Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-14 / 33. szám

1L is, (azért dugják el). És ha a festők, miként a gólyamadárák, szebb hazába költöznek egyko­ron (ami ezek után a huzavonák után nem le­hetetlen), a feledés szárnyán kívül, mivel takar­ják el a visszamaradt nyomo'kat!? Mi mással, mint egyéb értékesítésével az itt maradt épü­leteknek. S ezt itt lehet, egyesek egyéni véle­ménye szerint, legjobban eszközölni. Hatalmas indok ! Tehát: ha egyszer valaki — onnan a Zazaron túlról rájön, hogy kár volt azt az épületet úgy eldugni, ne mondják, hogy ez a festők véleménye és óhaja volt! Egyébként pax — pax — pax. Grünwald Mór előnyösen ismert gőz mü-kelmefestö és vegy­tisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid-utcán, dr. Kádár átellenében. Közgazdasági napikérdések. A tizenkilencedik században a tudományok között a közgazdaságtan a mostoha gyermek szerepére volt utalva. Tudósoknak és láng­elméknek kellett születniük, hogy a közgazda­ságtan az őt megillető helyre jusson. Nehezen tudta az ideológiáktól átitatott társadalom meg­érteni, hogy a lét alapja a gazdaság. A törté­nelmi materiálismusnak kellett megszületnie, minden túlzásával együtt, hogy e gondolkozók figyelme a gazdasági problémák felé terelődjön. Ma már unos^ untalan ez áll az eszmecserék fókuszában. És mégis alig van a közgazdaság- tannak tudománya. Elméleti kérdések, doktriner megállapítások, termeltetnek tulnyoinólag, de a a tényeken leszürődött és kijegecesedett véle­mények, melyek a jövőbeni alakulások alapjául szolgálhatnának ismeretlenek. Pedig mennyi és mennyi a közgazdasági napikérdések száma. Szemünk láttára pusztulnak társadalmi osztályok, melyek századokon keresztül fentartói és lege­rősebb támaszai vaiának a nemzeti létnek és bennünket nem érdekel a pusztulás oka, nem kutatjuk a konjunktúrák kedvezőtlen alakulásá­nak eredőit, hanem örömest foglalkozunk kétes értékű definíciók gyártásával. Egy pillantás városunk közgazdasági életére és indokolni lehet a kifakadások jogosultságát. Aki foglalkozott Nagybánya múltjával, tudja, hogy e város a középkor közgazdasági életében jelentős szerepet játszott. A várost koszoruzó hegyek oldalán a szőlő és gyümölcstermelés, a Világos alig 40 kilométernyire fekszik Aradtól, egyike a vármegye legrendezettebb községeinek, lakóinak száma körülbelöl 4000, jobbára földmivelő. A község emelkedettebb helyen fekszik, fölötte a világosi vár romjai láthatók, alatta pedig Szöllős, Borosjenő felé vezető utak futnak. A községben van a Bohus család kastélya, hol augusztus hó 12-én Görgei főhadiszállását tartotta. A ház úrnője Bohusné Szögyén Antónia, a legtiszteltebb magyar úrasszony, aki páratlan jósága és haza­szeretete folytán felejthetetlenné tette nevét. Görgei és táborkara itt várta be az orosz tábornok üzenetét. Izgalomban, nyugtalanság­ban és kedvetlenségben teltek a percek. A keserű poharat utolsó cseppig kikellett inniok mindazoknak, kik közel másfélévé küzdöttek a nemzet igaz ügyéért. Görgei 11 óra felé kapta levelére a választ; ebben Rüdiger biztosítja, hogy a fegyverletételnél egyetlen osztrák katona sem lesz jelen. Froloff orosz tábornok volt a levélvivő, kivel Görgei a következő feltételekben egyezett meg : 1. ) Idő 1849. augusztus 13. délután 3 óra. 2. ) a magyar hadsereg leíegyverezése a Világostól nem messze levő szöllősi rónán fog megtörténni. Vasárnap volt, augusztus 12-ike; másnap vagyis hétfőn kellett a lefegyverzésnek megtör­ténnie. Augusztus 13-ikán szép derűs idő volt; a felkelő nap sugárözönével borította be az egész vidéket. A táborkar összegyűlt utoljára a Bohus kastélyban. A tisztek díszruhában, min­denki ünnepélyes, mintha temetésre készülne. | Nagybányai Hírlap lapályokon a földmivelés, a hegyek