Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
6 1910. január 2. hogy a íelapritott kenyér zsemlye, burgonyára eső ne essék, mivel erjedésbe mennek, ez által a madárkák betegek lesznek, sőt néha halálukat is okozza. Az Állatvédelmi Világszövetség a legnagyobb kínzás ellen: az élveboncolás ellen is küzd. Az egész föld kerekségén el van terjedve. Minden neinesszivü egyén pártolhatja bármily csekély összegű (5 fillértől 100 koronáig terjedő) ajándékkal, röpirataink százával való rendelésével is azoknak ingyen való szétosztásával vagy a rendes évi tagdíjnak (2 korona) befizetésével. Dinamit merénylet. Városszerte nagy megdöbbenést keltett az a vakmerő merénylet, melyet eddigelé még ismeretlen tettesek követtek el a szeretet ünnepe, karácsony éjszakáján a kereszthegyi bánya-telep egyik legképzettebb, felsőbb hatósága előtt is osztatlan elismerésben részesülő altisztje : Kriszt Gyula m. kir. bányafelvigyázó ellen. A majdnem tragikus kimenetelű, emberhalállal járó dinamit-merény- let éjfélután egynegyed három órakor történt. Rettenetes robaj riasztotta fel a kereszthegyi negyed nyugvóra tért lakosait s az álmukból felriadt emberek a Portörö utca 27 számú ház elé futottak, melyben Kriszt lakott édesanyjával, testvérével együtt. Hátborzongató kép tárult a segélythozók elé. Kriszt Gyula hálószobájának az utcára nyíló ablakát a robbantószer szilánkokra zúzta. Agya közvetlen az ablak mellett lévén, a hova a tettesek a dinamitot elrejtették, az óriási levegőrázkódás a szerencsétlen embert ágyából a szoba közepére dobta. Feje egy nyílt sebtömeg volt. Az üveg szilánkok úgyszólván egész testébe behatoltak s különösen egyik szemének látóképeségét veszélyeztetik. A teljesen eszméletlen állapotban fekvő embernek az első orvosi segítséget dr. Wagner József kincstári orvos nyújtotta. Csodálátos véletlen, hogy Kriszt édes anyja és nővérei, kik ugyanabban a szobában tartózkodtak, semmi sérülést nem szenvedtek. A pokolian kieszelt merényletnek egy másik áldozata is akadt. Lapsánszky Ferenc szekerész katona abban a pillanatban haladt el a ház előtt, mikor a dinamit felrobbant. Lábán sebesült meg súlyosabban. A nyomozás megállapította, hogy a közel egy kilóra becsülhető dinamitot az ablakpárkányra helyezték el s a gaz merénylők gyujtózsinorral dolgoztak. Ha a dinamitot a ház falába rejtik, a merényletnek kiszámithatlan következményi lettek volna. A csendőrség teljes apparátussal nyomoz, de eddig eredmény nélkül. A merénylet csakis boszú müve lehet, habár Kriszt a munkáság körében nagy kedveltségnek és szeretetnek örvendett. Igazságszerető, emberies, habár szigorú eljárásával ellenséget nem szerezhetett s igy téves egy pár fővárosi lap ama megjegyzése, hogy Kriszt tulszigorú let volna. A súlyosan megsebesült altiszt állapota a javulás felé halad. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál folyó hó 19-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Dec. 21. Gyisze Anna napszámosnak „György“; dec. 21. Tatár János nap- ssámosnak „József“ ; dec. 17. Kupsa János napszámosnak „Flóri“ ; dec. 23. Pájer István bányamunkásnak „Irén“ ; dec. 20. Somai Antal könyvkötőnek „János“; dec. 23. Babucz János bányamunkásnak „Katalin“ ; dec. 27 Lázár Eliáa szatócsnak „Ignácz“ nevű gyermeke. Meghaltak: Dec. 25. Lasek Mihály, r. kath. 59 éves, ácsmester, végelgyengülésben ; dec. 26. Mühlbacher Etelka, ref, 24 éves varrónő, tüdővészben ; dec. 25. Tóth Katalin ref. 1 hónapos, városi fogyasztási adókezelő gyermeke, szivhüdősben. Házasságot kötöttek : Snepp Imre kőműves segéd és Gráz Eszter özv. Török konstan- tinné varrónő nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak : Mészáros János cipész mester szilágycsehi és Szalontai Ilona nagybányai lakosok. Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok- éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indíttatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kőműves-mester magam az építő közönség pártfogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos díjfeltételek mellett. Hörcsög Mi hó lg, képesített kőműves-mester. Nagybányai Hírlap KÉPZŐMŰVÉSZET. Hibás Benczur-kép, Az „Újság“ minapi számában e címen szenzációs dolog látott napvilágot. Korszakos esemény. Néhai Mészáros K. pesti háziúr valami szép ajándékkal akarta meglepni a nemzetet. Mivel is lephetné meg nálunk leginkább a nemzetet? Mi mással, mint olyasmivel, ami dokumentálja ünneplő politikus mivoltunkat. Mert van-e még más érdemes dolog e hon határain belül? Van-e más említésre, megörökítésre méltó- mint a politika!? Mit tehetett mást tehát, megfestette a milleniumi hódolást. Az eszme megszületett — a kép megrendeltetett s évek múlva most került a nagy nyilvánosság elé. Mészáros nem érte meg. Megjelenését botrány előzte meg. A képre nem tették ki az ajándékozó nevét föltüntető táblácskát. A rokonság tiltakozott, az állam mentegetőzött, szóval botrány lett. Most a kép ismét szerepel. Egy plébános fölfedezte, hogy Csáky püspök kezében csak egyszerű kereszt van, holott az „apostoli kereszt“ kettős. E kolum- busi fölfedezés után Benczúr, a mester, igen meglepődött s azóta valószínűleg hosszú néma éjszakákon tépelödik azon, hogy mitevő legyen. A dolog komplikált; mert ha meg is festi a hiányt, mit csinálnak a sok ezer reprodukcióval, amit már egy cég megcsináltatott? Ezen országos izgatottság folytán alakult ki az alábbi discursus: Egy ur: Hallotta, hallotta? Mi történt a 60 ezer koronás mílléniumi képpel? Másik ur: Panama? Panama? Ő: (indignálódva) Na hallja ! Pest és panama. Amaz: ? ! ? Ő: Egy plébános rémes hiány nyomára jött. T. i. hiányzik az apostoli kereszt egyik ága ! Amaz: Tudják már, ki a tettes ? Ö: . . . na, na, na, a képen, a képen . . . Amaz: Jhja vagy úgy! ... Ő: Az egyik ága lemaradt, elmaradt - hiányzik. S a kedves Mestert ez bántja. Tépi a szivét! Tudja, már-már attól féltik, hogy . . . Amaz: (közbevág): Na hallja, ha a lánchíd kőoroszlánjainak hiányzó nyelvéről, illetve a mesteréről keringő szomorú históriát akarja itt uj alakban leadni, hát . . . ő: Dehogy, dehogy, arra már az elemista fiam is kezével legyint . . , ki ugrana ilyesmiért ma a Dunába? Más, más; a k. mester fél — izgatott — levert — tépelödik. Mert megfestené ő azt a hiányzó ágat, de mikor egy cég már több ezer példányban reprodukáltatta. Sőt a karácsonyi ünnepekre mint lapok ajándéka — meglepetés - kulturadó stb. címen már meg is uszták szép Magyarországot . . . Amaz: Na hallja, ez csak a cégnek s a k. mesternek jó! Üzlet! Fényes üzlet ! O: Üzlet, üzlet; de mit csinál szegény mester, ha a sok pár ezer közül csak pár száz követeli szintén a kereszt ágát . . . Sőt felbuzdulva a fölfedezésen, még más hiányok is fölfedeztetnek. Amaz: Na tudja, ami az illeti - hát ha már hiányokról beszélünk — hát nekem is volna egy utógóndolatom . . . Ő: (Hirtelen közbevág): Nekem is! Amaz: Határozottan emlékszem pl. az egyik főmagyar alsó-szélső mentegombja . . . ():... ugyan, ugyan! Mit gombja — egy gombsor hiányzik . . . sőt ferdén vannak föl- varrva és beszegetlenek a gomblyukak! Amaz: (közbevág): Eh, ezt a szabóm is mondta, de azok az arckifejezések. Hol az ünnepélyes mosoly, hiányzik a hivatalos derii ? Látta az egyik mily unott arcot vág, az, akinek egy vivómester kifogásolta a fringiáját . . . 