Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

1910.február 13. 3XT agyVianyal Hírlap 3 féktelen „kritikai“ hangnak. A Közönség érdek­lődését kész igazolásnak tekintették. Nem kell csodálkozni rajta, ha a lekriti­záltak megtorlásra gondolnak. Az imént kimúlt kormány és pártjai ugyan köpték a _ markukat, hogy majd ők elbánnak a sajtóval. És azóta is készül az uj sajtótörvény, a melynek célja — semmi kétség - éppen a kritika jogainak szabályozása volna. Viszont azok, a kiknek nagy okuk van tartani egy kis megrendszabályozás- tól, a sajtószabadság „örök“ jelszavát kezdték harsogtatni. Szó sincs róla, a sajtószabadság nevében éppen elég visszaélés, sőt gaztett tör­tént már, valamint a kritika nevében is. Bizonyos, hogy a megkritizálhatóknak is jussuk van elle­nükben egy kis oltalomhoz. Ki fogja a kritikai jog kódexét megcsinálni és hogyan ? A magyar újságírás jövőjének alakulása függ ettől a kérdéstől. A fernezelyi anyagyilkos leány. Ez a lány, ha a gyilkosság bűnét a bölcs igazságszolgáltatás minden kétséget kizárólag megállapítja, a mi tulmodern és érzéket haj- hászó századunk legförtelmesebb gonosztevője. Az anyagyilkosság a legégbekiáltóbb bűn. Az apagyilkosságnál fordulhatnak elő olyan lélek­tanilag enyhítő körülmények, melyek a nagy­tömeg hangulatát a vádlottra nézve kedvezően irányítják. Egy zseniális védőügyvéd mindig talál hivatásszerűen olyan pompás érveket az utolsó esetben, hogy a gyilkost tüntetheti fel mártírnak, mint a ki, az apa botrányos, család­jának testét-lelkét megölő életmódját a leg­ridegebb impreszionista színekben ecseteli s a gyöngébb nőnem bizonnyára a mélységes rész­vét minden lelki billenősével hajlik az apagyil­kos felé, a ki tulajdonképen családjának meg­váltója volt akkor, mikor egy felesleges állat­embert erőszakos utón az örök enyészetnek átadott . . . Előttem incselkedik ennek, a nagybányai Haverda Mariskának pompásan sikerült arcképe. A festőművész Madonna arcnak véli, a közön­ség egy valóban ártatlan kis iskolás leánynak, a ki buzgón elmélkedik magányos óráiban egy jóképű szabólegényről s két elemi osztályra ter­jedő ismeretkörével és álomvilágával akkor látja minden örömét megtestesülve, ha édesanyja vasárnap egy pár pántlikával szegi be szőke- fürtü hajzatát s a sáros utón ünneplő cippelő- jével végig libbenhet, mely formás bokákat is takar s a mely finoman simuló egyszerű, fehér harisnyája a romlatlan lelkekben nem annyira vágyakat, mint inkább áhitatos tiszteletet éb­reszt ... A nyomozás eddigi tényállása szerint az anyját, testének-lelkének adóját ölte meg. Ölel­gette, csókolgatta, meleg borral itatta. Tisztelet- teljes kézcsókja áldón borult arra a kézre, mely melengette, ápolgatta s a mely kéz a maga puha lágyságában Botond kezénél is erősebb : az édes anyai kézre. S mikor a jó, a szerető asz- szony — hiszen primitiv teremtés volt - a szo­katlan gyönyörűség és a bor okozta mámor hatása alatt álomittasan pihenni tért, s talán egy áldó imát is rebegett az ő derék, engedelmes leánya boldogságáért, ez a nemes lélek már gondoskodott volt az anyja lelki üdvösségéről. Egy beretva volt szószóló a mindenek Ura előtt s a hörgő áldozat mellett a gyermeki sze­retet gyönyörűséges tanujelét adta : takarított, sepert, szorgalmasan eltüntetvén minden nyomot, vérfoltot, mely egy rettenetes, irtózatos anya­gyilkosság megtorlásáért kiáltott az Égbe . . . „Nem tudom“. Ez a lánynak, egy tizenöt éves fejletlen, törékeny vadállatnak minden védekezése. Egy köny, egy sóhaj nélkül, a czi- nizmus olyan szörnyű megtestesülésével várja a sorsát, mintha egy csirke pusztulásáról volna szó. Az anyját fel sem emliti. Egy kölyök kutya, egy oktalan állat hetekig nyöszörög elkóborolt, elpusztult szülője után s egy emberi lény, ki mindenét édes anyjának köszönheti, ki ártat­lannak hangoztatja magát, közönbosen, uyugod- tan alszik, eszik, nyomorultan elpusztult any­járól nem tud eszmélni, nem tartja arra méltó­nak azt a porló áldozatot, a kinek a szive még halálában is bizonyára mélyen érző anyai szív és hálát ad a Jónak, hogy a gyermekbiróság megmenti