Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
2 Nagybányai Hii’ltvji 1910. augusztus 7. Népszavazás. Minden izében modern, a hatásban kiszámíthatatlanul üdvös mozgalom indul meg Magyarországon. Ehrlich Pál, a világhírű frankfurti orvos, aki nem nyilatkozik szenzációs felfedezéséről, tudományának minden tekintélyét latba veti ezért a reformért. A házasulandókat minden körülmények között orvosi vizsgálat alá kell vetni, mondja Ehrlich professzor. A vérbaj, amig a beteg ki nem gyógyul belőle, feltétlenül házassági akadály. A szabad Amerika egyes államaiban már régen törvény biztosítja az állam- hatalom jogát, hogy erős kézzel megvédje a születendő gyermekeket. Itt az állam kötelezi a házasulandó feleket, hogy mielőtt családot alapítanának, orvosi vizsgálatnak vessék magukat alá s ha valamelyikük vére fertőzött, a törvény nem engedi meg, hogy házasságra lépjenek. Ennek a rendszernek az óriási jelentőségét belátták már Németországban is s most készítik elő a törvényt, amely feljogosítja az államot, hogy védekezhessék a saját polgárainak lelkiismeretlensége ellen. Ibsen Oszváldja, a „Métely“ idegekre markoló problémái kisértenek. A társadalom egy megváltó orvosszer hírére föleszmél és megdöbben a borzalmas kór pusztításaitól. Előkerülnek a statisztikák, egyszerre aktuálissá lesz minden nyomorúság, amelynek az évszázados, félelmes erejű betegség a kutforrása. Valóban igaz : az államnak legfőbb ereje nem a felnőttekben, hanem a gyermekekben van. Akik nem tudták megőrizni vérük tisztaságát, vagy nem tudtak megszabadulni az öröklött bajoktól — azokon nem segíthet hatósági intézkedés. Az uj nemzedéket kell óvni, annak a fizikumát kell megmenteni a kegyetlen örökségtől. Hiszen a fölvilágosult, műveltebb elemek önszántukból ma is kikérik házasságuk előtt az orvos tanácsát, a tizenhat évesnél fiatalabbak meg csak orvosi vélemény alapján kaphatnak miniszteri dispenzációt — miért ne lehetne ezt rendszerré fejleszteni, kényszerítőn általánosítani ma, amikor mind a két nemnek megvannak a saját nembeli orvosai ? De nemcsak a szifilisz : a nemi betegségek egész sora, a tüdővész, a görvélykór, az epilepszia, az őrültség — mind sötét nyomot hágy az ártatlan sarjadék testén-lelkén. Csak egészséges egyének köthessenek házasságot, milyen logikus, ez mennyien belátják ennek a szabálynak a, helyességét. És mégis mennyien házasodnak betegen, mennyien láncolnak magukhoz egy viruló, egészséges emberéletet! Hány korán elhalt gyermek, mennyi nyomorék szülött keserves példája erősiti meg a tételt: ha valaki tisztátalan vérrel, betegen lép házasságra, ezzel valóságos bűntettet követ el. Vétkezik a gyermeke, a hitestársa, az állam ellen és ha elkeseríti, hogy a gyermeke csenevész, béna, a fájdalma legfeljebb csak bünhődés. Az a hatalmas áramlat, amely fölrázza most a müveit világot ime, Magyarországon is érezteti a hatását. Törvényjavaslat készül, melyet a magyar parlamenthez nyújtanak be. Egy jogi szaklap addig is népszavazásra hívja fel az ország közönségét • orvosokat, ügyvédeket, bírákat, sőt a laikusokát is, nőket, férfiakat egyaránt. (A vélemények a Magyar Házasság- és Családjogi Szemle felelős szerkesztője, dt\ Gerő Ernő ügyvéd címére intézendők, Budapest, VII. Erzsébet-körut 17/a.) A társadalom feleljen erre a kérdésre: kötelező legyen-e az orvosi vizsgálat és milyen betegségek legyenek házassági akadályok ? A társadalom felelni fog és ítél - önmaga fölött. Társadalmi kérdések. — Jaj, be szeretnék a kis lányommal a kabaretbe elmenni, hol híres fővárosi művészek szerepelnek! de tudja, igazán nem merészkedem, mert leányom \- ki már hosszú ruha küszöbén áll, - nem sok épületes dolgot hallana ott! —- Bátran elmehet nagyságos asszonyom s a kis leányát is elviheti, mert először is a műsor „szigorúan