0: A fringiáját? Amaz: ... na igen a kezében is van egy kihúzva, meg a hüvelyében is . . . Ő: (bizonytalanul) . . . hm.; hátha ő volt a hires Kinizsi? . . Amaz: Igen hiányos ismeretei vannak hazánk történelme körül . . . Ő: Na ezt hagyjuk . . . Van itt más is. A suszterem kifogásolta a lábbelieket. Igen kicsinylőleg nyilatkozott. Amaz: (közbevág): Eh, mit maradjon a kaptafánál! De a kifejezés! Az unalom az arcokon - minek pihenteti a lábát az a . . . Ő: . . . minek áll olasz vívó állásban, mikor magyar főur . . . Amaz: ... na köztünk maradjon a művészi körök is . . . 0: Nos? Nos? Érdeklődnek? . . . Amaz: Nü-ná . . . Tegnap a kávéházban hallottam, hogy egy boglyas piktor mondott valamit s a többi igen mulatott . . . ü: Nos mit. Panama? . . . Panama? Amaz: (indignálódva): Na hallja Pesten! ():??? Amaz: Azt mondotta, hogy a legnagyobb hiánya a képnek . . . (súgva) . . . Ö: (tölcsért csinál a kezével a füléhez) . . . Amaz: ... a legnagyobb hiánya a művészet. Ö: (olyan arcot vágva, mint a borjú az uj kapura, avagy mikor valaki valamit nem ért) A művészet?!? Amaz: ??? (detto olyan arccal)... Érti?? Ö: . . . Érti ? Amaz: Nem hiába több a kerekük egy- gyel azoknak a boglyasoknak — szörnyen nevettek. Ö: (mély megvetéssel): A szamarak. Amaz: De hátha van valami mégis ezen nevetni való? . . . Ö: Hát akkor névessünk mi is? . . . (Fölényes mosolylyal el.) (Bor,) * (Művészház). Az uj művész-egyesület első kiállítása január hó 6-ig lesz nyitva. Ezt nyomban követi a második kiállítás, melyen ismét pár uj fiatal modern festő kerül bemutatásra. Az egyesület örvendetes módon gyarapodik úgy művész - mint műpártbló tagokban s rövidesen elfoglalja a magyar modern művész világban az őt megillető positiót. A nagybányai festők közül alapitó tagjai lettek eddig is: Boromisza Tibor, Börcsök Samu, Ziffer S., Jakab Zoltán, Bienerth E., Mikola A., Krizsán János, Réthy K., Rétiig K.-né, Szigeti L, Götz B. É., Tsarner L, stb. Pártoló tagok lettek: Dr. Ajtai Nagy Gábor, Bay József, dr. Varsa Ernő, Berényi Béla. Örvendetes volna, dokumentálására Nagybánya város kultur-életének, ha minél többen érdeklődnének az egyesület iránt, annál is inkább, mivel a rendes tagdíj (évi 20 korona) két részletbe is fizethető s biztos évi nyereménynyel jár, eltekintve a tagsággal járó egyéb jogoktól. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. a Porondos-utca 8. sz. alatt azonnal egy három szoba, konyha, kamara és — mellékhelyiségekből álló HÄZ. — Értekezni lehet bármikor a gazdasági iskola mellett levő épületben özv. Füvessy Lajos= néval. 437—1909. ip. sz. Hirdetmény. Nagybánya, sz. kir. r. t. város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság közhírré teszi, hogy a I. fokú iparhatóság mellé rendelt 20 iparhatósági megbízottnak, nemkülönben a szólgabirói hivatal mellé rendelt 20 iparhatósági megbízottnak 1910. évre szóló választása 1990. év január hó 4-én délután 3 órakor a városháza tanácstermében fog megejtetni. Választók és választhatók mindazon iparosok és kereskedők, kik a végérvényesen megállapított választói névjegyzékben bentfoglaltatnak. Nagybányán, 1909. december 20-án. Elsőfokú iparhatóság.
