást gyakorol — a szemben álló erős érdekfelek háborúskodásának következménye. Nem is volna hozzá semmi közünk, ha a mi érdekeinket oly veszedelmesen nem érintené, ha itt is elmond- hatnók, hogy: „inter duos litigantes ter- cius gaudet“, de — fájdalom — nekünk semmi okunk sincs ezen veszekedésen örülni, mely reánk nézve végzetes következményű lehet. Arra azonban különös okunk van, hogy a káros viszálykodás terén ne kövessük a rossz német példát. Sőt éppen nálunk kellene a mezőgazdaságnak, a kereskedelemnek és az iparnak közös erővel, közös egyetértéssel nemzetgazdasági viszonyaink felvirágoztatásán munkálkodni. Mert a magyar mezőgazdaság fejlődése a magyar ipar jövőjétől függ, s minthogy ez oly sok és nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni, ezt a mező- gazdaság is sínyli, sőt a kereskedelmet is hátrányosan érinti. Csak kifejlett honi ipar veheti elejét a gazdasági termények elértóktelenülésének. Nemzetünk közgazdasági fejlődésének alapja az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság, ezen három főfoglalkozás sikereiben gyökerezik. Ha a mezőgazdaságot az iparnak kell emelni s virágoz- tatni, nagyon rendén van, hogy ez is tegye meg magáét az ipar öregbítésére, de éppen úgy szükséges, hogy karöltve járjon a kereskedelemmel, melynek hivatása a mezőgazdaság terményeit értékesíteni. A hazánk jövőjében való hit a magyar nép szent evangéliuma. Aligha létezik nemzet, mely országát oly hőn, oly lángolón szeretné s üdvére oly lelkes buzgalommal munkálkodnék, — mint a magyar. A hazafiság legnagyobb erénye a magyarnak. Csakhogy ezen nemes tulajdonságunkat nem érvényesítettük eddig s mindenben helyesen. Sokkal hatásosabb, áldásosabb az a hazafiság, mely egyetlen órát sem tölt el céltalan vitatkozásokkal, hanem igyekezzék munkálkodva előmozdítani az egyén, a család és az ország jólétét az által, hogy mindenki a maga munka és foglalkozási körében buz- gólkodjék, mi által hazánk nemzetgazdasági viszonyai rendkívüli arányban javulnának. Mindenkinek a vállára elég feladat teljesítése nehezül s ha azon pozíción, melyre honfi és embertisztünk állít, hűen teljesítjük kötelességünket: leróttuk önmagunk, a család, a társadalom és a haza iránti tartozásunkat. Okos, körültekintő s az összes gazdasági érdekeit szemelőtt tartó kormányzat mellet a nemzetgazdasági tényezők, tehát a mezőgazdák, a kereskedők és az iparosok egyetértésére most nagyobb szükségünk van, mint valaha. Nincs tehát helyén, ha torzsalkodásokkal gyengitjük erőnket. Aktuális séta. Február 25. Esott már szó e lap hasábjain az új gimnáziumról, bár más nézet hangsúlyoztatok. Most, hogy a miniszteri kiküldöttet várja a város ez ügyben, a magam részéről oly dolgokat elevenítek fel, a mik megszívlelendők. Az új épületet mint tudjuk, a régi gór. kath. temető helyére tervezik a mostani jégpálya mögé. Absolute nem tartom szerencsés gondolatnak ezt a helyet erre a célra; egyrészt azért, mert erős talajvizes hely, amennyiben itt gyűl össze a Kereszt- és Virághegy összes vize, a mi ilyenkor tavasz- szal különösen szembetűnő. Másrészt és főként R nagybányai Hírlap tárcája. Egy felolvasás, melynek végén a cime. — Részletek Rozsos Istvánnak a Kath. Legényegyletben tartott felolvasásából. — ... Elhatároztam hát, hogy felolvasásom tárgya a pipa, a dohányzás lesz. De nehogy azt gondolják igen tisztelt hallgatva pipáló és füstölve hallgató egyleti tag urak, hogy én most, ha nem is a világ kezdetétől, de legalább is Nóé apánktól kezdem. Nem bizony! Még pedig azért nem, mert akkor még ez az ördögi füstölő szerszám nem is létezett, nem volt akkor még dohány, vagy ha volt is, nem ismerték azt, s igy Nóé apánk bizony csak pipaszó nélkül kvaterkázott. — Talán azért is ártott meg neki a „szesz !