Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
2 BTagytoányal Hírlap 1910. julius 31. Az épitő-művészet. Nemrégen egy kis német fűzet jelent meg, mely az épitő-művészettel foglalkozván, - azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ebben a tekintetben a nagy városok hanyatlása már évtizedek óta tart. Sorra veszi a nagy városokat és kimutatja, hogy újabban alig fejlődtek abban az irányban, amire a régi görögök törekedtek; tudniillik, hogy harmonikus és szép házakat, művészi hatású városokat építsenek. Fölemlíti például Párist, hol 1839 óta egyetlen építési stílus sem tudott meghonosodni. Örökké ugyanazon házakat építik fel, melyektől nem térnek el a világért sem. Londonnak is megvan a maga — unalomig egyforma - háztípusa. Berlinben s a nagyobb német városokban van ugyan valamelyes törekvés egy uj stílus felé, de nehezen boldogul. Mindenféle kényelmes újítást bevisznek az épülő palotákba : liftet, házi telefont, centrális fűtést, közös konyhát, - de magának a háznak külsejére, művészi szempontból, alig fordítanak gondot. A német füzetecske Írója mindezt igen érdekesen hozza összefüggésbe azzal, hogy a nagy város előkelő népe nyáron, - amikor legszebben süt a nap, s a mikor egy épület arányai, szépsége, szobrai, freskói legjobban érvényesülnek, - oda hagyja a várost, s vidékre menekül. Csak azok maradnak ott, akik semmikép sem szabadulhatnak el, a legszegényebbek, akiknek sem módjuk, sem nevelésük nem olyan, hogy nagy igényekkel léphetnének fel az életszemben. A német Írónak sok tekintetben igaza van s magunk is meg vagyunk győződve, hogy a nagyvárosi házak építésében lassanként ki fog fejlődni egy egységes nemzetközi stílus mely csak jelentéktelenül fog módosulni az éghajlati viszonyok szerint. Ha nem emelnének egy-egy drága középületet, nem is volna szükség építő művészetre. Mert csakugyan ma már egy házépítőtől nem lehet megkövetelni azt, a mit a régi görögök önkénytelenül meghoztak, hogy kényelmüket feláldozzák aművészi hatás kedvéért. Mi fog tehát történni ? a nagy tulipános láda a leány előtt, mégpedig kinyitva; abban mindenféle női öltözék, katrin- ca, szoknya, hímzett ingvállak és derekak, saját szőttes vásznak a legváltozatosabb élénk színekben. A ládafiában tallér, aranypénz, bankó, gyöngyök és gyűrűk. A boldog szülők a kiállított leány mellett ülnek, s a vásárló „ficsor“-nak még a netalán ház és földbirtok irányában felmerülő tapogatózásaikra is adnak kimerítő feleletet. Ha megtudnak egyezni, - nincs semmi akadály többé; a leánynak követnie kell a legényt a pópa sátorába, mely egy kimagasló helyen áll. A tisztelendő ur - az esketési dijakat lefizetteti magának, -- s azután összeadja őket minden lelkiismereti furdalás nélkül. A nászlakomát elköltik vígan az atyafiság- gal, s aztán nászúira indulnak a Gaina rengeteg erdőibe. A felhőkbe nyúló fák lombjai suttognak nászzenét az ifju-párnak, s szerelmes szender- gésüket csak egy-egy öreg medve dörmögése zavarja meg, mely a vadmálna bokrok piros gyümölcsét szedegeti jóízűen. Azalatt a vásár tovább folyik: tót házalók, bazáros pántlikás zsidók, szentkép árulók, sátoros cigányok, faeszközöket áruló mócok, nagy zsivajjal kínálják portékájukat. De oda kerülnek az ezermesterek is; mindenféle csepürágók, kóklerek, komédiások; előáll a grammofonos, panorámás, a mozis, s mindenfelé