Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
2 N agy toányal ZXlrlap 1910. december 18. bénító hatást gyakorol a közélet munkájára; de szüksége van ennek az országnak olyan gondolkodásban és érzésben egyaránt kimivelt lelkű gazdálkodókra, iparosokra és kereskedőkre, akik iskolai előképzettség és tanulás után képesek lesznek a siker teljes reményével felvenni a harcot minden olyan tényezővel szemben, mely akadályozója hazánk uj és erőtől duzzadó gazdasági élete megteremtésének s az ennek nyomában matematikai bizonysággal bekövetkező függetlenségünknek. A szellemi proletárság ellen kell küz- denünk, de nem a kultúra ellen. Ez alapja úgy szellemi, mint anyagi előhaladásunk- nak; középiskoláink és egyetemeink nyújtotta műveltségünknek is el kell vezetnie társadalmunkat elvégre annak belátására, hogy az azokból kivezető utaknak végső pontjai nem mind a lateiner pályákon vannak, hanem el kell érniök oda is, ahol hazánk gazdasági fellendítéséért a barázdákban, a műhelyekben és üzletekben is egész műveltséggel tökéletesebben, edzettebben lehet dolgozni úgy a magunk boldogulásáért, mint nemzetünk haladásáért. A vízvezetéki és csatornázási szabályrendelet. December 17. A vízvezetéki- és csatornázási müvek küszöbön áiló létesítése folytán szükségessé vált a közhasználatra és kezelésre vonatkozó szabály- rendelet statuálása, mellyel képviselőtestületünk közgyűlése ma foglalkozott, de egyúttal a híreink között említett ok folytán a napirendről egyelőre levette. Városunk közönsége tisztában van azzal, hogy e fontos müvek megalkotása eminenter közérdeket szolgál s ezért a velük járó anyagi megterheltetésre hajlandó és kész; de előbb tisztában óhajt lenni azzal, hogy mily mértékben való újabb megadóztatása kizárólag csak a tönkretett a gazember. Egy országot adok egy súgóért, csak lenne egy gazember, aki súgni tud.“ Ekkor vesz engem észre s rám kiabál: Püfli kölyök, gyere ide. Félve közeledtem hozzá. — Tudsz-e súgni? Rival rám. — Hát ... hát . . . — Ne ötölj, hatolj, hanem felelj a kérdésemre egyenesen. — Nem próbáltam még! . . . szepegtem | neki. — Marha! Ha nem próbáltad, honnan tudod, hogy nem tudsz? Persze, hogy tudsz, minden diáknak kell tudni! Plir ur, nem kell búsulni, itt a püfli kölyök, majd elsugja a darabot. Dictum, factum, nem volt apelláta, mennem kellett lesugni a próbát. A „Piros bugye- lrris“ főpróbája volt. P. Erzsi, fiatal énekesnő játszta Zsófi asszonyt. Kezdő volt még ekkor. | Gyönyörű szép hangja volt, de rettenetesen trémázott. A darabban előforduló énekek szövegét is súgni kellett neki. A próbán a rendező figyelmeztetett, hogy egy énekszöveg rossz helyen van a szövegkönyvbe beírva s mikor a harmadik oldalra érek a súgással, ne ott adjak jelt az énekre, hanem ugorjam át az énekszöveget s menjek tovább. Az ének a hatodik oldalnál kerül sorra, oda érve, lapozzak vissza és a harmadik oldalnál súgjam az ének szövegét, mert azt okvetlen fel kell adni, máskép P. Erzsi belesül. De jól jegyezzem ezt meg, nehogy scandalum legyen. Én igyekeztem is megjegyezni magamnak. A próba lement minden nevezetesebb baj nélkül. Eljött az este. Már hét órakor bebújtam a súgó lyukba, pedig 8 órakor volt a kezdés. Át meg át lapozgattam a szövegkönyvet. Még egyszer megnéztem a zenére, a csengetésre szóló jeleket. A csengőt hol jobbra tettem magamtól, hol balra, hogy és miként legyen az létesítési és fentartási költségek fedezete végett torténik-e, a mennyiben alapvető princípium gyanánt annak kell megterheltetésében szolgálnia, hogy csak oly mértékben vétessék nehéz teljesítési képessége igénybe, a mily terjedelemben minden haszon kizárásával a müvek költségei azt megkövetelik. A közgyűlés igy a tervezetet újból fogja tárgyalni s ezért annak a vízvezetékre vonatkozó lényeges intézkedései közül kiemeljük, hogy a hálózat megállapítása