családi“, másodszor pedig a szereplők országos hirű művészek, kiknek tisz- tultabb, nemes Ízlése már eleve kizárja az erkölcs rontó dolgok nyilvános feltálalását. Ezt a rövid kis purparlét folytattam a napokban egy szép szőke asszonynyal, ki általános vélemény szerint még mindig szebb a leányánál. A kabarét lefolyt; a szép szőke asszony nem jött el, mert féltette a leányát, minden megnyugtatásom dacára is. Akkor határoztam el magamat, hogy ezt a témát is fölveszem a „Társadalmi kérdések“ közé, s kitálalófn a közönségnek a maga mezugy volt, hogy senkit se ismert meg s mégis majdnem minden arc ismerősnek tűnt fel előtte. Mikor az omnibusz megérkezett, felmászott Toby a másodosztályú szakaszba s példáját tizen követték még. A kocsi egyetlen olajméccsel volt világítva és egy éles légvonat becsapódásakor az is kilobbant. Minden ifjúságának idejére emlékeztette. Húsz perc múlva befordultak Turnhill utcájába. Kilenc óra lehetett és hidegebb, mint más években szokott ilyenkor. Az első dolog amin meg akadt a szeme, egy villamoskocsi volt és a második dolog — egy második villamoskocsi. Turnhilll és - villamos kocsi ... Az omnibusz visszavitte gyermekkorába, de ez a robogó villamos eszébehozta, mennyire megöregedett . . . A városháza, amely vadonatúj akkor volt, mikor elment innét, most úgy nézett Tóbiásra, mint valami középkori, füstös, ódon lovagvár. A főutca is mennyire átvedlett! Minden be volt ugyan már csukva, de annyit mégis kivehetett a gázlámpák fényénél, hogy egyre-másra könyves boltok, áruházak, kirakatok sorakoznak minda- két oldalon. A piactéren leszállt és eltűnt a harmadik utcában. Ez volt az ő utcája. Az első épület egy kicsike kápolna — de most milyen formában! ... A régi pillérek helyett gót ivek tartották a díszes portálét. A kereszt csak úgy ragyog az aranytól. Minden, de minden megváltozott. De mégsem! Az ő házára ráismert. Olyan, mint mikor beleköltöztek — ezelőtt huszonhárom esztendővel. Mikor családot alapított. II. Huszonhárom esztendeje, hogy Toby Hall elvette feleségül Priscilla Brattot, aki csendes, fiatal leány volt és atyjától egy házat s rendes évjáradékot kapott hozományul. Ez a házasság nem égő szenvedély következménye volt. Csak két személynek a szövetkezése és épugy sikerülhetett volna, mint az ilyenféle szövetségek általában, hogyha Priscilla nem emlegette volna oly sűrűén, hogy az a ház, amelyben laknak, az - övé. Tudta nagyon, hogy az övé ott minden. S arra pályázott, hogy az egész világ megtudja. S ez volt az ütköző pont. Mikor már úgy látszott, hogy Toby is beleszokott ebbe a tudatba s megnyugszik türelmesen — egy napon néhány szükséges holmit belekötött egy régi ujságlapba, fejéretette az újabbik kalapját és lenyomta a kapukilincset. Priscilla a konyhából kifutott. — Hová, hová? - kérdezte. Toby lomhán visszafordult s odaszólt.-- Amerikába. Azzal becsukta a kaput maga után. Turnhill vidékén igy szokták ezt az emberek. Nem szeretik a cerimóniákat. Toby se sokat magyaráz- gatott, csak egyszerűen, feltűnés nélkül elment. Priscilla távol volt a kétségbeeséstől. Nem játszott tragikus jeleneteket, csupán a meghámozott krupmliból tett el holnapra. Már most a fele is elég lesz ebédre. Háza, pénze megvan, hát a nyugalma is meglesz. S többre sohse vágyódott. Toby a tengeren túl is megélt a keze után. Az ügyes embereknek mindenütt gyöngy az életük. Mikor egy esztendő lepergett és minden szépen indult, valamelyik barátjával Íratott a feleségének. Megiratta, hogy őt itt eltemették, letették az idegen földbe. Toby azt akarta, hogy szabadok legyenek. Nem törődött vele, hogy ezzel valami rendellenes dolgot művel, mert hamis híreket terjesztett és a feleségét elhagyta. Csak szabad akart lenni. Vissza meg úgyse megy már a hazájába sohasem. Hanem aztán mégis visszament. Hogy