Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
2 INT agy bányai Hlrl ap 1910. október 16. kipróbálták, de a húst nem tették vele olcsóbbá sehol. A szegény embert kell művelni, hogy olcsóbb legyen a kenyér? Tegyétek olcsóbbá a kenyeret s a jóllakott ember művelődni fog. A beltermelés fokozásán? Pénz kell hozzá, holott kenyérre nincs. Jó kereskedelmi szerződések? Ezeket leg- könyebb volna megcsinálni, de legnehezebbé teszik azok, akiké nem az ég végtelen végig, hanem a föld végtelen végig. Tudós emberek sok orvosságát tudják a drágaságnak — de az egyetlen orvossága az lesz, amiről ők hallgatnak, amit a tudatlan emberek tudnak. Nők és a kertészet. Október 14. Mai leánynevelésünk hiányosságát belátva sokan annak szükségessé vált reformálásával, azaz kibővítésével foglalkoznak. Elő kell szednünk a már majdnem feledésbe ment régi jó háziasszonyokat, mint az igazi női hivatásnak legnemesebb példányképeit. Arra kell törekednünk, hogy a háztartás vezetésének, főzésnek és más gazdasági tudnivalóknak elsajátítását nyilvános oktatás utján utján elérhetővé tegyük. Leányaink közül a legtöbb beszél nyelveket, sportol, fest, zenél. Kétségkívül mind nagyon szép és hasznos tudnivalók ; de a nő számára — ki hivatva van férjhez menni és gyermekeket nevelni, — semmiesetre sem elég. A szellem fejlesztése elvitázhatatlanul nagy előnyöket biztosit. A müveit ember minden irányban gyorsabb felfogású ; többet, jobbat produkál a műveletlennél; de a kizárólagosan szellemi képzettséget a gyakorlati gazdasági tudásnak hátá- nyára túlbecsülni nem szabad. Ma már az alsóbb osztályok leányai is kisaszonyok akarnak lenni ! Szüleik nagy anyagi megerőltetéssel végeztetik velük a polgári vagy felsőbbleányiskolákat és ez idő alatt a házidologtól alaposan elszoktatják. Ha onnan kikerültek, szüleik természetesen igényükhöz mérten eltartani nem tudják és most kenyér- kereset után néznek. Ez csakis irodai vagy szellemi foglalkozás lehet. Ipari munkára nem vállalkoznak. A képző-intézetek ontják a sok esetben soha álláshoz nem jutóknak a tanítónői Erre a szóra előugrik a sarokból egy moszatos kis fiú. Előrántja az egyetlen törött lábú széket és úgy mondja: — Itt van, bácsi, Üljön le. A bácsi pedig ölébe kapja a kis moszatost s mintha nagyon szeretné, megcsókolja az arcocskáját is. — Aztán, hogy hívnak kedves, kis fiam ? — Engemet, Papp Béninek! — Éljen, Papp Béni! Ezért kapsz tőlem egy egész hatost. Égy egész uj tizkrajcárost. Szép fehér; fényes . . . — Nem szabad elfogadni, Béni! — kiáltja az asszony, ki mihamar átlátott a szitán. — rögtön add vissza! A kis fiú bámul; nem érti a dolgot. Aztán az anyja konok arcát látva, sírásra görbített szájjal mondja: — De nekem kell! — Eszibe jut valami, valami biztos dolog, amiről tudja, hogy megenged az anyja naragja. — Sapkát veszünk rajta, mamácskám! — és már kacag is szegényke. Hogy eszibe jutott! — Kis bolondom - mondja halkkal, vergődve az asszony. Az ember diadalmaskodva néz rá. Az asz- szony csöndessége, lesütött szeme örömmel tölti el. Szinte úgy érzi, ha megcsókolhatná most; ha az asszony maga mondaná: na, nesze csókolj meg, — megtudná verni érte. Összeverné a szemtelenségéért. Most tetszik neki, mikor olyan, mint egy szemérmes lány; most, hogy nem a régi, büszke Julis; csöndes, alázatos és legyőzött! diplomát; a bankok, üzletek nem tudják elhelyezni a kereskedelmit végzett leányokat, gépiró- nőket. A fizetések — az óriási konkurencia következtében — folyton alacsonyabbak lesznek. A tisztességes megélhetés lehetősége szakadatlanul