Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
III. évfolyam. Nagybánya, 1910. julius hó 10. 28. szám. TÁRSADALMI zés. szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda.bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ■ ■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Me ggyőződés. Az egyéni meggyőződés, ha tiszta és nem szolgál önző célokat, mindig tiszteletre méltó! Megnyilvánulhat abban az erkölcsi nagyságnak olyan foka, amely az ellenkező nézeten levőt az ellenfelet is elismerésre készteti. Amikor valaki azért, amit hisz és vall, a minek helyességétől át van hatva, — kész anyagi és erkölcsi javakról lemondani, sőt az ellentétes, hatalmasabb áramlattal szembe helyezkedve még magát eltiportatni is hajlandó: mindenesetre az egyénnek oly magas értékére mutat, amely előtt kalapot kell emelnie mindenkinek még az ellenségnek is. Mai napság mások az eszmék, a melyekért küzdünk ; mások a jelszavak, melyek alatt harcba indulunk, mint régen- tén. Az emberiség fokozatos fejlődése hozza ezt magával. Ma csodálattal tekintünk vissza arra a korra, a mikor ezrek és ezrek voltak képesek máglyára menni egy betű miatt! Most más rugók azok melyek a társadalmat mozgásba hozzák s melyeket egy késői kor talán épen úgy fog értékelni, mint mi a modern kor gyermekei, — a letűnt századok egy-egy ferdeségét. R Nagybányai Hírlap tárcája. A Márton-napi lúd.- Irta: E. Burrowes. Angolból ford. E. Bíró Irén. A réten lármásan keresztül rohanó libasereg kellemes látványt nyújtott. Nagy, kövér állatok voltak és jó vásárt ígértek a közeledő Márton-napra. Miss Creyke gyönyörködve nézett rájok; fáradtságos etetésökért, gondozásukért igazán illő jutalmat érdemelt. „Gá-gá —gá“ — kiáltá a gunár, seregét maga előtt terelve. Miss Creyke gyors tekintettel kiválasztotta az uj megrendelő számára küldendőt. Ma reggel kapta a megrendelést, hogy egy nevezetes Márton-napi ebédre a majorjában található legjobb libát küldje el. „Látlak, látlak,“ mondá Miss Creyke a mit sem sejtő lódnak, amelyik hosszú nyakát előre nyújtva várakozás teljesen haladt el előtte. „Csinos dolgom lesz veled, mig elfoglak, te, ártatlan állatkám. Miss Creyke lakóháza felé tartott, amelynek ablakaiból piros rózsák integettek feléje és a szulák terjeszté édes illatát az üde reggeli légben. Miss Creyke bíráló szemmel nézet körül birodalmában, mely jól mutatott a szeptemberi napfényben, rendezett kertjével és gyü- mölcsössével, amelyen libái hosszú sorban haladtak a rét közepén levő tavacska felé. Két A mai kor mindenek fölött és első sorban a politika jegyében él. Különösen Magyarországon képezi a politika a közéletnek úgyszólván tengelyét, a mely körül minden forog. Ez uralkodik minden téren, a gyakorlatin ép úgy, mint a szellemin; a politika irányítja egész szociális berendezkedésünket és belejátszik legbensőbb életviszonyainkba is. Azt a kérdést vetjük fel tehát: jól van-e ez igy? így kell-e annak lenni? Nem! és százszor is nem ! S ezért küzdjünk elveinkért mini en megengedhető tisztességes és törvényís eszközzel; de ne üldözzük a más elvekket valló polgártársainkat, mert az zsarnokság! A zsarnokság pedig a szabadság halála! Jubileum Felsőb ányán. Nem tudtunk beletörődni, hogy Xagy Lajos felsőbányái ref. lelkész múlt számunkban részletesen referált jubiláris ünneplésének legkimagaslóbb eseményeit képező beszédet, melyet Széli György intézett a jubilánshoz, nyilvánosságra ne hozzuk. Minthogy sikerült a szerény esperest a közlés végett való átengedésre rábírnunk, remek beszédét szószerint itt hozzuk: „Nagvtiszteletü ur! Tisztelt barátom ! Abból az alkalomból, hogy e nemes város és egyház 25 éves működésedről emlékezik, részt kérünk mi is, -a te lelkésztársaid. Eljöttünk hozzád az e. megye különböző részeiből, hogy szeretettel köszöntsünk ! Ezzel — úgy hiszem — saját szolgálatunkat becsüljük meg, önön hivatásunkat tiszbarna szinü tehén legelt megelégedetten .a mezőn és egy kövér ponny a kerítéshez jött, vágyakozva nézve az ajtó küszöbén álló alakhoz; de Miss Creyke nem vett tudomást „Hector“ ottlétéről. A kötény nagy zsebe, mely mindig valami jót tartalmazott számukra, ma üre^volt, (persze ezt Hektor nem tudta) és ürnőjiik kedves arca aggodalmat fejezett ki. „Igazán nem tudom, megtegyem-e ?