elvegyülve a temérdek sánta, vak és nyomorék koldus. Minden zúgban szól a zene; elkezdve a légkezdetlegesebb bőrdudától - a legmodernebb instrumentig; a hangok egy nagy zűrzavarba folynak össze, melyből ki-kiharsan a pá- linkaizü kurjongatás. Az épitőművészet tradícióját a jövőben csak a.vidéki kis városok tarthatjákjenn ! Ezeknek kell majd arra törekedniük, ■ hogy kihasználják azt a bensőbb és művészibb viszonyt, melyben a természettel, a művészet ősi forrásával vannak. Mivel a nagyvárosi házak rendeltetése szinte mondhatni kizárja a művészetet, — az építőművészek egész lélekkel forduljanak a vidéki házak felé, s a szabad természettel karöltve ide concentrálják művészetüket. Qrünwald Mór előnyösen ismert gőz mü-kelmefestö és vegytisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid- utcán, dr. Kádár átellenében. Pótlandó hiányok. Julius 30. Fcrencz Ágoston szatmári tanácsnok, vármegyei tüzrendészeti felügyelő nemrégiben szemlét tartott városunk önkéntes tűzoltóságán s ennek eredményét az alantabb kivonatosan közölt és polgármesterünkhöz intézett jelentésében körvonalozza hangsúlyozván annak felette fontos voltát, hogy a tűzoltói intézmény fejlesztése és kellő felszerelése elsőrangú közérdek. Valljuk meg, hogy városunk értve úgy a hivatalos várost, mint társadalmunkat, - valóban mostoha gyermekként kezeli a tűzoltói intézményt, pedig az említett tüzrendészeti felügyelői jelentés szerint azok a körülmények, melyek Nagybányát egyszer már felette súlyosan figyelmeztették mulasztásai pótlására, csakugyan ismét elkövetkezhetnek s rávezethetik a jóindulatú instrukciók megszivlelésére. Kétségtelen, hogy itt úgy a városnak, mint a társadalomnak végre valahára bőkezűbben áldoznia kell, bármily nehezére essék mindkettőnek a megérdemelt támogatás kifejtése. A tűzoltóság felszerelése s általán investálása a város feladata; tessék bármiként, esetleg a jövendő államsegély terhére mindazt létesíteni, a mit a tűzoltóság szakemberei múlhatatlan szükségletnek jeleznek; a társadalom ép, erős tagjai pedig s különösen a régi hagyományhoz híven a polgárság itt fészket rakott, önálló elemei sorakozzanak a piros zászló alá, mely nem kizárólag a szociálisták jelvénye, hogy mindenki megtéve kötelességét az intézmény kellően működhessék s őrizze javainkat. Ám szóljon a körültekintő jelentés : „Amilyen kitünően el van látva a tűzoltóság szoros kis utcákban előforduló tüzek eloltására és visszaállítására, ép oly kevéssé van felszerelve nagy és szerek nélkül megközelíthetetlen tüzek ellenében. S hozzáteszem, hogy a legénység kiképzése is csupán ez irányban hiányos és az is marad, inig alkalmas szerek nem állanak rendelkezésére. Elsősorban kifogásolnom kellene azt, hogy az őrtanya igen távol esik a város középpontjától. Nagybányának nagyarányú fejlődése élénk bizonyságot tesz arról, hogy igen tisztelt Polgár- mester Urnák figyelme mindenre kiterjed. Nagyon kérem, méltoztassék a tűzrendészetnek is szentelni ebből a figyelemből épen a város fejlődése és az eddigi szép alkotások megőrzése érdekében. Igazat fog nekem adni abban igen tisztelt Polgármester Ur, hogy a város legértékesebb javai a város középpontjában vagy annak közelében vannak elhelyezve. Ebből a szempontból is elsőrendű feladat lenne a tüzőrséget a középpontban elhelyezni. Tudom, hogy ez tetemes áldozatba kerül