Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
1910. október 9. ]\T »gy bányai IZlrlap t> Meghaltak: Szept. 23. Balog Lajos, r. k., 54 éves, fuvaros, tüdővészben; szept. 26. Sze- lezsán Anna, g. k., 1 napos, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; szept. 27. Laboda István, r. k., 40 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban; szept. 26. Gorgán Mihály, g. k., 26 napos, bányamunkás gyermeke, görcsökben; okt. 1. Futó Mihályi, ref., 84 éves, nyug. börtön-őrmester, szivhűdésben; okt. 1. Páska Anasztázia, gr. kath., 14 hónapos, fuvaros gyermeke, tüdőgyuladásban; okt. 2. Pomján Anna, gr. kath., 23 napos, veleszületett gyengeségben; okt. 4. Bozintán Sándor, gr. kath., 4 hónapos, bányamunkás gyermeke, görcsökben; okt. 4. Petid Lajosné, született Szász Karolina, ref., 68 éves, végelgyengülésben; okt. 4. Csetenás Gábor, gr. kath., 21 hónapos, bányamunkás gyermeke, bélhurutban; okt. 5. Náthán Karolina, izr., 2 éves, szakácsné gyermeke, agyhártyalobban. Házasságot kötöttek: Csatári Sándor bányamunkás és Pap Flóri napszámos nagybányai; Spán László urasági kocsis nagybánya-borpatak- telepi és Juhász Flóri erdőszádai; Csarnai János villanyszerelő és Szalontai Róza nagybányai; Mocsirán György napszámos és Száva Flóri napszámos nagybányai; Májer Sándor asztalos- mester és Fisch Sarolta gondviselőnő nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Kosztin János j villanyossági munkás és Havasi Anna nagybá- j nyai; Árgyelán Jakab váradi tűzoltó és Marosán ' Theodora szakácsné nagybányai; Szentpéteri Sándor fésűssegéd és Szigyártó Teréz újpesti lakosok. IPARÜGYEK. Valami az iparfejlesztésről. Ha széttekintünk hazánk nagyobb vidéki városaiban, azt látjuk, hogy az ipar- és mező- gazdasággal foglalkozó közönség gyakori ipari- és gazdasági kiállításokat rendez. Ez a körülmény annak a jele, hogy fejlődő iparunk és mezőgazdáságunk rohamos haladásnak indult. Ilyen helyeken azonban kell még valamit létesíteni, mi az iparfejlesztésre óriási befolyást gyakorol s ez az iparmúzeumok felállítása. Mert akármilyen gazdagon felszerelt és szakszerűen rendezett, nagy ünnepségekkel egybekötött kiállítás legyen is az, még sincsen annak olyan iparfejlesztő és köz- művelődési hatása, mint egy állandó jellegű iparmúzeumnak, mert az csak rövid ideig tartó, holott az iparmúzeumok - mint állandók — a szakszerű önképzésre mindig alkalmasak. Régi magyar ipari termékeink kegyeletes megőrzése mellett az iparmúzeum, a maga csendes, mindennapi egyszerűségében komoly alkalmat nyújt mélyreható tanulmányokra. A zajos kiállítások, melyeket tömegesen látogat a közönség, - a szemet gyönyörködtetik, de az alapos tanulmányhoz megkivántató nyugalom föltétele hiányzik, sőt már az idő rövidsége miatt sem lehet az összehalmozott tárgyak nagy tömegét áttekinteni s ennél fogva azok maradandó nyomot sem hagynak a látogató emlékezetében. Az iparmúzeumok szorgalmas látogatása által a szakiskolát nem végzett, törekvő iparos is megszerezheti magának önképzés utján azt az alapot, a mely főleg saját iparának ismeretkörére irányul; megfigyelései, észrevételei nyomán alapképzettsége megszilárdul s tudása kibővül. Ha az ily iparmúzeumok szabad előadások tartására is berendezkedve vannak, akkor meg épen rendkivül hasznosak. Az iparos