a közgyűlés-hatáskörébe tartozik. A város területén fekvő összes házak tulajdonosai kivétel nélkül kötelesek a nyers ház- bérjövedelem 1%-ával, azon házak tulajdonosai, kiknek háza a vízvezetéki csőhálózat vonalán fekszik, ezenkívül még 3°/0-al a vízvezeték létesítési és fenntartási költségeihez, s azon házak tulajdonosai, melyek csatornázott utcákon feküsznek, további 2°/0-aI a csatornázás létesítési és fenntartási költségeihez évenként hozzájárulni, melynek ellenében azután a háztulajdonosok és lakók a vízvezetéki vizet minden oly célra használhatják, amely ipari, gyári, üzleti, vagy külön díjazás alá eső használat körébe nem tartózik s a közcsatornák díjmentesen vehetők igénybe. Házosztályadó alá eső épületeknél a házbér- jövedelem-alap egyezség vagy a városi adóhivatal becslése alapján állapittatik meg. Ipari, gyári, üzleti célokra, vagy a rendes házi szükségletet meghaladó mértekben, ha csak az illető fogyasztó és a városi tanács között más megállapodás létre nem jön — a viz csak vízmérő alkalmazása mellett szolgáltatható ki. Ily fogyasztásnál a dijak az összeszámolásig átalányban állapíttatnak meg s évnegyedenként előre fizetendők, de az ekként fizetett vizdij kevesebb nem lehet, mintha a viz ipari célokra nem használtatnék. Az átalányt meghaladó többlet- fogyasztás a megállapított egységár szerint s a hány köbmétert a többletként elfogyasztott viz tesz ki — fizetendő. Egy köbméter vízvezetéki viz ára 20 f.-ben állapittatik meg. Építési célokra szolgáló vízért minden m3 falazatért 4 fillér fizetendő, melyért az építő iparosa háztulajdonossal egyetemlegesen felelős* Az említett hozzájárulási költségen felül még a következő vizdijak fizetendők azon háztulajdonosok által, kik a vízvezetéket az alább felsorolandó célokra igénybe veszik: a) egy fürdőszoba után . . . 20 K — f. b) disz, vagy konyhakertek, üveg ház öntözésre 100 □ m. után, ha a telek 120 n-ölnél nagyobb . 3 K - f. c) egy ló vagy szarvasmarha után 1 K 50 f. cl) a háznak járó főcsap és minden lakást illető külön csapon felül minden külön csap után . . . 4 K — f, ha ezeknek használata nem az a—c) pontokban megállapított célra történik. A vízvezetéki és csatornázási, illetve vízfogyasztási dijak 4 egyenlő részletben és pedig február, május, augusztus és november hónapok 15-éig előlegesen fizetendők. A vizdijakat a vízvezetéki felügyelő-mérnök közbenjöttével a városi adóhivatal veti ki, a kivetési lajstromok 15 napi közszemlére kitétetnek; a netáni téves kivetés elleni felszólamlások a hirdetményben megállapított határidőben megtehetők; a felszólamlások tárgyában a városi képviselőtestület által választott vízvezetéki és csatornázási bizottság végérvényesen határoz. Minden élelmiszer előállításával foglalkozó iparos, korcsmák, italmérők s akikre a vízvezetéki bizottság a bevezetési kötelezettséget kimondja, kötelesek a vizet házaikba vagy üzleteikbe bevezetni. Minden háztulajdonos, aki a vízvezetéket bevezeti, köteles a házába, külön a földszintre, külön az emeletre s minden oly lakrészbe, amelynek bére a 400 koronát meghaladja, bevezetni. A bérlő azonban nem követelheti, hogy az általa bírt lakásba vagy helyiségbe a tulajdonos egynél több csapot beállittasson, vagy hogy ezen egy csapot oda alkalmaztassa, ahová a bérlő akarja; de a háztulajdonos beleegyezése mellett jogosítva van a bérlő a lakásba bevezetett vízvezetéki csöveket saját költségén meg- hosszabbittatni, változtatni vagy több csapot alkalmazni; mindezen beruházásokat a bérlő a bérlet bejáratával csak az esetben távolíthatja el, ha az előző állapotot saját költségén helyreállítja. A bérlet tartalma alatt a vízvezetéki berendezés csak a bérlő hozzájárulásával változtatható meg. A város mint vizmütulajdonossal szemben a viz és csatornázási dijak a háztulajdonost terhelik, aki viszont azokat a lakbér