Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

4 KT agy toány al Hírlap 1910. november 13. kell játszani, addig a léhaságokra egymáshátán tolong a közönség. Mit mondjunk a darabról ? A szöveg szerzői egy értéktelen, ostoba mesét hímeztek, melyhez Lehár egy ötletes, szines, nobilis hangszerelést pazarolt. A silány librettó­val szemben az invenciózus zene! Valóban jó gyomor legyen, mely az ilyen zagyva szószt megemészti. A darabban a íőalakokon kívül egy csomó figura mozog, táncol, ordít minden igaz ok nélkül. De a fülbemászó melódiák s a nobi­lis hangszerelés kibékíti a nézőt a librettó sü­letlenségeivel szemben. A szereplők minden lehetőt elkövettek, hogy precíz játékukkal közvetlen hatást érjenek el. A legbájosabb alak­ja volt Szabaclosné Juliettje. Ez a temperamen­tumos asszonyka első perctől belopta magát a közönség kegyeibe, a mit föltétlenül meg is érdemel. Szép jelenség volt az újonnan szerződött Görög Olga. Hangjáról még nem tudunk kiala­kult ítéletet mondani, de fellépése, játéka semmi kívánni valót nem hagyott. Ragyogó toilletje is szenzációs sikert aratott. A férfiak közül Korda Sándor diszkrét, elegáns játékával tűnt ki; kedves volt Sugár Gyula Armandja, külö­nösen a csókkeringőben, mit a karzat négyszer is megismételtetett. Szabadosnak nehéz és nagy szerepe volt. Játékában azonban túlzott. Pénteken a „ Kis cukros11 francia vígjáték került színre meglehetős szép számú közönség előtt. A darabról sok mondani valónk nincs. Francia szellemes párbeszédek, egy pár kacag­tató jelenet és sok lehetetlen állapot ! Paul Normand udvariatlan, - hogy ne mondjuk durva — magaviseleté egy fiatal bájos leánykával szemben aligha francia természet, kik híresek az udvariasságukról. Az előadásról is lenne- egy kis mondani valónk. Percnyi Sári, Benes Ilonka — mint mindig — úgy ez alkalommal is kiváló sikkel játszódtak; Ungvári, Korda, Ny árai sok igyekezettel, de ... de mintha mindnyájan egy kis szerep nemtudással küzdöttek volna. A színházi nagy függöny pedig botrányosan működik. Szombaton „Az érd'észleány“ operette, vasárnap délután a „Tatárjárás“, este pedig „Náni“ népszínmű kerül'szire. HÍREK. November 12. Vasárnapi levél. Nincs jogunk az egyénnek a léte fentar- tásáért s általán boldogulásáért folytatott küz­delmébe beleszólni, talán még akkor sem, ha ezen egyéni tusa már az összeség magasabb érdekeit is sérti, mert hisz a toronyirányban kíméletlenül vágtató önzés előbb-utóbb nyakát szegi azon sorompókban, melyeket a köz a maga érdekeinek védelmében oly sűrűn állított fel. Ám ha a létért folytatott ez a küzdelem már nem szemtől szembe alkalmazott, de orvul támadó eszközökkel vívatik, a küzdő fél meg­érdemli s városunk érdeke megköveteli, hogy a színvonalon mélyen alul mozgó silány és otromba eszközökkel vívott ezen küzdelem nyilvánosan megbélyegeztessék. Nagybánya város közönsége tenger áldo­zatot hozott már meg s £og hozni bizonynyal a jövőben is, hogy egyrészről a nemzeti lét által reá rótt fontos feladatokat lelkiismeretesen és becsülettel szolgálja, másrészről a lakosság ér­dekeit, a polgárság boldogulását biztosítsa és előmozdítsa. Ha a város ezen törekvésében az egyén néha érdekeiben csorbát szenved is, ám mikor felfogásában ennek szükségességét az egyén megmagyarázni nem képes, ott vannak azon törvényes intézkedések, melyek tilalomfák gyanánt jelzik azon területet, hol a magánérdek egyáltalán nem garázdálkodhatik! E tilalomfákat kutyába se veszi két nagy­bányai polgár, kik az igazság és méltányosság meg nem értett jelszavával ajkukon ezen két magasztos elvet a saját érdekük előbbrevitelé- ben látják megtestesülni; minden más egyéb szempont, mely az ő szűk és alantjáró látókörü­ket meghaladja, hamis és bitangság, galádság, alávalóság! Nagyon természetes, hogy mi ezen meg­bicsaklott emberek cselekményeivel egyedül a köz szempontjából foglalkozhatunk s ezért tény­kedésüknek csakis azon elemeit tartjuk kidom- boritandóknak, melyek városunk intelligens pol­gárságának a consecventiák levonására s ezen egyoldalúan és ridegen önző eljárás felett való méltó felháborodás keltésére alkalmasak. Tény, hogy a nagybányai gazdasági egye­sület s a város jól és alaposan megfontolta j azon elhatározását, melylyel a gazdasági telepet 15 évre az állam részére átengedte. Az a rövid idő is, mely a telep átadása után eltelt, fényes bizonyságát adta a vezető körök bölcs belátá­sának, mert szakemberek nyilatkozata szerint valóban mintatelep lett az állam által nagy gonddal és költséggel berendezett ezen gyü- mölcskisérleti állomás s a gyümölcstermelő gaz­dák általános érdekeit intenziven,^olcsón és ala­posan szolgálja. Ezért Zoltán Ákos állomás­vezető felügyelő iránt, mint a ki ezen áldást osztó intézetnek közvetlen lelke és éltető gond­viselője, nyilvános elismeréssel adózunk. Mikor igy a város érdekelt egész közön­ségének - elmondhatjuk, mert sokan informál- ; tak — a szó szoros értelmében hasznára szolgál ! a mintaszerűen vezetett intézmény, akkor előáll két nagybányai ojtványkereskedő gazda és a személyesen itt járt Molnár István ministeri tanácsostól egyenesen követeli a telep beszün­tetését indokul hozván fel, hogy ők egy állami intézménynyel nem versenyezhetnek. Való igaz, hogy nem versenyezhetnek. Ám a fuvaros sem versenyezhetik a vasúttal, még­sem szüntetik be a vasút üzemét, mert az ösz- szeség érdekét szolgálja ; amellett a fuvaros is | megél. Az ilyen triviális példákat a végletekig 1 lehetne halmozni; de viszont arról meggyőzni valakit, hogy a köz érdekei az egyénét szintén védelembe veszik, vagy legrosszabb esetben; hogy azok védőszárnya alatt az önös törekvés is mértéken felül érvényesülhet-, soha sem fog sikerülni, ha a kevésbbé iskolázott, de felette józan ész megnyilatkozását a féktelenül kapzsi önzés elnyomja. Tehát ez a két gazda követelte a telep beszüntetését. Ám, ha kérte volna is, akkor se lehetne kérésüket az egész város érzékeny ká­rosodása nélkül teljesíteni! Mit tettek ezután ? Kérvényt adtak be a ministerhez, hogy szüntesse ő be a telepet, mert Molnár István miniszteri tanácsos követe­lésükre nem reagált. Annak idején lapunknak ezen követelést tudomásul adták, de mi abban a hiszemben, hogy e két gazda végre észre tér, — nem hoztuk nyilvánosságra a közt sértő ezen veszedelmesen furcsa törekvést. Kétségtelen, hogy kérelmezni minden állampolgárnak szabad ; nekik talán saját felfo­gásuk szerint családjuk iránt, de csak ez iránt, kötelességük is volt. Ha igaz azonban és igaz, hogy a kérelemben a mintatelep s annak veze­tője a sárga földig le van rántva, akkor végte­lenül felháborító, hogy Nagybánya város polgárai közöt akad olyan is, a ki tudva valótlan állít és olyan intézmény beszüntetésére törekszik, mely mindnyájunk javára válik! Egyik laptársunk a napokban elismerőleg irt városunk képviselőtestületének áldozatkész­ségről és nemes felfogásáról tanúskodó maga­tartásáról ; lapunk ezt magától értetődnek tar­totta s nem emlékezett meg róla. De ennek a két gazdának viselkedése épen nem magától értetődő; ez hűtlenség a várossal szemben; ez a legmesszebbmenő hálátlanság azzal a földel szem­ben, mely nekik s elődeiknek emberöltőkön át kenyeret adott! Kenyeret, mert kalács még a Miatyánkban sincs! Személyi hírek. Baráti Lajos, a „Bolond Istók“ szerkesztője, rokonai látogatására pár napig váro­sunkban időzött. - Molnár István miniszteri tánácsos gyümölcsészeti kormánybiztos pár napot városunkban töltött. — Dr. Makray Mihály polgármester hivatalos elfoglaltságban szombaton Szatmáron járt. Esküvő. Jégh Károly zilahi törvényszéki jegyző, városunk fia szerdán tartotta esküvőjét néhai dr. kolozsvári Nagy Albert nagyenyedi orvos árvájával: ír énkével. A házasságkötés Székás-Veresegyházán történt s tanúként kolozs- ! vári Nagy Károly főerdőtanácsos és Dobolyi | Zsigmond székás-veresegyházai nagybirtokos szerepeltek. Kinevezések és áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Kühn István végzett joghallgatót miniszteri fogalmazó-gyakor­nokká nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Haurik Károly fémkohászati gyakornokot segéd­mérnökké nevezte ki s a kir. bányaigazgatóság a kapniki bánya- és kohóhivatalhoz osztotta be. — Pethe Lajos nagybánya-veresvizi bányasegéd­mérnök Felsőbányára helyeztetett át. — Am. kir. pénzügyminiszter Török Ferenc felsőbányái bányamérnököt az aknaszlatinai főbányahivatal- hoz áthelyezte. A közönség figyelmébe. A száj és kö­römfájás következtében elrendelt zárlat miatt előre látható, hogy a város közönségének téli ellátására szánt, a Nagy bánya-kőbányatelepi iparvasuti raktárban felhalmozott I. oszt. tűzifa a kellő időben és mennyiségben nem lesz be­szállítható, - miért is a közönségnek tűzifával ellátása érdekében a város tanácsa következőleg intézkedett: 1) I. oszt. biikkhasáb tűzifa csak aprítva adatik ki a megállapított árakon. 2) Gyer­tyán-dorongfa ára továbbra is 4.50 K. 3) A bükk- dorongfa ára további intézkedésig 4 K-ra le- szállittatik. A két utóbbinak fogyasztását a város tanácsa a közönség figyelmébe ajánlja. Nagy­bánya, 1910. november hó 9-én. A város tanácsa. Égty s., k. főjegyző. 25 év. Az idő hogy eljár! 1885. november 13-án, ma 25 esztendeje, hogy Révész János ág. ev. lelkész városunkba érkezett* hová segéd­lelkésznek hivatott meg Bérezi) Pál lelkész mellé, kinek elhalálozása után administrator, majd 1887-bén rendes lelkész lett. Ki hitte volna, hogy ennek már 25 éve! A nagytevé- kenységii papot, lapszerkesztőt és társadalmi embert az egyháztanács ezen jubileum • ötleté­ből Vasárnap az István-király szállóban tartandó szükebbkörü ebéden ünnepli. Arany zsebórák és arany láncok állandó nagy raktára Rezső Gyulánál. Vizsgatétel. Jamnik István erdész-mér- nökgyakornok az erdészeti államvizsgát jó eredménynyel letette. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minister Glanzen' Malvin nagybányai lakost az itteni borpataki állami el. iskolához tanítónőnek nevezte ki. A gyermekek védelme érdekében. Nagybánya lelkes lakóihoz fordulunk. Azokhoz; kikben a nélkülözők iránt részvét lakik s akiknek szivük embertársaik iránt melegen érző. Azokhoz fordulunk, kik a gyermeket szeretik s azok védelméért némi áldozatot hozni nem sajnálják. Állami iskolánk másfélezer tanulója közül sok a nélkülöző, sok az olyan, kinek napi tápláléka is hiányos s aki gyenge, vékony ruhájában a társadalom segítsége nélkül a téli metsző hideg­ben szenvedésnek van kitéve. Az emberszeretet magaszots eszméjétől áthatva ezeknek az érde­kében kérjük Nagybánya társadalmát, a közin­tézeteket, testületeket s mindazokat, akiknek módjukban van, legyenek segítségére az arra szorult s az érdemes tanuló-gyermekeknek, hogy ruhát kapjon a ruhátlan s testének melegét megőrizve szivében a szeretet az emberek iránt fokozódjék. Az örök szeretet nevében erre a célra a segélyt kérjük s örömmel fogadjuk. Kérjük, hogy az adományokat, melyeket a helyi lapokban s az évi értesítőben nyugtázni fogunk, iskoláink igazgatóihoz juttatni szíveskedjenek. Nagybánya, 1910. év november hó 10. A nagy­bányai állami elemi iskolák tanitótestüle. Többszörös megyebizottsági tagság. Dr Fass Gyula nagybányai ügyvédet városunk a múlt héten megyebizottsági tagnak választotta meg. Most értesülünk arról, hogy az erdődi járáshoz tartozó Középhomoród községben is megválasztatott, de egyszersmind virilis is. Dr Fass Gyula a nagybányai tagságot tartja meg. Közeleg Erzsébet napja és most jelent meg vármegyénk kir. tanfelügyelőségéhez szol­gálattételre berendelt Loveczky Ernő áll. iskolai igazgató által irt „Erzsébet, a védangyal“ énekes gyermekszinmű, mely külön Erzsébet iskolai ünnepély anyagát is tartalmazza. A színmű az erkölcsi nevelés útmutatója, mert hogy hogyan nem volna szabad nevelni a gyermeket, kiin­dulva egy részeges apa ferde nevelési esetéből - a szülők okulására igen helyesen a most ön­gyilkossá lett Lucchenit mutatja be elrettentő példának. A mű eszerint az antialkoholizmus szolgálatában áll s az erkölcsök megújhodását tűzte ki céljául, de nem feledkezik meg a haza­fias nevelésről sem. A benne előforduló Erzsébet dallamok oly mélabúsak, hogy szinte kuruc- dalokra emlékeztetnek. A szerző ezen s az előbb megjelent többi színdarabjait is őmélt. Zichy Gyula gróf pécsi püspök igen melegen ajánlta egyházmegyei körlevelében a papságnak s általa

Next

/
Thumbnails
Contents