az ott szerzett ismeretek által szakmájába vágó munkáinak célszerűbb, Ízlésesebb kivitelét, szóval mesterségét magasabb fokra emelheti, tovább fejlesztheti. Egy ilyen iparmúzeum olyan, mint egy nyitott könyv, melybe bárki bármikor beletekinthet s azzal az előnnyel jár, hogy az iparos akkor gyarapíthatja ott ismereteit, a mikor kevesebb munkája mellett legjobban ráér. Gyakori szemlélet által a tárgyak alakja, előnyös szerkezete, az előállításhoz használt anyag mikénti megmunkálása jobban emlékezetébe vésődik. S van még egy fő momentum. Az iparmúzeumokban kiállított tárgyak szemlélete által a nagyközönség jobban tanulja megbecsülni az ipari munkát és méltányolni készítőjének szorgalmát és ügyességét. Azonkívül az iparosok között élénkebb versenyt idéz elő. Az elmondottaknál fogva tehát le kell raknunk iparmúzeumok létesítése által az iparfejlesztési szervezetben még hiányzó alapköveket, a melyek kulturmissziót is teljesítenek, mert megfogják őrizni régibb keletű iparunk nemzeti jellemvonásait, azonkívül a magyar díszítő motívumok ujabbkori, finomabb, fejlettebb ízlésű alkalmazásának a diszitményes iparágakban hatalmas lökést ad. Grűnwald Mór előnyösen ismert gőz mü-kelmefestö és vegytisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid-utcán, dr. Kádár átellenében. CSARNOK. Az Domokosi Parochiális ház felöl szóló levél, melyet adott Péter Gergely.* In Domokosfalva1, Anno 1643. Die 7. Január. Én Péter Gergely, Domokoson lakozó az megnevezett esztendőbeli Fő Biró adom emlékezetül mindenkinek, a kiknek illik ez levelemnek rendiben, hogy mivel az Ur Isten velünk ilyen irgalmasságot közlött, hogy immár, kik annakelőtte Praedicator tartásra magunktól elégségesek nem lehettünk, hanem az Josip-Láposi2 szomszéd Uramékkal tartottuk Praedicatort, ugyanis ő kegyelmük között lakozott a Praedicator, ki közinkbe kijárt szolgálni. De immár az Ur Isten is ez keresztyéni szent igyekezetünkbe elő bocsátkozván és a szent Ecclesiánknak is kegyességét hozzánk megmutatva, parancsolt közinkbe lelki tanítót. Mivel pedig annakelőtte Praedicator számára való ház (Ecclesia háza) közöttünk nem volt, vett a szegény falu tűlem egy házat Ecclesia számára fi. 20, melynek nap nyugat felől való szomszédgya Németh István, nap kelet felől való szomszédgya pedig Sebestyén Mihály, mely megnevezett háznak kerte nyúl ki a Szőcs vize felé. Ezt pediglen adtam illyen szent haszonra Istenes indulatomból megváltozhatatlan képpen, magam, gyermekeim és minden atyámfiái felől feloldva, úgy mint szabados örökségül, mely summáról engemet ő kegyelmük, a Domokosi Uraim megelégitvén, bírhassák és tarthassák, mint Ecclesiánk szabados és örökös örökségét, sőt bírják is mától fogva. Mely dolognak nagyobb bizonyságára adtam a kezem Írásával és pecsétemmel megörökített levelemet illy becsületes személlyek előtt: Egyházi rendek: Hodászi3 Miklós, N. Bányai Praedicator és egyszersmind Ecclesiának Esperessé. Gönczi János, Alsó-Misztótfalusi Praedicator. Botfalusi István, Tiszteletes Botfalusi Praedicator. Bányai István, Dobroviczai4 Praedicator. Mogyorói Mihály, M. Kékesi0 Praedicator. Szentmárton6 György, Josip-Láposi Praedicator. És Cseki István, úgymint Domokosi Praedicator Uramék előtt.7 Külső rendek: Láposi András, tisztartó, Maga Péter Gergely