Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
Nagybánya, 1910. november hó 27. 48. szám. TÁRSADALMI ÉSS SZÉPIRODALMI HETILAP. ■A. NAaYBÁNYAI IPAI1TESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Az u j monopóliumok. November 26. A petróleum- és a gyufamonopolium behozatalával kapcsolatosan egy nagyon fontos kérdés merült fel, amelynek miként való elintézése mélyen érinti azon kereskedők érdekeit, kik jelenleg az egyed- áruvá változtatandó cikkek árusításával foglalkoznak. A kérdés az: vájjon a kincstár a monopóliumot csupán a szóban forgó cikkek termelésére nézve fogja-e gyakorolni, vagy pedig azt azok elárusitására is ki fogja-e terjeszteni? Ha csupán a termelés fog monopóliumot képezni, akkor a monopólium behozatalának ténye semmiben sem fogja a kereskedők érdekeit érinteni, mert az a körülmény, hogy a kérdéses cikkek beszerzési ára emelkedni fog, a kereskedőre — mint közvetítőre — nézve semmiféle hátránynyal sem jár, miután a kereskedő is magasabb áron fogja azokat eladni; sőt, mondhatni, hogy a kereskedők helyzete — termelési monopólium esetén — a mostanihoz képest még kedvezőbbé alakul, mert a beszerzési forrás és igy a beszerzési ár is — legalább egyenlő mennyiségekben való vásárlásnál — egységes lesz, tehát a kereskedő nem lesz kitéve a bevásárlási árak különbségéből eredő versenynek, továbbá az eladási árak is — még azon esetben is, ha azokat a kincstár nem is szabályozza — önmaguktól bizonyos stabilitást nyernének, s igy a kereskedő az eladási árnál uralkodó versenytől is megszabadul. Egészen másképen alakulnak azonban a viszonyok, ha a kincstár a monopóliumot a petróleum- és gyufa eladására is kiterjeszti. Kétféle módja lévén az eladási monopólium gyakorlásának, kétféle szempontból kell annak a hatását megvilágítani. Vagy csupán annyiban gyakorolja a kincstár az eladási monopóliumot, hogy megköveteli a kereskedőtől az egyed- árusági cikk eladásával való foglalkozás bejelentését s minden nagyobb formaságok nélkül megadja az árusítási engedélyt —- legfeljebb áz eladási ár szabályozását tartva fenn magának, mint pl. a sónál — vagy pedig bizonyos különleges feltételekhez köti az eladási engedély megadását és ilyen engedélyeket csak korlátolt számban ad ki, mint pl. a dohánynál. Az első esetben nem esik sérelem a kereskedőn, mert egyszerűen bejelenti az illetékes helyen a petróleum és gyufa árusítását s árusítja tovább ezen cikkeket; de a második esetben már sok kereskedő érzékeny károsodást szenvedne, mert már a numerus clasusnál fogva is sokan elesnének a petróleum és gyufa árusításának jogától és ez nemcsak azért jelentene károsodást az illető kereskedőre nézve, mert elesik az ezen cikkek árusításából várható haszontól, hanem azért is, mert egész üzletének forgalma szenvedhet ez által, amennyiben tetemes hátrányba jut azon versenytársával szemben, kinek - üzlethelyiségének kedvező fekvése vagy más körülmény folytán — sikerült petróleum vagy gyufaárusitási engedélyt nyernie, mert a vevő szívesebben megy olyan üzletbe, hol összes szükségleteit beszerezheti, mint olyanba, hol egyes cikkeket nem kaphat. Igaz, hogy a kincstár kereshet módot a fűszerkereskedők közötti ezen különbség eltüntetésére az által, hogy tabula rázát csinál, azaz füszerkereskedőknek egyáltalán nem ad petróleum- és gyufaárusitási engedélyt, hanem ezen cikkek árusítását kizárólag ezzel foglalkozó kereskedőkre bizza, de ilyen megoldás aligha sikerülne, mert a kérdéses cikk természete kizárja, hogy oly mennyiségben raktároztassanak be együtt egy helyiségben, hogy egy bizonyos környék szükségletét, mely az illető üzletből volna fedezendő, csak néhány napig is kielégítse. A két cikk részére pedig külön-külön raktárt tartani a kereskedőknek nem fizetődbe ki. Elválasztani a két cikk elárusi- tási jogát szintén bajos, mert a gyufát még csak be lehetne osztani pl. a do- hánytözsdék cikkei közé, de mi történjek a petróleummal? A petróleumnak egy központi raktára — quasi „nagytözsde“ — talán csak boldogulna valahogy, de egy ilyen „kis tőzsde“ R Magybányai Hírlap