Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársak: Révai Károly, Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)=tér 14. —— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — A színpad. Január 29. Az ember mindent elkövet, hogy a mindennapi élet küzdelmes szürkeségébe, egyhangúságába valami változatosságot hozzon be. Ősi idők óta az élet megszépítésére szolgál a művészi, az erkölcsi szépnek kultusza és élvezése. Az igazi szépben van valami olyan varázslatos erő, melyet pontosan mégha- ! tározni nem lehet, de a mely még a ke- j vésbé művelt elemeket is önkéntelenül magával ragadja. A külömböző művészetek sikerült termékeit, mint a szépnek megérzékitőit, egyaránt megbámulja az intelligens szem, meg az eke szarva mellett felnőtt ember szeme. — Természetesen a felköltött érzelmek nem egyenlők itt és ott, de egyben megegyeznek : bizonyos szellemi gyönyörűséget támasztanak, lelki élvezetet nyújtanak. Innen van a művészeteknek, mint a szép megérzé- kitőinek, rendkívüli nevelő hatása. Ki tagadhatná, hogy e tekintetben legközvetlenebb hatással lehet a költészet, összekötve az előadó művészettel? A szin- művészetet értjük a szinköltészettel kapcsolatban. Azt olvassuk, hogy a vidéken mindenfelé Thália papjai szorgoskodnak. Most van a vidéken a színészet szezonja. — Ebből az alkalomból akarjuk szóvá tenni a mai színházat. Annak idejében úgy tanultuk az iskolában, hogy a magyar színművészet a nemzeti életnek egyik ieghathatósabb faktora, emelője, irányitója volt. A csüggedő lelkekbe a lelkesedés tüzét öntötte a múlt dicsőségének feltárásával s igy az elalélt lelkeket felserkentette, az erkölcstelenséget szilajon ostorozta, s megdöbbentő módon szemléltette a bünhődést; s volt idő, midőn a nemzeti nyelvnek legerősebb oltalmazója épen a színház volt. Ekkor méltán lehetett a -szinészeket a nemzet igazi napszámosainak tekinteni. A színészet valósággal irányító befolyással volt a nemzeti életre ; tartalmat, szellemet öntött beléje. — Tespis kordája nemes szellemet szállított széjjel s egy szebb, egy jobb jövendőnek útját egyengette. Azok az éhező vándorkomédiások — miként akkoriban nevezték — igazi apostolok voltak, a szép, jó és igaz eszméinek hirdetői, a felnőttek tanítómesterei. Hogy állunk ma r Nagyot fordult a világ. A szellemi életben óriási dekádencia ájlott be s ennek a rohamos hanyatlásnak egyik legfőbb terjesztője éppen a színház. A színpadról száműzve a szép, tehát a művészet is. Akokotteria, a legraffináltabb erkölcstelenségek, arcpiritó meztelenség, ocsmány, leplezetlen társalgás — ezek vannak napirenden, illetőleg műsoron. A színpad ma nem javít, nem oktat, hanem határozottan mételyt hint, romlást lehel. Nincs sehol a műsoron egyetlen nagy stilü, komolyabb, nemesebb irányú darab, mindenféle s mindenkora legléhább, a legfrivolabb operettek. A néha-néha előforduló komolyabb drámák is fejetetejére állított s megromlott lelkektől kitalált problémákat boncolnak, amelyek pedig nem a közéletnek problémái, hanem ener- vált, megromlott lelkű és fizikumú divatos irók beteges képzelgései. Igazság szerint a színpad az élet tükre kellene hogy legyen. Kétségbe kellene esnünk, ha ma is ezt mondhatnék el. Ez az egyetlen vigasztaló pont. A magyar színpad nem a magyar életnek mása. Az a léhaság, az a ledérség, a mely' lenge pongyolában mutogatja fogyatékosságait, az a szellemnélküli szemérmetlen társalgás nem a mi szalonjainkból fakadt. Importált, hitvány portéka ez mind. Csak az a fájdalmas, hogy ebben a haszontalan, rettenetes erkölcsi sülyedést lehelő importban gyönyörködik a magyar publikum. Az a fájdalmas, hogy a szép Ízlése ennyire megromlott közönségünkben. Kik csinálták ezt? Azok a romlott lelkű céhbeliek, akiket íróknak mernek nevezni a vele cimboráié