Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
1910. augusztus 21. N agy bányai Hírlap 3 minden vonatkozást kommentált. Tudta, mint vannak barátai, hol járnak-, mit tesznek s hogy emelkednek. A múzeumi ügyekben fölkereső múzeumi tisztviselőnek oktatást adott. Egyik fiatal tisztviselőt a vizsgára előkészítette. Látogató barátait álmaival, élettörténetével, germán istenektől való származásával, a szanatóriumban irt müveivel, vagy sok világos pillanataiban házi ügyeivel, hivatalával, terveivel szórakoztatta. Néha órákig, sőt napokig is eltartott ily világos, tiszta gondolkodása. Panaszai kiváltképen a szanatóriumi táplálkozás, gyógyítás és bánásmód ellen fordultak. Szabadulni vágyott s barátai Ígéreteit, vigasztalását gyermeki megadással s engedelemmel vette. Környezetével hamar megbarátkozott, részt- vett bajaikban, megosztotta velük a külvilágból kapott ruhákat, ételeket. Elszórakozott, elmulat- gatott velük, hallgatta téveszméiket, sőt megrótta értük őket s okosabb gondolkozásra akarta őket rábírni vagy bolondoknak nyilvánította. Velük együtt érzett a menekülésre nézve és velük együtt szőtte a betegek szokásos lázadását, melyet tervszerűen kigondoltak és el is árultak az orvosoknak. Minden uj beteggel szívélyesen megismerkedett, a bejáró idegenekkel leveleket küldözgetett s hírlapokat kért. Legerősebben várta főtitkári kinevezését, melyet biztosra vett. A mélyen lesújtott család, a Golgotát járó anya azalatt hol Budapesten, hol Nagybányán élt s minden fórumot megjárt, hogy fia gyógyulása esetén újból munkabíró tagja lehessen a társaságnak, hivatalát elfoglalja s haladjon régi pályáján. Ebben segédkezett neki Fraknói Vilmos es a múzeumi ügyek miniszteri referense, Szász Károly, aki a betegnek ideiglenes nyugdíjaztatását Apponyi Albert gróf miniszternél ki is vitte. Az ügy Schönherr halála napjáig húzódott. A „szegény heraldikus“ mint magát nevez- getni szokta, ez alatt türelemmel várta megszabadítását „a börtönből“. Végre édes anyja reverzális ellenében kivette fiát a szanatóriumból és hazavitte. (1907. máj.) Amitől mindenki félt, hogy magán vagy másokban bajt fog okozni, nem következett be. Szép csendesen élt régi boldog otthonában, a „nagy házban“, melyet teljesen úgy rendeztek be, mint budapesti lakását, eljárt nagybányai barátaihoz, orvosához, s bár fölismerte nagy baját, türelemmel várta gyógyulását. Sokszor nem látott jól s öcscsének, Sándornak odaszolt: „Olvassa maga, Istenem, mily bosszantó, akadémiai tag vagyok és nem tudok olvasni!“ Valószínűleg ez alapon, terjedt el a budapesti lapokban megvakulásának hire. Kéziratait, leveleit rendezgette, sokat olvasgatott, de nyugalmát csakis a sok bróm hozta meg. 1907. karácsonykor rosszabbodott állapota s sok ingadozással 1908. márciusig húzódott el, melynek 24-ik napján, ikertestvére halálos napján, 44 éves korában hirtelen meghalt. Betegsége alatt édes anyja és nővérei ápolták, Hozzátartozói iránt élete utolsó percéig végtelen gyöngédséggel és szeretettel viseltetett. Szeretet es vallásos érzés hatotta át egész lényét. A milyen ideális volt egész élete, olyan volt a szenvedésekben is alkonya és elmúlása. A sors megkiméLe őt és hozzátartozóit azoktól a kitörésektől is, melyektől hasonló betegségben szenvedők nem menekülhetnek. Halálának hire azonnal bejárta a lapokat. Széles baráti körének minden egyes tagja nagy részvéttel fogadta a halálhírt. Temetésén a város, hivataltársai, a család és a barátok nagy száma vett részt. Szalay Imre múzeumi igazgató a Nemzeti Muzeum nevében, Fejérpataky László, Sebestyén Gyula hivataltársai, Rencz János nagybányai állami főgimn. igazgató a nagybányai Muzeum-egye- sület nevében búcsúztatta el. Édes atyjával, a nemsokára hozzájuk tért Sándor fivérével együtt a nagybányai rótn. kath. temetőben virágoktól borított közös sir alatt alussza örök álmát. A rekviemen márc. 27-én részt vett az egész gyászoló közönség. A gyászénekeket és zenét Szőke Béla r. k. plébános énekelte és játszotta. Márc. 26-án Nagybánya városa részéről Makray Mihály polgármester és a megyei gyűlésen Falussy Árpád főispán búcsúztatták a megboldogultat: „Amidőn váratlanul, munkásságának zenithjén kiragadta lehanyatló* kezéből a tollat ádáz végzete, a mely kegyetlen guny- ny.al csúfolta meg saját ígéretét: Korvin Jánosban irt saját szavai szerint: „Képzeletünkben látjuk a történelem géniuszát, a mely nem azt gyászolja benne, a mi volt, hanem a mivé tennie megtagadta tőle gyászos sorsa.