miért, mellékes. Csak hazajött. Derbyben uj életet kezdett. Még volt kedve hozzá. Megszokta, hogy mozogjon örökké. Es most, Szilveszter éjszakán, itt álott a régi kis ház előtt. Izgatottan, elfogódva. Esernyője botjával koppantott az ablakon. A kapun ma se volt még koccantó kalapács. télén mivoltában, hadd lássa mindenki; valódi eleven ördög-e ? vagy csak madárijesztő rongy? Mi — akik faluhelyen, vagy kis városban élünk, — nem vagyunk hozzászokva a meztelenségekhez. Nyakig begombolkozunk. Nem álszenteskedésből, hanem mert valóban utáljuk a perverzitásokat. A fővárosi ember már el sem lehetne anélkül. Ott, ahol az élet nagy főzőüstjéből százezrek kanalazzák az élvezetek lőréjét, — úgy elfásultak már minden iránt, hogy csakis a túlságosan megborsozott, megfűszerezett ételek után vágyakoznak. Mi — hála Istennek! — még megelégszünk tejbekásával egy kis cukorral, fahéjjal behintve. Ezért történik aztán az olyan eset - mit fentebb elmondtam, — hogy egy művészi kabaréitól megriadunk, s nem merjük leányainkat oda elvinni. De én azt hiszem, tévúton járunk, mert nem tudunk distingválni ! Valami tekergő másod-, harmadrangú orfeumtrupp előadására, - hol a szereplőkön ruha igazán minél kevesebb van, — jól teszi minden gondos anya, ha önmagát távoltartja és leányát is el nem viszi, mert súlyosan mérgező hatást gyakorol a fiatal lélekre. De művészi társaságot aggodalom nélkül hallgathat meg bárki. Igaz, hogy a művészek sem énekelnek templomi dalokat, hanem sokszor nagy és örök igazságokat, a mindenható szerelem merészségeit tárják elénk, diskréten, hogy még elpirulni sem lehet. Nézzünk hát a szemébe ennek a madárijesztőnek ! Miből is áll a kabarét műsor ? Drámai költemények (műremekek) előadásából zongora kiséret mellett; tréfás mono- vagy dialagok; nagyhírű opera áriák, vagy operett betétek; magyar népdalok, örökszép nóták ; alkalmi kupiék ; zsidó viccek stb. Ha egy művész társaság ezeket előadja: százat teszek egy ellen, hogy gondosan kerüli a malackodást; még a kissé sikamlós kifejezéseken is átcsúszik úgy hogy a közönség nagy része észre sem veszi! Tréfás bolondoskodást pedig miért ne hallgasson meg a fiatal leány ? Különösen ha nem zárdaszűzet akarunk belőle nevelni. Mit tanul ebből a fiatalság? Ügyességet, bátorságot, szabadabb mozgást, s nyer lelkierőt s igazi temperamentumot. Vagyis, — a III. Az ajtó kinyílt nagy óvatosan, miután a reteszeket félretolták s a láncokat leakasztották odaben. De csak annyira nyilt ki, hogy egy idősebb asszony arca kiférhetett rajta.- Itt lakik Mrs. Hall? — kérdezte Tobv.- Itt, Az ajtó kissé jobban benyitott.- Ah, ah . . . Nem maga az, Tóbiás ?- Azt hiszem, én. - felelt Toby elmosolyodva.- Úristen! - Sápitott az asszony. Kicsit reszketett az ajtó a kezében. — Úristen! Hát nem jön be ?- No jó. - mondta Tóbiás. És belépett.- Üljön le, no! — biztatta a felesége. - Azt hittem meghalt már. Nekem azt írták.- No, - felelt Tóbiás — hát nem.- Beleült egy karosszékbe az ódivatú tűzhely mellé. Jó ismerőse volt az a szék és semmit se változott, mióta nem találkoztak. Talán nem is használták. A régi kopott bőr a háta. Éppen az a nyikorgás, ha az ember megmozdul rajta. Toby az asztalra teszi a kalapját, a szék mellé az esernyőjét. Téli kabátját kigombolta. Ugyanaz az asztal, ugyanaz a csecsebecsék a kályha párkányán, ugyanaz az öreg falióra . .. Csak a szőnyeg ismeretlen, s a függöny uj az ablakon. Priscilla belép és szembe leül az asztal mellett. A haja fekete, néhol ezüstös fényű. Szakasztott olyan begyeskedve forgolódik, mint maga Tóbiás. Keskeny ajkai keményebbek, szigorúbbak, mint valaha. Egészen a Priscilla ez a szürkülő asszony.- Hát meg jöttél - mondta egykedvűen.- Meg, meg - erősítette Toby, a kezét melengetve a kályha cserepén. Szünet.- Hideg a telünk.- Mint rendesen.