újságok, azok, akik a szép kultuszának álarca alatt olyan aljas, üzleteket csinálnak, mint a lélek- kufárok. Ezek rontják meg mesterséges módon a közönség nemesebb ízlését, mert mételyük csak a megromlott társadalomban gyarapodhatik, valamint a bacillus a nedves melegben. Nem eszmény lebeg szemük R nagybányai Hírlap tárcája. így asszonynak. Korhely is voltam, bohém lehettem, De a szivedet mindig szerettem, Bántott az ember, szidott a végzet, De duhaj lelkem csak áldott téged. Mellettem most is csendül a serleg, Én édes álmom félve szeretlek, Ma is, hogy álmom mámoros, léha Rád gondol egy bús, fakó poéta ! Árvám vagy édes, messzire estél, Hej de sok a fagy fanyar szivemnél Várom a csókod, azt az utolsót, A mely megáldja majd a koporsót. Nincs a szivembe lázas sóhajtás, Csak egy szomorú, szelíd óhajtás; Ha majd elhervad mélázó lelkem, Ne én temesselek, te temess engem ! Mellettem ül egy szomorú ember, Tele panaszszal, tele keservvel: Hitvese künn már a temetőben . . . . .. Ha elszakadnál, ha itt hagynál, Mi lenne belőlem ? Fliesz Henrik. A piknik. Azoknak, kik sűrűn szeretik hangoztatni azt, hogy letűnt a régi kedélyes és őszinte mulatságok kora, cáfolatul szolgálhat az a mulatság, melyet a bányász, erdész és a velük rokon- ágazatú tisztviselők rendeztek a „Müncz“-ben f. hó 22-én és 23-án. Ez a bátyus est a csak kellemes impressziókon s az ezek nyomán támadt felejthetetlen emlékeken kívül tanulságokat is rejt magában. Példát mutatott nemcsak a jól sikerült mulatságokra, de egyúttal arra is, mikép lehet megszilárdítani, állandóvá tenni azt a jóviszonyt az egyes egyének között, mely nélkül jó társadalmi élet el sem képzelhető. Nem védőbeszéd az a mulatságok mellett, hanem tény, hogy az élet nagyon komor, hideg és színtelen lenne, ha be nem ragyogná a kedélyesség napja, - az embereknek egymással való érintkezésében nem lenne élet, ha éltető elemét, a jókedvet elvonnék tőle. S a hivatali élet korlátái közé lenyügzött lélek lassan- kint elfásúlna, megnyilatkozásai mehanikusakká válnának, ha nem üdülhetne föl ott, hol őszinteséget találhat. Mert akármennyire érvényesül is egyéniségünk, invenciónk csak formákban alkothat újat, - a lényeg a régi: hazugságokon nem épülhet föl társas élet, legalább hosszabb időre nem s összetartás nélkül nincs erő, nincs önbizalom, nincs semmi. S főleg ma, a húsz és több éves aggastyánok korában nagyon kellemes érzés az ifjú szív derűs napfényében gyönyörködni, hisz az alkalom reá úgyis vajmi kevés. Na de ha igy folytatom, azt találják majd hinni önök, hogy ismét valami száraz társadalmi kérdés fejtegetésével akarom idegeiket gyötörni, felejtve azt, hogy mulatságról referálok. Térjünk hát rá a tulajdoképeni tárgyra. Mintegy három héttel ezelőtt pár melegszívű uriasszony azt a kérdést vetette föl, mikép lehetne egy minden izében sikerült, emlékeiben felejthetetlen mulatságot összehozni s a felelet a kérdésre a 22-iki piknik és a 23-iki bátyus est volt, mely azoknak szivéből kik rajta részt vettek, a sajnálkozás érzését váltotta ki, hogy mért nem rendeztek ilyet már az előző években. A kérdés felmerülését nyomon követte az eszme megvalósítása és L. Berks Emy, Ocsárd Bözse, Gretzmacher Gyula csakhamar megkezdették a vidám házalást a mulatság összehozása érdekében. Egy héttel később már a belső rendezések vették kezdetüket s a komoly mérnöki rajzok helyére felkerültek a zöld, kacagó fenyőgirlandok, a szintesre állított rajzasztal szerényen vonult félre a garderob fogasai elől s az Íróasztalok, melyek tintafoltos lapjain egy virágzó bányaigazgatóság pénzügyi eredményei futottak rubrikákba, nem tiltakoztak, amikor az aktacsomagok helyén Ízléses kivitelű Ínycsiklandó ételnemüek kezdték meg uralmukat. Lanunlc ma.1 tüzám El S Old al.