“ Mert kérem, a füstölve kocintgatók azt állítják, hogy a dohány méreg ellensúlyozza a szesz mérgét, s a mindkettőt egyszerre élvező nem „rúg be“, hanem csak mint a kigyó, melynek szájába nikotin folyadékot — értsd pipaszár- levet — csepegtettek, hosszan, minden rugka- pálózás nélkül elnyúlik s élvezi az igazak álmát akár a jéghátán is, most már pipaszó nélkül. De azt se gondolják kedves és kedvetlen hallgatóim, hogy talán valami „Jópipák“-ról fogok önöknek itt híres és hirtelen történeteket elmesélni ! Oh nem! Bár ezeknél bátran kezdhetném nemcsak Nóé apánktól, hanem még inkább a vízözön előtti korból, mert hisz éppen a „Jópipák“ miatt szakadt a világra ez a nagy vizes veszedelem ! így hát végre is megállapodtam volna A „pipa“ címben, de e rövid cim még sem elégített ki, nem pedig azért, mert kérem, ma már még a parasztosztálynak is csak az öregebbje fordul a pipához s a pipagyárosok még subvenció mellett is maholnap tönkremennek, viszont a cigarett-papirgyárosok annál inkább gazdagodnak, mentői vékonyabb papírral ajándékozzák meg a füstölő világot. A jó öreg pipák, azok a nagy megtiszteltetésben részesült családi ereklyék, miknek számára külön berendezett „pipatoriumok“ voltak, nagy búsan regélhetnek azokról a jó időkről, mikor öbleik szűzi állapotban levő, finánc nem látta drága muskotállyal tápláltattak s jó hitvestársként élve, kisérték gazdáikat, sokszor több nemzedéket is szép pipaszóval a másvilágra. De hát kérem, változott a világ! Lenézik a nehézkes, szép feketére szitt tajtokat is. Nem adnának egy finom cigarettát egy egész pipagyárért. Hja, ez is jellemzi a mostani könnyelmű világot! Könnyebb szerrel lehet füstölni, s a nagyobb füst mintegy glória övezi a cigarettázó egész énjét és nemcsak a fejét. Feje inkább csak belül füstöl attól a gondolattól, hogy mi lesz, ha a füst eloszlik s megtudják, hogy bizony nem tűz volt abban, hanem csak füst. Mert bizony sok a mai világban a könnyen füstölő s a füstölve könnyen élni akaró ember! De hát ez mind csak attól van, mert kevés a „vágott dohány“ ! Nó-nó, nem akarok nagyon bizonykodni, de az már mégis csak igaz, hogy a mai férfiak mindenütt füstölnek: otthon, utcán, hivatalban, munkahelyen, társashelyiségekben, mulatságon, vonaton, egyszóval minden kimondható s kimondhatlan helyen. S ezt teszik meggondolatlanul, mert nem gondolják meg, hogy az embernek nem elég a kenyér meg a cigaretta, sőt egy-két-kilenc pohár sör vagy bor sem tartja fenn az életet, ha még annál finomabb pörköltet is szolgálnak hozzá, hanem és főképen sok tiszta levegőre van szüksége . . . Az eledel csak táplál, de a tiszta, friss levegő éltet! . . . Nem a munka, nem a gond, hanem a tiszta levegő hiánya okozza — (nő meg egy kis itóka is) - a gyakran ideje előtti betegeskedést, szolgálatképtelenséget ... A kellő beosztással járó munka az élet fűszere ! . . . Némely „Pipás Gyurka“ alighogy felkelt, azaz még csak a féllábát nyújtotta ki a takaró alól, már is keresi a már este odakészitett cigarettát s ima helyett dohányfüsttel áldoz a Mindenek Urának; a reggeli alig Ízlik, persze mert már a dohányfüst és méreg megtompitot- ták ízlelő szerveit. Reggeli után, fölszerelve magát gondüző füstölő szerszámaivá, elindul, persze füstölve, a munkahelyre, irodába stb. Odaérve mindenek előtt nem a napi teendők számbavétele az első, hanem a füstölő szerszám. Egyik cigarettát gyárt, a másik pipáját hozza rendbe s igy nagy nehezen megkezdődik a mun . . . , dehogy a munka, a füstölés ! Az igaz, hogy aztán - állítólag — gőzerővel — azaz hogy dohányfüsttel halad a munka, vagyis inkább haladna, de ez a Xiapunls. mai száma 8 Oldal.