tárcája. Tolstoj. Most, amikor a világirodalom eme óriása már örökre lehunyta íáradt szemét: nem lesz érdektelen, ha megemlékezünk róla, különösen gyermekkoráról és első ifjúságáról. „Hosszú, göröngyös útja volt a Tolstoj életének. Sokat próbált, sokat küzdött, sokat gondolkozott s még többet szenvedeti. Céltudatosan és öntudatosan nevelte magát arra, ami lett. Gyermekkora óta kereste az igazságot, s ebbe az önkinzó munkába telt el életének utolsó pillanata is. Sokat csalódott másokban és önmagában, hitében, elveiben, meggyőződésében s a sok csalódás csak annál jobban ösztönözte fáradhatatlan lelkét arra, hogy kutassa tovább az örök igazságot. Gyermek- és ifjúkorát Tolstoj maga Írja le naplószerü jegyzeteiben. Ha az események nem is egészen hű képei gyermekkorának, de a lélektani megfigyelések megkapóan őszinte reprodukciói a fiatal évek álmainak, vágyódásainak, csalódásainak. Csupa kedves elevenség, mosolygó báj az a könyv. Ahogyan csak a saját gyermekkorára tud visszaemlékezni az ember. Leir mindent, amire visszaemlékezik. Tanítóját, testvéreit, a tanórákat, tüntetéseket, apró örömöket, pajkos, igazi gyermek-csínyeket. Leírja például első megválását a szülei háztól. Még csak egész kis fiú volt, hogy elvitték hazulról, s mikor ama pillanatban megrázta a búcsú fájdalmának zokogása és alig tud megválni édes anyjától, - már nehány perc múlva egész leikével a lovak iránt érdeklődik. A gyermekiélek gyorsan változó benyomásairól ir akkor is, mikor gyermekéletének legkeservesebb eseményét, édes anyja temetését éli át; akkor is eltűnődik azon, hogy a nevelőnő fejkötője félre- csuszott, s hogy milyen dagadt az orra, s milyen vörösek a szemei. A változó benyomások iránti fogékonyság nagyra nőtt a Tolstoj lelkében és egyik végletből a másikba csapódott át. Már kamaszéveiben is sokszor minden erejével igyekezett nevelni, javítani magát; máskor meg kegyetlen, vakmerő csínyeket követett el. Tisztán ellenőrzés szempontjából, különösebb vallásos meggyőződés nélkül minden vasárnap eljárt gyónni, s ha éjjel eszébe jutott valami elfelejtett, be nem vallott hiba, képes volt éjnek idején felkelni, hogy mulasztását helyrepótolja. Mig önmagával elégületlen, mig folyton töpreng az emberiség létezének végcélján, mig kétségbeesve kutat vallásos igazságokat, az átmeneti kor küzdelmében másokkal szemben kihívó, arrogáns Lassanként lekopik róla az átmeneti kor érdessége. Munkáséletre akarja nevelni önmagát. Minden erejét megfeszítve segit a szolgáknak nehéz ablaktáblákat cipelni; szobáját maga takarítja; örül, ha a mások terhén köny- nyithet valamit. Elhatározza, hogy ha majd nagy és önálló lesz, eladja kocsiját, lovait és a pénzt szétosztja a szegények között. Az előkelő társadalmi élet, melybe fiatal ember korában került Tolstoj, némileg eltántorították szilárd föltevéseitől. Sokat mulatott, kártyázott, sok adósságot csinált Moszkvában. Hamar kiábrándult természetesen a léha életmódból, hiszen alapjellemvonásai magasabb ideál elérése felé vonzották. Előbb hazament gazdálkodni, de itteni kudarca után egy kis kaukázusi faluba menekült, hogy kipihenhesse magát és kiheverje csalódásait. Itt határozta el, hogy katona lesz és itt kezd el komolyan foglalkozni az irodalommal. Megirja gyermek- és serdülő korának finom psihologiáját és ir egy regényt: „A földesúr hajnala“ cimen, a melyben őszintén irjale illúzióit és csalódásait. A földesúr felvilágosodott, humánus ember, aki jobbágyait szabad, boldog emberekké akarja tenni. Nemes intenziói azonban hajótörést szenvednek a parasztok ostoba ravaszságán és félszeg bizalmatlanságán. Klasszikus vonásokban világit meg itt egy nagy kulturproblémát: a filantrópia álomszerüségét, a mely mindazonáltal egész életén át foglalkoztatja. A kis kaukázusi faluban Tolstoj jobban megismeri a népet. Közöttük, velük él ; úgy eszik, úgy iszik, egészen olyan életmódot folytat, mint ők és amellett boldognak érzi magát. Úgy érzi, hogy igazabb életet él, mióta a felsőbb tízezrek hazug társadalmából a természet védő szárnyai alá menekült. Ijapunls. mai «zárna ÍO oldal.
