Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
IIL évfolyam. ___________Nagybánya, 1910. augusztus hó 14. 33 . szám. NAGYBANYAI HÍRLAP TÁUSADAXjMI ess szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ VILÁGOS. Augusztus 13. (S—r.) Mese nincs csillogóbb, fordulataiban irreálisabb színezetű, eseményeiben kaleidoszkopikusabb a mi szabadság- harcunk történeténél, — eme nagy drámánál, melynek emléke még ma is oly élénken él lelkűnkben. Egy nép telve ideálokkal s ezek iránt oly becsületes lelkesedéssel, — egy ifjú magát még ki nem élt nemzet, mely maga akarja írni élettörténetét, s melynek históriája ott hullámzik az acéllá vált izmok alatt, — egy őserőben dúslakodó nagyra hivatott ország, mely koldustarisznyával az oldalán nagy harcra indul a tündérkirály szépséges leányáért, a kincsek kincséért, — a szabadságért, — aztán mindezek nyomában egy rémes lánccsörgés, melynek zajától fölriad tündérálmából egy nemzet, - hisz saját láncainak csörgése az, - egy borzalmas éjszakai jajkiáltás, melynek fájdalma velőkig hat s hatása hatványozott, hisz a vértestvérek ajkáról szakadt el, — van-e ennél mese irreálisabb, tragédia megrenditőbb? Azóta a magyar Alföld keleti részén egy kis darab Egyiptom van, - azóta a magyar Alföld keleti részén megtelepedett az egyik Memnon kőszive, hogy naplemente után, amikor a hideg, homályos éj megjelenik rémeivel, belesirja, belekacagja, belezúgja fájdalmát mások előtt annyira érthetetlen nyelven a hideg sötétségbe. Azóta a magyar kálváriának, Aradnak előcsarnoka is van, — Világos a nemzeti gyásznak eme megkövült emléke, a magyar szív bánatának eme panaszos rapszódiája. Azóta, ha kardjainkra gondolunk, ujjaink görcsösen rándulnak össze s a körmünk nyomán kiserkent vér bizonyítja, mennyire fáj nekünk még mindig az a nagy lesze- reltetés, mennyire jelen nekünk még mindig az a múlt, — mennyire érezzük, hogy meghalni sokkal könnyebb, mint feledni. A hatvanegy év, mely azóta pergett le, sok újat hozott, - a nemzet lelkét uj eszmékkel, uj benyomásokkal gazdagította, lapok íródtak a magyar históriába, — ám egy lapjelző ujj még mindig kinyitásra készen tartja a nagy könyvet; érzékeny hangszer az a magyar lélek, — egy kósza hang elegendő arra, hogy a melankolikus hatású akkordok egész sorozata zúgjon-borongjon rajta keresztül. Világos vára is porlik lassan. A nagy viharok kavicsonkint rombolják hajdan oly erős falait, bontogatják vakolatát, zuhogó esők mossák állanióan tar kőkockáit, — ám amit az idd pusztít benne, észrevétlenül adja hozzá egy még mindig a múltjából élődő nép, — hisz itt tört alattuk össze az annyiba, vitéz kard, itt pergett az a dob, mely a temetési menetet kisérte. Azonban ocsúdjunk föl álmodozásainkból. Ne engedjük, hogy a múlt legyen úrrá felettünk keserű emlékeivel s megmérgezve a jelent, — csüggedtekké tegyen a jövőnkre nézve. Ébredjünk, nagy feladatok várnak reánk, egész erőnkre, egész éberségünkre van szükség, hogy meg tudjuk állani helyünket. Reflexióinkból azonban hozzuk magunkkal annak a harmincezernek minden / hazaszeretetét, fanatikus bátorságát. Égő szivü ifjaknak kell lennünk, kiknek lelkét nem szabad beszenyeznie a jelen romlottságának, — a múlt minden bánatának tisztitó tüzén kell átmennünk, hogy lelkünk azokéhoz hasonló acélossá váljék. S te Világos, te megkövült bánat, te kővé vált jajkiáltás, állj időtlen időkig ott a magyar Alföldön! Hirdesd, mi