mélyén a különféle nemés fémbányászat s a város falain belül intensiv ipari és kereskedelmi élet folyt. Messze földön híres volt a nagybányai késesek által remekbe készült bicskák. A nagybányai fazekas ipar termékei pedig bejárták az orszá­got. A céhek élete változékony -és mozgalmas volt. A cipészek és csizmadiák, tímárok és bog­nárok céhe^ magába egyesítette az iparág összes termelőit. Általános jólét volt mindenütt. És ezzel szemben mi van ma? A pusztulás deprimáló szimptomái mutat­koznak mindenütt. A termelési ágak érdekkép­viseletei szétszóródtak, az iparosok osztálya állandó hanyatlást mutat. Nincs most módunk­ban számokkal bizonyítani, de csak az utolsó tiz évre utalunk, ami szemünk előtt folyt le és megállapíthatjuk, hogy a város iparossága állandó és folytonos pusztulást mutat. Éz Nagybányának egyik legsúlyosabb közgazdasági napikérdése, amivel pedig úgy a hivatottak, mint az érdekel­tek elfelejtenek foglalkozni. Egy éve lesz annak, hogy a vármegye fő­ispánja leiratot intézett a városokhoz, felszó­lítva őket arra, hogy adjanak be egy memo­randumot melyben kifejtve legyenek mindazok a módok, melyek alkalmasak és célszerűek len­nének a város gazdasági életén intensive segí­teni. Az alkalom meg volt, hogy a bajok alapos tanulmányok tárgyává tétessenek. Ám ezt el­mulasztották s a főispán kapott egy szépen stilizált, de csak a felszínen mozgó kérelmet, amelyben szó volt ugyan a magánbányászat fej­lesztéséről, az iparosok támogatásáról, némi kereskedelmi érdek biztosításáról, de hogy mindezeket milyen módon, hogyan kellene meg­valósítani arról már szó nem esett. De hiszen ez természetes is volt. Hiányzott az anyag, amely szükséges lett volna a bajok konkrét megállapítására és a segítség eszköze­inek és mérveinek megjelölésére. Közgazdasági tanulmány lett volna végzendő Nagybánya közgazdasági múltjában s ezután értékelve a konjunktúrákat és berendezkedési lehetőségeket taxatíve kellett volna felsorolni mindazon terme­lési ágakat, melyeknek állami gyámkodás melletti megválasztása a jelenben vagy a jövőben hasz­nosnak látszott volna. De mindezt elmulasztották. S igy ne csodálkozzunk, ha a város felirata irattárba került, a bajokon mindidáig nem se­gítettek, s igy a helyzet képe nem javult. Ám amit elmulasztott a tegnap, azt helyre hozhatja a ma. És szeretjük hinni, hogy a kö­zeljövőben meghozza azt, mire várunk. Városunk közgazdasági múltjának pragmatikus és szakszerű ismertetése ha meglesz, egyképen munkatársul fog szolgálni a város politikusnak és a város polgárának, valamint érdekes olvasmánya lesz a közgazdaságtani tudományok búvárainak. Az is volt ! Egy nemzet temetése! Pár óra még s aztán megkezdődik a legszomorubb szertartás. Egyeseknek már előre szorongatja a szivét valami kimondhatatlan fájó érzés. Itt- ott, hogy a társaság kedélyére nehezülő nyomást eloszlassák, - kisebb csoportok beszélgetni próbálnak ; de nem megy sehogysem. Mindenki maga elé bámul meredt szemmel, egy-két szót vált, azután elkalandozik képzelete és elhallgat. A háziaszony reggel 9 órakor asztalhoz hivja a társaságot. Készen áll a reggeli. Az asztal meg van rakva minden jó és finom ennivalóval. Bohusné Aulich tábornokot kínálja először. Aulich mosolyt erőltet ajkaira, de egyszerre kitörnek szeméből a könyek. Nem kérdi senki, hogy miért sir? Úgy is tudja azt mindenki. Maga Bohusné úgy tesz, mítha sürgős dolga akadt volna, kimegy a konyhába: ott lerogyik egy székre és fájdal­masan zokog. Féltiz órakor az asztal bomlik. Kezdődik a bucsuzkodás, a háziasszonytól és egymástól. Görgei először is az öreg Csányi Lászlótól búcsúzik. Nem bírt parancsoini idegeinek, han­gos sírásra fakadt és hosszasan tartotta átölelve a római jellemű hazafit. Példáját követték a