csökken. Azért a legszerényebb sorsú leány is visszariad valamelyik ipari- vagy gazdasági ág bőséges megélhetést nyújtó művelésétől ; ezeket a foglalkozásokat, mint alantasab- bakat figyelembe sem veszik. Uj irányt kell tehát mutatni a leányoknak ! A gazdasági iparágak között első helyen áll a kertészei, mely mostanig — csodálatosképen, — majdnem kizárólag a férfiak kezében van. Azért csodálatos, mert ha létezik foglalkozás, melyre a nő mintegy születve van, — az bizonyára a kertészet. A nőt nagyobb kézügyessége, finomabb ízlése, gyors elhatározása, praktikus észjárása különösen alkalmassá teszik minden termelő munkára. A nővénynek - ép úgy mint a gyermeknek, — ápolásra és gondozásra van szüksége, hogy fejlődésének maximumát elérje ; az ilyen aprólékosságig menő gondozás a nők veleszületett tulajdonságai közé tartozik. Ebben az irányban, ha módjában fog állani, kellő tanulmány alapján, a kertészet terén felsőbb kiképzést nyerhetni, a nő nagyon sok szépet és értékest fog fölmutatni e poetikus, egészséges foglalkozás keretében. Elérkezett az idő a nők számára e kiválóan jövedelmező km-esetforrást megnyitni szakiskolák fölállítása által, mely iskolák egyúttal más háztartási és gazdasági tudnivalók oktatását is eszközölnék és leányainkat minden gazdasági irányban kiképeznék. A kertészethez sok gyakorlati tudás és ügyesség kell. Tanítónőink e térén még nincsenek. Ma már a virág- és konyha-kertészet annyira előre haladott és sokoldalú, hogy annak jövedelmet célzó művelése kiváló tanulmányt igényel. Ajánlatos volna ezért a kertészeti iskolák felállítása, hol a környék minden társadalmi állású leányai megtanulnák a legalkalmasabb és legjövedelmezőbb növények terjesztését. A kenyérkereset leányainknak kínálkozik, csak meg kell ragadni az alkalmat. Az első — nők számára létesített — kertészeti iskola felállításával sok leány sorsát döntjük el! Az asszony rágcsálja a körmét zavartan. Lassan fölveti a szemét és kitekint az udvarra. A kút mellett, a földön ülve zokog a kislánya, a 14 éves Tera . . . Ez fölébreszti; eszébe jut minden. Dühösen eltolja az embert és szalad, szalad a gyerekéhez. Elmond annak mindent. Megmondja: vigyázzon mamácskára jobban az a tizennégyéves kislány, mert még elszakasztják a hat testvérétől! Körülcirogatja. a nyakát és hozzádörgöli az arcát, mint egy hízelgő macska.- Ne, ne félj. Kislányom itt vagyok. Hát tudod te, mit akar az a bácsi, az az ember? . .. . . . Tudja milyen nagy az én nyomorúságom, segitni akar rajtunk, gyermekem . . . Nem, még sincs lelke hozzá, hogy elmondja a gyerekének. Nem beszélhet másként. Ne is tudjon semmit az a gyerek. A férfi még egyre ott áll az ajtófához dűlve. Látszik rajta, hogy bosszantja a dolog. Meg le is hült egy kicsit. Nem szereti az iyen jelenetet. Egy öreg asszony összeölelkezve a lányával. Most már öregnek látja. A kislány kirántja magát az anyja karjából, gyűlölködéssel a hangjában kiabálja: — Nem igaz! Elakarja vinni a mi anyánkat, ez a csúf ember. Utálatos! Nem engedem; nem, nem. Gyűlölöm érti ? Menjen a feleségéhez, tudja. Ha mamácskát is elviszi, mi marad nekünk? Mert mamácska már akar is menni, tudom. Nem eresztem; nem, nem . . . Fuldokolt és most már ő ölelte át az anya ját, szorosan fölkuszva rá, mint a folyondárinda. Városi ügyek. „ Slőjcl"-kiállítás. Említettük volt, hogy Alexy Kornél, a ve- resvizi áll. elemi iskola igazgatója azon kézimunkákból, melyeket az iskolás gyerekek nyers fából készítettek S melyekből e lelkes slöjd-barát egy szép mintasorozatot a szatmári Tanitók- háza felavatása