Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

6 1910. január 2. hogy a íelapritott kenyér zsemlye, burgonyára eső ne essék, mivel erjedésbe mennek, ez által a madárkák betegek lesznek, sőt néha halálukat is okozza. Az Állatvédelmi Világszövetség a leg­nagyobb kínzás ellen: az élveboncolás ellen is küzd. Az egész föld kerekségén el van terjedve. Minden neinesszivü egyén pártolhatja bármily csekély összegű (5 fillértől 100 koronáig ter­jedő) ajándékkal, röpirataink százával való ren­delésével is azoknak ingyen való szétosztásá­val vagy a rendes évi tagdíjnak (2 korona) be­fizetésével. Dinamit merénylet. Városszerte nagy megdöbbenést keltett az a vakmerő merénylet, melyet eddigelé még ismeretlen tettesek követ­tek el a szeretet ünnepe, karácsony éjszakáján a kereszthegyi bánya-telep egyik legképzettebb, felsőbb hatósága előtt is osztatlan elisme­résben részesülő altisztje : Kriszt Gyula m. kir. bányafelvigyázó ellen. A majdnem tragikus kimenetelű, emberhalállal járó dinamit-merény- let éjfélután egynegyed három órakor történt. Rettenetes robaj riasztotta fel a kereszthegyi negyed nyugvóra tért lakosait s az álmukból felriadt emberek a Portörö utca 27 számú ház elé futottak, melyben Kriszt lakott édesanyjával, testvérével együtt. Hátborzongató kép tárult a segélythozók elé. Kriszt Gyula hálószobájának az utcára nyíló ablakát a robbantószer szilán­kokra zúzta. Agya közvetlen az ablak mellett lévén, a hova a tettesek a dinamitot elrejtették, az óriási levegőrázkódás a szerencsétlen embert ágyából a szoba közepére dobta. Feje egy nyílt sebtömeg volt. Az üveg szilánkok úgyszólván egész testébe behatoltak s különösen egyik szemének látóképeségét veszélyeztetik. A telje­sen eszméletlen állapotban fekvő embernek az első orvosi segítséget dr. Wagner József kincstári orvos nyújtotta. Csodálátos véletlen, hogy Kriszt édes anyja és nővérei, kik ugyan­abban a szobában tartózkodtak, semmi sérülést nem szenvedtek. A pokolian kieszelt merénylet­nek egy másik áldozata is akadt. Lapsánszky Ferenc szekerész katona abban a pillanatban haladt el a ház előtt, mikor a dinamit felrobbant. Lábán sebesült meg súlyosabban. A nyomozás megállapította, hogy a közel egy kilóra becsül­hető dinamitot az ablakpárkányra helyezték el s a gaz merénylők gyujtózsinorral dolgoztak. Ha a dinamitot a ház falába rejtik, a merény­letnek kiszámithatlan következményi lettek volna. A csendőrség teljes apparátussal nyomoz, de eddig eredmény nélkül. A merénylet csakis boszú müve lehet, habár Kriszt a munkáság körében nagy kedveltségnek és szeretetnek örvendett. Igazságszerető, emberies, habár szigorú eljárá­sával ellenséget nem szerezhetett s igy téves egy pár fővárosi lap ama megjegyzése, hogy Kriszt tulszigorú let volna. A súlyosan megse­besült altiszt állapota a javulás felé halad. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál folyó hó 19-től a követ­kező bejegyzések tétettek: Születtek: Dec. 21. Gyisze Anna napszá­mosnak „György“; dec. 21. Tatár János nap- ssámosnak „József“ ; dec. 17. Kupsa János nap­számosnak „Flóri“ ; dec. 23. Pájer István bánya­munkásnak „Irén“ ; dec. 20. Somai Antal könyv­kötőnek „János“; dec. 23. Babucz János bánya­munkásnak „Katalin“ ; dec. 27 Lázár Eliáa sza­tócsnak „Ignácz“ nevű gyermeke. Meghaltak: Dec. 25. Lasek Mihály, r. kath. 59 éves, ácsmester, végelgyengülésben ; dec. 26. Mühlbacher Etelka, ref, 24 éves varrónő, tüdővészben ; dec. 25. Tóth Katalin ref. 1 hóna­pos, városi fogyasztási adókezelő gyermeke, szivhüdősben. Házasságot kötöttek : Snepp Imre kőmű­ves segéd és Gráz Eszter özv. Török konstan- tinné varrónő nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak : Mészáros János cipész mester szilágycsehi és Szalontai Ilona nagybányai lakosok. Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok- éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indít­tatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kő­műves-mester magam az építő közönség párt­fogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos díjfeltételek mellett. Hörcsög Mi hó lg, képe­sített kőműves-mester. Nagybányai Hírlap KÉPZŐMŰVÉSZET. Hibás Benczur-kép, Az „Újság“ minapi számában e címen szenzációs dolog látott napvilágot. Korszakos esemény. Néhai Mészáros K. pesti háziúr valami szép ajándékkal akarta meglepni a nemzetet. Mivel is lephetné meg nálunk leginkább a nemzetet? Mi mással, mint olyasmivel, ami dokumentálja ünneplő politikus mivoltunkat. Mert van-e még más érdemes dolog e hon hatá­rain belül? Van-e más említésre, megörökítésre méltó- mint a politika!? Mit tehetett mást tehát, megfestette a milleniumi hódolást. Az eszme megszületett — a kép megren­deltetett s évek múlva most került a nagy nyilvánosság elé. Mészáros nem érte meg. Megjelenését botrány előzte meg. A képre nem tették ki az ajándékozó nevét föltüntető táblácskát. A rokonság tiltakozott, az állam mente­getőzött, szóval botrány lett. Most a kép ismét szerepel. Egy plébános fölfedezte, hogy Csáky püspök kezében csak egyszerű kereszt van, holott az „apostoli kereszt“ kettős. E kolum- busi fölfedezés után Benczúr, a mester, igen meglepődött s azóta valószínűleg hosszú néma éjszakákon tépelödik azon, hogy mitevő legyen. A dolog komplikált; mert ha meg is festi a hiányt, mit csinálnak a sok ezer reprodukció­val, amit már egy cég megcsináltatott? Ezen országos izgatottság folytán alakult ki az alábbi discursus: Egy ur: Hallotta, hallotta? Mi történt a 60 ezer koronás mílléniumi képpel? Másik ur: Panama? Panama? Ő: (indignálódva) Na hallja ! Pest és panama. Amaz: ? ! ? Ő: Egy plébános rémes hiány nyomára jött. T. i. hiányzik az apostoli kereszt egyik ága ! Amaz: Tudják már, ki a tettes ? Ö: . . . na, na, na, a képen, a képen . . . Amaz: Jhja vagy úgy! ... Ő: Az egyik ága lemaradt, elmaradt - hiányzik. S a kedves Mestert ez bántja. Tépi a szivét! Tudja, már-már attól féltik, hogy . . . Amaz: (közbevág): Na hallja, ha a lánc­híd kőoroszlánjainak hiányzó nyelvéről, illetve a mesteréről keringő szomorú históriát akarja itt uj alakban leadni, hát . . . ő: Dehogy, dehogy, arra már az elemista fiam is kezével legyint . . , ki ugrana ilyes­miért ma a Dunába? Más, más; a k. mester fél — izgatott — levert — tépelödik. Mert meg­festené ő azt a hiányzó ágat, de mikor egy cég már több ezer példányban reprodukáltatta. Sőt a karácsonyi ünnepekre mint lapok aján­déka — meglepetés - kulturadó stb. címen már meg is uszták szép Magyarországot . . . Amaz: Na hallja, ez csak a cégnek s a k. mesternek jó! Üzlet! Fényes üzlet ! O: Üzlet, üzlet; de mit csinál szegény mester, ha a sok pár ezer közül csak pár száz követeli szintén a kereszt ágát . . . Sőt fel­buzdulva a fölfedezésen, még más hiányok is fölfedeztetnek. Amaz: Na tudja, ami az illeti - hát ha már hiányokról beszélünk — hát nekem is volna egy utógóndolatom . . . Ő: (Hirtelen közbevág): Nekem is! Amaz: Határozottan emlékszem pl. az egyik főmagyar alsó-szélső mentegombja . . . ():... ugyan, ugyan! Mit gombja — egy gombsor hiányzik . . . sőt ferdén vannak föl- varrva és beszegetlenek a gomblyukak! Amaz: (közbevág): Eh, ezt a szabóm is mondta, de azok az arckifejezések. Hol az ünnepélyes mosoly, hiányzik a hivatalos derii ? Látta az egyik mily unott arcot vág, az, aki­nek egy vivómester kifogásolta a fringiáját . . . 