“ (Korvin János.) Németh Gyula hangversenye. Nagyszámú előkelő közönség jelenlétében tartotta meg Németh Gyula az idei hangversenyét f. hó 14-én vasárnap este a Kaszinóban. A műsor olyan gazdag, tartalmas és változatos volt, hogy az est méltóképen sorakozik énekesünk eddigi sikereihez. Örömmel konstatáljuk, hogy Németh, mint énekes, hangjának kezelése, s az előadás művészete tekintetében egyre emelkedik, s örömmel láttuk, hogy városunknak szépért, jóért lelkesedni tudó intelligens közön-* sége milyen szeretettel karolta föl és karolja föl a törekvő ifjú művészt, kinek haladását egyre ^nagyobb figyelemmel kiséri. Énekesünk az I. pontban Bizet Cár menjenek Toreador-indulóját énekelte a zenekar precíz kíséretével. A zenekar fortissimója mellett is uralkodott a hangja, melynek érces csengése, ereje, tömörsége nagyobb termet kíván, mint a Kaszinóé. A 4. pontban Zichy gróf Nemójából adott elő egy mélységében megkapó áriát, továbbá Schubert Erlkönig című balladáját, á balladák egyik legnehezebbjét. Mindkettőt önálló felfo- ' gással, (nem a taktushoz ragaszkodó dilettáns naivságával,) sok érzéssel, teljes megértéssel adta elő, főleg a balladának minden zenei mélységét legyőzve, az emelkedő drámai hangulatnak minden legkisebb árnyalatát is érvényesítve, ! éreztetve. A Nemo ária. is nagy hatást váltott ki a közönségből. Ez a nagy kvalitású opera, mely még nem részesült nálunk kellő elismerésben és megértésben, kedves tárgya a mi énekesünknek, kit úgy látszik', temperamentuma, hajlama ilyen nagyszabású feladatok megoldására késztet. Az eredeti magyar operának, mely zenei irodalmunkban korszaka.kotó jelentőségű, - ez a részlete is maradandó hatást, nagy lelkesedést keltett. A balladát is, a Nemo áriát is Balezer Györgyné kisérte zongorán, ki ez alkalommal mutatkozott be közönségünknek. Zongorajátéka meglepően fejlett technikáról, - kísérete igen finom Ízlésről tanúskodik ; a zenei nehézségekben játszva uralkodik, s az éneknek minden árnyalatához művészi ihlettel tudott hozzásimulni. Ha az ének kíséretében egy csapásra meg tudta nyerni a közönség tetszését, ezt a jó hatást még fokozta Alföldi/ Zoltán mérnök gordonkajátékának kíséretében. Chopin Polonaise Brillante, op. 3. jelzésű klasszikus művét adta elő Alföldy Zoltán, kinek muzsikális qualitása előtt egyre nagyobb tisztelettel hajolunk meg. Minél többször halljuk, annál jobban lelkesedünk érte. S ez természetes is, mert nem a műkedvelő felületességével, hatásvadászatával áll elő, hanem a komoly muzsikusnak lelkiismeretességével tanulmányozza előadandó darabját, hogy annak szellemébe teljesen behatolva, szépségének legcsekélyebb részét se hagyja kiaknázatlanul. Minden produkciója egy-egy darab a komoly muzsikus leikéből. S hogy ilyen nagy hatást ért el főleg ez es£én, abban mindenesetre is része volt Balczerné művészi kíséretének. Illetőleg nem is kiséretnek kell neveznünk játékát, hanem úgyszólván önálló produkciónak, olyan nagystílű muzikálitást követel Chopin művének zongorarésze is, a technikát nem is említve. Csak ilyen kifogástalan játékossal érvényesülhetett Chopin muzsikája a maga értékességével Alföldi/ gordonkajátékában kellőkép. Nagy hatást ért el Erdődig Sibyke hegedű- játékával. Alard-Gounod Faustját adta elő a bájos muzsikus, kinek játékában Gounod zenéje hatványozottan érvényesült a női lélek mély érzésviligán