alkalmával rendezett kiállításon meglepő sikerrel bemutatott, városunkban is kiállítást rendez azon célzattal, hogy ezen felette hasznos kézimunka lehetőleg minél szélesebb körben terjedjen el a nép körében, mivégre feltétlenül szükséges, hogy az eszmének minél több lelkes barátja és támogatója legyen. Nem véletlen dolga, hogy mi e látszólag kis eseménynek a városi ügyek rovatában adunk helyet, mert fontos jelentősége van annak, miszerint a város lakossága részére uj keresetforrásokat nyitsunk, hiszen ma már ott állunk, hogy a népesség gyarapodásával a szegény ember megélhetése fokozottan megnehezedett. Valóban különös jelenség, hogy ami népünk e kevés költséggel, szinte minden befektetés nélkül űzhető kézi- famunkákkal oly nehezen tud megbarátkozni, holott egy kis szorgalommal igazán szép keresetre tehetne szert, eltekintve annak mérhetetlen következményeitől, hogy könnyű munkával töltve üres idejét munkás népünk elvonatnék a testet és lelket ölő duhaj mulatozásoktól s talán némileg az iszonyú pusztítást végző pálinkaivástól. Akkor tehát, amidőn Alexy Kornél az eszme népszerűsítésére törekszik, mindnyájan oda kell állnunk segítő társakul, hiszen igazán elszomorító dolog az, hogy mig külföldön nem egy, se két község és város egész népe megél ilyfajta munkákból s megvagyono>sodik, mert mi drága pénzen vesszük meg e lényegileg igazán csekély értékű dolgokat, addig mi ami élhetetlenségünkben kiaknázatlanul hagyunk minden oly kecsegtető alkalmat mely a népjólétet van hivatva előmozdítani. Ismételten figyelmébe ajánljuk hát a fa- munka-kiállitást közönségünknek. A kiállítás ma vásárnál/ d. e. 10—12-ig és d. v. 3-5 óráig a városháza tanácstermében tekinthető meg. * Jogin/a n föld fel a dósok. Sokaknak szemet szúrt már a gör. kath. egyház most épülő uj iskolája, mely a g. kath. templom mögött szinte kizárólag a város tulajdonát képező téren készül. Arról, hogy szükség van-e városunkban annak három hatalmas elemi iskolája mellett e felekezeti iskolára vagy nincs, nem disputálunk, mert befejezett ténynyel állunk szemben és oly sok szemrehányásnak kellene szerét ejtenünk, hogy inkább mellőzzük, mert sajnosán kell tapasztalnunk, miszerint a város intéző köreinek felette csekély érzéke van a magyarság itteni helyzetének kellő felismerése iránt. Ahhoz akarunk most szólani, hogy honnan veszi a város tanácsa és építészeti bizottsága a jogot ahhoz, hogy az építési engedélyek kiadása alkalmával ne csak a szépészeti szempontoktól tekintsen el, hanem a képviselőtestületi közgyűlés megkérdezése nélkül a város földjéből magánosoknak feladjon ? A föld el- és feladás joga kizárólag a képviselőtestületé s ezért a tanácsnak ez ellen nemcsak vétenie nem szabad, de annak szigorú betartásán őrködni, nem tudom milyen kötelessége. S ami meg különösebb, ez nemcsak a konkrét esetben, hanem előzőleg már több Ízben is megtörtént s ezért szó nélkül többé nem hagyhatjuk s nem szabad egy városatyának sem szó nélkül hagynia, különösképen azért sem, mert a tapasztalat szerint a joggal való visszaélés olyan csodabogár dolgokat eredményez, melyek a város előnyére éppenséggel nem szolgálnak. Van a tanácsnak és építészeti bizottságnak más egyéb elég dolga s ezért ne igyekezzék azt törvényellenesen szaporítani, mert az ily- kép fokozott tevékenysége csak felületes eredményekben morzsolócihatik szét. * Perlekedést mánia. Igaz ugyan, hogy városunk rohamos fejlődése nyomán sokféle ügyes-bajos, peres dolog és bírói döntést provokáló vitás jogviszony származhatik, mégis agodalomra ad okot, hogy