többi tábornokok is, aztán mély megindulás érzése közt elhagyták a kastélyt. Ekkor meg­kezdődött a csapatok felvonulása. Ámde az indulás előtt a táborban is megrendítő jelenetek történtek. Huszárok agyonlőtték kedvenc lovai­kat, kardokat törtek ketté, puskákat roncsoltak össze, sőt némelyek társaik szemeláttára gólyot röpitnek agyukba. Délután 5 órakor kész a felvonulás. Görgei 3 HÍREK. Augusztus 13. Személyi hírek. Kemény Kálmán pestvárme­gyei főjegyző, Kuklay Béla főtanácsos, a budapesti államépitészeti hivatal főnöke, továbbá Cseresnyés István, Sebestyén Sándor, Reviczky Sándor és György József főmérnökök folyó hó 5-én kirándultak Nagybá­nyára és itt György Gusztáv főmérnöknek voltak ven­dégei. Az előkelő társaság ittléte alatt baráti körben kellemesen töltötte az időt és másnap délután utazott vissza a fővárosba. - Martiny István főbányatanácsos családjával 5 heti szabadságra Czirkvenicára utazott.- Dr. Kossutdny Tamás az orsz. állami vegytani inté­zet tudós igazgatója Nagybányára érkezett. — Sarma- ságh Géza nyug. fögimn. tanár, szentszéki ülnök, állandó tartózkodásra nővéréhez városunkba érkezett. — Leit­tier Elek miniszteri tanácsos, beszterczei erdőigazgató városunkba érkezett. Áthelyezés. A földmivelési minisztérium Márton Sándor erdőtanácsost Nagykárolyból — Újvidékre, Gábor Sándor erdőmestert Nagybá­nyáról Nagykárolyba helyezte át. Városi közgyűlés. Szerdán d. e. 11 órakor tartotta a város képviselő-testülete ren­des havi közgyűlését, melynek egyetlen tárgya az „István király szálló“ bérbeadására vonat­kozó ajánlat, — illetőleg bérleti szerződés el­fogadása és jóváhagyása volt. A képviselő-tes­tület a szerződést pontonként letárgyalta és többek hozzászólása után csekély változtatással szótöbbséggel elfogadta és jóváhagyta. A köz­gyűlésen Torday Imre h. polgármester elnö­költ, s a jegyzői tisztet Smaregla János al­jegyző töltötte be. Tanító jelölések. Folyó hó 9-én tartotta az áll. iskolák gondnoksága a felsőbányai-utcai és a veresvizi iskolánál üresedésben lévő ál­lásokra a jelölést. Két hely van üresedésben, mindegyikre 3-3-at jelölt. A felsőbányai-utcai iskolához jelöltettek: 1. Lévay Endre. 2. Hajdú Sándor. 3. Bodor Jenő. Á veresvizihez: 1. Szaucsek Dániel kapniki el. isk. igazgató. 2. Kömley Sándor. 3. Lukovies Endre. Költözik a főispán. Csaba Adorján Szatmárvármegye főispánja e héten költözött át Szatmárról véglegesen Nagykárolyba. Németh Gyula hangversenye. Ma lesz a Kaszinóban Németh Gyula jeles énekesünk hangversenye. A nagy szabású mű­sorban szereplőkről lapunk legközelebbi szá­mában kimerítő jelentést fogunk közölni. A bányászzenekar térzenéje. Folyó hó 16-ától kezdve a Széchenyi-ligeti térzene minden kedden fél 6 órától 7 óráig fog meg­tartatni. Rüdiger elé lovagol s átnyújtja az egyezség pontjait. Ezután megkezdődik a szemle. A le- fegyverzett sereg szótlanul, komoran bámul maga ele ; csak a két vörössipkás zászlóalj, a 3-ik és 9-ik zokog föl hangosan. Rüdigernek feltűnik a siró zászlóalj, s kérdi : — Hát ezek miért sírnak? — Senki sem felel. Mit is lehetett volna erre felelni ! A jelentés szerint megadta magát: 11 tábor­nok, 1426 tiszt, 23163 gyalogos, 4830 huszár és 2551 tüzér. Rüdiger pedig küldte jelentését Paskievits fővezérhez, ki még aznap értesitette a cárt: „Magyarország Felséged lábai előtt fekszik.“ T. V. BRÜNDL JÁNOS cs. és kir. udvari szál Utó, Nagybánya vá­ros vízmű-építkezési vállalata készít mindennemű vízvezeték, eloset, fürdő és egyéb egészség- ügyi berendezéseket szakszerű és ízléses kivitelben. - Iroda jelenleg Felsőbánya, Hunyadi- téren. * Eladó a liget közelében, újonan tele- pitett, termés alatt álló szőlő gyümölcsössel. Értekezni lehet a tulajdonossal Vár-utca 29.

Next

/
Thumbnails
Contents