át. Tavaíy zenekarban már játszott egyik'hangversenyünkön, tudásáról, előadóképességéről azonban csak most győződhettünk meg, mikor a rendezőség önálló számra is meg tudta nyerni. Különösen játékának határozott karakterét, s finom vonókezelését csodáltuk. — Méltó kísérője volt Homola Viktor, aki diskrét kíséretével arról tett bizonyságot, hogy fejlődő komoly muzsikussal állunk szemben. Technikája már is nagy, mint kisérő nyugodt, simu- lékony, jóizlésű. Közben Révai Károly olvasta fel a Tűz és Fáradt vagyok c. két gyönyörű költeményét, melyeknek mindegyike, de különösen az utóbbi tárgyánál és bensőségénél fogva mély hatást tett a közönségre, mely zajos tapssal adózott kedvelt költőjének. Utolsó számként Németh magyar dalokat énekelt zenekarral, még pedig elsősorban Z. Révész A.-nak Zempléni Á. szövegére megzenésített „Lavotta szerelmét", melyben ügyesen van feldolgozva Lavotta kesergője kurucos, tőrül metszett jó magyar motívumokkal átszőve. Utána Borbás Gézának „Kalapom szememre vágom" c. dalát, mely a régi magyar verset erővel teljes inventióval zenésiti meg. Végre Németh Bélának Révai Károly bátyánk szép versére irt dalát. (Amikor majd lelkem elsóhajtom), melynek melódiája híven fejezi ki ősz poétánk fájdalmas sóhaját. A bánatos hangulatból egy ropogós frissel rántotta ki a közönséget énekesünk, ki a magyar nótákat mély érzéssel, a frisseket tüzesen, pattogósán adta elő. A nagyszabású hangversenynek egyik érdekessége volt a városunk összes intelligens muzsikusaiból ez alkalomra alakult zenekar, mely az első és utolsó pontban kisérte Németh Gyula énekét. A hangszerelés s a zenekar kifogástalan betanítása Borbás Géza főgimn. tanár ügyességét dicséri. A zenekar minden egyes tagja kitett magáért, mégis ki kell emelnünk Erdőd// Sybikét, ki az I. hegedűsöket, Miskolezy Erzsikét, ki a II. hegedűsöket vezette. A bájos muzsikusok a zenekar élén igen kedves képét nyújtottak. — A zenekar játékából meg kell említenünk Alföldi/ Zoltán gyönyörű cello-soloját. A zenekar tagjai a következők voltak : I. hegedű : Erdőd// Sybike, dr. Ifomola A. László, Szabó István, Németh Béla ; II. hegedű : Miskolezy Erzsiké, Bernhardt István, Sváb Kálmán ; III. hegedű ; Fiklusz Gábor, Kaszaniczky Géza, Kapás Gyula; I. cello: Alföldi/ Zoltán; II. cello : Szabó Kálmán ; nagybőgő : Dan- kovilz Antal; zongora : Homola Viktor, har- inonium : Szaucsek István. Megemlítjük még, hogy a rendezőség a hölgy szereplőket díszes csokorral lepte meg. Hangverseny után a közönség jórésze a késő hajnali órákig együtt maradt a legjobb hangulatban. Végiggondolva a műsor tartalmas, változatos voltán, csak azt sajnáljuk, hogy ezt az értékes programmot nem hallgathattuk meg az új színházban, ahol minden egyes pontja hatványozottan érvényesülhetett volna. Felsőbányái elszármazottak találkozója. Kolozsvárról számosán vettek részt e hó 14-én és 15-én rendezett ama ritka, szép találkozón, a melyre ezelőtt öt évvel, a sajtóban, Kuszkó István akkori hírlapíró tett indítványt, 1905-ben, a felhívásra, az elszármazottak ezeren felül jelentek meg. 5 év múlva most, ismét összegyűltek. Kolozsvárról Achácz Imre, neje és családja, Kuszkó István állami mértékhitelesítő hiv. főnök, Loyezli Gyula gépész Máv. műhely, Pál Gyula kereskedő, Stepper József főmozdonyvezető, Stepper Kálmán Máv. mérnök ; stb. Losoncról Wágner Sándor polgármester ; Nagyszőlősről Nagy Kálmán dr. főorvos és az ország különböző részéből hivatalnokok, kereskedők, iparosok szine-java ezer számra. Vasárnap este kezdődött az ünnepély a Schönherr Gyula alap javára hangversenynyel, melyet Sztáncsek Kornélia Varga Vimosné kezdeményezett. E hangversenyen a nemes úrnő kiváló zongorajátéka, Koncz Aranka k. a. előapp- Berindán Ödön szoba= és templomfestö, mázoló és cégiró.”»® Elvállal minden e szalimába vágó munltát modern és Ízléses kivitelben —--- ■ ■ ■■ -----. . ■■■■ 3= Laltása ■- Fazekas-utca 13. szám. ~