arányában, mint a bérösszegben nem foglalt külön pótlékot a lakótól követelheti az esetben, ha a viz bevezetését eszközli. jobban kezem ügyében s szörnyű idegesség között vártam az ügyelő jeladását a kezdésre, hogy én is megkezdhessem fontos ténykedésemet. Végre megszólal a függöny mögött az első jeladás, én válaszolok reá csengőmmel, erre az ügyelő újból csenget, mire én csengetek ismét s megy fel a függöny. Hozzákezdek. A dolog pompásan megy. Az első jelenésekkel semmi baj. Már Zsófi is a szinpadon van. Oda érek a harmadik lapon levő énekhez, eszembe jut az utasítás, szerencsésen átugrom rajta s minden baj nélkül elérkezem a hatodik oldalra. Hopp, itt kell kopogni a zenének az énekre. Megteszem. A zene megadja az első accordokat, én boldogan visszalapozok a harmadik oldalra és súgom az énekszöveget. Pompásan megy minden. Az ének roppant tetszik, meg is ujrázzák. Még egyszer elsugom s aztán kezdem feladni az ének után következő szöveget Kósza Gyurkának: „Hej Zsófi asszony, kár is maga az urának . . .“ Nem mondja el senki. Újból feladom: „Hej Zsófi asszony, kár is maga az urának . . .“ Megint szünet, nem beszél senki, sőt integetnek a szereplők s mintha hallanám: „Fordítson!“ Mit fordítsak? Talán nem értették meg a súgásomat s még jobban ordítom: „Hej Zsófi asszony, stb.“ Most meg már a színfalak közül is integetnek s bekiáltanak: Fordítson. Mit fordítsak, hol fordítsak, hová fordítsak? Kapkodok a szövegkönyven felül is, alul is, a szereplők meg se előre, se hátra, állnak és várják tőlem, hogy mit beszéljenek? De már erre dühös leszek, hisz látom, hogy hol hagytam el, kihajolok a súgó lyukból s tölcsért csinálva szájam elé, egész hangosan adom fel: „Hej Zsófi asszony, stb.!“ A közönség morogni kezd, a színészeket biztatják a nézőtérről. No, no! Kacagás, piszegés a nézőtéren, lárma a színfalak közt, óriási botrány, mig végre ahogy a színpadra előhajolva forszírozom a „Hej Zsófi asszony“-t. fejemet súrolva hull le orrom előtt a függöny. A függöny mögül hallom a rendező szavát: „Gj'ere csak ki, gyere csak ki gazember.“ Oda nézek a függöny egy kis hasadékán, hát látom Prielle urat, ahogy a sugóbejárónál les rám. egy ormótlan lécdarabbal, színész nyelven speiccal. Hogyne mennék ilyen szives invitálásra. Husgyi, kib.vok a közönség felőli oldalon az orchestrumba, fellököm a nagy bőgőt, a bőgőst, könyökömmel utat feszitek magamnak a közönség között, ki a szabadba, futásnak eredek ki a városból egyenesen a temetőbe s lihegve leroskadok egy sirdombra. Szép nyári reggel virradt reám. Fejem alatt egy pázsitos sirhant volt a párna. Madarak költögették egymást hangos szóval. Zümmögő méhecskék siettek napi munkájokra. Megéledt köröttem minden. Kábult fővel hallgattam sokáig és gyönyörködtem a szép nyári reggelben. Nagy sokára ébredtem tudatára, hogy mi is történt az elmúlt este velem. Mi lesz most belőlem? Vissza nem mehetek a városba, Priele meglécel, a direktor meg keresztüllő flintájával. Hová megyek? Haza nem mehetek. Nincs is pénzem az utazásra, de meg otthon is szívesen látnak-e két hónapi csavargásom után. Hát már színész sem lehetek! Vége mindennek. Hogy minek írták meg a „Hej Zsófi asszony“-t. Kétségbe esve gondoltam jövőmre s bizonybizony sötét felhő borult éltem egére. A hogy igy töprenkedek magamban tanácstalanul, jó távol tőlem a fák között egy alakot vélek látni; de nagyon távol volt tőlem, nem vehettem ki, hogy ki is lehet. Felülök, úgy várom, hogy közelebb jöjjön, hogy felismerhessem. Végre ahogy egy tisztásra ér, két szomorú fűzfa közt a padra ül s valamit olvasni kezd. Megerőltetem szemeimet s akkor látom, hogy az senki más, mint M., társulatunk siheder komikusa, a ki nekem különben is bálványképem volt. Bizonyára szerepet tanul ily korán reggel, gondoltam magamban. Csak is igy lehet valaki jó színész, ha ilyen szorgalmas,