az ő gyilkos leányát a bitófától ... (F.) HÍREK. Február 12. Vasárnapi levél. (JV. H.) Hirdetjük'folyton és folyton, nap-nap után, hogy le az alkohollal, de még azt senki ember­fiának a szájából nem hallotuk: le a kártyá­val ! Már pedig ha összehasonlítjuk e két rosz- szat egymással, akkor meggyőződhetünk, hogy a kártyázás sokkal nagyobb romboló hatással van a társadalomra, mint az alkohol élvezete. Nem olvastunk sehol és semmiféle statisztikát, amely az emberek kártyázásáról kimutatást nyúj­tott volna. Ellenben az alkoholélvezőkről szem­léltető ábrák vannak forgalomban, melyek meg­mutatják, hogy az alkohol hatása alatt a fiatal serdülő kortól kezdve az aggkorig, milyen a folytonos változás. Vegyük csak fontolóra, hogy a két rossz között mi a különbség ? Mig az alkoholélve­zőknek legnagyobb része saját testét teszi tönkre, addig a szenvedélyes kártyásoknak igen nagy zöme egész családokat juttat a tönk szélére. Az alkoholélvezők hamis játékot nem űzhetnek, mert azok csak önmaguknak árthatnak legtöb­bet, mig ellenben a kártyások másoknak, más családoknak is nagy anyagi károkat okozhatnak játékaikkal. Hát mikor az ég tündöklő királyát, a napot a hold váltja fel az ezer és ezer fénylő csillaggal együtt, akkor hányán vannak az emberek közül, kik napi keserves keresményöket a kártyaasztal mellett verik el. nem gondolván azt meg, hogy otthon a család miből fog megélni. Nézzünk csak széjjel a falvakban, ott is látni fogjuk, hogy a hétnek minden ünnepén vagy vasárnapján nemcsak a serdülő fiatalok, hanem az öregebb emberek is a korcsmák bűzös leve­gőjében mennyire ütik a huszonegyest stb. Szó­val: a kártyajáték sokkal többet árt az emberi társadalomnak, mint az alkohol élvezete. Hisz a kártya játszma is sokkal többféle, mint az al­kohol faja. Már most, ha összemérjük az al­kohol-fogyasztókat a kártyázó sereggel, bizo­nyára nagy különbséget találunk a kártyások ol­dalán. Mindezekből világosan látható és az éle­tet megfigyelve, tapasztalható, hogy nemcsak az alkohol romboló hatása ellen kell síkra szólnunk, hanem törekedjünk arra, hogy a kártyázok, ki­vált a hazárdjátékosok számát tőlünk telhetőleg leapasszuk. Itt az ideje, hogy ebben az irányban is nagyobb figyelemmel meginduljon a társadalmi mozgalom. Személyi hírek. Rojitsek Sándor az igazságügy- ministeriumhoz beosztott kir. törvényszéki biró hivata­los ügyben városunkban időzött. - Thorma János festő­művész budapesti útjáról hazaérkezett. Eljegyzések. Dr. Warsa Ernő gyógyszer­tártulajdonos eljegyezte özv. Fodor Dánielné szolnoki lakos leányát: Ilonkát. — Benkő Sándor szatmári kávékereskedő eljegyezte Galló Antal műasztalos polgártársunk leányát: Margitot. A városi takarékpénztár választmánya ma vasárnap d. e. 11 órakor a pénzintézet helyi­ségében ülést tart az 1909. évi zárszámadás és mérleg megállapítása tárgyában. A Gazdasági Egylet választmánya múlt vasárnap d. e. 11 órakor Szabó Adolf elnöklete alatt látogatott ülést tartott. A tárgysorozat első pontjaként sajnálattal vette tudomásúl Darányi Ignác volt íöldmivefésügyi ministernek távozását tudató leiratát, viszont gróf Serényi Béla új ministert támogatásáról biztosította. A gyümölcs- értékesítő társaság működésének megkezdésére vonatkozó jelentést örvendetesen tudomásul vette, valamint azt is, hogy a földmivelésügyi minister a nagybányai gazdáknak az ojtványokat 50% árengedménynyel biztosította. Azután messze kiható döntésre kéri a közgyűlést, midőn csekély jövedelme terhére évente öt darab 30 koronás jutalom megállapítását javasolja azon kisgazdák részére, kik gyümölcsösüket minta­szerűen és szakszerűen kezelik. Glavitzky Károly indítványára azt is elhatározta a választmány, hogy az egyesület Írjon fel a ministerhez, mi­szerint gyümölcsszállitásra kedvezményes vasúti tarifát engedélyezzen. Az egyesület közgyűlése jövő vasárnap d. e. 11 órakor lesz. Tea=estély. E hó 19-én, szombaton este a Kaszinóban nők részvételével tombolával egybekötött tea-estély lesz. Külön meghívók nem fognak kibocsáttatni. Özv. Ötőmösy Gyuláné. JgSs'­mert, az előkelő társadalomban közkedvelt úr­asszony költözött el az élők sorából. Ötömösi Ötőmösy Gyuláné szül. Riszdorfer Vilma, kir. jogügyi tanácsos özvegye f. hó 5-én 56 éves korában elhunyt, maga után hagyva egy dere­kasan és hasznosan betöltött élet hosszú em­lékezetét. A megboldogult évek során keresz­tül pénztárosa volt a jótékony Nőegyletnek, mely most dr. Kádár Antalné egyleti elnök kezde­ményezésére koszorú megváltásként alapítványt létesít az elhúnyt emlékezetére. Dr. Ötőmösy Zénó fővárosi és dr. Ötőmösy Zoltán helybeli ügyvéd, továbbá leánya: férjezett Kulcsár Lajosné, vasúti főnök neje és kiterjedt rokon­ság gyászolja a nemeslelkü anyát és rokont. A Nőegylet testületileg condoleált a családnak. Temetése hétfőn délután volt impozáns részvét mellett. A szertartást Duszik Lajos szatmári ev. lelkész végezte. A család gyászjelentése igy hangzik: A súlyos veszteség érzetében, fájdal­mas szívvel tudatjuk az egész rokonság nevé­ben a szomorú hirt, hogy özv. ötömösi Ötőmösy Gyuláné, Riszdorfer Vilma élete ötvenhatodig évében, több heti betegeskedés után, február hó ötödikén, este nyolcz és fél órakor meghalt. Kedves halottunkat február hó hetedikén, délu­tán három órakor temetjük evangélikus szer­tartás szerint. Nagybányán, 1910. február 6-án. Maradjon áldásban emlékezete ! Ötömösy Zénó, Ötőmösy Zenda, Ötömösy Zoltán gyermekei. Kulcsár Loránd, Kulcsár Lajos, Kulcsár Edit, Kulcsár Zénó unokái. Riszdorfer László test­vére. Kulcsár Lajos veje. Özv. Horváth Jánosné,. Polereczky Józsefné, Krecsmár Pálné, Fekete Károlyné, Riszdorfer Lászlóné sógornői. Ötömösy Ödön sógora. Qyermekbiróság. A büntető novellának a fiatalkorú terheltekre vonatkozó része f. évi január elsején lépett életbe. Az itteni kir. já­rásbíróságnál ezen ügyeket Szentpétery Ferenc kir. járásbiró referálja, ki szerdán d. u. 3 óra­kor tartotta az első tárgyalást a nyilvánosság szokatlan részvétele mellett. A tárgyalás meg­nyitása előtt részletesen ismertette a törvény rendelkezéseit, annak humánus intencióját s mélyenjáró logikával mutatott rá a törvény némely hiányosságára s kérte működéséhez a társadalom hathatós és feltétlenül szükséges támogatását. Dr. Nagy Gábor ügyészségi meg­bízott köszönetét mondott a tanulságos ismer­tetésért s ezután kezdetét vette a tárgyalás. Iskolalátogatás. A nagybányai ref. egy­házmegye kiküldöttei: Soltész Elemér lelki- pásztor és Torday Imre világi főjegyző hétfőn látogatták meg a felsőbányái református iskolát s a szokásos visitatio tnegejtésével úgy a val­láserkölcsi, mint a világi nevelést a legteljesebb rendben találták. Délben Nagy Lajos lelkész a kiküldöttek tiszteletére gazdag ebédet adott. Kiállítás. A Művészház (művészeti egye­sület) Budapesten Váci-utca 9. sz. alatt épült kiállítási helyiségeiben rendezett harmadik cso­portos kiállítása ma vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg. A kiállítás „Az impresszionizmus tör­ténete“ cim alatt bemutatja az impreszionizmus világhírű külföldi nagymestereit: Goyától és Velasqueztől kezdve Meneten és körén át egé­szen Cezane, Gauguin és Mathisse köré csopor­tosult neo-impresszionistákig. E nagyszabású kiállításon a maguk művészettörténeti helyeire beosztva bemutatásra fognak kerülni a magyar impresszionisták is, Paál László, Munkácsy és Mészölytől kezdve Szinnyei-Merse Pál 1873-iki fellépésén át a nagybányiaknak a milleniumkor Hollósi Simon vezetése alatt történt első fel­lépésén keresztül a mai magyar impresszioniz­mus képviselőiig. A nagybányai szabad festőiskola. Ez idén is, mint már számos előző évben, május hóban veszi kezdetét városunkban a szabad festő­iskola az ismert mesterek vezetősége mellett. A város áldozatkészségéből bérműtermek épülnek a nyár folyamán és ez nagyban hozzá fog já­rulni a művész-élet fokozottabb, intenzivebb fejlődéséhez. Az iskola vezetése ezúttal tudatja, hogy mindazok, akik ez idén is kedvezményes vasúti jegyre reflektálnak, ezen kérelmüket leg­később március 15-ig ide bejelentsék. A levél­ben pontos cim és 60 fill. bélyegben mellék­lendő. A nagybányai szabad festőiskola veze­tősége.

Next

/
Thumbnails
Contents