Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
TÁRSADALMI ±3® SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Főmunkatársak: Révai Károly, Fliesz Henrik. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete, RákóczU(Fő)=tér -------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik, ----14 . Községek országos szervezete. A pusztában álló magányos fát tépi, zúzza a vihar, de ahol a fák erdővé tömörülnek, a tömeg oltalmában a cse- nevész egyén is biztonságot élvez. Az emberek évezredek óta ismerik a szervezkedésben megnyilvánuló erőt, a társadalmak alakulásában is ez a törvény érvényesítette befolyását. Tudománynyá azonban csak egy félszázad óta emelkedett. A szociális irók, legalaposabban Marx, ajándékozták meg az emberiséget ezzel a tudománynyal s mert a gyakorlatba átvitt elmélet óriási vívmányokat szerzett a munkástársadalomnak, a polgári társadalom is mihamar felismerte nagy horderejét. Ma már mindenütt megkeresik és megtalálják egymást az emberek, akiknek közös érdekeik vannak. Az arányok mindjobban megnövekedtek, a keretek kitágultak. A rokoncélokért szövetkezett egyének a rokonszervezetek között is sietnek megalkotni a kapcsolatot. Helyi érdekli egyesülések országos hálózatba illeszkednek. Megnő a látásuk, az öntudatuk és megnő az erejük. A vesszőkévé meséjét évezredek óta ismerik az emberek, de csak egy félszázad óta követik. A legújabb országos szervezetet a magyarországi községek alakítják meg. Tízezer magyar község! Anyagi és kulturális érdekei csaknem minden vonalon azonosak. A közigazgatási szervük pedig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra hagyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának háromnegyedrésze községekben él. A mezőváros és falu képviseli az ország örök erőforrásait. A városig kultúra is a falu erejéből táplálkozik. És a falu mégis az emberi kultúra áldásaiból alig élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu mindig csak áldoz. A falu az a mesebeli tejelő tehén, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a busát, a bőrét veszik. A tízezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradandó kilencezerben ősi állapotok uralkodnak. Csak az adó- végrehajtó érdeklődik irántuk és a képviselőjelölt, választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot ígérnek a falunak, de az ígéret mindig csak Ígéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulturális előnyöket jikar elérni; aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerülete javát. Ez az akarás azonban ötletszerű; nincsen benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja le. A községek megyei szervezete, ameny- nyiben a megyei autonómia keretén belül fennáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet közigazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kíván. Oly szervezetet, amely a falu nívójának és jólétének emelésére egyetemes szempontokat keres és egységes alapon működik, mindamel- let úgy, hogy minden egyes falunak speciális helyzetét is gondoskodása körébe vonja. Tízezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a szükséges erkölcsi és anyagi sulylyal, hogy kiküldetésének megfelelhessen. — Nem csodavárásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés van. A fejlődés utjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek,, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu, de még a megye sem tudja azokat elhárítani. Közöny és lanyhaság is marasztalja az akadá- » lyokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumokhoz, de vajmi ritkán találnak orvoslást. Szervezetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — ez alól a minisztériumok sem képeznek kivételt — kiélesitse és a közöny helyébe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani. A községek országos szervezetének — a központja Budapesten lesz — mégis az lesz a legfontosabb teendője, hogy a gazdasági és kulturális boldogulás tényeR Nagybányai Hírlap tárcája. Korcs magyarokról. Csak egy rongyom van, mely testem takarja, És mindennapra egy falat kenyér; A puszta földnek csakis az avarja, Hol munkakedvem televényt nem ér. Szomjamat oltja árkok tocsogója, Hol békanyál közt nincs egy tiszía folt; Ez összesen a kincsek milliója, Mit nékem eddig a Hazám adott. Be könnyű volna átkozódni érte, S hazám testét megmarni, mint az eb; Ököllel ütni lüktető szivére, Hol nyitott sebe a legvéresebb. Kacagni rajta őrjöngésbe fulva, Mikor az arcán lázas tűz ragyog; S szemébe vágni: ez az Isten ujja! Légy nyomorult, ha én is az vagyok ! Sohase jártam idegen világban, Dél izzó napja nem tűzött reám; Én csak a magyar rónaságra vágytam, S futottam egy-egy délibáb után. A Tiszapartra jártam álmodozni, Hol a közelben vert a fülmile ; A parti fűzek aranyos pimpói Selyem szálakkal hintetnek tele. Gyönyör ha kellett, királyi, fenséges, - A magyar földre hajtám le fejem; Feledtem azt, hogy testem-lelkem éhes, A mámor tombolt ifjú szivemen. Acélos búza suttogott fölöttem, Vándor darupár krugatott le rám; Barázdáidba hintegettem könnyem, Megrágalmazott én szegény Hazám! De im támadtak sötét óriások, Szemök bogarán a gyehenna ég; Szavuk zord dallam, átok az írásuk, Petőfi nyelven ontják az epét, Párába fulad a siró nap arca, S szemét lehunyja ékes délibáb. Mert a magyarnak lelke megy a harcba, Hogy pusztuljon, mint egy álomvilág! A korcs szülöttek megvadult agyában Világpolgárság őrültsége él; Bús estharangszó kis falu tornyában Nekem csak magyar szivekről beszél. Ők földi gyönyört másfelé keresnek, Hol egy-egy oltár minden céda hely; Az én szerelmes rajongó szivemnek Csak magyar lányok csókos ajka kell I S csak Téged áldlak drága Magyarország! A korcsok serege akármint üvölt; És hálás szivvel fordulok tehozzád, Mert magyar szóra tanított e föld. Mig rögeidben siromat megássák, Nem nyitom ajkam, — áldó szóra csak ! Nem zúzom szét a magyar szó varázsát, Hogy azzal Téged összemarjalak! Révai Károly. ást A Petőfi Társaság és — Bartók Lajos. A Petőfi Társaság nagygyűlését tartotta. A Társaság tagjai között uj embereket látunk, uj követőit a legmagyarabb költőnek. És mégis összeszorul a lelkünk. Ott künn a kerepesi temetőben, a Deák mauzóleumtól nem messze egy jeltelen, elhagyatott sir jut az eszünkbe, a Bartók Lajosé. Most, december 31-én volt hét esztendeje, hogy ott lenn délen erőt vett hazaszeretettől izzó, Petőfiért rajongó szivén az elmúlás és azóta a szilveszteri ködös feledés reá boritotta a fá- tyolát . . . Sokat dolgozott nemzetéért. Drámairó, költő és publicista volt egy személyben, de ezt a nagy munkát kibírta a lelke. Leghübb csatlósa volt Petőfinek, talán azért kell az ő sírjának is feledésbe merülni, hogy haló porában se érezze a szeretet melegét, azt a szeretetet, mellyel csüngött Petőfin, amellyel szerette a kárpátok zugó fenyveseink tömjénillatát, a hegyipatakok rohanó áradatját, amely szeretettel, lázzal irta utolsó dalait is. És ne érrezze a szeretetnek azt a melegét sem, amellyel elhalmozta a Petőfi Társaságot. Hisz aere perennius emléket állított ő Kendi Margitban, A szépségversenyben, a Mohács utánban, Kárpáti emlékeiben, Hattyúdalaiban és többi műveiben. Megteremtette a Petőfi kultuszt, övé volt a Petőfi ház ideája. SzerkeszLapunlt mai száma 8 Oldal.