FőBiró. Hűtős személyek: Gergely György, Benedek István, Sebestyén Mihály, Domokos Gáspár, Nagy Balás, Péter János, Antal Gergely, Pál Gergely, Ambrus András Eskütt személlyek és hűtős Drabantok előtt. P. H. Péter (íergety. *Közre adjuk a domokosi ref. egyház levéltárában őrzött ezen okmányt, mely sok tekintetben igen érdekesen világit be a 265 év előtti idők már feledésbe ment állapotába. Tartalmából mindjárt azt tudjuk meg, hogy a járásunkban több olyan község van, melyben egykoron színtiszta magyarság lakott s hogy 1642. évig Domokos falva leányegyháza volt Josip-Láposnak. Ekkor alakul önnálló egyházzá és vásárolja meg a mai papilak telkét. ') Régi iratokban Domokos-falva elnevezés szerepel, melyből a „falva“ elkopásával lett Domokos. 2) Magyarlápos, mely a múlt század elejéig Josip- vagy József-Lápos elnevezés alatt szerepel. 3) Hodászi Miklós, nagybányai lelkész és az egyházmegye esperese, később debreceni püspök. 4) Dobrovicza, Magyarkékes mellett, ennél jóval népesebb egyház volt, melyet a nagybányai jezsuiták foglaltak el körülbelül az 1700-dik esztendő előtt. A református lakosok elszéledtek, vagy beolvadtak az oláhságba. Szép kőtemploma az oláhok kezébe került. Urasztali készleteit 1780-ban Berkeszen egy Dombrovicáról oda költözött embernél találták meg. 5) Magyar-Kékes (Felsőbánya mellett). Hajdan virágzó ref. vallásu egyház ; 1700 körül papját, Szentiványi Gergelyt a nagybányai jezsuiták elűzték, összes birtokát templommal és papilakkal elfoglalták. Ma teljesen oláh község. u) Szentmártoni György, a magyarláposi egyháznak még eddig nem ismert papja. A meglevő névsor csak a 18-ik század elejéig nyúlik vissza és igy Szentmártoni György előtt és után még több, eddig ismeretlen nevű papja volt Magyarláposnak. Szentmártoni György hihetőleg a szatmármegyei Adorján községből jött Magyarláposra. 7) Valószínűleg parciális gyűlés volt Magyarláposon, vagy Domokoson, melyen az egyházmegyéből a lelkészek számosán vettek részt. Gondolatok.- Wilde Oszkár művéből. Ne volnának csak a szegények olyan rútak, könnyen meg lehetne oldani a szociális kérdést. * Egy igazán jól kötött csokor a gomblyukban az egyetlen dolog, ami összekapcsolja a természetet és művészetet. * Művelt emberek ellentmondanak egymásnak ; bölcs emberek ellentmondanak önmaguknak. * Ha a komolyság megöregszik, unalom lesz belőle. * Legyünk mindenkor kissé valószínűtlenek. * Vének mindent hisznek, férfiak semmit se’ hisznek, ifjak mindent tudnak, * Képtelenség szigorúan meghatározni, mit olvasson az ember, mit ne. A modern műveltségnek több mint fele abból virágzott ki, amit nem volna szabad olvasni. * A nőknek csodálatos ösztönük van : mindent kitalálnak, csak azt nem* ami magától értetődik. ♦ Semmi sem vénit annyira, mint a boldogság. * Becsvágy a hajótöröttek utolsó szalmaszála. * Az igazság nem igazság többé, ha egy embernél több hisz benne. * Csakis a stílus nagy mesterei tudnak homályosak lenni. * A tudatlanság olyan, mint egy finom délszaki gyümölcs; mihelyt hozzányúlsz, oda a hamva. * Első kötelesség az életben, hogy lehetőleg művésziek legyünk. A második kötelességet még nem fedeztük fel. * Ne akarj soha semmit megokolni. A meg- okolás mindig közönséges és ritkán győz meg. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete.
