Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
tehet rendezni. Mit csináljunk a hosszú- téli éj- - szakákon? Hiszen épen az éjszakákat kívánjuk fénybe borítani! A harmadik javasint, hogy a nőket vegyük be „vadász“-társnak. E javaslatra egy-két szóval felelhetek. Ha azt akarjuk hogy a „meg- srétezések“ megkétszereződjenek, úgy vegyük be a nőket is. Én részemről védem a bőrömet! És most elérkeztem a magam javaslatához! Nem mondom, hogy „venio nunc ad fortissimum,“ csak azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy javaslatom elfogadása a bálok halálát jelentené. Cime lenne: társasestély. Mi lenne a tartalma ? Ének, zene, szavalat, kritika (de nem megszólás,) társadalmi kérdések megvitatása, kérdések eldöntése, művészi véleménynyilvánítások, képek, szobrok bemutatásával; divat elfajulások helyes útra terelése okos asszonyok által; a valódi és nem felületes szeltem csillogtatása. S mi lenne az eredmény? 'Egymás telkének bensőbb megismerése, vonzalom, szeretett és - és — és szeretem! Tiszta, önzetlen, egymást megbecsülő szeretem az ifjúság közt, azután anyakönyvvezető és oltár! Fel tehát hölgyeim és uraim! fogjunk az újításhoz! Teleki Sándor és Kerekes Márton. Volt Kolozsvárt egy építőmester, kit mindenki szeretett és becsült. Ez Kerekes Márton volt. Szerette és becsülte Teleki Sándor is, a nagy iró, a jó hazafi és igazi demokrata. Mikor ezelőtt 30 évvel meghalt az egyszerű építőmester, a gróf egy gyönyörű levélben siratta el. Egyik legszebb jele ez Teleki nagy szivének, nemes gondolkodásának és mint irodalmi alkotás is kiváló. íme a levél: „Néhány nap óta a halál nagyon megviselt. Majdnem érzem leheletét. Luzsénszky Lajos, K. Papp Miklós és most Kerekes Márton! Papp Miklós temetésén még együtt valánk; ma őt temetjük. Ki volt Kerekes Márton Kolozsvár városában, azt tudja mindenki. Ki volt ő nekem ? Elmondom pár szóval. Midőn - most lesz 11 éve, — tizennyolc esztendei száműzetés után hazaeresztettek, január 21-én este érkezém haza; hog^ mit éreztem, minő érzelmek fogtak el, mikor édes anyám a szülői ház lépcsőzetén fogadott, s azt mondá : „Hozott Isten fiam !“ elmondom máskor. Vacsora után lefekvém. Az éj hosszú volt, álom és ébrenlét közt telt az el. Testem itthon volt; lelkem megszokván a száműzetést, gondolataimban vágytam haza, s itthon gyötört a honvágy. Reggel alig keltem föl ágyamból, egy magyarosan szép férfialak áll be hozzám. Látásomra szemei megteltek könnyel, arcán az öröm mosolya nevetett, kezét nyujtá és meg- hatottan mondá:- Sándor urfi, ugy-e nem ismer? - Nem ! — • -- Én Kerekes Márton vagyok! — Én nekem az úgy fájt, hogy az, aki értem örömkönnyeket hullat, aki Sándor urfinak nevez, akit Kerekes Mártonnak hívnak, — én azt nem ismertem meg! Pedig be jó emberem lehet nekem ! Szégyenelve kérdem:- Honnan ismerjük egymást barátom ? —- Megálljon csak . . . nem emlékszik Marcira, a kőmüveslegónyre, Sármásról ? — A visszaemlékezés villáma cikázott agyamon keresztül; és én visszaismertem Kerekes Mártonban Marci kőmüveslegényt, aki játszó társam volt. Összeölelkezénk, de szólani egyikünk sem tudott. Az ember az, ki megállja helyét, s ott, hová a sors helyezé, kötelességét teljesiti. Be-' tölti azt a helyet, melyre hivatása rendelé, s nem képez disszonánciát a társadalom nagy harmóniájában. Kerekes Márton ember volt! Szorgalma, kitartása, tanulása, becsületessége által egyszerű Nagybányai Hírlap kőmüveslegényből épitész-mesterré emelte fői magát s.aját erejével. E városnak tekintélyes és - ami sokkal több, -- mindenki által szeretett polgára volt. Jókat téve, jókat cselekedve élt városána_k. Nem volt ő nagyralátó. Egyszerű, becsületes, munkás-iparos, ki szorgalmával gyarapodott, ki családját jól felnevelte s tisztességesen fentartotta. Jó hazafi, tetőtől-talpig magyar. Pártember szenvedélyesség nélkül, s jó barát teljes odaadással. E sorokat Írva, visszaemlékezem fiatalságomra, azon évekre, melyeket Márton barátommal tölték el; szegény jó apámra, kinek Marci kedvence vala; nemzetem küzdelmére, melynek ő is hű részese volt; gyásznapokra, melyeket ő is siratott; a kibékülés örömeire, melyekért ő is úgy lelkesült; a csalódások tömkelegére, melyből milyen nehéz a kimenekülés ; a jelen nyomorúságaira, melyeket ő már nem érez! És most szomorú részvéttel mondom : Legyen áldott az áldottak között ! Teleld Sándor. HÍREK. Vasárnapi Sevél. Juliús 23. Farkar Jenő, Felsőbánya városának nálunk is közbecsülésben álló, derék polgármestere a múlt számunkban közölt levélre szerkesztőnkhöz a következő választ küldte: Kedves Barátom! Lapod f. é. 29. számának „Vasárnapi levél“ cimü cikkének első része végén a következő kijelentés van: „piroukodás vél leül tűri (t. i. Nagybánya) Felsőbánya illetéktelen versenyeid Miután én is a vezetőséghez tartozom Felsőbányán, szükségesnek tartom annak nevében kijelenteni, hogy mi megyünk a magunk utján legjobb belátásunk szerint s versenyezni senkivel nem kívánunk, legkevésbbé Nagybányával, mikor mi elég erősnek sem érezzük magunkat. Versenyről különben annál kevésbbé is lehet szó, mert a nyaralási mozgalom itt jóval előbb indult meg, mint Nagybányán. Egyben nem mulaszthatom el megjegyezni ugyancsak a vezetőség nevében, hogy a fönnebb előadottaknál fogva cikkírónak elől jelzett kijelentését nemcsak „illetéktelen“-nek, hanem „Ízléstelen“-nek is tartjuk. Reméllem, hogy ezen nyilatkozatomnak lapod legközelebbi számában helyt adni szives leszel. Szívesen üdvözöl híved Farkas Jenő. Levelünkben, mely egyébként sokkal kevesebb gáncsot tartalmaz Felsőbányára nézve, mint a mennyi elismerést Nagybányával szemben, azt irtuk volt, hogy Felsőbányának érzéke van, városunknak meg Ízlése, most ezt a polgármester ur és a vezetőség sértődése következtében meggyőződésünk ellenére is meg kell fordítanunk s állításunkat oda kell corrigálnunk, hogy Felsőnek van hát Ízlése, mert hisz Nagybánya érzéketlen maradt levelünkre, pedig mindig büszke volt kultúrájára, melynek Felsőbányát a múltkori levélben a történeti hűség rovására elibe helyeztük volt. Tévedni ugyan emberi dolog, de mi azt hittük, hogy Felsőbánya javára tévedni udvariasság, melyet e mozgékony, haladó város az irántunk is tanúsított előzékeny vendég- és nyaralószeretetével belőlünk tudatosan kiváltott; most azonban úgy találjuk, hogy udvariasságunk csak tévédés volt s bűnhődnünk kell, a miért némely vonatkozásban többre becsültük Felsőbánya várost, mint a mennyire Nagybányát becsülnünk a localpatriotismusból kifolyólag értetődik anélkül, hogy ennek s nem a testvér- városnak kedveznénk. Mintha most úgy fülünkbe csendülne egy kis változtatással az az ismert közbeszólás, hogy a felsőbányaiak is megérdemlik, hogy Felsőbányán születtek! Személyi hirek. Harácsek László ministeri tanácsos nyaralásra ideérkezett. — Ember Elek gyógyszerész és lapszerkesztő hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Makray Mihály polgármester hivatalos ügyekben Budapestre utazott s onnan hétfőn tér haza. — Max Green, a világhírű Green & Co párisi divat- árúház tulajdonosa a héten városunkban tartózkodott. 