és céltudatosan, talán évek munkájával lehet csak ezt az eredményt kivívni, de-' meg kell lenni, a körülmények fogják Nagybányát erre rávezetni. Egyelőre legalább arra kellene súlyt fektetni, hogy a szertár és a tűzoltó-fogatok nyerjenek a középpontban elhelyezést, a gyakorlótér és mászóház maradhat távolabbi helyen is. A dolog ugyanis aként áll, hogy a mostani őrtanya berendezése és hiányos felszerelése okvetlenül javításra és pótlásra szorul, mert az egyáltalán nem elégíti ki a jogosan támasztható legszerényebb igényeket sem. Ennélfogva kétszeres költséget kímélhet meg a város, ha- az őrség végleges helyét már most kijelöli és a nagyobb beruházásokat mindjárt azon a helyen eszközli. I. A fecskendőket nem zsabad nyitott színben elhelyezni. A szertár tehát okvetlenül kapukkal látandó el. II. A legénység kiképzése céljából mászótorony, vagy legalább egy mászófal felállítása szükséges, mert az őrtanyán semmiféle készség nincs, amelyen a legénységet a mászási feladatokra kiképezni lehetne. Az ilyen mászóház azonkívül igen alkalmas a vizes tömlőknek gyakorlat vagy tiiz után való szárítására. Tömlőszáritót egyáltalán nem is láttam az őrtanyán, pedig a hiányos szárítás szokta előidézni többnyire a tömlők romlását. Es a nagybányai tűzoltóság mondhatom, tömlőkkel nincs kellően felszerelve. III. Ami a felszereléseket illeti, ajánlom a régi rendszerű Seltenhoffer-féle fecskendő kicserélését és egy tengelyről leszerelhető mozdonyfecskendő beszerzését. Ez nem tulnagy áldozattal megtehető s a város egy kitűnő s mindenütt bevált, ma elismert legjobb rendszerű fecskendővel rendelkeznénk, amely egyaránt jó szolgálatot tesz kicsiny és nagy tűznél. A Sel- tenhoffer fecskendő ma már csak múzeumi tárgy, a többi fecskendő igen jó, legfeljebb az úgynevezett „Rózsa“ (kocsi) fecskendő kerekeire kellene rögzítő készüléket alkalmazni. IV. A két-tagu gráci dugólétrát, ha lesz rnászóház, okvetlenül ki kell cserélni előírásos három tagú dugólétrával. V. A tömlőkészlet is feltétlenül gyarapi- tandó. VI. Amennyiben pedig a magas építkezés újabban Nagybányán is szép lendületnek indult, nem lesz felesleges mentő szerekről is gondoskodni. Hogy minőkről: azt a helyi viszonyoknak megfelelőleg legjobban az alparancsnok ur fogja megállapítani.“ HÍREK. Julius 30. Személyi hirek. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató hivatalos ügyekben Ó-Radnára utazott. — Torday Imre városi tanácsos pár hétre Marosujvárra rándult, a sósfürdő használata céljából. — Révész János ev. lelkész, egyházi ügyekben Nyíregyházára utazott. — Dr. Gyirászin László belügyminiszteri számvizsgáló rokoni látogatásra ideérkezett. — Boitner Károly halmii kir. járásbiró rövidebb tartózkodásra városunkba érkezett. Nyugdíjazás. A király dr. Kiss Rezsőt, kir. járásbíróságunk albiráját állásából felmentette s ideiglenes nyugalomba helyezését megengedte. Uj lelkészek Nagybányán és Felső= bányán. Dr. Boromisza Tibor megyés püspök az Ungvárra áthelyezett Kompasz Antal s a már régebben eltávozott Sepsy Márton helyére Ettinger János felsőbányái és Kőrösy Károly szaniszlói szegédlelkészeket helyezte át. Felsőbányára Ettinger helyére Pintér József erdődi segédlelkészt rendelte ki. Házasság. Galló Antal polgártársunk a napokban tartotta esküvőjét Tiszaigaron, Mészá- i ros Gábor földbirtokos leányával: Máriával.