történt falaid alatt, mesélj a forró piros vérről, mely mezőidet öntözte harc nélkül, az elveszettnek hitt ideál miatt. S ha látod, hogy a jövő meghazudtolja a múltat, ha látod, hogy a korcs unokák petyhüdő vérüktől reszkető kezekkel írják históriájukat, ha látod, hogy leáldozóban van az élet, a világosság napja, - kőszived panaszos jajja sírjon, kacagjon, zúgjon bele a hideg sötétségbe, megrenditőn, velőkig hatón, hogy eszméletre térjen a szibarita s istenelődeit visz- szaálmodva megszégyenüljön a perverz utód. A Rákóczi-téri vadgesztenyék. — Boromisza Tibor. — Prolog: „Tömeg szivét én nem lelem, Nincs népszerű jegy rajtam semmi; De fönn se számolnak velem, Mert engem úgyse köll megvenni. így szidhatok hát szabadon S dicsérhetek hát érdek nélkül — S bátran kimondott szavakon Botlik a rossz, a jó meg épül. (Koboz krónikája. Az Uiság.) {...a „N. II.“ aug. 7. számából)... A vigadó, illetőleg az „István király szálló“ előtt megkezdték a vadgesztenyék kiirtását. Sokan sajnálkozva nézik a gyönyörű, terebélyes fák kidöntését, de föltétien szükségességét mindenki elismeri. A pompás szálló kilátását nagyban akadályozták s az impozáns épület nem tudott érvényesülni. A sajnál ozókat azonban megnyugtatjuk, mert őszkor gömbjuhar ültetvények kerülnek a vad- gesztenyék helyébe. (... a „N. és V.“ aug. 7. számából. ..) A Rákóczi- téren három virágágyat illesztenek be az aszfaltba. A gesztenyesort kénytelenek kivágni, mivel az nem haladt jgyenközüen az épület homlokvonalával. Különben az egész Rákóczi-tér gesztenyefái kivágás alá kerülnek s kisebb gömbfák kerülnek helyökbe. Nagy és szép eszméket — nagy és szép pillanatok szülnek. Mikor e lap hasábjain egy és más nézetemnek kifejezést adok, teszem ezt kettős okból. Az egyik ok: kifejezésre juttatni azon pár embernek véleményét, kiknek Ízlése, érzéke másként nyilatkozik meg, mint a tömegé — cflyan motívumoknál, amikor az esztétikai szép ellen kisebb-nagyobb kirohanásokat rendez a közhangulat! A másik ok pedig azon ős erőben gyökeredzik, mely a szép iránti szeretet született érzése! Tiltakozás minden ellen, ami ebben köreimet zavarja. Ezen érzés (bocsánat, hogy vele mertem születni), a legerősebb ellenaktióra késztet, ott: ahol a jó Ízlés és szép brutális megtámadásáról van szó. Erre quázi hivatásom is predesztinált! Teszem tehát ezt, háttérben, még azon halavány reménnyel, hogy a dolgok tárgyilagos megvilágítása, többek érzéseiben gyújt eddig ismeretlen tüzeket. Városatyai mandátum nem fekszi a zsebemet (hál’ Isten), igy szavam hivatalosan nem hangzik el a közgyűlésnek ósdi falai között. Csupán arra szorítkozom tehát, hogy szóljak az olvasni tudókhoz; azokhoz, kik az olvasásból értenek is! Szóljak olyan dolgokról, melyek idegen vizeken hajóznak — terra inkogniták felé. Látszólag csekély dolgok eligazítása itt nagy kötelesség. Itt ebben az országban, ahol a parlament törvényt hoz a Margit-sziget botanikus kerté rontására, dacára a íölzuduló köz és szakértő véleményeknek! Hát nekünk nincs Margit-szigetünk, amiből krumpliföldet gyúrjunk; de van száz más aprónak látszó dolog, melyeket egybevetve fontos tényezőkké lesznek a város külső képében. S oh te nagy társadalom! ki annyit - sőt egyedül külsőségekre adsz! Miért nem terjeszted ki b. figyelmedet oly dolgokra is, mely a szép, a jó Ízlés gyűjtő fogalma alá tartozik? Nincs hozzá érzéked?! Xjapunk. mai száma 8 oldal.