“ mormogta, miközben kegyetlen módon harapdálta szép piros ajkát. „A méhek jól fizettek, az almatermés jónak ígérkezik a tojások is nagyszerű áron keltek el és most ezek a libák s később még a nagy sereg eladni való pulykák. „Oh, igazán minden jól van!“ Ezzel Miss Creyke, — ki praktikus, fiatal gazdálkodónő volt, három évi küzdelmes gyakorlattal — befordult a házba. A lakás belül éppen oly elragadó volt, mint kívülről. Nappali szobája — Miss Creyke a „szalon“ elnevezést mint lakásához nem illőt elvetette, - nagyon barátságos volt. Egyszerűen, de nagyon kényelmesen bútorozva; képei, könyvei összecsukható munkaasztala és a mindenütt elhelyezett virágai otthonossá tették. A mezőre, gyümölcsösre és az után a távolban látszó kék tengerre szolgáló kilátás kellemessé, vidámmá tette a lakást. És az üzleti könyvekkel és Írásokkal megrakott íróasztal mutatta Miss Creyke ügyességét és fárasztó munkáját. A ma reggel vett levél miatt volt megnézni majorságát és a látottakkal megelégedve tért vissza. Sohasem voltak szebbek a libái. teljük meg. A legkisebb munkakör is, ha betöltője tisztességgel, odaadással munkál, áldás a közre. És csak az az ország boldog, melynek minden egyes tagja, mi rája néz, kötelességét, becsülettel, teljes erőfeszítéssel, nem lankadó buzgalommal törekszik betölteni. Az a pálya, melyen te működtél és működsz velünk együtt, külső sikerekben nem gazdag, legalább nálunk nem. Sőt halljuk a szót — szükkörü, és jutalmazásában — keveset adó. Nem kívánok mindezzel foglalkozni, de vallom : hivatását nézve a legmagasztosabb ! Mert mi a mi feladatunk ? a küzködő; a vajúdó embert az élet harcában, saját tévesztő indulatai izzásai közben a vallás, az erkölcs nagy áldásai részesévé tenni. Kezünkben az evangéliummal jobbá tenni a szivet, nemesíteni a lelkeket; vezérelni, irányítani a por gyermekét, hogy feljebb-feljebb emelkedjék. Biztatni, vigasztalni a lét küzdelmei között, oda vezetni az élet hatalmas Urához, a nagy Istenhez, hogy előtte meghajolva, vele egyesülve, találjon háborgó valójának békét s önmagának nyugalmat. Az a feladatunk, hogy a külső törvény parancsszava helyett a lelkekben belső törvénnyé tegyük az evangéliumot s általa áldás fakadjon az ember nyomán. Te tisztelt barátunk ez életpályán s e hivatáskörben munkáltál s nem méltatlanul, mert íme e város és egyház közösen megemlékezéssel illet 25 éves itteni működésed alkalmából. Legyen ez neked méltánylás a múltakért s buzdítás a jövőre. Igen jól tudod, hogy a közpályán kiki annyit ér, a mennyit a köz építésére, közhaszonra tesz. Tapasztalatod, tágult, belátásod növekedett 25 év után. Erőd még erőteljes. Mindez vezessen, vezéreljen, hogy többet, többet tehess egyházad javára s a közért. Szerény elismerésül fogadd tőlünk e lelki fegyvert. Használd azt áldottan. Az, akinek ügyét szolgáltad eddig 25 éven át, a mi urunk vezessen és áldjon téged, mindvégig, a te szeretteiddel.“ * „Miss Creyke majorját különösen ajánlották nekem, ha baromfira lenne szükségem; és igazán le lennék kötelezve, ha egy jó nagy lúdat kaphatnék Márton-napra. Körülbelül egy 6 kilós libára lenne szükségem. Remélve, hogy biztosan számíthatok rá, kérem egyenesen a következő címre küldeni Mrs. Lethbridge Charlton Hall, Ilninster.“ „Ilninster!“ Miss Creyke újra ajkába harapot. Derűs tekintete elborult és a levél kiesett kezéből. — Rendszerint nem adta át magát hiábavaló ábrándoknak; de egy jól ismert névnek látása, a csendes, régi székesejjyházu város emléke, a három év előtti esemenyeket élénken felelevenítette. Ha ő mégis rátalálna! De ez lehetetlen volt! Teljességgel az! Nem úgy jött-e el tőle mint az éjjeli tolvaj, egy jelt, egy szót sem hagyva hátra, amely hollétét elárulta volna? Nem állott ki iszonyú lelkiismeret furdalást azóta és nem acélozta-e meg lelkét e tekintetben ? — Nem is maradt fenn számára más csak ez. Mikor vagyonát elvesztette és teljesen saját erejére volt utalva, ő nőül kérte és válaszát sürgette s Miss Creyke abban a hitben, hogy csak szánalomból akarja nőül venni, heves méltatlankodás percében, visszautasította ajánlatát. És ekkor fájdalma forgatagában ismeretlen vidékre ment, elhagyva a régi, kedves várost, melyben annyi jó, kellemes időt élt át, egy távoii megyéért, egy parányi majorért, ahol saját erejéből akarta fentartani magát. Sok Lapunk, mai száma 3 oldal.