0: A fringiáját? Amaz: ... na igen a kezében is van egy kihúzva, meg a hüvelyében is . . . Ő: (bizonytalanul) . . . hm.; hátha ő volt a hires Kinizsi? . . Amaz: Igen hiányos ismeretei vannak hazánk történelme körül . . . Ő: Na ezt hagyjuk . . . Van itt más is. A suszterem kifogásolta a lábbelieket. Igen kicsinylőleg nyilatkozott. Amaz: (közbevág): Eh, mit maradjon a kaptafánál! De a kifejezés! Az unalom az arco­kon - minek pihenteti a lábát az a . . . Ő: . . . minek áll olasz vívó állásban, mi­kor magyar főur . . . Amaz: ... na köztünk maradjon a mű­vészi körök is . . . 0: Nos? Nos? Érdeklődnek? . . . Amaz: Nü-ná . . . Tegnap a kávéházban hallottam, hogy egy boglyas piktor mondott valamit s a többi igen mulatott . . . ü: Nos mit. Panama? . . . Panama? Amaz: (indignálódva): Na hallja Pesten! ():??? Amaz: Azt mondotta, hogy a legnagyobb hiánya a képnek . . . (súgva) . . . Ö: (tölcsért csinál a kezével a füléhez) . . . Amaz: ... a legnagyobb hiánya a művé­szet. Ö: (olyan arcot vágva, mint a borjú az uj kapura, avagy mikor valaki valamit nem ért) A művészet?!? Amaz: ??? (detto olyan arccal)... Érti?? Ö: . . . Érti ? Amaz: Nem hiába több a kerekük egy- gyel azoknak a boglyasoknak — szörnyen nevettek. Ö: (mély megvetéssel): A szamarak. Amaz: De hátha van valami mégis ezen nevetni való? . . . Ö: Hát akkor névessünk mi is? . . . (Fölényes mosolylyal el.) (Bor,) * (Művészház). Az uj művész-egyesület első kiállítása január hó 6-ig lesz nyitva. Ezt nyom­ban követi a második kiállítás, melyen ismét pár uj fiatal modern festő kerül bemutatásra. Az egyesület örvendetes módon gyara­podik úgy művész - mint műpártbló tagokban s rövidesen elfoglalja a magyar modern művész világban az őt megillető positiót. A nagybányai festők közül alapitó tagjai lettek eddig is: Boromisza Tibor, Börcsök Samu, Ziffer S., Jakab Zoltán, Bienerth E., Mikola A., Krizsán János, Réthy K., Rétiig K.-né, Szigeti L, Götz B. É., Tsarner L, stb. Pártoló tagok lettek: Dr. Ajtai Nagy Gábor, Bay József, dr. Varsa Ernő, Berényi Béla. Örvendetes volna, dokumentálására Nagy­bánya város kultur-életének, ha minél többen érdeklődnének az egyesület iránt, annál is in­kább, mivel a rendes tagdíj (évi 20 korona) két részletbe is fizethető s biztos évi nyeremény­nyel jár, eltekintve a tagsággal járó egyéb jogoktól. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. a Porondos-utca 8. sz. alatt azonnal egy három szoba, konyha, kamara és — mellékhelyiségekből álló HÄZ. — Értekezni lehet bármikor a gazdasági iskola mellett levő épületben özv. Füvessy Lajos= néval. 437—1909. ip. sz. Hirdetmény. Nagybánya, sz. kir. r. t. város taná­csa, mint I. fokú iparhatóság közhírré teszi, hogy a I. fokú iparhatóság mellé rendelt 20 iparhatósági megbízottnak, nemkülönben a szólgabirói hivatal mellé rendelt 20 iparhatósági megbízottnak 1910. évre szóló választása 1990. év január hó 4-én délután 3 órakor a város­háza tanácstermében fog megejtetni. Választók és választhatók mindazon iparosok és kereskedők, kik a végérvé­nyesen megállapított választói névjegy­zékben bentfoglaltatnak. Nagybányán, 1909. december 20-án. Elsőfokú iparhatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents