Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

1910. október 23. Nagytoanyal Hírlap 3 kiváló festőművészünket kívánja javaslatba hozni, ki általános tiszteletnek és közbecsülésnek ör­vend s ki az ecset mellett a tollat is elismerésre méltóan forgatja. Reméljük is, hogy jeles tagtársunk nem fog kitérni a bizalom eme megnyilatkozása elől, s tehetségét Társaságunk rendelkezésére bocsátja. Titkárunk, Fliesz Henrik, ki e tisztet két év óta töltötte be, egészségi okokból szintén leköszönt. A Társaság zárt ülésben e fontos és terhes állásra egy munkabíró fiatal tagját, Németh Bélát hozta javaslatba, ki már ezidőszeriní is a titkári teendőket kiváló szorgalommal végzi, az eltávozottnak pedig eddig működéséért köszö­netét mond. Ezek volnának a főbb mozzanatok, melyek­ről beszámolni kötelességemnek tartom, s mi­dőn még egyszer a mindenható Isten áldását kérem e díszes kultúrpalotára, s a mélyen tisz­telt érdeklődő közönséget üdvözlöm : a Teleki Társaság III-ik évi első felollvasó ülését meg­nyitom.“ Mennyi a magyar? Uj népszámlálás lesz. A nép még most is fél tőle, csak úgy, mint Augusztus római császár korában. Mert a nádfödeles kunyhók egyszerű, naiv lelkű lakója azt hiszi, hogy a hivatalos já­ratú ur azért faggatja úgy ki tövéről-hegyére, mert uj pénz- és vér-adót akarnak sodorintani a nyakába. Pedig már most is alig tud lélekzeni a nyomorúságtól. Kiirthatatlan balhit a falusi nép közt, hogy mikor Írást vesznek föl a pa­rasztról, mindig valami huncutság jár a nyomában. Azért aztán valami nagyon pedáns népszámlá­lást nem is igen lehet Magyarországon még ma sem keresztülvinni. Jól emlékszünk rá, mikor a földmivelési kormány a baromfitenyésztés eme­lése céljából statisztikával akart magának tájé­kozódást szerezni, nem volt olyan módos magyar gazda, aki le ne tagadott volna egypár csirkét. Mert senki sem tudta meggyőzni arról, hogy az irás után nem jön a csirke-adó. De a kormánynak szüksége van a népszám­lálásra. Amint a jelekből sejthető, főleg azért, hogy az általános választójogról szóló törvény- javaslatot előterjeszthesse. E fontos reform megalkotásának pedig nélkülözhetetlen előfelté­tele a népviszonyok felől való kellő és pontos tájékozódás. Akármilyen fontos legyen is annak a nép- számlálásnak az eredménye, a választói jog fontos refomját agyon nem ütheti, azt minden melléktekintet nélkül meg kell alkotni. — Csak ezt az egy ne kérd tőlem anyám. Ha tudnám, hogy ez a szép és fiatal leány maga a lelketlen boszorkány, még akkor sem hagy­nám el magamtól. A királyné sóhajtott és egy szót se szólt többé erről, csak rendelkezéseket tett a más­napi esküvői ünnepélyekre vonatkozólag. Másnap a királyné maga akarta feldiszitni a szép menyasszonyt, de Álba nem akart fátyolt tenni a fejére, azonban a királyné két leány által lefogatta kezeit és egy harmadik leány fel­tette az Álba fejére az arany menyasszonyi fátyolt. — Halotthalvány lett a menyasszony arca és lehajtá fejét az átkos fátyol súlya alatt. — Nem ellenkezett már többé csak any- nyit mondott a királynénak: „Rosszabb vagy anyámnál!“ Senki, de a királyné sem értette e szavak jelentőségét, de e perctől fogva eltűnt a menyasszony kedve és boldogsága örökre és a királyfi boldogságtól áradó szerelmes szavai se voltak képesek derűt varázsolni a szép Álba borús homlokára. A királyfi nem tudván kitalálni bájos fele­sége szomorúságának okát, - elhatározó, hogy titokban, egy pár hű emberétől kisérve, meg­látogatja a vén boszorkányt és kiengeszteli a megtörténtekért. Egy szép reggel embereitől követve, Asz- szonyvára felé vette útját, de mire a közeihez értek, a koszorkány meglátva őt messziről igy kiáltott le hozzá : — Légy átkozott leányom elrablója, amily szerencsétlenné tetted őtet, oly szerencsétlen légy te is! Elégítsd ki ime kincs- szomjadat, mert az hozott téged ide először is! És e szavakkal feléjük hajgálta a tömény­telen sok drága követ, de azok azonnal hóvá Mikor a népszámlálás valószínű eredményeit latolgatjuk, önként is fölelevenedik elménkben a régi jó zamatos magyar adoma, mely minden vonatkozásban mindig és ma is találó. Az öreg magyar földesurnak jelesre vizsgáz le latinból a fia. Első dolga tehát lefordítani magyar nyelvre a latin szövegű nemesi oklevelet. De az öreg nem adja oda neki a féltve őrzött kutyabőrt. Megrázza a fejét és igy érvel: — Sohse forditgasd le azt fiam. így lega­lább nem értjük. De magyarul, tudja isten, milyen huncutság sül ki belőle ? Mert azt az oklevelet osztrák uralkodó, labanc érdekekből adta, Rákóczi árulásáért, el­kobzott kuruc dominummal, annak a bizonyos első ősnek. A népszámlálással is igy járhatunk. Először is nagyon szomorú dolgokat fog föltárni a kormánynak. Ha másból nem, hát a népszámlá­lásból majd megtudja a kormány, hogy milyen rombolást végzett itt az önös osztálypolitika, mely kétféle elemet teremtett: néhány ezer kivált­ságos mágnást, főurat, nagytőkést és sok-sok millió éhező, nyomorgó koldust. Ez a népszám­lálás fel fogja tárni azt az ijesztő valóságot, — melyet ma is csak a vak nem lát, -- hogy mennyire megcsappant számbelileg a magyar faj, melynek színe- virága, javaereje is odaát van Amerikában, munkaerejét idegen világ gaz­dagodására áldozni. Az ujoncozásoknál láttuk az ijesztő eredményt már, hogy alig akad száz közt öt-hat fegyverforgatásra alkalmas legény. Az izmos, egészséges karok idegenben keresnek boldogulást. A népszámlálás száraz adatokkal fogja bizonyítani, hogy mekkora pusztítást vitt véghez a becsületes szociális politika hiánya Magyarország népén egy rövid emberöltő alatt. Azért szinte fájó beletekinteni. De ha már meg kell lenni, hát vonjon is le belőle méltó okulást és tanulságot a kormány és a törvény- hozás: bölcs szociális politikával egy virágzóbb, szebb jövendő korszak megteremtésre. Városi közgyűlés. Október 22. Nagybánya város képviselőtestülete ma d. e. 10 órakor rendes havi közgyűlést tartott a tagok csekély számú érdeklődése mellett. — Torday Imre h. polgármester, elnök napirend előtt szóvá tette Szatmárvármegye törvényható­sági bizottságának az október 13-án tartott ren­des őszi közgyűlésében a láposvölgyi vasút hozzájárulási összegének megszavazásában tanú­sított rideg elzárkózását, a mennyiben, mint és jégdarabokká változtak át és sebesen gurulva lefelé, annyira ellepte őket a jég és hó özön, hogy az utat is betemette és ők mindnyájan egy nagy szakadékban lelték halálukat. Alig hogy elnyelte őket a szakadék, két­ségbeesve rohant Asszonyvárfelé Álba, kiáltván férjét, a királyfit. — Úgy ! kiálta a várfokáról a boszorkány. Megszöktél tőlem egy idegen emberrel s ime most nem engem kérdezel, hanem őt. — 0 nincs itt! — De megleltem a nyomát, hanem itt el­nyelte a hófúvás a lábnyomokat. — Nem is ment tovább ! szólt alá a bo­szorkány. Drágaköveid okozták halálát. Egy sikoltással holtan terült a földre Álba, anyja pedig egy oly szörnyű átkot mondott, hogy megrendült bele a Peles hegység és ösz- szeomlott Asszonyvára, romjai közé temetve a vén boszorkányt. Azon a helyen, hol Álba kiadta lelkét, egy fehér virág nyílt ki, a melyet azóta Álba regi­nának neveznek a botanikusok. - Csak az örök hóban tenyészik ahol a kedvese pihen. Azt az aranyszálat pedig, melyet áldássza­vak között font a szép Álba, minden menyasz- szony keresi és mindegyik azt hiszi, hogy meg is találta. Azért nem fél egysem az oly vesze­delmes aranyos menyasszonyi fátyoltól, mert mindegyik azt hiszi hogy az ő részén van a szerencse. Románból fordította: lírán IJlrinc. azt már múlt számunkban a vármegyei érdekek szűklátókörű felfogása gyanánt helyesen meg­említettük, — nem az állandó választmány által javasolt 200 ezer koronát, hanem csak 100 ezer koronát szavazott meg a vasút számára. Az esetben az a komikus, bár el­szomorító, hogy a vármegye vezetőemberei mind a 200 ezer korona mellett foglaltak ál­lást, s az állandó választmány épen ezen javas­latára való tekintetből a 200 ezer korona fedezetéről is gondoskodott, amennyiben az egy millió koronás utkölcsönhöz még 200 ezer ko­ronát hozzácsapott s ezt a közgyűlés jóvá is hagyta. Úgy látszik tehát, hogy az a pár bizott­sági tag, ki a közgyűlés rendes tárgysorozatá­nak letárgyalásanál megjelent, az állandó választ­mány desavuálásával a vármegyei érdekből lo- cális politikát csinált! A képviselőtestületi köz­gyűlés e sérelmes határozat megfelebbezését elrendelte; ugyanezt teszi Felsőbánya város kö­zönsége is, valamint az engedményesek. Ugyancsak napirend előtt az elnök által tett indítványra a közgyűlés az „István-Király“ szálló részére annak absolut tisztántarthatása céljából 1200 kor. költséggel egy porszivógép beszerzését rendelte el. A tárgysorozatnak 13 pontja volt, de ezek között csak egyetlen egy birt nagy jelentőséggel. Ez a csatornázás létesítése végett Deutsch Imrével kötött szerződés jóváhagyásának kér­dése volt. A közgyűlés dr. Stoll Tibor t. ügyész, Virágh Lajos és dr. Nagy Gábor indítványára többek hozzászólása után a szerződés-tervezetet az építés ellenőrző- és a jogügyi bizottságnak rendelte kiadni, hogy a csatornázás építése folytán bekövetkezhető károknak ki által leendő viselésére nézve a szerződésbe precízebb intéz­kedéseket javasoljon különös figyelemmel lévén arra, amiszerint a vízvezeték építése a csatorna elhelyezésére jelentékeny befolyással van s köl­csönös károkozó tényező gyanánt szerepelhetnek. A bérkocsi- és társaskocsi gyakorlásáról alkotott szabályrendeletet a minister rendelke­zése szerint két elkülönített szabályrendeletre osztották s 30 napi közszemlére tették ki; tudo­másul vették az „István-király“ szálló bérletére a bérlőtársasággal kötött szerződés kormány­hatósági jóváhagyását; az iparos tanonciskola felügyelőbizottságába két uj tagot választottak meg; a Szerwirth-féle házat évi 240 korona bérért Mendihovszky Józsefnek kiadták ; a felsőfernezelyi lisztelő-malom árverési feltételeit megállapítottak; Mándy Zoltán, Veress László aszfaltköltség leírási kérelmét elutasították; kétrendbeli eladás tárgyában a határozathozatalt 30 napra egybehívandó közgyűlésre halasztot­ták. A közgyűlés már 10 3/4 órakor véget ért. HÍREK. Október 22. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fliesz Henrikné borpataktelepi állami tanítónőt a helybeli gazdasági szakiskolákoz át­helyezte. Uj segédtanfelügyelő. A szatmármegyei kir. tanfelügyelőség segédjét dr. Votisky Gézát a vallás- és közoktatásügyi miniszter Trencsénbe helyezte át s helyébe Loveczky Ernő állami el. isk. tanítót rendelte be szolgálattételre. A Szamosvölgyi vasút igazgatóságához a napokban a következő kérelem intéztetett: „Méltóságos Igazgató Ur! A nagybányai keres­kedőket magában foglaló alantirt erkölcsi tes­tület nevében bizalommal telve fordulunk Méltó­ságodhoz, mert súlyos aggodalommal értesültünk arról, hogy a szolgálat érdekében a Nagybánya- zsibói vasút személyzetének f. évi november hó 1-tól való átköltözését méltóztatott elrendelni. Ezen körülménnyel már az itteni sajtóorgánumok is mögdöbbenéssel foglalkoztak, s több oly okot hoztak fel, melyek a személyzetnek továbbra való itthagyását méltányos és igazságos köve­telménynek tüntetik fel. Mi nem akarunk arra hivatkozni, hogy Nagybánya város közönsége az említett vasút létesítése alkalmával erejét meghaladó áldozatokat hozott, nem akarjuk fel­említeni, hogy a vasút üzemi kezelése városunkra nézve az ez időszerinti egyetlen járattal csekély jelentőséggel bir: azt azonban a helyi keres­kedelem s általában a helyi fogyasztás érdeké­ben hangsúlyozni erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy amennyiben Méltóságod ezen rendelkezését a több oldalról előterjesztett ké-

Next

/
Thumbnails
Contents