3 . Uj presbyterek. A nagybányai ref. egyház a Kiss Gábor eltávozásával és Thurzó Ferenc, Szűcs Károly fogyasztási adókezelő és Vigh János elhalálozásával megüresedett pres- byteri hejyeket a vasárnap d. e. 11 órakor Soltész Elemér lelkipásztor elnöklete alatt csekély érdeklődés mellett tartott választógyülésen Gyönyyössy Gyula, Ilubay Zsigmond, Kiss Béla és Virág István egyháztagokkal töltötte be. Eljegyzések. Mi.szti Lajos kisbirtokos és bérkocsi-tulajdonos eljegyezte Jeremiás József polgártársunk leányát: Erzsébetet. — Magyar Zsigmond fogtechnikus jegyet váltott özv. Lang Gyulánéval. — Se/iwartz Sámuel a Harácsek-' cég kereskedelmi képviselője f. hó 17-én Szatmáron eljegyezte Weinberger Elzát. Schönherr Gyula emlékezete. A városunkból, Felsőbányáról és környékéről elszármazottak azon mozgalmáról hirt adtunk volt, mely szerint augusztus 20-án korán elhunyt tudósunk emlékére egy táblát helyeznek el a Bercsényi-utcai házban, hol Schönherr Gyula dr. gyermekkorát töltötte. E célból az emlékbizottság nevében Kosulány Ignác dr., idősb, gróf Teleki Géza, Knszkó István és Knhn Bernát aláírásával egy felhívás bocsáttatott ki az intelligens közönséghez, melylyel a bizottság kegyes támogatást kér. Pénzbeli adományok augusztus 5-ig Kulin Bernát, a kolozsvári iparbank igazgatója címére küldendők be. Az emléktáblát Telis szobrászati műtermében Juhász Gyula szobrász-művész tervezi ; rajta a megboldogult relief képe lesz és a szöveg. A táblát bronzból öntik s a bizottság arra törekszik, hogy az egyfelől művészi hatású, másfelől pedig évszázakra maradandó emlék legyen. A leleplezés napjára a bizottság emlékfüzetet is ad ki, melyben a tudós közhasznú, tudományos működése mél- méltatva lesz. E füzetben Schönherr életrajzát Morvay Győző budapesti főgimnasiumi igazgató Írja meg. A leleplezés előre láthatólag nagy ünnepségek keretében fog lezajlani. A kolozsvári Művészházról. A napokban zárták be a kolozsári Művészházat, melyről a lapok igen elismerően nyilatkoznak. Bennünket kiválóan érdekelnek a Művészházban elért eredmények, mivel sok jó ismerősünk kik a nagybányai festőiskolák művészei voltak, — szerepelt abban, Jó nevekben s jó képekben nem volt hiány. A kiállítás gerincét a régi szecesz- szió első fiataljai és mai uj nemzedék szolgáltatták. A virtuóz festőkészség hanyagságában és felületességében is szeretetne méltó volt. Rippl-Rónai színei a legforróbbak, teli ujongó életörömmel, a színek részegitó mámorával. Kernstoc/c férfi arcképe roppant erőt és érdekességet mutat az arc szineinek felbontásában. Irányi Grünwald és Fercnczy klaszszikus, csupa megértetés, magyarázkodások nélküli Voltak azonban a kolozsvári tárlaton is a kiállítások elmaradhatatlan kísérői: kezdők, kora érrettek, inaszakadtak. A távbeszélők figyelmébe. A kereskedelmi minister 2232/910. sz. rendelete szerint a távbeszélő „Szabályzat“ 42. pontjában foglalt ama kedvezmény, hogy az előfizető távbeszélő állomását díjtalan használatra másoknak átengedheti csakis a helyi forgalomra terjed ki. — A távolság (interurban, környékbeli, törvény- hatósági) forgalomban tehát az előfizető állomását az évi átalány ellenében csakis az állomás tulajdonosa használhatja. Az ezen viszonylatokban az előfizetői állomásokról mások részéről kezdeményezett beszélgetések díjkötelesek s ezen dijakért az állomás előfizetője szavatol. — Minthogy ezen rendelet értelmezésére és végrehajtására vonatkozólag több oldalról kérdés merült föl, a nagyváradi kir. posta és táv. igazgatóság a helybeli posta-főnökség utján annak közlésére kért fel, miszerint az a miniszteri rendelkezés, hogy az előfizetői állomásokról az állomás tulajdonosán kívül mások részéről kedvezményezett távolsági beszélgetések díjkötelesek, csakis idegenekre, nem pedig az előfizető hozzátartozóira (családtagok) és alkalmazottjaira (hivatalnok, tisztviselő, cseléd stb.) vonatkozik. Önként értetődik tehát, hogy a pénzintézetek, részvénytársaságok, hivatalok, vállalatok stb. részére bérelt állomásokról
